A velencei-tavi aranysakálokról

A következő írás munkatársunk, Pallos Zsuzsanna munkája. A téma helyszíne az Észak-Mezőföld, így magától értetődően helye van az alapítvány oldalán. Ennél azonban sokkal lényegesebbek a kutatás érdekes eredményei. Ökológiai szemléletünkből adódóan üdvözöljük azt a felismerést, hogy az aranysakál nem a vadállományt szisztematikusan kiírtó, rókára, őzre, nyúlra halálos veszedelmet jelentő dúvad, hanem rágcsálókat, elpusztult állatokat, sőt szemes kukoricát fogyasztó faj, amely a szemünk láttára foglalja el régi élőhelyeit.

Ha valaki rendelkezik aranysakállal kapcsolatos Velencei-tó környéki vagy Fejér megyei adattal (hang, megfigyelés, elütött példány), kérjük küldje el az alábbi címre: zsuzsanna.pallos@gmail.com

Kovács Gergely Károly

Pallos Zsuzsanna:

A velencei-tavi aranysakál populáció jelenlegi helyzete – tapasztalatok akusztikus állományfelmérésből

A Velencei-tó környékén az aranysakál újbóli megjelenéséről első adatunk 2004-ből származik, amikor az M7 autópálya tó környéki szakaszán aranysakált gázoltak. 2008 óta a területen folyamatos akusztikus állomány felmérés folyik, melynek segítségével a faj jelenlétét követni, valamint állomány dinamikáját becsülni tudjuk.

Az akusztikus felmérés során egy Megafonról sakálüvöltést játszunk le, váltakozva 2 felvételt, az egyik egy kéttagú csoportról készített hazai felvétel, a másik egy magányos sakálválasz. A hangra adott válasz alapján megtudhatjuk, hogy él-e sakál a területen és megbecsülhetjük az állomány nagyságát, a minimális csoportsűrűséget.

Egy faj állomány sűrűsége, állomány változása különösen a ragadozó emlősöknél elég nehezen vizsgálható. Ebből a szempontból az aranysakál modell fajnak tekinthető, hiszen viszonylag egyszerű, kevés anyagi befektetést és emberi erőforrást igénylő módszerrel lényeges információkat tudhatunk meg a fajról.

2008 – tól 2013 évig egy stabil, 3-4 sakál családot számláló állomány folyamatos jelenlétéről volt információnk, azonban a 2014. évtől az aranysakál létszámának jelentős emelkedését figyeltük meg. Az alábbi térképen látható hét területen tudjuk biztosan jelenlétüket:

A Dinnyési Fertő területéről a felmérés 7 éve alatt egyetlen válasz sem érkezett a megafonról lejátszott sakálüvöltésre. Feltételezhetően a terület mély fekvése, vízborítottsága nem alkalmas a „családi fészek” kialakítására.

Az akusztikus hangadásra érkezett válaszokból a családok erősödésére is következtetni tudunk. Míg 2008 – tól az első években jellemzően 1, ritkábban 2 példány válaszolt a lejátszott hangra, addig 2014- ben az eddigi legtöbb példány válaszolt vissza a családból: öt egyed hangját egyértelműen el lehetett különíteni az üvöltésben.

Az aranysakál Velencei-tó környéki állománynövekedését a helyi teríték adatok is alátámasztják. A kezdeti 1 – 2, majd később 3 példányos éves teríték 2014-ben 8 példányra emelkedett.

Az állománynövekedése ellenére a sakálok negatív hatását a terület nagyvad fajaira, - őzre,  szarvasfajokra és vaddisznóra - egyelőre még nem tapasztaljuk.

Ellenben fontos szerepet tölthetnek be a vizes élőhely környezetében a kisemlősök predátoraként, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó mezőgazdasági kártevők gyérítésével, így fontos része van a természeti tájak egészségi állapotának megőrzésében.

Vadászmegfigyelések is igazolják a faj széles táplálékspektrumát, generalista, de ugyanakkor opportunista táplálkozását - a lehető legkisebb energia befektetéssel elérhető táplálékot keresi és fogyasztja. Jó példa erre az alábbi eset:

Egy Velencei-tó melletti szórót együtt használ vaddisznóval, szarvassal. Itt a megjelenő rágcsálók mellett a kukorica is táplálékot nyújt számára. (Fotó: Heiter Dániel)

Táplálékszerzése során kereső viselkedés jellemzi, megfigyeléseink alkalmával minden esetben földre tartott orral kutatott zsákmány után. Napi aktivitása nagyon változó, jellemzően azonban a szürkület utáni órákban mozog, de ritkán nappal is megfigyelhető.  A sekély vízpart menti sávot végigjárva kutat elhullott vízimadár tetemek után. (Kovács Norbert fényképei)

A forgalmas környező utakon (7-es út, M7 autópálya) elhaladó szirénázó autók hangjára rendszeresen válaszolnak a közelben lévő egyedek, így kis szerencsével sakálüvöltést a nap bármely szakában hallhatunk.

Az aranysakál kitűnő alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy a rendkívül óvatos és rejtett életet élő ragadozó, ezen a kifejezetten forgalmas, nagy zavarásnak kitett élőhelyen is évről évre sikeresen nevel utódokat. Megtelepedésének feltétele az alkalmas búvóhely és a megfelelő táplálékbázis megléte lehet.  Az eredetileg ártereket, mocsaras, vizes területeket kedvelő faj számára a Velencei-tó környéki nádasokkal érintkező sűrű, gyakran szinte áthatolhatatlan, tüskés galagonya, kökény bokrokkal, ezüstfával benőtt, erdős területek kitűnő búvóhelyet kínálnak. A Velencei hegység változatos tájain is megtelepedett, a gránit hegység homokos, löszös lejtői alkalmasak a kotorék kialakításához, a beékelődött szántóföldek pedig kitűnő táplálékbázist kínálnak számára.

Az aranysakál és a vörösróka táplálék átfedése a hazai kutatások szerint elég magas, ráadásul az aranysakált a családi csoportban történő vadászata miatt hatékonyabban táplálékszerző stratégia jellemzi, ezért kiszoríthatja vetélytársát a területről.

Ennek ellenére a róka állománycsökkenését sem tudjuk igazolni az aranysakál térhódításával, egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy állomány növekedése visszavetné a területen róka populációt. Feltehetően populációja még nem érte el ezt a mértéket, ugyanakkor bőven van táplálék mindkét faj számára a rágcsálók, kisemlősök vonatkozásában.

A 2013. évi vadászati idényben 2 aranysakál mellett 25 róka került terítékre, majd 2014. vadászati idényben a 8 aranysakál mellett 29 róka esett a területen.

A megyei terítékadatok alapján megállapítható, hogy 2014. évben a Velencei-tó környékén regisztrált állomány növekedése egész Fejér megyére jellemző.

A vizsgált időszakban (2007. - 2013.) 6 év alatt 5-ről 31-re nőtt azon vadászterületek száma, ahol terítéke igazolta jelenlétét, majd 2014-ben a megye76 vadászterületéből már 41 jelentett aranysakál terítékadatot.

Az elejtett példányok száma is nagymértékben növekedett. 2007. vadászati évben 7 aranysakált ejtettek el Fejér Megyében, a teríték szám 2014-ben 109 –re nőtt.

Mezőföldi szikes tavak IV. - Mi változott fél évszázad alatt?

A Sárvíz-völgy szikeseiről, szikes tavairól igazi átfogó vizsgálat eddig nem született, csak kisebb közlemények, könyvekben publikált adatok segítségével kaphatunk képet a régi szép időkről. Ebben az írásban olyan múltbeli adatokat, fényképeket, tapasztalatokat gyűjtöttem egybe, amelyek a szikes tavak védelmével, rehabilitációjával kapcsolatban hasznosak lehetnek.
A szikes tavak védelmének jeles alakja, Ecsedi Zoltán hívta fel a figyelmemet a www.fentrol.hu oldalra, ahol a 60-as évekből származó, sokáig hétpecsétes titokként kezelt légifotók között lehet böngészni. (A stratégiai létesítmények, laktanyák, hadiüzemek az éberség jegyében gondosan le vannak festve.) Zoli szerint jól megfigyelhető az állapotromlás. Érdekes időutazás ez csakugyan. A Pátkai-víztározónak még se híre, se hamva, a Máriamajori-erdő névadója, a Máriamajor még áll, az Aszal-völgy pedig egyes fotókon tökéletesen erdőmentes (ilyen munkája volt egy 400-as tehéncsorda napi szintű legelésének...).

Csak nemrég kerültek fel a Sárvíz-völgyi fotók, amiket már nagyon vártam. Az alábbiakban hat szikes tó (vagy tórendszer) akkori és mai képét mutatom be. A sorrend a baj mértéke szerint csökkenő.

Fehér-tó (Sárkeresztúr)

Egy tó, ami megszűnt tónak lenni. Szívfájdító, hogy a tó halálát okozó csatorna kiásása a helyi (akkori kifejezéssel megyei) védelem kihirdetése után történt. Jelenleg egy nádas mocsár, amely ugyanakkor partmenti növényzetében és vízkémiai tulajdonságaiban őrzi a szikes tavi jelleget.

Lendvai Gábor elkészítette a tó rehabilitációs tervét, ami szerinte nem is olyan bonyolult. Véleménye szerint a tómederben futó csatornának csak a déli végét kellene eltömni, illetve egy keresztgátat kell szétszedni. Természetesen nyári időszakban ki kell kaszálni (vagy zúzni) a mocsári növényzetet, majd reménykedni a kellő őszi csapadékban. Tipikusan olyan dolog, amit napirenden kell tartani és minden lehetséges alkalommal említeni a döntéshozóknak...

Sóstó (Sárszentágota)
Legendás táj, ahol Boross Pál, Máté László, Nagy László, Szabó László Vilmos, Radetzky Jenő, Warwasovszky Emil szelleme lebeg a sajnálatosan megfogyatkozott, leromlott tóvidék fölött. Boross Pál még hét szikes tavat emleget, bár igazán jelentősnek mindenki a Sóstót tartotta. Egy majdnem hatvan éves fényképről kiderül, hogy miért:

Egy felbecsülhetetlen értékű dokumentumkép az 1958-as Aquilából

Boross Pál (helyi jegyző, amatőr madarász) az 1930-as években még virágjában látta a tavakat, ahol a fészkelők mellett elsősorban a vonuláskor rendszeresen megjelenő mindkét víztaposó, partfutók, kőforgató izgatta a fantáziáját (Forrás: Boross Pál /1943/: Adatok Sárszentágota vízimadáréletéhez. Aquila 50. p. 344-351.).
Máté László székesfehérvári madarász tojásgyűjteményében több fészekalj származik Sárszentágotáról,  a klasszikus sziki fajokon (gulipán, széki lile, kis lile, piroslábú cankó) kívül olyan nádasokhoz kötődőek is, mint a kis vöcsök, barna rétihéja, guvat, nádi sármány, illetve olyan ma már itt nem költő madár, mint a kék vércse. (Forrás: Haraszthy László /2010/: Máté László tojásgyűjteménye a Madártani Intézetben. Aquila 116-117. p. 215-226.) Emellett Máté publikált is a területről a maga jellegzetesen szűkszavú, lényegretörő stílusában (Aquila, 1938., 1943., 1955.).
Radetzky Jenő könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) sem akármilyen fajlista ékeskedik. 1966-ban két pár székicsér, 1961 és 1968 májusában egy-egy kékcsőrű réce pár (Warwasovszky Emil adatai), széki lile, ugartyúk, sárjáró,

A légifotón a legfeltűnőbb a két fehér vizű, faluhoz közeli tó, amely ma már annyira benádasodott, hogy bölömbika fészkel benne. A legnagyobb tó, vagyis a Sóstó déli öblözete már 1968-ban is lefűződött, de ekkor még nyílt vizű volt, ma már aratott nádas. A bal felső rész vakítóan fehér szikesei sokat záródtak a legeltetés elmaradása miatt, ám növényzetük még mindig nagyon értékes, sőt a pókbangó és az agárkosbor szempontjából nem is baj a kissé alullegeltetett állapot.
Napjainkban el-elhangzik olyan vélemény, hogy a szikes tavakban nincs helye nádnak, az ott fészkelő madaraknak a tavak rehabilitációja (kikaszálása majd intenzív legeltetése) tehát élőhelyük elvesztését jelenti. A Sóstó északi és keleti partvonalán ezzel szemben évtizedekkel ezelőtt is nádas volt, vöcskökkel, szárcsával; ez szépen kiderül pl. Radetzky Jenő 1958-as cikkéből is.

A legnagyobb baj a tavat 2/3 - 1/3 arányban kettéosztó gát, amely természetellenes vízviszonyokat eredményez. A Fehér-tóhoz hasonlóan a már védett tavat tették (majdnem) tönkre és változtatták elgátalt, artézi fúrással táplált horgásztóvá. A probléma megértéséhez egy 2007-es légifotót mutatok be (forrás: www.sarszentagota.hu)

Az egyenes vonal a gátat jelöli. Ettől balra (keletre) kéklik a túlságosan mély viz; ennek is köszönhető a nádas (nyíllal jelölve) túlzott terjedése. A vonaltól jobbra csontszáraz a "maradék" tómeder. A négyszög a lefűződött, 1968 óta benádasodott egykori öblöt jelöli.

Sárszentágotán a mottó: "innen szép a győzelem". Amit csak valaha kitaláltak a tavak megmentésére, az itt alkalmazható (alkalmazandó): kikaszálás, kilegeltetés, szántók szegélyének visszagyepesítése, csatornák betemetése. Saját ötlet az önkormányzat bevonásával az egykori tavakon vegyes háziállattartással és -bemutatással egybekötött élőhelykezelés. Radetzky Jenő 1958-ban még azon kesergett, hogy a falusi disznócsürhe mindent elpusztít. Ma már van arra módszer, hogy a mangalicák úgy végezzék a mocsári növényzet (elsősorban a zsióka) kidúrását, hogy közben a partimadarak költése is sikeres legyen. Ecsedi Zoltán előadásanyagából származó dia a Balmazújváros melletti Kerek-fenék rehabilitációjáról. A bal felső képen a disznók elleni védőkosár a gólyatöcs fészkén.  

Kíváncsian várjuk, hogy a Duna-Ipoly NPI vizes élőhelyes programjából mi valósul meg Sárszentágotán. Az önkormányzat bevonása már csak azért is jó ötlet volna, hiszen a falu bevallottan a szikes tavi madárvilág elkötelezett híve, mint azt a címer is bizonyítja...

Sóstó (Soponya)

Radetzky Jenő könyvében néhány érdekes adat olvasható a Sóstó madarairól. A parti sávban gulipán alkalmi költéséről ír, a táplálkozó fajok közül pedig a batla, feketenyakú vöcsök, gólyatöcs és 50-60 kis sirály érdemel említést.

A tó éppen annyit romlott, hogy a partimadarak költésére alkalmatlanná vált. Benövényesedett a szép parti zóna a délkeleti sarokban, illetve a nyílt vízfelület is legalább 20-25 %-kal kisebb. Ugyancsak nagy baj, hogy a tavat korábban vadkacsatenyésztésre (!!) használták, ami a vízkémiai mutatók romlását eredményezte.

E sorok írása idején még nem tudni, eredményes lesz -e az az alapítványunk által kidolgozott háromoldalú megállapodás, amely hosszú távra megoldaná a Sóstó kezelését. Van ugyanis egy nagy baj: a halastóként (!) nyilvántartott tónak nem ugyanaz a tulajdonosa, mint akié a parti sáv és a szomszédos állattartó telep. Tervezetünkben őket, illetve a Duna-Ipoly NPI-t hoztuk "közös nevezőre", majd a jószándékú, ám érthetően kissé suta fogalmazványt a DINPI jogásza fésülte át és tette szakszerűvé. Bizakodunk...
A tóról ITT is olvashat.

Fényes-tó (Aba-Felsőszentiván)
A két felsőszentiváni tó közül kissé érthetetlen módon a Fényes-tó sínylette meg jobban az eltelt évtizedeket. Nem próbálták meg lecsapolni, a vízgyűjtő területén a gyep aránya nem csökkent számottevően, költésre alkalmas kopár partvonalát azonban a nádas előretörése miatt elvesztette.

A képpár legfeltűnőbb vonása a vízkémiai változás, ez azonban némileg csalóka. A Fényes-tóról szóló bejegyzésben (ITT olvasható) bemutatok egy 2014-es Google műholdképet, ahol sokkal szebb, természetesebb, zavaros (azaz "fehér") a tó vize.
A tó madárvilágával a hajdani madarászok nem foglalkoztak. A legrégebbi publikáció Halmosi János 1985-ös írása (Gulipánok /Recurviostra avosetta/ helyzetének vizsgálata Fejér megyében. Madártani Tájékoztató 1985. július-december. p. 21.). Ebből kiderül, hogy a szerző 1984-ben többedmagával költőszigeteket épített itt, melyek a sok csapadék miatt 1985-ben eltűntek a víz alatt. Ennek ellenére volt itt sikeres gulipánfészkelés.
Jelenleg a legelő jószág hiánya miatt a helyzet javulására nem lehet számítani. Célzott intézkedésre (pl. néhány bivaly tartós berekesztésére) volna szükség, amit a tulajdonviszonyok akadályoznak.

Sóstó (Aba-Felsőszentiván)

Kedvenc tavam sem volt a madarászok elsőszámú célállomása, a fent idézett Halmosi János írása utal rá, hogy 1985-ben a sok eső miatt a meredek falú Sóstó túltöltődött, de azért itt is észlelt röpképes, azévi gulipánfiókát. Szinte hihetetlen, hogy a Sóstó ilyen, közel tökéletes állapotban van annak ellenére, hogy egy lecsapoló csatorna érinti. Staudinger István szerint a csatorna teljes betemetése túlságosan magasra emelné a tó szintjét, eltűnne a madarak szempontjából fontos kopár partvonal.

Érdekes adalék: a tavat régen sokkal jobban körbevették a szántók. Északkeleten ma már egy degradált, ezüstfával és aranyvesszővel fertőzött terület van, ami azért még mindig jobb egy fokkal, mint ha műtrágyázott, vegyszerezett szántóföld lenne...

Egy ködös nap a Sóstón, élénk madárélet nyomaival.

A tó vízkémiai szempontból ideális állapotban van. Északi és nyugati részén már van nádas; legelő állat híján ezek eltűnése nem remélhető. Az erőteljes rágatás ugyanakkor a meredek part tetején növő lösznövényzet (tarka sáfrány, árvalányhaj, sőt korábban találtak itt szártalan csüdfüvet is) eltűnéséhez vagy erős degradációjához vezetne. A legfontosabb szerintem az özönnövények elleni küzdelem lenne, és természetesen a kíméletes legeltetés; ennek akadálya ugyanaz, mint amit a Fényes-tónál már említettem...

Sárkány-tó (Sárkeresztúr)

A Sárvíz-völgy királya, a Mezőföld legszebb állapotú szikes tava. Régebben úgy tartották (ezt Radetzky Jenő is idézi), hogy az egymáshoz közeli két terület közül Sárszentágota a jó fészkelőhely, a Sárkány-tó pedig a jó táplálkozóhely. Az ágotai tórendszer leromlását követően a Sárkány-tó felértékelődött, mind a madarak, mind a madarászok körében.

A széki lile akár 3-4 páros állományban is költött (ma elképzelni sem könnyű), de van innen négy példányos ugartyúk-gyülekezés (1966 októbere), csigaforgató (1959 májusa) (Warwasovszky Emil adatai), illetve székicsér... Radetzky Jenő fényképén bukkantam erre az árnyalakra.

A Sárkány-tó legcsodálatosabb madáradata az 1991. május 19-én megfigyelt vékonycsőrű póling, amely az egyetlen dunántúli adata ennek az azóta talán kipusztult madárfajnak.

A tó üdítően keveset változott, kivéve a keleti részt (a sárkány farka), amely bezáródott. Ismét Staudinger Istvánt idézem: szerinte ez nem baj, a belső víztisztás ugyanis nagyszerű, nyugodt hely a fiókás partimadaraknak.
Dr. Kalotás Zsolt légifotója kelet felől, szokatlan szögből készült. A sárkány fején (jobb felső sarok) megfigyelhetjük azt a szigetet, mely állandó vízszint mellett jó fészkelőhelye a gulipánoknak. A legszebb kopár partvonal a bal szélen, illetve a szemközti parton, az akácos előterében van.

Zárásként ajánlok egy korábbi összefoglaló írást a szikes tavas vizsgálódásaink kezdetéről (ITT olvasható), illetve Kalotás Zsolt káprázatos sárkány-tavi fényképeiből bemutatom azt, amelyik a madarász-természetvédő szíveket leginkább megmelengeti.

fecskebarát Fehérvár III - Hol vannak fecskefészkek?

Amikor a programot meghirdettük, Székesfehérvár fecskeállományával kapcsolatban volt néhány kapaszkodónk:

• Radetzky Jenő az 1984-ben megjelent "Madarakról, tájakról Fejér megyében" című könyvében a füsti fecske állományát 25-30 párra, a molnárfecskéét 150 párra becsülte.
• Staudinger István (DINPI) szerint "elég tisztességesen" van fecske a fehérvári panelépületeken. Ugyancsak erről számolt be a legterjedelmesebb lakótelepen, a Palotavárosban élő Kovács Norbert is.
• A program meghirdetésében nagy szerepet játszottak a saját tapasztalataink: füsti fecske a sivár ipari körzetnek számító Mártírok útján, molnárfecsketelep a nagyrészt lebetonozott Öreghegyen, vagy akár az Alba Plázánál...
• Végül említést érdemel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fecskefigyelő oldala, mert ott is voltak feltöltött fészkek, bár elég gyéren.

A térképről eltüntettem egy gyurgyalag költésére utaló nyilat. A piros nyíl füsti-, a kék molnárfecske költését jelzi, ráadásul évekkel ezelőttről. Nem túl bíztató... Forrás: fecskefigyelo.mme.hu

A fecskeadatok gyűjtésére egyesek elég pesszimistán reagáltak, valahogy így:

"Az utóbbi 10 évben még röpködő madarat is csak keveset láttam... Augusztus vége felé, szeptember elején a gyülekező fecskék százai pihentek rendszeresen az utcánk villanydrótjain, de évek óta már egyet sem látunk. ...nem sok jóval biztatlak." 

"Fehérváron nem találtunk eddig füsti fecskét. Pár leszakadt molnár fészekből kerültek hozzánk fiókák"

Aztán elkezdődött az adatgyűjtés, melybe a Zentai iskolások is beszálltak. Herbák Ildikó tanárnő végigkérdezte az összes osztályt, jöttek is információk az Öreghegyről, a KÖFÉM lakótelepről, illetve a lovardákból. A felhívásra többen írtak; néhány részlet a fecskebarat@citromail.hu címre érkezett levelekből:

"Hosszú évek óta 9 fecskefészek van a Széna téren. Minden évben megjöttek, tavaly nagyon sokan voltak." 

"Nálunk évek óta fészkel 1 pár molnárfecske a családi házunk régi istállójában. Tavaly kétszer is költöttek."  

"Tájékoztatlak benneteket, hogy a szomszédunkban 3 molnárfecske család fészkel már évek óta. Ez egy 6-8 lakásos társasház a belváros szívében."

"2010 óta minden évben visszajár hozzánk két fecskecsalád költeni. A Sarló utcában él még a mieinken kívül, sokat szoktunk látni."

Ehhez jönnek az általunk ismert, vagy éppen véletlenül megpillantott fészkek. A 2015-ös Madáratlasz Program felmérése során csodás élmény volt meglátni a fecskéket itt-ott az Öreghegyen, beszélgetni egy füsti fecskés hölggyel arról, hogy mennyire várják tavasszal a kis lakókat, összeszámolni egy üzletsor eresze alatt 17 molnárfecskefészket...
Már a bejelentett fecskés helyekre is elkezdtem a járogatást. Van, ahol a kertvárosi utcáról semmi nem látszik, ám a bérházakon más a helyzet. Ott tökéletesen megszámolhatók a működőképes fészkek, a fészkek helye, meg az is, hogy mely lakásban laknak a fecskéket nem kedvelők, ott ugyanis az ablakzugban szalagok lobognak.
Február 15-én a fenti térkép már így néz ki... A bal felső sarokba a teljesség kedvéért egy zöld nyíllal jelöltem egy kis partifecske-telepet is:

Ez már másabb képet fest... Természetesen készítünk majd saját térképet, illetve a fecskefigyelő oldalra is feltöltünk minden 2016-os adatot. Összehasonlításnak ugyanakkor kiváló...

A helyzetet tovább árnyalja néhány figyelemre méltó tény:

• Tudatosan kihagytuk az akcióból a várostól különálló falusias településrészeket. Börgöndön molnárfecskék, Kisfaludon a tehéntelepen füsti fecskék (Fenyvesi László közlései), Csalán a kastélyban szintén füstiek fészkelnek.
• Néhány városrészből még egyetlen árva adat sincsen, holott az adottságai jók. Ilyen például a Sóstó szűkebb környéke, a nagy rétekkel körbevett Maroshegy, a falusias Alsóváros.
• Egyértelműen több fecskének kell lennie a vidékies Felsővárosban, ahonnan csak 1 adat jött be.
• Lappanghatnak  ipari létesítményeken is fészkek. Jó példa egy térkőüzem (a városon kívül), ahol több tucat pár költ minden évben. Ezen kívül a Videoton ipari parkból is jeleztek fészkeket. Fehérvárnak akkora ipari zónája van, ahol sok minden érték elfér (pl. van egy ipari parkban egy kis megmaradt ürgeállomány...) 

"Végül is mindegy is, 

Tudtam hogy nem is jössz

Este csillag voltál, 

Nappal meg fecske..."

         (Kispál és a Borz)

fecskebarát Fehérvár II. - Kiírás

A fecskebarát Fehérvár program beharangozója és a felhívás Székesfehérvár honlapján is megjelent (ITT olvasható), ám terjedelmi okból rövidített formában. Íme a teljes változat.

A „fecskebarát Fehérvár” program bemutatása

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány 2016 tavaszán azért indítja el a „fecskebarát Fehérvár” programot, hogy a helyi lakosok segítségével megóvjuk a megmaradt fecskeállományt. Az akció több lépésből áll.

Füsti fecskék (fotó: dr. Kovács Gábor)

A lakott fecskefészkek felkutatása

Mivel Börgöndön, Csalán és Kisfaludon a fecskék helyzete nem annyira reménytelen, egyelőre csak a város belterületéről várjuk mindazok jelentkezését, akik lakott fecskefészket ismernek. Ez a fészek lehet a saját házon vagy lakáson, illetve ismerősnél, rokonnál, szomszédban, a munkahelyen, áruházon vagy közintézményen (iskola, rendelő, kórház, stb.). A fészek pontos helyét (azaz a címet), illetve lehetőség szerint az egyéb adatokat (lakó vagy a cég, vállalat, intézmény neve, fészkek száma) küldje el a fecskebarat@citromail.hu címre. A fecskék tavaszi megérkezését követően minden címet ellenőrizni fogunk, ezért nyugodtan elküldhetnek olyan címet is, ahol fészket láttak, de nem biztosak benne, hogy lakott –e.

Frissen kirepült füsti fecske

Ha a fészekből rengeteg fűszál, madártoll és egyéb fészekanyag lóg ki, akkor abban házi veréb lakik. Az ilyen címet nem szükséges beküldeni. Fontos ismerni ugyanakkor azokat, amelyek 2015-ben még lakottak voltak, a tél folyamán azonban leestek, kilyukadtak, költésre alkalmatlanná váltak. Ilyen helyeken ugyanis sárgyűjtőhellyel vagy műfészekkel kell segíteni a visszaérkező madarakat!

Fészkelési próbálkozások felkutatása

Nagyon fontos lenne megismernünk azokat az épületeket, ahol a fecskék szeretnének fészket rakni, de a falon nem tapad meg a sár. (Ezek azok a bizonyos eresz alatt 10-15 centire, a fal hosszában elnyúló sárgombócok.) Ha a lakosok nyitottak a fecskék megtelepedése iránt, több módon is segíthetik a madarak sikeres fészeképítését. Ehhez azonban ismernünk kell a lakcímet, melyet szintén a fenti elektronikus elérhetőségre várunk.

Molnárfecske (fotó: dr. Kovács Gábor)

„Fecsketulajdonosok” a fecskékért

Szeretnénk megkérni a fecskés házakban élőket, illetve a fecskés épületekben dolgozókat, hogy a madarak megóvásán, a bennük való gyönyörködésen túl is segítsék kis barátainkat. Fő célunk a sárgyűjtőhely, mint fecskevédelmi módszer elterjesztése, lehetőleg minél több fecskés gócponton. Ezeket a száraz időszakban folyamatosan locsolni kell, hogy fészeképítésre alkalmas állagú legyen. Ha valakik, akár a fecskés ház lakói vagy az ilyen épületben dolgozó közösség aktívan védi a fecskéket és védelmükre mások figyelmét is felhívják, akkor nekik ajándékozunk egy „fecskebarát Fehérvár” táblát. Ez a kerítésre, házfalra erősíthető tábla jelzi, hogy itt a fecskék barátai élnek vagy dolgoznak.

A fecskés tábla terve

Fecsketelepítési kísérletek

Eddig azokról a házakról, épületekről volt szó, ahol vannak fecskék. Emellett azonban olyanok jelentkezését is várjuk, akik szívesen látnák ezeket a szép madarakat. Tanácsadással bárkinek szolgálunk, de kérésre azokat a beavatkozásokat is elvégezzük, melyekkel a fecskéket költésre bírhatjuk.

Egy szenzációsan sikeres akció Tamásiban... 

...illetve Csopakon. Miért ne próbálkozhatnánk ilyennel Fehérváron is?

fecskebarát Fehérvár I. - Fecskehatározás

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány 2016 elején elindítja a "fecskebarát Fehérvár" programot.

Céljaink:

• Székesfehérvár belterületén a lakott fecskefészkek számba vétele
• A fecskék segítése sárgyűjtő helyek létesítésével
• A fecskék és védelmük népszerűsítése
• A fecskés lakók bevonása a gyakorlati fecskevédelembe
• Fecsketelepítési kísérletek
• Középtávon a városi fecskeállomány stabilizálása, növelése

A fecskék határozása

Az akció sikeres lebonyolításához ismernünk kell a fecskéket. A következő képösszeállítás ehhez nyújt segítséget.
Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Kifejlett füsti fecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A felnőtt madár feje, háta és szárnyai kékesen csillogóak (borult időben feketének tűnnek), torka és homoka rozsdavörös, hasa fehér vagy világos drappszínű. Farokvillája nagyon hosszú. Ez utóbbi alapján a két ivar megkülönböztethető, hiszen a hím faroktollai hosszabbak. Éneke a jellegzetes csivitelés, ficsergés.

Ritka esemény: a füsti fecskének általában legfeljebb öt fiókája van. Fotó: dr. Kovács Gábor

A fiókák a kirepülést követően már csak néhány hónapot töltenek hazánkban. Ez idő alatt a tompa narancssárga torok- és homlokfolt, a rövid faroktollak és a sárgás csőrzug alapján ismerhetők fel.

Egy használaton kívüli pásztortanya gerendájára épült fészek kirepülés előtt álló füsti fecske fiókákkal

A füsti fecske fészke felül mindig nyitott, sárból és növényi szálakból készült csésze, amely általában ereszek alá, gerendák tetejére vagy oldalára épül. A fészkek jellemzően magányosan, vagy legalább 2-3 méterre vannak egymástól. A fészket leginkább ólakban, istállókban, hodályok fázatán készíti, főleg falvakban, állattartó telepeken, tanyákon. A városokban kifejezetten ritka lett az utóbbi időben.

Molnárfecske (Delichon urbicum) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Villanydróton landoló molnárfecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A füsti fecskénél kisebb, tömzsibb madár. Felsőteste a farok tövénél húzódó széles fehér sávtól eltekintve egyöntető fényes kék. Alsóteste fehér. Farokvillája igen kicsi. A fenti képen is látszik, hogy lábait, lábujjait finom tollazat borítja. Hangja folyamatosan hallatott monoton csicsergés, valódi éneke nincs. Ez összefüggésben van telepes életmódjával, hiszen nincs szüksége énekkel kijelölt területre.

Fészkéhez közelítő molnárfecske egy irodaház eresze alatt.

A molnárfecske fészke felül zárt, csak egy parányi röpnyílást hagy felül. Emiatt nem látszik, hogy hány fióka van a fészekben. A fészkek egymáshoz közel, néha összetapasztva sorakoznak a megfelelő helyeken, ereszek, párkányok, hidak alatt. A városokban ez a faj a gyakoribb. Néhol igen népes, több ezres telepei is lehetnek, de megritkulását követően a néhány tucatnyi fészkes kolóniáknak is nagyon kell örülnünk.

Partifecske (Riparia riparia) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Villanydróton gyülekező partifecskék. Fotó: dr. Kovács Gábor

Mivel vonuláskor a településeken is felbukkan, érdemes megismerkednünk a harmadik hazai fecskével is. Még a molnárfecskénél is kisebb, felül barna színű. szemből nézve feltűnő a barna mellszalag. Farokvillája szinte nincsen. Hangja száraz zizegés, éneke neki sincsen. Eredetileg folyók szakadópartjaiban fészkelt, de manapság a homokbányákban is költ. Székesfehérváron (régi kubikgödör), illetve Kincsesbánya határában (mészhomokbánya) kisebb állománya él. A homokfalban sűrűn sorjázó kis lyukakat ők lakják.

Sarlósfecske (Apus apus) Védett! Eszmei érték: 25.000 Ft

A sarlósfecske csak nevében fecske! Fotó: dr. Kovács Gábor

Nem énekesmadár, hanem a kolibrik távoli rokona. Sokkal nagyobb, mint az igazi fecskék, teste tökéletesen áramvonalas, sötétbarna színű, világos torokkal. Röpte erőteljes, bravúros és nagyon gyors. Lába annyira visszafejlődött, hogy csak kapaszkodni tud vele. Drótra nem tud felülni. Tudományos neve szó szerint láb nélkülit jelent. Hangja éles visítás. Ősi élőhelyeit szinte kizárólagosan felváltották a bérházak, ahol szellőzőkben, dilatációs résekben él. A fészkelést kivéve sosem száll le, a levegőben táplálkozik, iszik, gyűjti a fészekanyagot, de gyakran a levegőben alszik, sőt párzása is szó szerint "röpke együttlét". Esőfront előtt a felnőtt madarak akár 100-200 kilométerre, napos, rovarban gazdag területekre repülnek, míg a fiókák hibernációhoz hasonló állapotba kerülnek.

Két ritkaság

Mai határainkon belül nagyjából fél-féltucatnyi hitelesített megfigyelése van az alábbi két madárnak, itt csupán érdekességként, a teljesség kedvéért szerepelnek. Valódi fecske a vörhenyes fecske (Cecropis daurica), a Balkán és Dél-Európa jellegzetes madara. A fején jellegzetes vöröses folt van, farka a füstihez hasonlóan hosszú, de a farka fölötti vöröses (a fiatalokon piszkosfehér) sáv a molnárfecskét idézi. Szintén déli faj a sarlósfecske nagy termetű, világos hasú rokona, a havasi sarlósfecske (Apus melba). Hangja nem hasonlít a sarlósfecske vékony visítására: vércseszerűen vijjog.

Havasi sarlósfecske és vörhenyes fecske: két igazi ritkaság. A képek a Duna romániai szakaszán, a Kazán-szorosban készültek. Fotók: Kovács Norbert

Fecskék a magyar irodalomban

"Ni a fecskék, ni a fecskék!

Dróton ülő hangjegyecskék.

Őszi szelek megtanulták

Ezt a kottát, s fújják, fújják."

(Gazdag Erzsi: Itt az ősz)

"Azt láttam, hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:

- Gyerekek, csak csicseri! Bátran csak, ficseri!

Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek a fecskepapához (...) Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra."                         (Móra Ferenc: Madarak iskolája)

"Miért cikáznak a fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
Kész a tavasz! - jelenthessék."
(Devecseri Gábor)

"Akkor a veranda másik oldalán kezdték. Megható ügybuzgalommal, az ifjú pár, mindig együtt, ülnek a villanydróton, az egyik szájában szálacska, agyaggombóc és várják hogy ez a hülye pasas eltűnjön, és építhessenek, beköltözhessenek, költhessenek. Ma reggel meg berepültek a házba, a szobába egy kép tetején kezdték, azt hívén a nyitott ajtóra, szegények, hogy ott állandó az átjárás. Mért nem mennek egy házzal odébb? Miért szeretnek annyira? A végén, azt hiszem, be fogom fogadni őket."

(Karinthy Ferenc: Napló, 1971. június 1.)

Egy magbörze margójára...

2016. január 20-án az ezeréves koronázóváros történetének második magbörzéjére került sor a székesfehérvári kertbarát egyesület főhadiszállásán, a Szárazréti Közösségi Házban.
A kertbarátok (önmagukat "kertbarik" néven emlegetik) néhány éve megkértek bennünket, hogy mint gyakorló biogazdálkodók, meséljünk valamit erről a tevékenységről. Furcsa volt 2-3 év tapasztalattal okosakat mondani több évtizede kertészkedők számára, de szerencsére nyitottak voltak az olyan dolgokra is, mint a madárvédelem, a szántók melletti értékes löszgyepek védelme, vagy egy nagy kalandunk, a régi aszal-völgyi kútba beesett borz kimentése. Így aztán létrejött egy baráti kapcsolat velük, telente napraforgókalapot vagy tisztításkor a rostán fennmaradt napraforgót adunk, hogy a két fehérvári közösségi kertben etessék a madarakat, szívesen csapnak hírverést madárvédelmi ügyekben és közel áll hozzájuk a termesztett értékek megóvása is. Így aztán lelkesen fogadták azt az ötletet, hogy Fehérváron is legyen magbörze. 2015 elején meg is rendeztük; egy igazán kellemes, családias hangulatú esemény volt, melyről már beszámoltam (ITT olvasható).

Egy fejéri paprika (javított cecei) a megyei tájfajtagyűjteményünk része. (Fotó: Fóris Anna)

A sikeren felbuzdulva ismét megszerveztük a magbörzét, ami a tavalyinál jóval komolyabb eseménnyé nőtte ki magát. Tipikus példája annak, hogy lelkes, tettrekész embereknek csak egy kis lökést kell adni, utána már megy az ügy a maga útján. Alapítványunk vitt magvakat, papírzacskókat, papírtálcákat; emellett a MAGHÁZ hálózat által kiadott magfogási praktikumot (letölthető ITT) is megkaptuk ötven példányban. Utóbbit a Budapest és Nagyszékely között épp átutazó Kardos Etelkáék egészen Fehérvárig hozták, amiért ezúton is köszönet!! Tavalyhoz hasonlóan elhívtuk a lelkesen kertészkedő, a nagyszékelyi barátainkkal is jó kapcsolatban álló Erdőhegyi Katiékat is Dinnyésről.

A magbörze előtti utolsó simítások: Fóris Anna kiteszi a magokat a papírtálcákra

Közben a kertbarik sem tétlenkedtek. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központtól 10-10 tájfajtát tartalmazó egyencsomagokat kaptak, vállalva a fajták felszaporítását, a fogott magok visszaküldését. Ismét eljöttek a berhidai (Veszprém megye) kertbarátok az általuk termesztett növénykülönlegességekkel. Ezen kívül előadónak meghívták a hagyományos kiskerti termesztést kiszolgáló Rédei Kertimag képviselőit. (Kicsi a világ... 2011 nyarán részt vettünk egy, a németországi Hessen tartományban megtartott vetőmag-önrendelkezéses tapasztalatszerzésen, ami maradandó élmény volt számunkra. Ezen ott volt a Rédei Kertimagnál tevékenykedő Marton András, aki most Fehérvárra is ellátogatott.) A megfelelő hírverés révén nagyon sokan eljöttek, a Rédei-előadás miatt pedig a tényleges magbörze kiszorult a klubszobából a szűk folyosóra. Ez okozott kisebb fennakadásokat a papírzacskópótlás logisztikai kivitelezésében, de ez lényegtelen apróság az esemény sikere mellett. Alig maradt valami a kitett magvakból, és persze záporoztak a legkülönbözőbb kérdések.

Az érdeklődésre nem lehetett panasz. (Forrás: kertbarik.hu)

Személyes élmény is ért a váratlan és kedves vendégek érkezése révén. A velencei botanikus, dr. Csomós Ági és párja, Márton  (lásd ITT) hallomásból értesültek a börzéről, idén akarnak elkezdeni kertészkedni. Ugyancsak a növénytanos szakmát képviselte a mezőföldi lösznövényzet egyik legkiválóbb ismerője, az általunk szentélyként tisztelt Aszal-völgy botanikai felfedezője, dr. Horváth András. Nagyon megható volt, hogy András gratulált az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánításához, sőt érdeklődött is ennek kivitelezéséről, hiszen lakóhelyén, Kisszékelyen hasonlót tervez. Hogy ennek a kérdésnek a horderejét megvilágítsam: amit a mezőföldi löszgyepekről tudok, azt 85 %-ban András publikációiból tanultam. Mint ha Pelé kérné meg az utcán focizgató kisgyereket, hogy mutasson már egy-két jó cselt...
És akkor lépjünk túl magán a magbörzén. Ha lelkes emberek bármilyen okból összefutnak, akkor előbb-utóbb átpattan a szikra. Lássuk csak, milyen ötletek merültek fel a börzén, vagy azzal összefüggésben:

• Biokertészkedési délelőtt Tordason. Fehér Juditnál jelentkezett a Tordason tevékenykedő Takács Edina, aki a permakultúra, biokertészkedés, magfogás témakörében szeretne egy eseményt szervezni. Judit többek között bennünket is ajánlott, mint a téma iránt lelkesedő, nem túl távoli csapatot, akik már két börzét is levezényeltek. Jelenleg (január 26.) még nem tudni, hogy tanácsadóként is megyünk -e Tordasra, vagy pedig a fejéri vetőmagvakból küldünk egy válogatást. Az azonban nagyon csábító, hogy a Tordashoz földrajzilag nagyon közeli Martonvásár paradicsom-, illetve Ráckeresztúr spenótfajtáját visszavigyük a köztermesztésbe.

Paradicsomfajták összehasonlítása a legkisebb kertészek közreműködésével. Az Ödön előtt látható sárga paradicsom martonvásári nemesítés. (Fotó: Fóris Anna) 

• Rovarlegelő telepítése Székesfehérváron. Íme, hogyan pattan át a szikra... Azt tudtam, hogy a kertbarátok egy svájci kezdeményezésre eltelepítettek egy néhány négyzetméteres területre sok-sok vadvirág magját tartalmazó keveréket; éppen a börzének otthont adó közösségi ház kertjében. A börzére érkező Csomós Ági pedig erről nem is tudva vetette fel, hogy milyen jó lenne a környék vad növényeit terjeszteni. A kép összeállt, a Városgondnokságon dolgozó Fóris Anna már tervezi-szervezi a szaporítóanyag sóstói gyűjtését. Jelen terv szerint valamelyik fehérvári iskola udvarán próbálnánk meg a változatos rovarlegelő eltelepítését.
• Fecskevédelem a Közösségi Háznál. A kertbarátok elnöke, Jankovics Ica biztatására felvettem az (egyelőre egyoldalú) kapcsolatot a városrész képviselőjével, Szigli Istvánnal arról, hogy a közösségi háznál próbálkozhatnánk -e aktív fecskevédelemmel (sárgyűjtő, műfészek kihelyezés).

Szép este volt, már egyértelmű, hogy hagyományt teremtettünk. Mindenkinek köszönjük a segítséget!

Mozgalmas évkezdet

A 2015-ös évzáró bejegyzés óta, az év utolsó napjaiban és 2016 elején több érdekes esemény történt.

Madárvédelem Csalapusztán
Az időpont még 2015, az emlékezetesen verőfényes december 31-e, a helyszín pedig Csalapuszta. Még ősszel megbeszéltem az ottani juhásszal, hogy odúkihelyezésnek nincs akadálya. A Velencei-hegység előtere minden legelőhöz kötődő madárnak ideális, ezért próbálkozunk védett és fokozottan védett ritkaságok megtelepítésével.

• Kuvik (Athene noctua)

Magyarországon a mesterséges kuviktelepítésről a Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület rendelkezik a leggazdagabb tapasztalatokkal. Amikor László Csaba elhozta Fehérvárra a verebi és vértesacsai templomba készített gyöngybagolyládát, akkor éppen a kuvikosok konferenciájára sietett a Kiskunságba. Későbbi beszámolójából, illetve az egyesület publikációjából több érdekes trükköt megjegyeztem, amit a siker érdekében igyekeztem alkalmazni.

A háttérben a csalai birkahodályok. A juhok az öreg akácok alatt is legelnek.

Sikerült olyan magas, öreg, vihar által nem károsított akácra bukkanni, amelynek élő vízszintes ága van. Az már kiskunsági tapasztalat, hogy az odút érdemes jó magasra tenni. Mivel egyedül voltam, nem tudtam fotózni a rögzítés folyamatát, ám a probléma mértékét sejteti, hogy hol van a létra teteje és hova került fel végül a kb. 15 kilós odú:

A csőodúról tudni kell, hogy a gyöngybagolyládákhoz hasonlóan van benne egy sötétítő elem, vagyis az odú nyílásából egy kis előszobába megy a madár, és csak onnan a költőtérbe. A két kerek nyílás nem egy vonalban van; a kuvikos kollégák javaslatát követve úgy tettem fel az odút, hogy a lyukak vízszintesen helyezkedjenek el egymáshoz képest.

A fától jobbra felsejlik a csalai Kégl-kastély tornya. Az odú délkeleti irányba néz.

• Szalakóta (Coracias garrulus), búbos banka (Upupa epops), csóka (Corvus monedula)

2015-ben a szalakóta visszafoglalta a Mezőföldet, így csöppet sem túlzás, ha a faj igényeit figyelembe véve teszünk ki odvakat. Egyelőre azonban inkább a csalai juhászat környékén gyakori búbos banka, vagy a közeli szürke nyarasban telepesen fészkelő csóka megtelepedése a valószínű.

• Jégmadár (Alcedo atthis)

A Császár-víz csalai szakaszán a partfalban Radetzky Jenő sok évtizede talált fészkelő jégmadarat. A faj gyakori a patak mentén, költésre utaló jelet azonban eddig nem találtunk. A vízfolyás fentebbi szakaszán, a Pátkai-víztározó alatti völgyben csodálatos, több méteres szakadópartok várják a jégmadarat; a szelídebb csalai részeken mesterséges falnyeséssel próbálkoztam:

A munkák közepette beszélgettem egy kicsit az épp arra legeltető juhásszal, aki felhívta a figyelmemet egy régi, tetejét vesztett odúra. Ki tudja, melyik madarász előd szegelte fel a nagy D méretű odút a fűzfára évtizedekkel ezelőtt. A négy oldalfal jó állapotban van, a tető eltűnt, az aljdeszkák elkorhadtak. Az odút leszedtem, hogy javítás után továbbra is valahol Csala környékén fogadja a lakókat.

Telelő erdei fülesbaglyok Pátkán

2012-es Pátkára költözésünk óta keresem, hogy a faluban merre telelhetnek az erdei fülesbaglyok. Több tucat fenyőfa átvizsgálása sem vezetett eredményre, mígnem 2015 decemberének egy reggelén az ábécében fizetés közben a boltos megkérdezte, milyen baglyok lehetnek az utcájukban, tőlük néhány házzal arrébb... Innen a folyamat már lavinaszerűen gördült előre: a jelzett helyen (Petőfi u. 68.) hatalmas tuja borul a járda fölé, alatta szőnyegszerű rétegben a köpetek. A tulajdonos hölgy elmesélte, hogy nagyon szeretik a baglyokat (szerinte azért, mert ő maga könyvesboltban dolgozott évekig...), de a 2015. július 8-i nagy vihar sajnos elpusztította az udvaron álló baglyos tujákat. A madarak azonban hűek maradtak a házhoz, csak kiköltöztek az utcára. Elmeséltem a címet Kovács Norbert fehérvári madarásznak, aki pár házzal arrébb (Petőfi u. 78.) is talált egy gyülekezőhelyet, szintén tujákon.

Nem túl gyakori, hogy egy tuján ilyen nyíltan lássunk erdei fülesbaglyot. Sokszor csak egy-egy testrész látszik ki a sűrű örökzöld lombozatból.

A Nimfea egyesület által meghirdetett országos bagolyszámlálást 2016. január 8-án végeztem; délelőtt éppen a 78. szám alatt távcsöveztem, amikor egy ismerős jött és érdeklődött, mit fényképezek (a távcsövet 100 emberből 85 fényképezőnek nézi). Válaszomra gyorsan mutatott egy fenyőfát a szomszéd utcában (Jókai u. 13.), ahol további baglyok vártak.

Délelőtt megszámoltam hát a két utóbbi helyszínt, majd este elmentem a 68. számhoz, mert a nagyon sűrű tujában mindössze 2-3 bagoly látszott, márpedig ennél többnek kellett lennie. Lett is. Fél óra alatt 15 (!) madár repült ki vadászni, így Pátka összesen 30 példánnyal szerepelt a számláláson.

A Petőfi utca 68. alatt történik valami, ami meghaladja az Ön képzelőerejét. Gyanús autó, gyenge közvilágítás, halálos némaság, miközben a sötét tujafáról sorban röpködnek ki az éjszaka nesztelen vadászai...

Arculattervezés

Az alapítvány születésekor fő célunk a löszvölgyek védelme volt, ezért a citromsármányt, a cserjésedő völgyek jellegzetes fészkelőjét szerettem volna címermadárnak. Kókay Szabolcs, a nem túlzás, világhírű madárfestő (és régi kedves ismerős) készített is pár vázlatot; íme Szabolcs eddig sehol nem publikált ujjgyakorlatai:

Közben azonban a tevékenységi körünk kibővült lakott területeken folyó madárvédelemmel, így újabb címermadár merült fel: a füsti fecske. 100 %-ig politikamentes adalék: amikor Medgyessy Péter és Kovács László 2003-ban Athénban aláírta Magyarország EU-csatlakozását, a tévében én csak a falon levő csodaszép stilizált fecskéket figyeltem. Valami ilyesmi kellene nekünk is...

Ötletek voltak szép számmal. Jin-jangként egybeforró, vagy a névadó híd alatt elrepülő fecskék...

...míg aztán az év első napjaiban rátaláltunk az igazira: a híd íve alatt egymás felé repülő füsti- és molnárfecske.

                            

Eredetileg színes logót szerettem volna, az olajpasztelles próbálkozás itt látható:

Végül maradtunk a letisztult fekete-fehér változatnál, ami Adri varázslatos kézügyességét dícséri. Közben javított a madarak alakján is, hogy anatómiailag is rendben legyenek:

Azért is volt sürgető a feladat, mert már tervezzük a "fecskebarát Fehérvár" akció tábláit, ahova az alapítvány neve mellé a fecskés logó is kikerül.