Első kiadványunk!

Örömmel adunk hírt a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány első önálló kiadványáról! Dr. Flesch Mártonnal és Lendvai Gáborral 2017 tavasza óta tervezgetjük a Sárvíz-völgy egyik legészakabbi, sajnos a védelemből kimaradt gyepfoltjának a hatékony megőrzését. A táci határban levő Fövenypusztáról van szó, amely pókbangó, homoki nőszirom, agár-, poloskaszagú- és mocsári kosbor, illetve dolomit kéneslepke élőhelye, de egyes években akár haris és törpevízicsibe is fészkelhet itt!

Sajnos a táci önkormányzat nem támogatta helyi védelmi javaslatunkat. A helybeliek meggyőzésére egy komolyabb, táj- és helytörténeti, ökológiai és természetvédelmi témákat is érintő könyvecskét terveztünk kiadni, csakhogy sürgetett az idő. Az egyik gyeptulajdonos már 2017-ben is műtrágyázott a legszebb pókbangóállomány termőhelyén, márpedig mi éppen őt és a hasonló gazdálkodókat akartuk meggyőzni arról, hogy milyen kincsek vannak veszélyben és milyen lenne az ezeket kímélő gazdálkodási gyakorlat. Így idén tavasszal egy füzetet írtunk és szerkesztettünk e témában. A könyvecskét ez nem pótolja, de reményeink szerint iránymutatóul szolgálhat a helybelieknek akár a természetbarátabb gazdálkodási formák, akár a helyi védelem felé.

A füzet az internetről is letölthető INNEN, illetve megrendelhető a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványtól ( fecskebarat@citromail.hu ), postaköltség ellenében.

Ökológiai gazdálkodás és ökológia

Ökológiai gazdálkodás és ökológia

Javaslatok a Közös Agrárpolitika 2020 utáni hazai gyakorlatához

Az Európai Unió a világ többi részétől eltérő módon viszonyul a mezőgazdasághoz. Európában a tiszta piaci verseny helyett olyan támogatási rendszer van, amely segíti a hagyományos vidéki életmódot, a családi gazdálkodók talpon maradását, illetve a vidéki Európa képének megőrzését, legalábbis elvben. Valójában azonban a támogatás összege olyan fejlesztések megvalósítását, inputmennyiségek megvásárlását tette és teszi lehetővé, ami éppen hogy idegen a hagyományos vidéktől: a sokféleség csökken, korábban közönséges növény- és állatfajok ritkulnak meg drasztikusan, például a mezei veréb a Brit-szigeteken vagy a fogoly a Kárpát-medencében.

Az utóbbi évek zöldítése pontosan azt a célt szolgálta volna, hogy ha már az EU-költségvetés óriási szelete jut a gazdák támogatására, akkor az adókat befizető EU-állampolgárok milliói kapjanak cserébe valamit: tisztább környezetet, változatosabb, élőbb vidéki tájat. A zöldítés egyes hírek szerint 2020-ban megszűnik, vagyis még azelőtt, hogy pozitív hatásait vagy annak hiányát érdemben meg lehetne vizsgálni. Az ökológiai gazdálkodók ebben a kérdésben kényelmes helyzetben voltak, hiszen az ellenőrzött területek (nagyon helyesen!) ökológiai célterületnek minősültek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell tudatosan, tevőlegesen dolgoznunk a sokféleség megőrzéséért.

Vegyszerezetlen, nem ellenőrzött öko tönkölytábla zártkerti övezetben pipaccsal, ebszékfűvel és a védett konkollyal (Agnostemma githago) (Pátka, Fejér)

Magyarországon a mezőgazdasági területek magas aránya folytán a természetvédelmi kérdések óhatatlanul jelentkeznek a szántókon is, nem beszélve kiemelt természeti kincseinknek számító gyepterületeinkről, extenzív halastavainkról. Az ökológiai gazdálkodás nem csupán egy filozófia, egy életszemlélet, az egészségesebb élelmiszer és a tisztább talaj és vizek érdekében hozza meg a maga, alacsonyabb termésátlagokban és bonyolultabb termesztéstechnológiában jelentkező áldozatát. Helyes volna, ha egy viszonylag ritkán hangoztatott előnyt, a vegyszermentesség élővilágra gyakorolt jótékony hatását is zászlajára tűzné, az eddiginél sokkal hangsúlyosabban. Nem csak a katicabogárról és a hernyókat pusztító cinegékről, vagy éppen a fokozottan védett túzokról van szó, hanem sok száz, a vidéki tájat élettel telivé varázsoló fajról, mint a lepkék, ragadozó bogarak, güzüegér, hörcsög, barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse, fürj, bíbic, erdei fülesbagoly, mezei pacsirta, parlagi pityer, pintyfélék, citromsármány.

Túzoktyúkok csapata egy kisméretű szántón (Nagyiván, Jász-Nagykun-Szolnok)

Mivel nevünkben viseljük a természetes rendszerekkel, a természeti kölcsönhatásokkal foglalkozó tudományág, az ÖKOLÓGIA nevét, fontosnak tartom, hogy a pillanatnyilag megjósolhatatlan 2020 utáni változások előtt egységes álláspont legyen a magyar biomozgalomban. Magától értetődik az ökológiai gazdálkodás, mint a legjobb, legbiztonságosabb gazdálkodási forma előtérbe helyezése, az erre való átállás anyagi ösztönzése, a támogatások megőrzése. Ezen túl azonban javasoljunk olyan lépéseket, amelyek az ökológiai gazdálkodás ÖKOLÓGIAI jellegét mutatják, továbbá konvencionális gazdálkodók tehetik ezekkel saját tevékenységüket természetbarátabbá.

·         Mezőgazdasági területeken levő színesítő elemek megőrzése, fejlesztése vagy létrehozása.

v Nem termelő beruházásként fasorok, bokorsorok, gyepsávok, rovarbakhátak, vegyszerezetlen szegélyek támogatott létrehozása.

v  Táblákat elválasztó vegyszerezetlen, költési időn kívüli kaszálással vagy szárzúzással ápolt évelő sávok (évelő méhlegelő, többfajú pillangós) támogatott létrehozása; akár két szomszédos gazda közös munkájaként (egy gazdálkodóra feleannyi kieső terület jut).

v  Meglevő fasor, erdősáv, bokorsáv ökológiai felülvizsgálata, idegenhonos fásszárúak gyérítése, őshonos fajokkal történő támogatott pótlása

v  Vizesárkok, patakok megóvása, a N-bemosódás megakadályozása, a vízfolyás mellett gyep- vagy állókultúra, illetve fák támogatott telepítése

v Rendszeresen problémát jelentő, lecsapolhatatlan belvízfoltok művelésből való kihagyása, környékének támogatott visszagyepesítése, ápolása (költési időn kívüli kaszálás, szárzúzás)

v Szélsőségesen szikes, művelésre gyakorta alkalmatlan táblarészek támogatott feketeugaroltatása a szántóföldekre áttelepült pusztai madárfajok (ugartyúk, székicsér) számára

v  Állattartó telepek vagy azok környékének támogatott madárbarátabbá tétele (faültetés, odvak, illetve épületlakó fajoknak speciális költőeszközök kihelyezése)
v Meglevő, szántóval szomszédos erdősávban vagy fasorban odútelep támogatott létrehozása, fenntartása.

·         A tájképi értékek eddiginél sokkal fokozottabb védelme:

v  Kunhalmok művelésből való teljes kivétele, támogatott visszagyepesítése és ápolása (költési időn kívüli kaszálás, szárzúzás)

v  Gémeskutak hagyományos, adott tájegységre jellemző küllemben történő támogatott felújítása és teljes felszerelése (azaz van ágas, gém, ostor, vödör és vályú is) akkor is, ha az itatás szivattyúval történik.

Felszerelt, de nem üzemelő gémeskút mellett pihenő szürkegulya (Pátka, Fejér)

·         A szélsőségesen leegyszerűsödött vetésszerkezet színesítésére célzott támogatási forma:

v  Extenzív, eleve kevéssé vegyszerezett fő- vagy másodvetésű növényfajok magasabb támogatása: pl. olajtök, fehér mustár, olajretek, madáreleségek (mohar, köles, fénymag), mézontófű, méhlegelő keverékek, gyógy- és fűszernövények.

v  Regionálisan vagy megyei szinten meghatározott hagyományos növényfajok és/vagy fajták, melyek termesztése magasabb támogatású: pl. olajtök az Őrségben, fűszerpaprika a Dél-Alföldön, burgonya a Nyírségben, Somogyban, a Bakonyban, dinnye Hevesben és a Mezőföldön, stb.

• A kárenyhítési alapban legyen lehetőség vis maior igénylésre abban az esetben, ha mezőgazdasági munka közben, vagy a természetvédelmi szakember jelzése alapján védett vagy fokozottan védett madár fészke kerül elő, és ennek következtében védősávot kell műveletlenül vagy aratatlanul hagyni. (Ez azokra a gazdálkodókra vonatkozik, akik nincsenek benne olyan támogatási rendszerben, amelynek előírása a fenti esetet eleve tartalmazza.)

MEGJEGYZÉSEK, KIEGÉSZÍTÉSEK

Fenyvesi László (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság)

• Szorgalmazni kellene a települések mellett levő vízállások, tavak legeltetését. Ahol akár egy állatfaj, akár vegyes állomány járja és legeli ezeket, ott fantasztikus a madárvilág, míg az elhanyagolt részek néhány énekest leszámítva üresek. Jó példa erre a lovakkal legeltetett dinnyési Belső-tó. Helyi kezdeményezésekkel feléleszthető lenne számos szikes tó, időszakos tó, ami egyszerre szolgálna települési érdekeket (élelmiszertermelés, turizmus) és az élővilágot.
• Egy EU-s szabályozás tiltja a legelő jószág élővízből (tavak, mocsarak, csatornák, patakok) történő itatását. A tópartokon több tucatnyi madárfaj számára fontosak az állatok által kopárra rágott és taposott partszakaszok. Nagyon fontos lenne ennek az állattartásunkban mindig kulcsfontosságú hagyománynak a megőrzése.
• A változatosság, sokszínűség fenntartásának egyik eleme lehet a tarlók és az őszi vetések legeltetése a trágya rovargazdagító hatása révén. Ez az ugyancsak régi hagyomány is kiveszőben van, még olyan ellenérv is elhangzott már, hogy a gondosan kimunkált tápanyaggazdálkodási tervet a jószág trágyája összezavarja. Ez félelmetesen szakmaiatlan ellenérv, hiszen istállótrágyából (tehát a csökkent víztartalmú, érlelt trágyából!) néhány tíz tonna (!) az alapadag... Az őszi gabonák legeltetése pedig bokrosító hatású, még a sokat kárhoztatott vadludak rágása is bőven helyrejön tavaszig

Konyhás Sándor (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság)

• Kulcskérdés volna a FENNTARTHATÓSÁG, szemben a megkérdőjelezhető "fenntartható fejlődés" fogalommal. Ez természetesen túlmutat a Közös Agrárpolitikán és az egész emberiség fennmaradását érintő probléma.
• A jelenlegi előírások szerint július elejétől a nem termelő tábláknak (parlag, ugar) gyommentesnek kell lenni. Ez egy jelen formában megkérdőjelezhető szabály. Érdemes volna egy fajlistát összeállítani a valóban veszélyes (idegenhonos, gyorsan terjedő) gyomokról, és ha ezek a fajok nincsenek a szántón, akkor ne legyen kötelező a gyomírtás. Sok mézelő gyomnövény van, amely nem csak a vadon élő beporzók, de az akác és a napraforgó között a házi méheket is segíthetné.

Bárkitől várok hasonló javaslatokat, ötleteket; a megjegyzésekbe írt gondolatokat a fenti módon beszerkesztem ide.

Egy kiállítás képei

2018. február 10-én a székesfehérvári Szabadművelődés Házában "A fecskék világa" címmel megnyílt az a kiállítás, melynek 61 falon levő alkotását a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány által közösen kiírt rajzpályázat legjobb munkáiból állítottuk össze. A tárlat március 4-ig tekinthető meg a hét minden napján a Szabadművelődés Háza földszintjén.

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiemelt céljának tekinti az oktatást, szemléletformálást; ennek része ez az esemény is, egyúttal az első általunk szervezett kiállítás. Története azokhoz a nehéz napokhoz nyúlik vissza, amikor a szakmai zsűrinek óriási fejtörést okozott a győztes rajzok kiválasztása. Jogosan éreztük úgy, hogy tucatszám tesszük félre a csodálatos alkotásokat, mert nincs módunk kategóriánként 10-15 díjat kiosztani, pedig az alkotók megérdemelnék. Másrészt sok olyan képet is kaptunk, amelyek fecskékkel kapcsolatosak, de nem igazán illenek be a meghirdetett kategóriákba. Ily módon szinte a gyerekek "tágították ki" a spektrumot olyannyira, hogy össze lehetett állítani egy, a hazai fecskék, döntő részben természetesen a füsti fecske teljes élettörténetét bemutató kiállítást. 

Ha a világ legjobb természetfotósaitól kértünk volna képeket, akkor sem tudunk ennyire sokszínű anyagot sorba rendezni. Nekünk valóban nem volt más teendőnk, mint tematikus csokrokba szedni a legjobb képeket, ezek a "csokrok" mutatják be a hazai fecskefajokat, a füsti fecske szarvasmarha- és lótartáshoz, illetve legeltetéshez való viszonyát, a rovarfogyasztást, a vidéki életmódhoz fűződő kapcsolatot, a gyülekezést, a hosszú vándorút európai és afrikai részét, a telelőhelyen zajló mindennapokat, a fecskékre leselkedő veszélyeket és a védelem fontosságát.

 Négy kép a fecskék és a legeltetés kapcsolatáról. Középen az alábbi szöveg olvasható: "A füsti fecskék természetesen nem csak az istállóban rovarásznak. Előszeretettel keresik fel a legelésző jószágot is. Különösen akkor van ennek jelentősége, ha egy-egy tartós nyári hideg idején a rovarok kevéssé élénkek. A juhok, lovak, tehenek felzavarják a fűben rejtőző rovarokat, a fecskék ilyenkor alacsonyan, az állatok közvetlen közelében táplálkoznak."

A kiállítás előkészítése során szóba került, hogy a Szabadművelődés Házán molnárfecskék fészkelnek. Ez nem volt újdonság, az ugyanennek az épületnek a másik felében levő Tóparti Gimnázium igazgatóját egy éve már megkerestem azzal kapcsolatban, hogy szívesen tennénk fel cserép műfészkeket a madarak számára. Ott elutasítást kaptunk, mondván hogy az épület felújítása bármikor elkezdődhet, addig ezzel nem érdemes foglalkozni. Néhány tíz méterrel arrébb a másik intézmény maga ajánlotta fel a műfészekkihelyezés lehetőségét. 

Amilyen orrlógatva távoztam annak idején ugyanebből az épületből, egy másik igazgató irodájából, olyan örömmel adtam át Kiss Dorottya igazgatónak az elismerő táblát és oklevelet, melyet többszörösen is megérdemelnek!

Kiss Dorottya, a Szabadművelődés Háza igazgatója az oklevéllel és a "fecskebarát Fehérvár" táblával

A kiállítás megnyitóján egy előadás is elhangzott "Fecskék Székesfehérváron" címmel. Az anyag összeállításában Fenyvesi László segített, aki rendelkezésemre bocsátotta legfrissebb, 2017-es adatait. Ezekből tudható például, hogy az Iszkai úti lovardában a pókhálózásunk nyomán nemhogy nőtt volna, de (nyilván más okból) csökkent a füsti fecskék száma, a kisfaludi tejelő tehenészetben ellenben lassan a félszáz párhoz közelít az ottani állomány. Szó esett a 2017-ben kiderült fészekpusztításról a Fecskeparti lakótelepen, illetve a biológiai szúnyogirtás székesfehérvári bevezetésének lehetőségéről is. Utóbbi témával később még bővebben foglalkozunk az oldalon.

A kiállítással kapcsolatos teendőket Perényi László végezte, innen is köszönet munkájáért! Az anyag Székesfehérvár után Sárbogárdon lesz látható. 

Védett lehetne - Gödör utcai szikes rét (Székesfehérvár)

Alapítványunk 2015 óta kiemelt célként tekint a Fejér megyei szikesek védelmére. A korábbi bejegyzésekben főleg a Sárvíz-völgyi szikes tavakról esett szó, ezek a "Szikes tavak" címkére kattintva érhetők el. Most egy másik szikesről lesz szó.

Még jóval az alapítvány megszületése előtt, 2009-ben tűnt fel nekünk, hogy milyen szép állapotú kis rét bújik meg Székesfehérvár egyik elég forgalmas pontján. Közelebbről megnézve kiderült, hogy egy másodlagosan szikesedő valamikori kubikgödör, ahol izgalmas sótűrő növények és védett madarak élnek. 2011 után már inkább a löszvölgyek felé fordult a figyelmünk, a környékbeliek által "Gödör" néven ismert terület háttérbe szorult. 2017 végén említettem meg a helyet Lendvai Gábor ökológusnak, aki biztatott, hogy ne hagyjuk a dolgot annyiban és próbálkozzunk meg a védetté nyilvánítással.

Levelet írtam a helyi képviselőnek, Földi Zoltánnak, aki személyes találkozást javasolt. Erre a Városgondnokság természetvédelemért felelős szakemberével, Csete Gáborral együtt mentünk, egyrészt mert a gyep kaszálását a Városgondnokság végzi, másrészt Gábor is jó ötletnek tartja a helyi védelmet. A közös bejáráson Földi Zoltánnak tetszett a javaslat, arra kért bennünket, hogy minél hamarabb készítsünk egy beadványt a város részére.

Az alábbiakban ez olvasható változatlan szöveggel; az eredetit január 30-án juttattuk el az illetékeseknek. (A szövegben több alkalommal emlegetett Felsőváros Székesfehérvár egyik városrésze.)

Szikes rét Székesfehérvár belterületén

„Elérkezik tehát az idő, amikor a föld kitermelésének meg kell szűnnie, s előttünk áll egy kisebb-nagyobb vízfoltokkal meredek vagy omladékos partokkal, földhátakkal és apró szigetekkel tarkított csupasz terület, amelyet a mi vidékünkön a nép kubikgödörnek hív.

Ez a nyers terület már az első pillanattól kezdve a szabad természet alakító tényezőinek hatása alá kerül. (...) Sokszor olyan növények meg állatok jelennek meg itt, amelyek csak jóval messzebbi vidékeken találhatók meg újra”

(Radetzky Jenő: Madártani vázlatok Székesfehérvárról. 1939.)

A Fejér megyei természetvédelem kimagasló egyénisége, Radetzky Jenő (1909-1991) a téglagyári kubikgödrökkel kapcsolatban használta először a „névtelen rezervátum” kifejezést, utalva arra, hogy ezek az ember által létrehozott kultúrterületek valójában jelentős természeti értékek (elsősorban fészkelő madarak) otthonává válhatnak. Nyolcvan évvel a fenti sorok megszületése után a mi feladatunk egy ilyen névtelen rezervátum megmentése az utókor számára.

A székesfehérvári téglagyártás egyik központja volt a város északi része, a várostól körbevéve itt máig fennmaradt egy igen terjedelmes kubikgödör. A környékbeliek által Gödör néven emlegetett területet északról az elkerülő út, nyugatról a Kiskút útja, délről a Gödör utca, keletről a Marhacsapás út veszi körbe. Jelenleg záportározóként funkcionál; a csapadékos 2010 megmutatta, hogy erre bizony nagy szüksége lehet a városnak.

A Gödör utcai záportározó 2010. május 18-án, három napi folyamatos esőzés után

A záportározó dél felé lejt, a legmélyebb részein nádfoltokat találunk, de az igen heterogén felszínnek köszönhetően víz alá sosem kerülő magaslatok éppúgy vannak itt, mint időszakosan tocsogós, mocsárrétekre vagy rétekre hasonlító területek. Mivel az agyag kibányászása során a talajvízszint a felszín közelébe került, másodlagos szikesedés indult meg.

A Kárpát-medence ősi szikesei legféltettebb természeti kincseink közé tartoznak. A közvélekedés a szikeseket a Hortobággyal és a Kiskunsággal azonosítja, pedig Fejér megyében is vannak ilyen élőhelyek, mégpedig a Velencei-tó környékén, illetve a Sárvíz-völgyben. Ezek a szikes gyepek és tavak döntő részben természetvédelmi oltalom alatt állnak.

Egy darabka szikes puszta a Felsővárosban, előtérben sótűrő növényekkel, mögöttük vakszikfolttal

  

Rendkívül érdekes, és ismét Radetzky Jenő megállapításaival cseng egybe, hogy a Gödör utcai másodlagos szikesen olyan növényfajok jelentek meg, amelyek a megyében alig néhány helyen, és ott is csak fokozottan védett területeken láthatók. A legizgalmasabb a sziksófű (Salicornia prostrata), ez a szélsőségesen sótűrő pozsgás növényke, amely májusban zöld, nyáron lassan színesedő, ősszel pedig vérvörössé válik. Az országban talán tucatnyi helyen honos, a Mezőföldön csupán a Dinnyési-fertő mellett és a sárkeresztúri Sárkány-tó partján él. Belterületi előfordulása szenzációszámba megy!

Sziksófű állománya a Gödör utcai szikes réten.

Az előtérben még zöld sziksófű, a háttérben bimbózó szárnyasmagvú budavirág látható

A sziksófű nincsen egyedül, társnövényei olyan, ismét csak a szikesekre jellemző növények, mint a sziki útifű (Plantago maritima), a sziki őszirózsa (Aster tripolium), a magyar bárányparéj (Camphorosma annua) vagy a szárnyasmagvú budavirág (Spergularia maritima).

Az eróziós folyamatok nyomán még a szikesek szintezettségét is megfigyelhetjük, vagyis azt, ahogyan a magasan elhelyezkedő gyepek néhány deciméterrel lejjebb kopár, csak a legsótűrőbb növényekkel benőtt vakszikfoltoknak adják át a helyüket, még lejjebb pedig elkezdődik a mocsárréti, majd a mocsári fajok zónája kákával, náddal.

A Gödör utcai rét nem csak a szikesek növényeit rejti, madárvilága is feltűnően gazdag. Csapadékos időszakban a vízállásokon récék úszkálnak, előfordult már itt az amúgy mély vizekben bukva táplálkozó barátréce (Aythya ferina) is! Táplálkozni érkezik a fokozottan védett fehér gólya (Ciconia ciconia) és nagy kócsag (Egretta alba), valamint a védett barna rétihéja (Circus aeruginosus) és bíbic (Vanellus vanellus). A sótűrő növények között pintyfélék szedegetnek, a fű fölött füsti fecskék (Hirundo rustica) cikáznak.

Nem marad a rét fészkelő madarak nélkül sem. A nádasokban és a meredek rézsűket borító növénytársulásokban nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) és énekes nádiposzáta (A. palustris), a szárazabb területeken cigánycsuk (Saxicola torquata) és tövisszúró gébics (Lanius collurio) talál otthonra. A legizgalmasabb fészkelő madarak azonban a szikesek hírnökei. A 2010-es évek elején jellegzetes költő faj volt a kis lile (Charadrius dubius) és költésbe kezdett itt a fokozottan védett piroslábú cankó (Tringa totanus) is!

Kis lile a Gödör utcai szikes réten.

A Gödör utcai szikes megőrzésével, védetté nyilvánításával több célt is elérhetünk:

·         Egy néhány információs táblával ellátott tanösvény Felsőváros érdekes, értékes színfoltja lenne.

·         A középiskolás biológia és földrajz tantárgyak része a szikesek kialakulásának, élővilágának ismerete. Nagyszerű alkalom lenne a fehérvári iskoláknak kimozdulni és kihelyezett óra keretén belül testközelben megszerezni ezeket az ismereteket.

·        Megőriznénk azt a komoly méretű zöldfelületet, amelynek szabadidős, rekreációs jelentősége éppúgy fontos, mint oxigéntermelő szerepe.

·   Megfelelő kommunikációval elérhető, hogy a városi ember a gyepekben ne beépítendő, feltöltendő üres, kihasználatlan területet lásson. A Gödör utcai szikes rét tanösvényén bárki megtanulhatja, hogy a gyepek évezredek óta kiemelkedő értékeink, melyek megóvását modern korunkban is fontos.

·   Székesfehérvár folytatná a megkezdett utat: ország-világ számára bizonyítaná, hogy egy százezres ipari központban a természetvédelemnek igenis fontos helye lehet. Ezzel példát is mutathat a hazai nagyvárosoknak!

Beszámoló 2017-ről

Az alábbiakban a szervezet éves tevékenységének beszámolója következik, különös tekintettel az alapító okiratban meghatározott célokra.

Természetvédelem

A legfontosabb feladat változatlanul a három székesfehérvári helyi védett terület (Aszal-völgy, Jancsár-völgy, Máriamajori-erdő) őrzése, kezelése. Több alkalommal volt szükség a védettséget jelző tábla javítására és pótlására.

Denevérodúkat helyeztünk ki a Jancsár- és Aszal-völgyben, illetve márciusban, eléggé későn lezajlott a jancsár-völgyi odútelep tisztítása, ellenőrzése is (ezt a jövőben sokkal hamarabb kell elvégezni, bővebben ITT).

A védett fajok felmérése során a két legnagyobb eredmény a kiemelkedő leánykökörcsin-állomány a Rácvölgyben (ez szinte az eddig utolérhetetlennek hitt 2009-et idézte), illetve ugyanitt a füleskuvik megjelenése (megtelepedése?).

Folytatódott a Sárvíz-völgyi szikesek, szikes tavak vizsgálata. Augusztusban sor került az első komolyabb védelmi beavatkozásra Flesch Mártonnal a felsőszentiváni Sóstón (kísérleti nád- és aranyvesszőirtás). Végre előrelépés történt a soponyai Sóstóval kapcsolatban is, a Duna-Ipoly NPI elkezdte a legeltetéses élőhelykezelés szakmai előkészítését (lásd alább).

Új elem a Tác melletti Fövenypuszta: Flesch Márton, Lendvai Gábor és Hudák Tamás részvételével végeztünk felméréseket (növényzet, lepkék, madarak), javasoltuk a terület helyi védelmét, majd annak elutasítása után egy kiadvány tervezésébe fogtunk, melyet 2018 tavaszára kívánunk megjelentetni.

A csapat a fövenyi réten (balról jobbra Hudák Tamás, Lendvai Gábor, Flesch Márton)

Volt egy nagyon távoli próbálkozásunk is; 2017 nyarán beadtunk két védetté nyilvánítási javaslatot a Hajdú-Bihar megyei Bedő önkormányzatának egy öreg hársfa és egy százéves epreskert védelme érdekében. Visszajelzést egyelőre éppúgy nem kaptunk, mint az Agro Aba kft-nek elküldött, a felsőszentiváni szikes tavakkal kapcsolatos megkeresésünkre.

Madárvédelem

A gyöngybagolyvédelmi program idén a meglevő ládák ellenőrzésére korlátozódott, foglalás változatlanul nincsen. Augusztusban Fenyvesi Lászlóval próbaképpen 6, a Hortobágyon mentett röpképes fiókát helyeztünk el 3 alkalmas templomban  (Dinnyés, Lovasberény, Pátka). A kóborló hajlamú fiókák egyik helyen sem maradtak meg, de gyűrűik alapján esetleg értesülhetünk későbbi sorsukról.

A gyöngybaglyok a Hortobágyon, a Hortobágyi Nemzeti Park górési madármentő állomásán...

...itt pedig egyikük mindössze egy hónappal később (!), teljesen kifejlett tollazatban Fenyvesi László kezei között, immár Dinnyésen.

A Császár-víz mentén és a Rácvölgyben tettünk ki füleskuvik-, a Pátkai-víztározó mellett kuvikodúkat; a lovasberényi Antali-réten szükség volt a vércseláda és a D-odú aljzatának frissítésére (bővebben ITT).

Az év legkomolyabb akciója az iskolák számára meghirdetett fecskefelmérés volt, melyre 27 intézmény (26 hazai, 1 erdélyi) küldött be adatlapot (erről részletesen ITT). Folytatást 2018-ra tervezünk, immár kifejezetten a sikeres költésekre koncentrálva.
Egy pátkai gólyafészekjavításról már beszámoltam tavasszal (ITT), többször megpihent rajta egy gólyapár, de végül nem kezdtek költésbe.

Mojzes Levente és Staudinger István akcióban. Úgy lenne kerek, ha a következő képen gólyafiókák lennének...

...de azért ez is szívet melengető... Gólyapár az általunk rakott fészken két hónappal később. Reméljük, 2018-ban visszatérnek.

Az év végén kezdődő újabb madáretetési szezonra napraforgót adtunk a megszokott intézmények (Zentai úti iskola, Nemes Nagy Ágnes kollégium, közösségi kertek) mellett a Hosszúsétatéri óvodának is.

Oktatás, szemléletformálás

Az év során két ismeretterjesztő cikk jelent meg a működési körzet értékeiről, egy a Természet Világában, egy a TermészetBÚVÁR-ban.
Nyáron egy székesfehérvári probléma jutott a fülünkbe: egy lakótelepen elképzelhető, hogy lakott fészkektől riasztják a molnárfecskéket. A helyszínt felmértük, az írott és elektronikus sajtót értesítettük (ITT olvasható).

Volt egy óvodai foglalkozás (madáretetés, madárvédelem), egy iskolásokkal közös odútisztítás, két vetített előadás középiskolás kollégistáknak, két vetített előadás és vezetett séta a vértesacsai Föngyöskertben, egy előadás a velencei református közösségi ház megnyitóján, valamint az Évkerék keretében minden évszakban egy-egy, Fóris Annával közösen vezetett ismeretterjesztő túra előbb a székesfehérvári Sóstón, majd annak lezárása után a Gárdonyi Művelődési Ház mellett.

Januárban lezajlott a szokásos magbörze, kissé mérsékeltebb sikerrel, mint korábban.

A februári fecskefelmérésben részt vevő iskolák mindegyikét megajándékoztuk „fecskebarát iskola” táblával, ajándékkönyvvel, nyitottság esetén cserép fecskefészekkel.

2017 tavaszán a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt-vel fecskés kampányt indítottunk (fecske a tejespohárra, fecskés plakát a mintaboltokba), ősszel pedig rajzversenyt hirdettünk a pusztaszabolcsi iskolatejet kapó intézmények számára. A legszebb alkotások készítőit szakmai zsűri választotta ki, nekik két kategóriában, három korcsoportban ajándékokat juttattunk el. A folytatás egy vándorkiállítás lesz, valamint a tavaszra tervezett fecskefelmérés.

Augusztusban hagyományteremtő jelleggel Boglárka-napi lepketúrát szerveztünk a székesfehérvári Maroshegyen, szép sikerrel.

Készül az emlékkép. Hangyaboglárka-túra Székesfehérváron (2017. 08. 01.)

Honlapunk látogatottságát a fecskefelmérés közösségi oldalakon való megjelenése elképesztő módon megdobta, de tartjuk magunkat: nem kívánunk kiépíteni semmilyen közösségi hálózatot. Természetesen köszönjük azoknak, akik bejegyzéseinket népszerűsítik. Ez az utolsó bejegyzés idén a 22., a három leglátogatottabb a fecskefelmérés beharangozása, a felmérés végeredménye és a rajzverseny végeredménye volt.

Együttműködés, egyebek

Biztató a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt-vel kötött megállapodás, hiszen nyitottak az ötleteinkre, ráadásul a cég fecskeállománya is meredeken emelkedett 2017-ben.

A Duna-Ipoly NPI részéről Baranyai Zsolt és Staudinger István részvételével lezajlott a soponyai Sóstó botanikai felmérése és a legeltetéses élőhelykezelés megtervezése.

Staudinger István és Baranyai Zsolt a soponyai Sóstónál. Ha sikerül a terv, ennek a nádasnak a helyén két év múlva kilegelt szikes rét várja a fészkelni vágyó piroslábú cankókat.

Szeptemberben végigjártam a működési terület értékes erdőit (Rácvölgy, Máriamajori-erdő, Jancsár-völgy, Tikmony-völgy) az erdőtervezést végző szakemberekkel; a 2017-es új erdőtervek természetvédelmi szempontból jónak tűnnek.
Körvonalazódik egy együttműködés a pátkai önkormányzattal: több témában is kikérték a véleményünket, mi pedig a LEADER-pályázatban számítunk majd rájuk partnerként.
Alapítványunk 2017 őszén sikeresen nyújtott be közhasznúsági kérelmet a NAV felé, ily módon a továbbiakban jogosultak vagyunk 1 % SZJA felajánlásokra. 

Tervek 2018-ra

A székesfehérvári Szabadművelődés Házában januárban kiállítást szervezünk; a fecskék életét, védelmét a gyerekrajzokon keresztül szeretnénk bemutatni. A kiállítást utána vinnénk tovább, jelenleg helyszíneket keresünk.

Pályázni fogunk egy Pátka természeti értékeit bemutató kiadvány megjelentetésére (LEADER).

Tavasszal szeretnénk megjelentetni a könyvecskét Fövenypusztáról, illetve a Szent István Múzeummal együttműködve felállítani a Gorsiumban egy információs táblát Föveny természeti értékeiről. Ezzel párhuzamosan egy felvilágosító kampány is körvonalazódik a táci közintézményekben.

A Boglárka-túrán kívül szeretnénk újabb szervezett túrákat tartani Székesfehérváron (kosbortúra) és Pátkán (Írisz-napi virágnéző túra, fülemülék éjszakája, Európai Madármegfigyelő Nap, továbbá Márton-napi vadlibatúra).

A szikes tavak vizsgálatánál minden alkalommal kikérjük a szakértők véleményét.

Honlapunk minden látogatójának boldog új évet kívánunk!

Pusztaszabolcsi fecskés rajzpályázat - A bőség zavara...

Honlapunkon már több bejegyzésben beszámoltunk a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. tejelő tehenészetében élő fecskékről, valamint a céggel közösen végzett figyelemfelkeltő-felvilágosító fecskevédelmi kampányról. Idén ősszel, mint arról ugyancsak szóltunk, rajzversenyt hirdettünk. Szerettük volna megtudni, hogy a gyerekek mit tudnak a fecskékről, életmódjukról, vándorlásukról, illetve hogy mindezt hogyan tudják rajzban kifejezni.

A Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. korábbi rajzversenyein a közösségi médiában zajlott a szavazás. Ezúttal azzal párhuzamosan szakmailag is megbíráltuk a rajzokat. Szili István nyugdíjas főiskolai tanár és amatőr festő, Fenyvesi László természetvédő (DINPI), Fenyvesiné Gábriel Ágota pedagógus, Járosi Adrienn civil természetvédő és jómagam, Kovács Gergely Károly végeztük az átrostálást tagozatonként és kategóriánként, azután összehasonlítottuk a fennmaradó legjobbakat és megkerestük azokat, akiket mindannyian díjazásra érdemesnek tartottunk.

Az hamar kiderült, hogy a befutók között már nem tudunk de nem is akarunk végső sorrendet megállapítani, azaz kiválasztottunk 14 iskolás és 3 óvodás győztest. Az óvodai rajzok egy része előre kinyomtatott fecskés kifestő kiszínezése volt, mi természetesen az önálló munkákat értékeltük. 

A zsűrizés teljesen anonim módon történt, csak utólag kérdeztük meg az adott kép sorszáma alapján a készítő nevét, iskoláját.

A fecske és az állattartás
Óvodások
Az ovisoknál nem voltak külön kategóriák, ám a három nyertes mind az állattartás témáját rajzolta meg.

Horváth Erik (6 éves) Ercsi Napfény Óvoda

Erik rajza azért figyelemre méltó, mert a füsti fecskék ilyen találó ábrázolása felnőttek részéről is szép teljesítmény lenne. Három színnel, folttechnikával tökéletesen felismerhető, mondhatni élethű füsti fecskéket rajzolt!

Sandi Lili (6 éves) Ercsi Hétszínvirág Óvoda

Lili rajza a több fajú állattartás példája, a boci mellett a gyerekeknek a ló a nagy kedvenc...

Andrási Vivien (6 és fél éves) Ercsi Hétszínvirág Óvoda

...mint az a másik művön, Vivien rajzán is látható. Különleges hangulatú, izgalmas színvilágú alkotás.

Alsó tagozatosok

Kenyér Levente (2. o.) Dr. Fejérpataky László Általános Iskola, Iváncsa

Levente rajza két okból izgalmas: többféle repülő rovart is ábrázol, de még érdekesebb az istálló plafonja: épp ilyen a tetőszerkezete a pusztaszabolcsi épületeknek, ezeken a keresztgerendákon vannak a fészkek.

Papp Hanna Nóra (2. o.) Móri Radnóti Miklós Általános Iskola

Hanna képén két faj, ló és szarvasmarha legel egy fás legelőn. Ideális világ lenne... Érdemes megfigyelni a tehenek fölötti fecskét, milyen céltudatosan közelít a többi, már táplálkozó egyed felé.

Fagyos Csenge (2. o.) Sárbogárdi Mészöly Géza Általános Iskola

Csenge képe annyiból más, mint Leventéé, hogy itt a fészek is megjelenik, öt éhes fióka várja benne a finom falatot.

Feil Jázmin (3. o.) Sárszentmiklósi Általános Iskola Nagylóki Tagiskolája

Jázmin rajzán a fészkek még tojásosak, de az istállóban van egy gazda is, szépen szimbolizálva az állattartó ember és a fecske közötti harmóniát.

Vámi Kitti (4. o.) Kislángi Tamási Áron Általános Iskola 

Lehet, hogy Kitti rajza a másik kategóriában is megállná a helyét, például a sikeres hazatérés bemutatásaként... Gyönyörű a hamisítatlan vidék: legelő tehenek, élővíz, erdő, szántó, falu. Bár mindenütt ilyen lenne a táj...

Felső tagozatosok

Erlich Zsuzsanna (5. o.) Sárbogárdi Mészöly Géza Általános Iskola Szent István Tagiskolája

Zsuzsanna rajza egy régi, hagyományos, kissé málló vakolatú, famennyezetes épület belsejében levő fészket ábrázol, az állatokat nem látjuk, de tudjuk: ez itt valamilyen ól vagy istálló.

Gajdacsi Zsófia (6. o.) Felsővárosi Általános Iskola, Székesfehérvár

Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Zsófia lovagolni jár és a lovardában találkozott fecskékkel. Minden részlet stimmel: a nyereg, a bokszok, a kép akár az Iszkai úti lovardában is készülhetett volna...

Kovács Mária Inez (8. o.) Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

Feil Jázmin rajzához hasonlóan itt van a gazda az istállóban, a fejés módja a régi időket idézi. A részletek kidolgozása (sajtár alakja, mintaüvegek az asztalon) saját tapasztalatról árulkodik.

A fecskék vándorútja

Alsó tagozatosok

Skrabák Ervin (2. o.) Mári Radnóti Miklós Általános Iskola

Ervin rajzán a fecskék már megérkeztek a téli szállásra és a mérges oroszlánra fittyet hányva kapdossák a rovarokat. Nagyon ötletes, szokatlan életkép a szavannáról.

Pordán Kitti (2. o.) Tóvárosi Általános Iskola, Székesfehérvár

A madárvonulás érzékeltetésére többen is készítettek hasonló stilizált térképet, Kitti rajza azért lett díjazott, mert még az állattartással való kapcsolatra is utal.

Dénes Kinga (3. o.) Dr. Fejérpataky László Általános Iskola, Iváncsa

Kinga igazi kolorista megoldással érzékeltette az afrikai naplementék hangulatát, a filctoll bátor, ügyes kezelése kiemelendő.

Felső tagozatosok

Egly Sára (7. o.) Ramasetter Vince Testnevelési Általános Iskola, Sümeg

Sára más technikával ugyancsak az afrikai naplementét választotta témájául. Rendkívül érett, hihetetlenül hangulatos, igazán művészi alkotás!

Lendvai Natália (7. o.) Bocskai István Református Általános Iskola, Papkeszi

Natália az Afrikába éppen megérkező fecskéket ábrázolta, mégpedig vízfestményen. Nagyon hangulatos, szép kép készült ezzel a nem könnyű technikával.

Páli Panna (8. o.) Nemesszalóki Általános Iskola

Egy kép többet mond ezer szónál - tartja a mondás. Panna képét tényleg nem kell magyarázni, a madárvonulás tökéletes, profi ábrázolása.

Különdíjasok
A zsűri két különdíjat ítélt oda.

Bakos Kinga (6. o.) Pusztai Ferenc Általános Iskola, Káptalanfa

Kinga rajza egy nagyon komoly hibát tartalmaz: a pálmafán egy fecskefészek van. Többen estek ebbe a hibába, pedig a füsti fecske nem épít fára fészket és a tőlünk elvonuló példányok nem költenek Afrikában. Kinga rajza azonban olyan aranyos történetet mesél el, hogy nem hagyhattuk díjazás nélkül. A magyar boci annyira hiányolta a fecskéket, hogy csónakon eredt tollas barátai után. Afrikába aztán olyan fáradtan érkezett, hogy a fecskének kell őt legyezgetnie, míg a nyugágyban próbál magához térni.

Nagy Bianka Blanka (7. o.) Zámolyi Csanádi Imre Általános Iskola

Bianka rajza egyik megadott témába sem illeszkedik, hiszen a fecske egy istálló ablakában éppúgy ülhet, mint egy afrikai fa ágán. A gyönyörű kivitelezés miatt döntöttünk a különdíj odaítélése mellett, hiszen rajztechnikailag kimagaslik a mezőnyből.

Kollázsképek

A sárbogárdi Mészöly Géza Általános Iskola 3. osztálya

Fecskevédelem, a fecskékre leselkedő megannyi veszély, az őszi vonulás, az afrikai telelőhely, és mindez egyetlen képen, ötletesen, zsúfoltság és zavarosság nélkül... Le a kalappal!

A badacsonytomaji Tatay Sándor Általános Iskola 2. és 3. osztálya

Ötletes kép foltvarró technikával elegyítve.

A szabadegyházi Kossuth Lajos Általános Iskola 2. osztálya

A kollázs az összes sablont elkerülte, mégis azonnal érezzük, hogy ősz van. Fantáziarajz, így nem érdekes, hogy a lombok színeződésekor a fecskék már nem gyülekeznek a drótokon. Kifejezetten művészi, érett kép.

Jellegzetes hibák
A szakmai zsűrizést csak részben végeztük azért, hogy a legszebb rajzokat kiválasszuk. Azokat kerestük, amik egyszerre szépek ÉS szakmailag hibátlanok. Eközben több olyan, a gyerekek körében elterjedt tévhitre, hibára bukkantunk, amiket a pedagógusok segítségét kérve szeretnénk "kigyomlálni". Már volt szó róla: sokan fára rajzolták a fecskefészket.
A legnagyobb és a leggyakoribb hiba azonban az volt, hogy a fecskét kukaccal a csőrében ábrázolták. Ez sajnos eleve kizárta, hogy a képet jutalmazzuk, bármennyire is stimmelt minden egyéb részlet. (Volt olyan, akit már elkönyveltünk győztesnek, amikor kiderült, hogy a fecskecsőrben nagyon picike, de közelről mégis felismerhető kukac kunkorodik. Vérző szívvel, de utólag kizártuk a rajz készítőjét...)
Ez a tévhit utal arra, hogy sok gyerek már nagyon eltávolodott a hagyományos vidéki életformától, esetleg még nem is láttak rovarászó fecskét. Talán nem túlzás, hogy ennek a hibának a kiküszöbölése néhány száz diák fejében fontosabb, mint az ügyes kéttucatnyi tanuló díjazása.

Folytatás
Nagyon szeretnénk ezekben az iskolákban megkezdeni a fecskefelmérés, fecskeszámlálás és a fecskevédelem népszerűsítését. Ennek május környékén jöhet el az ideje. Emellett kíváncsian várjuk, hogy a győztesek számára lesz -e folytatás, azaz elindulnak -e a madarászat, madárvédelem, természetvédelem rögös, de gyönyörű útján. Ebben kívánjuk őket segíteni az ajándékcsomaggal: madaras vagy természetet bemutató könyvek, madárnaptár, fecskés hűtőmágnes, madaras bögre, a legkisebbeknek plüssmadár vagy kesztyűbáb.
A Pusztaszabolcsi Agrár Zrt.-ben nagyon jó társat találtunk ezekhez a tervekhez. A vállalat tehenészetében a fecskeállomány egy év alatt másfélszeresére, 63-ról 93 párra emelkedett. A dolgozók nem csak a 469 (!) idei fióka cseperedését kísérték figyelemmel. Egy fészekalj ősszel az istennek sem akart elindulni dél felé. Szívet melengetőek voltak az aggodalmas levelek, amiket a cégtől kaptunk e témában. Az utolsó renitens példányt végül az irodában sikerült elcsípni és Fenyvesi Laci indította el Afrika felé.  

Lehetett volna... - Emlékezés Illyés Eszterre

Az ökológusok igen fogékonyak az ökológiai gazdálkodás eszméje iránt (és persze a vegyszermentesen gazdálkodókat is jobban érdekli a természet, mint vegyszerező társaikat). Azok a botanikában, a fajok közötti kapcsolatban, növénytársulások mintázatában és szintezettségében elmélyülő kutatók, akik általában elég tájékozatlanok a gyakorlati gazdálkodásban, kifejezett hívei szoktak lenni a növénytársításnak, a tájfajtáknak, a permakultúrának, de még az őshonos állattartásnak is.

dr. Illyés Eszter (1979-2012)

Fotó: Molnár Zsolt Forrás: http://illyeseszter.blogspot.hu 

Valahogy így kerülhetett az ökológiai gazdálkodás közelébe Illyés Eszter is. ELTÉ-n végzett biológusként a hazai félszáraz gyepek fajösszetételéből írta doktori munkáját, a magyar ősgyepek lelkes fiatal kutatójaként tartotta számon a szakma, 2012-ben mégis a frissen induló Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) tagjai között találjuk. A szervezet alapító konferenciáján (2012. február 2.) még a szaporítóanyagokkal, alternatív fajták vetőmagjával kapcsolatos szekciót szervezte, később azonban figyelme a hazai ökológiai szőlészetek sorköztakaró növényei felé fordult.

Ez a bejegyzés Eszter emlékéről szól, így csak nagyon röviden jelzem, hogyan találkozott az Ő és a mi életutunk. Gazdaságunk indulása után értesültünk arról, hogy a tápiószelei génbankból lehet régi fajtákat igényelni. A génbank munkatársa kapcsolatban volt egy, a Védegyletben dolgozó, a téma iránt igen elhivatott személlyel, aki résztvevőket keresett egy németországi tanulmányútra. Később aztán ő ajánlott minket a konferenciát szervező, szaporítóanyag-ügyben tapasztalatait megosztani hajlandó ökológiai gazdálkodókat kereső Illyés Eszternek.
A konferencián csupán egy gyors bemutatkozásra volt mód, majd 2012 nyarán immár az ÖMKi on-farm hálózat tagjaként ismét összefutottunk. Ekkoriban kezdett bennem érlelődni az elhatározás, hogy az Aszal-völgyet nem szabad magára hagyni, hogy a Natura 2000-es cím önmagában nem sokat ér, hogy kellene valamilyen előrelépés ebben az ügyben. Sok löszgyepekkel kapcsolatos írást elolvastam, így hamar feltűnt egy Illyés Eszter nevű szerző. A nyári találkozón már tudatosan mentem oda Eszterhez megtudni, hogy ő -e az, aki a löszgyepekről is ír.
Szívszorító, de az alábbiakban az egyetlen beszélgetésünkről írok. Vannak azok a találkozások, amikor azt érezzük, mintha már ezer éve ismernénk egymást... Fél óra múlva egy parázs vita kellős közepében voltunk. A halálosan izgalmas téma: lehet -e helye löszgyep szomszédságában a szántóföldre kivetett zöldtrágyakeverékben mézontófűnek...? Esztert ez jellemzi számomra (azóta is) a leginkább. Van egy több komponensű keverék. Az egyik tagja nem az igazi. Nem kenjük el a dolgot, nem söpörjük le a kérdést, hanem nekilátunk kitalálni, hogy az elem mivel volna pótolható, aztán kapcsolati hálózatunkból elővesszük azt, aki esetleg képes lehet felszaporítani az adott fajt. Így jutott arra, hogy a mézontófű tökéletes helyettesítője (lenne/lehetne/lesz) a terjőke kígyószisz. Van is egy ember, aki ilyen növények magjának felszaporításával foglalkozik, előbb-utóbb majd ez is megoldódik...
A találkozón meglátogattunk egy ökológiai burgonyaföldet, aminek a szélébe a gazda egy korábbi támogatást igénybe véve sövényt telepített. Eszter tekintete ismét megvillant a szemüveg alatt: kiszúrta és szóvá is tette, hogy a legalább ötfajú bokrosban ott van a nem őshonos hóbogyó. Mert lehetett abban kökény, vadrózsa, galagonya, de számára egy behurcolt faj egy természetességre törekvő rendszerben nem volt elfogadható. Ezt a maximalizmust nagyon nehéz tanulni, nem is igen hiszem, hogy valaha képes leszek rá. De példának, mintának mindig velem lesz.
Ezt követően leveleket váltottunk arról, hogy hogyan lehetne az egyébként Általa is ismert Aszal-völgy sorsát jobbra fordítani. Ismét előkerült a komoly kapcsolati tőkéje: nagyon sok embert ismert személyesen vagy levelezés útján. Nekem nagy megnyugvás volt, hogy ilyen tapasztalt szakember száll be az ügybe, hiszen öt éve még csak nagyon szerényen mocorogtam ebben a témában. Mai ésszel sok akkori ötlet és elképzelés igencsak délibábos. Már nem tudom, milyen ügyben írtam Eszternek 2012. október 15-én, amire hamarjában válaszolt is.

Dr. Illyés Eszter három nappal később halálos autóbalesetet szenvedett az M3-as autópályán. Az azóta eltelt fél évtized során sok minden történt. Eszter halálát követően vált bennem biztossá, hogy egy civil szervezetre lesz szükség mindahhoz, amit akár az Aszal-völgyben, akár másutt tenni szeretnénk. Ebből született másfél évvel később a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány. Utána jött az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánítása, bekapcsolódásunk a három új helyi védett terület gyakorlati védelmi munkájába, új védendő területek felbukkanása (Maroshegy, Fövenypuszta), nem beszélve több, még tervezési stádiumban levő ügyről... Soha nem derül ki, milyen lenne mindezt dr. Illyés Eszter szakmai javaslataival, ötleteivel, tanácsaival a hátunk mögött megvalósítani.

Szép az Aszal-völgy idén ősszel. Most virágzik az aranyfürt. Látod, ugye?

Kovács Gergely Károly

2017. október 11.