Augusztusi bejegyzésünk az egy hektáros felújítandó erdőről és a vele kapcsolatos tervekről szólt. Akkor még csak jövő időben említettük, hogy a cserjés területről egy vállalkozó kivágja és elhordja a faanyagot.
Ez meg is történt, a munkások meghagyták azokat a hagyásfákat (juharok, 1 tölgy, öreg szilvafák, galagonyafácskák), amelyeket kijelöltünk.
A ledöntés után egy hatalmas célgép hordta le a terület szélére a faanyagot, majd az ősz folyamán aprítékolták és elvitték.
Decemberben az üres vágásterület elég sivár képet mutat, de azért alaposabban megszemlélve a helyszínt láthatóak a sarjadó őshonos cserjék is.
A Soproni Egyetem erdőmérnöke a talajvizsgálat alapján cser erdősítést javasolt sok eleggyel. Ez meg is felel az itteni őshonos erdőképnek, az elegyfajok terveink szerint a molyhos- és a kocsányos tölgy, a mezei- és tatárjuhar, a virágos kőris, a vadkörte lesznek. Az erdőtervmódosítási kérelmet benyújtottuk, jelenleg ennek elbírálására várunk.
Ez a várakozás jó ok arra, hogy folytatódjon a Jancsár-völggyel elkezdett bejegyzéssorozat az alapítvány működési területén belüli védelemre érdemes természeti értékekről. Az egy hektáros erdőfolt ugyanis pontosan két lösztölgymaradvány határán található. Ez az összesen 140 hektáros terület helyi védetté nyilvánítás alatt áll, botanikai és állattani értékei kiemelkedőek, de tájképileg is fontos, a környék legszebb erdőszentélyei itt találhatók. Érdekességük, hogy 1-1 löszvölgyben vannak, de ezeknek csak az egyik lejtője meredek. A szántók a lankás oldalakat el is foglalták, viszont a meredek oldalon ott az erdő; a Máriamajori-erdő esetében ez keletre néz, a Nagy-völgynél pedig északra.
Honlapunkon már megemlékeztünk nagy tervünkről, a tölgyestelepítésről a Nagy-völgy és a Máriamajori-erdő határán (itt és itt). Most márciusban már a tettekre is sor került.
Januárban érkezett a boldogító hivatalos levél a Fejér Megyei Kormányhivatal erdészeti igazgatóságától. Nem tudom, hány példa van rá évente, hogy egy akácra üzemtervezett erdőnél erdőterv módosítást kérnek 100 év vágásfordulójú őshonos elegyes tölgyesre... Mi mindenesetre belevágtunk.
A csemetvásárlás volt az első kaland, az öt fafajt öt termelőtől szereztük, a Baranya megyei Borjádtól a szomszéd faluig, Moháig több helyen is megfordultunk (Zirc-Nagyesztergár, Bakonycsernye...). A fő faj a csertölgy, elegyei pedig a molyhos- és kocsányos tölgy, a mezei juhar és a virágos kőris.
Ágoston kritikusan szemléli a csemetéket. Nem száradtak ki a gyökerek? (Borjád)
Az ültetéshez tippeket is kaptunk, de még fontosabb volt a két ékásó a mohai Győri Richárdtól, amit ezúton és ismételten nagyon köszönünk. Annak idején egy erdész azt mondta, egy hektárt ékásóval két ember két nap alatt betelepít akáccal úgy, hogy közben szalonnát is sütnek.
Az elkövetkező két hét során volt alkalmunk eltöprengeni, hogy két mekkora sztahanovistáról lehet szó, milyen a talajelőkészítés és milyen állat szalonnáját eszik... A 15 nap alatt egyetlen pihenőnap volt, különben folyamatosan kint voltunk. Mindkét nagymama aktívan besegített (egyikük első szóra 300 kilométert vonatozott!), mert egy másfél éves gyermekkel azért nehéz egy ilyen munkát összehozni...
Az első napok egyike, amikor még oly messze volt a vége... A háttérben a minta: a csodálatos Nagy-völgyi lösztölgyes.
A fafajokat tudatosan telepítettük a nagyon meredek lejtőket tartalmazó íves domboldalra. A felső, napsugárzásnak jobban kitett részekre sok molyhos tölgy került, alul majdnem homogén cseres az ültetvény. Az elegyeket próbáltuk minél változatosabban ültetni. Köszönet a hasznos tippekért dr. Bölöni János ökológusnak, aki minden szóba jöhető elegyfajjal kapcsolatban fontos információkat árult el (mennyiség az adott erdőtípuson belül, környezeti igények, stb.).
Közben azért nagyon sok őshonos cserjefaj is megmaradt, galagonya és vadrózsa mellett pl. ostorménfa, veresgyűrűsom, csíkos kecskerágó. Nagyon szépek a hagyásfák (kőris, korai juhar); ezek árnyékába nem is telepítettünk. Nagyon sok csemete kimaradt (de fogalmazhatunk úgy is, hogy nagyon sokat vettünk). A száraz áprilist elnézve lehet hogy pótlásokra megy majd el, ez őszig kiderül.
Közben azért nagyon sok őshonos cserjefaj is megmaradt, galagonya és vadrózsa mellett pl. ostorménfa, veresgyűrűsom, csíkos kecskerágó. Nagyon szépek a hagyásfák (kőris, korai juhar); ezek árnyékába nem is telepítettünk. Nagyon sok csemete kimaradt (de fogalmazhatunk úgy is, hogy nagyon sokat vettünk). A száraz áprilist elnézve lehet hogy pótlásokra megy majd el, ez őszig kiderül.
Érdekes volt megfigyelni a lágyszárúakat. 95 %-ban jellegtelen a növényzet (ibolya), de itt-ott mutatkozik érdekesség: erdei gyöngyköles, odvas keltike és gyöngyvirág. Találtunk csírázó tölgymakkot is, köszönet a szajkónak! Kifejezetten értékes gombafajok is előkerültek, például az álcsillaggomba.
A nem könnyű munka mellett azért jutott idő a csodálatra is. 2009 óta megszakítás nélkül minden tavasszal összefutunk a halászsassal, idén kétszer is megnézett minket. Az erdőnél észleltük az első idei füsti fecskét, ami jelen állás szerint alapítványunk címermadara lesz. Énekeltek a csilpcsalpfüzikék, énekes rigók, verekedtek a fácánok, mi pedig ábrándoztunk, milyen lesz majd az erdő 30-40 év múlva...
A mintapéldánk az erdőtelepítéstől pár száz méterre levő zárt lösztölgyes kisvirágú hunyorral...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése