·
Miért
etetünk?
A madáretetés elvileg nem szükséges. Egy egyensúlyban levő
rendszerben az áttelelő énekesek száma hosszú távon egyenletes szintű. Egy-egy
kemény tél állománycsökkentő hatását a sikeres szaporulatú évek
helyrebillentik. Csakhogy az ember belepiszkált ebbe a rendszerbe is
vegyszerhasználatával, az öreg erdők kivágásával, a kóbor macskákkal, stb. Így
a városi környezetben a téli madáretetés igenis segítséget jelent a kertekben,
városszéli erdőkben élő, vagy télre odagyűlő fajoknak.
Házi veréb hím.
A madarak téli etetése kissé önző is: az élelemért,
azaz az életért veszekedő, csipogó madárhadban mi a fűtött szobából gyönyörködhetünk.
Ezzel azonban nincs semmi baj; a gyerekek természetszeretetre oktatásának például
kiváló módja a közös madármegfigyelés, az etető közös feltöltése minden nap.
Hazánkban még gyakori, Nyugat-Európában nagyon megritkult a mezei veréb.
·
Milyen
fajokat etetünk és mivel?
Hazánkban a fő etetőanyag a napraforgó, ezzel cinegéket,
pintyféléket és verebeket csábítunk az etetőre. Változatosabb a menü, ha
pintykeveréket (fénymag, köles, mohar) is kínálunk, kifejezetten a magevőknek
(tengelic, zöldike, meggyvágó).
Legkedvesebb vendégünk a széncinege.
Teljesen más igényük van a rigóféléknek: a
fekete- és fenyőrigó, illetve a vörösbegy 1-1 félbevágott almával, konyhai
hulladékkal (almacsutka, répahéj, főtt krumpli) etethető.
Almát eszegető fenyőrigó, a háttérben mezei verebek.
Olcsó etetőanyag 1-1
kocka margarin, amit ágak végére húzunk (cinkék, harkályok szeretik).
Gazdaboltban kapható, de házilag is készíthető a cinkegolyó, ami búzakorpából,
napraforgóból és faggyúból áll. Régi etetőanyag a szalonnabőr és a tökmag (egyik
sem sózott!), illetve a dió, elsősorban a cinegék szokták csipkedni. Férges
dióbelet bátran tegyünk ki nekik.
Kistestű akrobata: diót csemegéző kék cinege.
A karvalyt is etetjük, mégpedig cinkével és verébbel. Ahogyan
a lappok követik a félvad rénszarvascsordáik vándorlását, úgy a karvaly is
bejön télen a településekre a zsákmányállatai nyomán. Védett madár, az
ökológiai lánc fontos tagja, ne haragudjunk rá, ha naponta néhányszor „körülnéz”
az etetőnknél, és alkalmanként sikeresen zsákmányol.
Sikeres vadászat után: házi verebet zsákmányolt a karvaly.
·
Mivel ne
etessünk?
Kenyérrel (bélbántalmat okoz), búzával, kukoricával, sós
szalonnával, fagypont felett nyers hússal (megromlik).
·
Milyen legyen
az etető?
Itt csak a fantázia szab határt, a kilyukasztott lopótöktől
a profi asztalosmunkáig bármi megteszi, ami megfelel néhány kritériumnak. A mag
ne hulljon ki belőle, legyen fedele és egyszerre több madár is hozzáférjen. A
legtermészetesebb etető az egész napraforgókalap, amit valahova kitűzünk és
addig ott hagyunk, amíg van benne mag. Havazás utáni reggelen érdemes lekotorni
a havat a kalapról, a többi már a madarak dolga.
Barátcinege lakmározik a napraforgókalapon.
Ha etetőt készítünk, az sose legyen minden oldalról nyitott
(felejtsük el az áruházakban kapható nyírfából készült etetőcskét!), hiszen
akkor a szél a magot ki-, a havat pedig bekotorja az etető belsejébe.
Irányozzuk az etetőt úgy, hogy az uralkodó szélnek hátat fordítson, viszont mi
az ablakból lássuk a forgalmat. Érdemes a házi készítésű etetőbe szöget verni vagy facsavart
hajtani, amire cinkegolyót, szalonnabőrt, dióbelet akasztunk. Így az etető több
szintű, nincs akkora tülekedés a belső részben.
Házi készítésű etető széncinegével.
Havazás után vagy hómentes időben bátran készítsünk szórót
is. Növényzetmentes részen vagy letaposott havon szórjunk szét magtári sepredéket,
szemetes napraforgót, kölest. Elsősorban a magevők (verebek, pintyfélék)
szeretnek a földön táplálkozni.
·
Hogyan
táplálkoznak a madarak?
A cinkék, a csuszka 1-1 maggal elrepül, a verebek,
pintyfélék viszont betelepszenek az etetőbe, ott helyben morzsolják a magot és
elkergetik a náluknál kisebb jövevényeket. Ezért jó a többszintes etető, az
egyszerre kihelyezett több kalap. Így az agresszív fajok (pl. meggyvágó) nem
tudnak annyira érvényesülni, mint ha benn csücsülnek egy egyszemélyes kis
etetőben. Egy nagyobb etetőben hiába tátog fenyegetően a meggyvágó, a szemfüles
cinke megtalálja a módját, hogy besurranjon egy napraforgóért.
·
Mikor
kell etetni?
Az időjárás szabja meg, de november közepétől
érdemes elkezdeni, hogy a madarakat szép lassan az etetőhöz szoktassuk. Ha a
tél korábban köszönt be, akkor ez természetesen hamarabb kezdődik. EGÉSZ TÉLEN LELKIISMERETESEN ETESSÜNK,
EGÉSZEN TAVASZIG! Az etetőhöz szokott madarak éhen pusztulhatnak, ha
nem kapnak eledelt. Ezért javasolható, hogy feltöltős etetőt a lakóház
közelében alkalmazzunk, a hétvégi ház, telek, szőlő, stb. inkább az előre
kihelyezhető eledel (madárkalács, cinkegolyó) helyszíne. 2013 megmutatta, hogy
olykor még március legvégén is etetni kell, legtöbbször azonban február végén,
március elején szép lassan csökkenthető, majd elhagyható a napi adag.
Ahol már évek óta etetés folyik, a madarak is hamarabb
megjelennek. Ismerősök ők, tavalyi, tavalyelőtti kosztosaink, akik jól
emlékeznek a tőlünk kapott finom falatokra. Ezeket a korai (októberi, kora
novemberi) érkezőket természetesen már „kényeztethetjük”, ugyanakkor ilyenkor
még a természetben is nagyon sok a táplálék (pl. a gyümölcsfák kéregrepedéseiben rejtőző bábok, kifejlett rovarok).
·
Mi
változik meg a kertben etetés hatására?
Bizony a madarak meglehetősen megváltoztatják az etető pár
méteres körzetét. A lehullott, elázott maghéjak pár centis réteget alkotnak az
etető alatt, nem beszélve természetesen az ürülékről. Akit ez zavar, előrelátóan
fektessen le erős fóliát, így tavasszal könnyen a komposzthalomra továbbítható
az anyag.
·
Milyen
egy madárbarát kert télen?
Megoszlanak a vélemények, hogy kell –e télen itatni. Aki
tudja vállalni, hogy akár naponta többször meleg vízzel feltölti, az itasson ilyenkor
is. Hómentes hidegben ugyanis a madarak nem tudják a szomjukat a hó
csipegetésével csillapítani. Ha azonban valaki csak reggel és este van otthon, ne
tegyen ki vizet, mert az úgyis megfagy.
Szomját oltó mezei veréb.
Van olyan vélemény is, hogy a téli itatóba a madarak
megfürdenek, a víz a tollukra fagy és nem tudnak repülni. Ezt nem érzem valós
veszélynek. A fehérvári vízfolyások (Aszalvölgyi-árok, Gaja, stb.) telente
fürdőhelyet is nyújtanak a madaraknak és sosem láttam összefagyott tollú
madarakat.
A vidám színek ellenére téli felvétel (2008. december 5.); egy fürdőző széncinege.
Hasznos, ha már kinn van télen a madárodú, mert ebben szívesen alszanak cinegék.
Az etetőn és esetleg itatón kívül sok egyéb is csábíthatja a tollas vendégeket. Ilyen a bogyótermő bokor: tűztövis, homoktövis, madárbirs, vadrózsa, stb. Jó élelemforrást nyújtanak az örökzöldek magjai (tuja, életfa, fenyőtoboz), királykák, fenyvescinke, esetleg keresztcsőrű táplálkozik rajtuk. A sűrű örökzöld bokrok remek búvóhelyek karvalytámadás esetén. Madarász elődeink "madárvédelmi kertsaroknak" nevezték el azt a nem túl rendezett, de madarak számára igen hasznos kertrészt, ahol nem az emberi rendmánia érvényesül. Itt nem kell a lombot összegereblyézni, a bokrok nőhetnek a szokottnál sűrűbben, a fákon legyen odú és ez lehet az etető helye is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése