Túl a tizedik templomon - Gondolatok a gyöngybagolyról

A tizedik templom: Pázmánd

2016. március 11-én, kellemetlenül szeles, barátságtalan időben került sor egy szívmelengető eseményre: a Velencei-hegység térségében a pázmándi katolikus templommal együtt immár nyolc, míg közreműködésünkkel összesen tíz egyházi épület várja az erre vetődő gyöngybaglyokat.

Év elején végeztük el az épület belsejében a méréseket, a különleges szerkezetű templomtorony egy középső, délre néző ablakát szemeltük ki. A ládát 10 mm-es OSB-lapból készítettem, az alap 100x45 cm, a magasság 50 cm. (A barkácsáruházban milliméterre pontosan leszabták a darabokat, ami nagy segítséget jelentett.) A láda levehető tetejű, sötétítős, a 12x20 cm-es röpnyílás az előlapon van. A nyílás fölött kis esővédő eresz, alul a madarak leszállását segítő párkány kapott helyet. Mivel az ablakot nem védi spaletta, a ládát favédő lazúrral lefestettem.

Az Anonymuséra emlékeztető ruházat oka, hogy a toronyban nagyon kellemetlen volt a huzat.

Szerencsére a ládát sikerült egészben felvinni, az egyetlen apró nehézséget az áram megszerzése jelentette. Szokatlan módon ugyanis a pázmándiak annyira bíztak bennünk, hogy a toronyajtót  előre kinyitották számunkra, így viszont a harangoktól az alsó kis raktárig bejártuk az egész tornyot, míg a szúrófűrész számára találtunk egy konnektort.

Az áram alulról érkezett hosszabbítón keresztül.

Az ablakokat drótháló fedi, ezen vasfűrésszel vágtuk ki a röpnyílással megegyező méretű lyukat, majd a szabadon maradó drótcsonkokat fogóval visszahajlítottuk, hogy ne sértsék meg a madarak tollazatát.

Zsuzsa a röpnyílást fűrészeli a dróthálón.

A 2015-ös nagy vihar megmutatta, hogy egy ládát nem mindig tart a helyén a súlya, ezért ezt az éppenséggel könnyű ládát több helyen hozzácsavaroztuk a fapadlóhoz, a tetejét pedig részben vitt, részben a toronyban talált téglákkal súlyoztuk le.

A munka vége. Zsuzsa kezében a csirkedróttekercs van, amiből a láda és az ablak dróthálója közötti rést tömtük be. A ládatetőt hat tégla súlyozza le.

A kilátás pazar: a Velencei-hegység keleti hegyormai (Zsidó-hegy, Cseplek-hegy), legelők, szőlőültetvények, háztáji parcellák, kis patakvölgyek kínálnak változatos vadászterületet. A templom 10 kilométer sugarú körzetében négy templom is bagolybarát (Nadap, Vereb, Velence, Lovasberény), de a másik három velencei-hegységi is 15-ön belüli.

Az építészeti csemegének számító templom gyönyörű csúcsíves ablaka immár a gyöngybagoly érdeklődését is felkeltheti.

A pázmándi egyházközség világi tagjai, dr. Noske Richárd és felesége, Krisztina átveszik az oklevelet.

Pázmándnak a forgalmas M7-es autópálya és a kiemelt turistacélpont Velencei-tó szomszédságában is sikerült megőriznie valamit a hamisítatlan vidéki hangulatból. A templom egyik gondnokától megtudtuk, hogy a faluban kuvik is van. Ismét egy olyan település, ahol a gyöngybagolynak egyszerűen helye van...

A képen a Nadap felől érkező alsórendű út látható, háttérben az immár bagolybarát templommal. (2015 májusában készült fénykép)

Egy madárvédelmi akció története

2014 augusztusa, vagyis az első kihelyezés óta a gyöngybagoly költőládáink száma tízre növekedett, egyelőre foglalás nélkül. A következőkben igyekszem összefoglalni mindazt, ami ennek az akciónak a hátterében van: miért van rá szükség és miért nem számíthatunk lavinaszerű eredményre.

A gyöngybagoly (Tyto alba) Magyarországon

A jelenleg legfrissebbnek számító munkák a hazai állományt mindössze 800-1000 párra becsülik. Ennek a kimondottan alacsony számnak több oka van. Eleve kiesnek a zárt erdők, a nagyvárosok, illetve a hegységek. Hazánk éghajlatára hatással van a keleti, kontinentális klíma. Napjainkban sikk elsütni a régi igazi telek és a mai semmilyen telek közötti égbekiáltó különbségről szóló megfigyeléseket, ám a kemény időszakok ennek ellenére néhány évente igenis komoly próba elé állítják a nálunk áttelelő fajokat. A 2013-as téli március még eleven emlék, de ne feledjük a 2012 februárjában átélt tartós havas mínusz 20 fokot vagy a 2003-as véget nem érő telet sem. Ezeket a viszonyokat a trópusi eredetű, zsírtartalékokkal gyakorlatilag nem rendelkező gyöngybagoly nagyon nehezen viseli, a hazai populáció ilyenkor erősen lecsökken. 

Az az érzésem, hogy valaki figyel... A felkelő nap sugarainál sütkérező gyöngybagoly a nagyiváni (Jász-Nagykun-Szolnok) kápolna ablakában (2010. szeptember 4.)

Ennek a fordítottja történik egy pocokgradációs évben (legutóbb 2014-2015). A gyöngybagolypár a kimeríthetetlen táplálékkínálatra alapozva két fészekaljat, összesen akár 18-20, vagy még több fiókát repíthet ki. Ez az elképesztő hullámzási képesség (fluktuáció) más madárfajokra is jellemző, néha a kiváltó ok is ismert (pásztormadár - sáska; hóbagoly - lemming; haris - csapadék mennyisége).

Téli nappalozóhelyéről kirebbentett, fűzfán megpihenő gyöngybagoly a Hortobágyon. 

(fotó: dr. Kovács Gábor)

A probléma elsősorban a fészkelőhellyel van. A valamikor barlangokban és faodvakban élő faj hazánkban szinte kizárólag emberi létesítményekben költ. Kiemelkedő jelentőségűek az egyházi-(templomok és kápolnák) és a mezőgazdasági épületek (magtárak, padlással rendelkező istállók és hodályok). 
A templomtornyokban régen nem kellett óvni semmit, a baglyot senki sem háborgatta. A mesterséges harangozás, a kényes óraszerkezetek, illetve a telekommunikációs berendezések ebben döntő változást hoztak. Főleg ezeket féltik a galamboktól, az ő kiszorításuk pedig a baglyokat sem kímélte. A templomfelújításokkal egy menetben végzett galamb- (és bagoly-) mentesítés már az 1980-as években éreztette hatását. Néhány elképesztő szám: 1991-ben Veszprém megyében 76 templomból 8-ban (Vasuta, 1993), 1994-ben Nógrád megyében 92 templomból 6-ban (Drexler, 1995) volt gyöngybagoly.

A gyöngybagoly Fejér megyében
És folytatólagosan a fentiekhez: Fenyvesi László 77 fejéri templomból kettőben (!) talált gyöngybaglyot az 1980-as évek végén (Fenyvesi, 1990). Az ezt megelőző időszakból is van néhány adat. Radetzky Jenő az általunk 2014 decemberében alkalmassá tett pákozdi református templomról jegyzi meg, hogy a fészekaljat 1977 nyarán kifosztották. Költőhelyként említi még az agárdi temetőkápolnát, a Császár-víz-völgy odvas fűzfáit, a kelet-bakonyi Bodajk és Balinka településeket, illetve (részletek nélkül) több megyei kistájnál felsorolja, mint fészkelő fajt (pl. Sárrét, Sárvíz-völgy, Zámolyi-medence) (Radetzky, 1984). A Kelet-Bakonynál a Radetzky által említett falvakon kívül Tapfer Dezső írása is útmutató; ő Isztimért is költőhelynek ismerte (Tapfer, 1979).
Az 1990-es évekből felbecsülhetetlen értékű a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány adatsora. Ez a szervezet hősi időszaka, melynek során hatalmas területeken végezték el a gyöngybagoly számára alkalmasnak tűnő épületek felmérését. Egy nagyon tanulságos, nem túl szívderítő tendencia rajzolódik ki belőle. Alig néhány évvel a mi felbukkanásunk előtt jó néhány gyöngybagolypár fészkelt a környékünkön. A legfájóbbak azok a templomok, amiket mi is ismerünk, immár (vagy egyelőre?) bagoly nélkül: Csákberény, Pátka, Vereb, Vértesacsa, illetve a lovasberényi kastélykápolna.

A pátkai katolikus templom látképe a Máriamajori-erdő felől. Nagyon változatos, mozaikos táj a Velencei-hegység északi lábánál.

Fejér megyében az utóbbi években három helyen észleltünk gyöngybaglyot. Járosi Adrienn 2009 végén a Dinnyést Pákozddal összekötő út mellett, a Császár-víz torkolata közelében, Pallos Zsuzsanna 2015 nyarán akusztikus sakálfelmérés közben a Zámolyi-medencében, jómagam 2013 júniusában a 811-es út lovasberényi szakaszán a gesztenyefasorban. Kovács Norbert fehérvári madarász 2015-ben a romos kisfaludi kastélynál talált egy ott tanyázó párt a szomszédos (mellesleg fecskékben gazdag!) marhatelep dolgozóinak információja alapján; a madarak végül nem költöttek. A Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány 2015-ben egy sikeresen fészkelő fejéri párt ismert (Csősz), egy másik pár nem költött tavaly (Káloz). Lendvai Gábor információi szerint mérgezésre utaló tünetekkel fogtak meg egy példányt a 20 év ökológiai gazdálkodása után tönkretett és levegyszerezett kishantosi gazdaság közelében; a madarat gyógykezelés után ugyanott elengedték; egy Lajoskomárom és Enying között sérülten talált példányt gyógyulása után a hozzánk közeli Sukorón eresztették el (Fiala Zsuzsanna). Elütött gyöngybaglyokat Polgárdi (Fiala Zsuzsanna), Mezőfalva (Székely Balázs) és Rétszilas (Lendvai G.) mellett találtak.

A "VÖLGY-HÍD" tapasztalatai
Gyöngybagolyvédelmi programunk rögtön az alapítvány bejegyzése után, 2014 májusában vette kezdetét a madárvédelem iránt nyitott templomok felkutatásával. Pallos Zsuzsa kommunikatív készsége hatalmas szerepet játszott mindebben. A ládakihelyezés engedélyezése a katolikus egyháznál egyszerűbb, a reformátusoknál általában a presbitérium dönt. A hozzáállás igen jó, csupán néhány elutasítást jegyeztünk fel, és azok közül is talán csak egy reakció volt kellemetlen és szűk látókörű. A többiek érdeklődéssel viszonyultak a program iránt (a lelkes magyaralmási tiszteletes még a parókia rágcsálóírtási szokásait is megreformálta, nehogy a baglyokat másodlagos mérgezés érje). Amikor már volt néhány pozitív visszajelzés, akkor engedélyt kértünk az illetékes örökségvédelmi hatóságtól, ugyanis a Fejér megyei templomok döntő része műemlék. A hozzájárulást megkaptuk: 

A gyöngybagolyvédelem kulcsa, hogy a láda kihelyezése után is szükséges az odafigyelés. Pátkán és Vértesacsán feltehetően még ma is lenne költőpár, ha ezek a falvak nem volnának olyan messze a ládát kihelyezők otthonától. A pátkai láda hátfala eldeformálódott és eltűnt belőle a forgács, az acsai pedig teljesen feltöltődött galambtrágyával. Mindkét esetben éveken át nem látta szakember a ládát, hiszen ezek a problémák nem egyik napról a másikra keletkeznek. További tapasztalat: a 2015. július 8-i hatalmas vihar két nyugati tájolású ládánkat is elmozdította (Pákozd, Nadap), ott szintén közbe kellett avatkozni. 
Tíz láda után azért ki merem jelenteni, hogy egy láda kitétele nem akkora kunszt. Vannak kalandos dolgok, kisebb-nagyobb megoldandó problémák, rozoga létrák, csengő-bongó harangjáték, de 2-3 óra szerelgetéssel általában megvan az egész. Ám a lényeg utána következik. Ezt László Csaba, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa így fogalmazta meg: "Sajnos Fejérre az utóbbi kb. 10 évben nem volt már kapacitásunk, ezért is nagy öröm, hogy ti foglalkoztok vele."

A templomok ilyen oklevelet kapnak. A formatervezés Pallos Zsuzsa munkája, külön köszönet Kókay Szabolcsnak, aki hozzájárult festménye felhasználásához.

A következőkben Dr. Kalotás Zsolt hozzánk írt leveléből idézek. Zsolt a gyöngybagoly legfőbb hazai szakértőjének számít, az 1980-as években Tolna megyében úttörő szerepet vállalt a faj védelmi módszereinek kikísérletezésében. Több mint 3000 egyedet gyűrűzött, 1000 fészekaljról vannak adatai, a rendkívül sikeres baranyai védelmi program módszertana is az ő eredményein alapul.
"A gyöngybagoly kóborló természetű faj, amelynek elmozdulásait vélhetően az időjárási tényezők, illetve a felszínmorfológiai és  vízrajzi sajátosságok határozzák meg. Az is kiderült, hogy az öreg madarak általában területhűbbek, mint a fiatalok, és az is, hogy a fiatalok majdnem száz százalékig elhagyják kikelésük helyét és különböző irányokba távozva kóborolnak. (...) Remélem a gyöngybagoly-költőláda akciótok sikeres lesz, de ne várjatok azonnal átütő sikert. Idővel azonban kialakulnak a stabil költőpárok."
Ebben bízunk mi is, hiszen a Fejérrel határos gyöngybaglyosabb megyékből (Veszprém, Tolna) folyamatosan várhatjuk a kirepült fiatal madarakat. A tíz templom ládáival kapcsolatban az alábbi tapasztalatokat tudjuk összegezni.

Egy-egy diszkrét röpnyílás Pákozd, Pátka, Vereb, Nadap, Lovasberény és Vértesacsa templomán

Sok szépet és jót hallottunk a toronytérelválasztás előnyeiről, tapasztalataink szerint azonban ez a módszer kifejezetten kevés templomnál alkalmazható. Eddig két olyan toronyban jártunk, ahol a toronynak is van kiépített padlása, ám egyik süvegen sem találtunk ellenőrzőablakot, ahova a speciális berepülőt be lehetne építeni. Emellett az egyik toronytérben kapott helyet az óraszerkezet, tehát pontosan az az épület legkényesebb része. Minden további templomon komoly belsőépítészeti munkát jelentene az elválasztás, arról nem is beszélve, hogy az örökségvédelmi hivataltól erre már  feltehetően külön engedélyek kellenének. 

Egy toronytérelválasztásos templom van a környéken. A sárszentmihályi torony süvegén nem könnyű észrevenni a röpnyílást.

A fenti problémák miatt marad tehát (a toronytérelválasztás hívei szerint rendkívül szűkös) költőláda. A szabvány ládák általában 100x50 cm alapterületűek. Ettől eltérő méreteket is használtunk, volt 70x70-es (Vereb), illetve egy saját készítésű L-alakú (Magyaralmás). A röpnyílás általában 15x15 cm-es, a pázmándi ládán kipróbáltuk a Kalotás Zsolt által javasolt 12x20 cm-t. Ugyanitt esővédőt és dobbantót is felcsavaroztunk a nyílás fölé és alá; korábban a flexszel megnyitott pákozdi fémspalettán alakítottunk ki esővédőt. Nagyon figyeltünk, hogy a láda mellett ne férjen be semmilyen nagyobb élőlény (énekesmadár, denevér) a torony belsejébe; ez több esetben aprólékos barkácsolást igényelt. Északra egyetlen láda sem néz, délre öt, nyugatra három, keletre kettő nyílást irányoztunk. Nem törekedtünk a legmagasabban levő toronyablakok használatára, több helyen egy szinttel lejjebb van a láda, például Lovasberényben, Magyaralmáson és Pázmándon. A láda aljára fenyőforgácsot tettünk. A ládák ellenőrzésének módja igen eltérő; zsaluval nyitható oldalúak vagy levehető tetejűek. A nadapi érdekes: az oldala nyitható, ám a szűk ablakban ez a módszer nem alkalmazható, ezért a hátsó falat kell lecsavarozni. Parlagi galamb költését már több ládában észleltük.

Két készen kapott láda, melyeket át kellett alakítani oldalsó röpnyílásúvá. A felső láda Velencére, az alsó Lovasberénybe került.

Nem sikerült mindig ősszel kitenni a ládát, gyakran belecsúsztunk a télbe, kora tavaszba. Azt a Kalotás Zsolt által javasolt ötletet sem valósítottuk meg, hogy a költőládán kívül egy kisebb pihenőládát is kihelyezzünk a fiókák növekedése miatt a költőládából kiszoruló szülőknek; talán a párok megtelepedése után ezt pótoljuk majd. Ahol válogathattunk az ablakok között (mert pl. nem voltak távközlési berendezések), ott szívesen irányoztuk a tetőszerkezet irányába a ládát (Pákozd, Velence), hiszen számítani kell a tapasztalatlan fiókák kiesésére. Másutt azonban nem volt választási lehetőség: a láda a szédítő mélységre nyílik (Nadap, Vértesacsa és Vereb).

Szubjektív leg-leg-leg

• A legnehezebben mászható templomlétra egyértelműen Nadapon van.
• A leghosszabb szerelés Magyaralmáson volt, több mint 4 óra.
• A leghatékonyabb nap: egy délelőtt alatt két templom (Velence, Lovasberény)
• A legegyszerűbb munka (csak javítani kellett a ládát): Pátka.
• A dobhártyákat leginkább igénybe vevő munka Vértesacsán zajlott. A toronyban három harang lakik, melyek minden negyedórában gyors egymásutánban megkondulnak.
• A legfurcsább kihelyezés a csákberényi, hiszen a gondnok segített az összeszerelésben, majd később az órajavításkor lehozta a ládát és több hónappal később önállóan rakta ismét össze.
• A gondnokok, lelkészek leggyakoribb kérdése: "Baglyot is hoztak?"
• A legérdekesebb tapasztalat a helyiek részéről: Polgár Tibor magyaralmási lelkész elmondta, hogy korábban Sáregresen szolgált, aminek a testvérgyülekezete a német Észak-Rajna-Vesztfália tartományban található Wermelskirchen városka. Egy kirándulás alkalmával járt ott és megtudta, hogy a templomban él gyöngybagoly.

Angliában gyakori látvány, nálunk annál különlegesebb: fényes nappal vadászó gyöngybagoly a Hortobágyon. (Fotó: dr. Kovács Gábor)

A program jövője
Jelenleg a legsikeresebb hazai gyöngybagolyvédelmi program Baranya megyében zajlik, ahol az ottani MME helyi csoport több mint 160 kihelyezett ládát gondoz. (2015-ben 37 első- és 17 másodköltést regisztráltak!) A több száz baranyai önkéntessel szemben az alapítványunk madárvédelmi egysége három fő. Eredményeket így is el lehet érni, viszont nagyon lényeges, hogy ne méretezzük túl nagyra a programokat. Csak annyi ládát szabad kihelyezni, ahova minden évben biztosan el is jutunk.
Terveink szerint az akció akkor áll majd le a további ládák kihelyezésével, amikor kialakul két góc. Az egyik, a velencei-hegységi nagyjából teljes, már csak a kápolnásnyéki református templommal kapcsolatban kaptunk felkérést, amit az egyház még nem erősített meg. A másik nagy feladat a nyugati körzet. Tágabb értelemben ide sorolható a magyaralmási és csákberényi ládánk, de az új terület ettől délebbre, Szabadbattyán környékén van. Battyán mellett Tác, Úrhida és Sárpentele katolikus templomaiba szeretnénk ládát tenni. Ez összeérne a csőszi és kálozi baglyok élőhelyével, de közel van ide Polgárdi is, ahol az elütött példányt találták, illetve a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány által már alkalmassá tett sárszentmihályi református templom.
Az álmunk az, hogy ebben a két körzetben stabil gyöngybagolypárok találjanak otthonra. Ezek folyamatosan röpítenék a szaporulatot, melyek benépesíthetnék a megye északi felének kínálkozó élőhelyeit (romos kastélyok, istállók, magtárak). A ládákat évente ellenőrizzük, hogy a szükséges beavatkozásokat (forgács pótlása, sérülések kijavítása, szükség esetén ládacsere) elvégezhessük.

Szili István vízfestménye

Köszönetnyilvánítás
Sem az örökségvédelmi hivatal, sem az egyházak nem kifejezetten természetvédő szervezetek, ám jelesre vizsgáztak segítőkészségből és nyitottságból. Feltehetően a gondolkodásmód másutt is ilyen, tehát más országrészekben is bátran bele lehet vágni a miénkhez hasonló programba.
A munka során többször is kaptunk segítséget harangozótól, gondnoktól, vagy magától a lelkésztől; az ajtó nyitásától hosszabbító kölcsönadásán és a láda cipelésén át konkrét szerelési segítségig színes a paletta. Hálás köszönet mindannyiuknak! Név szerint is köszönet illeti a négy település templomához engedélyt adó Tallér Krisztiánt, a lelkes madárvédő tiszteleteseket: Kardos Pétert (Pákozd) és Pápai Szabó Györgyöt (Velence), a pátkai templomot fáradhatatlanul gondozó Mikus Béláné Ida nénit, illetve három segítőkész gondnokot, Kovács Gyulát (Pákozd), Kőrösi Ödönt (Csákberény) és Turanitz Lajost (Nadap).
Végül köszönjük azoknak, akik önzetlenül rendelkezésünkre bocsátott költőládákkal, illetve hasznos ötletekkel, javaslatokkal segítették az akciót (betűrendben): Fenyvesi László, dr. Kalotás Zsolt, László Csaba, Staudinger István.
Az egyes munkákról a korábbi bejegyzésekben olvashat:

• A nadapi kihelyezésről ITT
• A pátkai ládajavításról, a gúttamási denevérek utáni takarításról, illetve a velencei és lovasberényi ládakihelyezésről ITT
• A pákozdi és magyaralmási szerelésről ITT
• A csákberényi kihelyezésről, illetve a pákozdi és velencei templomkertekben kitett fészekodvakról ITT
•  A vértesacsai és verebi kihelyezésről ITT

Felhasznált irodalom:

• Drexler Sz. (1995): Gyöngybagoly (Tyto alba) felmérés tapasztalatai Nógrád megyében. Madártani Tájékoztató, 1995 január-december. p. 24.
• Fenyvesi L. (1990): Gyöngybagoly (Tyto alba) élőhelyének felmérése. Madártani Tájékoztató, 1990. július-december. p. 13-14.
• Kalotás Zs. (1998): Gyöngybagoly. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó. p. 211-212.
• Radetzky J. (1984): Madarakról, tájakról Fejér megyében. Székesfehérvár. pp. 197.
• Tapfer D. (1979): Baglyok a Keleti-Bakonyban. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. p. 251-255.
• Vasuta G. (1993): Egyházi épületek 1991. évi gyöngybagoly- (Tyto alba) felmérése Veszprém megye nyugati részén és szűkebb környékén. Madártani Tájékoztató, 1993. július-december. p. 8-11.

Mindenféle odvak

Ebben a szökőévben a február utolsó három napja a fészekodvak jegyében telt. Három igen különböző feladat, különböző helyszín, de még a télvégi időjárás is három arcát mutatta.

Február 27. Odútelep karbantartási munkái- Jancsár-völgy (Székesfehérvár)

Tavaly a frissen védetté nyilvánított Jancsár-völgy erdejében egy 29 odúból álló odútelepet hoztunk létre (bővebben ITT). Az év közben végzett bejárásokon a sűrű ártéri jellegű erdőben nagyon kevés odút lehetett látni, ezért azt hittük, sok elkallódott.

Szerencsére nem így történt, az idei odútisztítás során 27 odú került elő, ami elég jó arány.

• 20 db. B-odúból előkerült 19 db.; ebből lakott volt 7 db. (cinege); a nyolcadikban egy elpusztult széncinege és minimális fészekanyag került elő
• 5 db. A-odúból előkerült 4 db.; nem volt foglalás
• 2 db. D-odú mindegyike lakott volt (seregély)
• 2 db. fakusz odú; nem volt foglalás

A harkály által kitágított B-odvak üresen maradtak, érdekes kérdés, hogy ezeket a seregély nem foglalja -e el a jövőben. A viszonylag gyenge foglaltság a terület megfelelő természetes odúellátottságát mutatja. A 2016-os költési eredmények alapján fogunk dönteni arról, hogy szükség van -e a Jancsár-völgyben ekkora odútelepre. Amúgy sok üresen maradó B-odúban az ürüléknyomok jelezték, hogy azt a madarak éjszakázásra használták.

Deres reggel, napfényes délelőtt a gyönyörű Jancsár-völgyben

Február 28. Odúkihelyezés macskabagolynak - Máriamajori-erdő (Székesfehérvár)

Ennek a macskabagoly-költőládának érdekes a története. Mányban vettük a teljes jancsár-völgyi odútelep tagjaival és a kuvikodvakkal együtt (erről ITT); eredetileg ezt is a Jancsár-völgybe szerettem volna feltenni. Az énekeseknek szánt odvak kihelyezéséhez azonban elegendő volt egy létratag, amivel a legalább öt méteres magasságba javasolt macskabagoly-költőládát nem lehetett kirakni. Eltelt egy év, idén pedig már nem éreztem megfelelő macskabagoly-élőhelynek a parányi Jancsár-völgyet. Végül a Máriamajori-erdő gyönyörű zárt lösztölgyese mellett döntöttem, ahol a molyhos tölgyek nem elég termetesek ahhoz, hogy megfelelő odú képződjön bennük.
Az első apró nehézség az volt, hogy az autóba a háromtagú létra csak úgy fér el, ha a harmadik tagot kissé kilógatom az anyósülés felőli ablakon. Szerencsére a Máriamajori-erdőbe a házunktól rendőrmentes dűlőúton el lehet jutni...

Néhány nappal korábban kiválasztottam egy alkalmasnak tűnő fát, majd két részletben felvittem a meredek domboldalon a hozzávalókat (létra, odú, forgács, drót, fogó, fényképezőgép, távcső).

Elvből ellenzem azt, amikor költőládákat vagy odvakat a fához szegelnek. Van ennek egy holisztikus oka (szerintem a növények érző lények), illetve egy mélyen gyakorlati. A Fejér megyében eddig kihelyezett kilenc vércseláda mindegyike a Hortobágyról származik, csak ott leestek a fákról, mert a hátsó tartódeszka a szeg körül elkorhadt, így a szeg "áthúzott". (A szeg a fában maradt, a láda pedig lepottyant.) Ezért aztán a vércseládákat mindig drótozom és a macskabagolyláda hátsó tartófáját is gondosan előfúrtam vagy hat helyen. Utána horganyzott drótot sodortam kétszeresen és ezek kerültek a furatokba. Már csak a faforgács ment a láda aljára és következhetett a felvitel.

A láda 6-7 méter magasan lehet, délkelet felé néz. A röpnyílás elől a szomszédos virágos kőris néhány ágát el kellett távolítani. A hátsó tartófánál fogva a ládát a fához drótoztam; a drótsodratok és a fatörzs közé kisebb ágakat tettem, hogy a drót ne vágjon bele a fába. A fedél alá még előző délután pillanatragasztóval felragasztottam egy tükröt, ami majd az ellenőrzést segíti.

Halszemobjektívvel készült panoráma a ládából. A balra levő mohos ágon ül a láda tartódeszkája.

Énekes rigók hangolása, kisvirágú hunyorok zöld virágai, fekete harkály nyávogása és seregélyek nem kimondottan lösztölgyesbe illő utánzásai (nagy póling) adták a körítést ehhez az odúkihelyezéshez. Sok éve hallottam, hogy a uráli bagoly legjobb hazai szakértője, Petrovics "Sáros" Zoltán így instruált valakit a macskabagoly-költőláda kihelyezéssel kapcsolatban: "Tedd ki akárhova, ha van a környéken macskabagoly, úgyis belemegy!" Úgy legyen!

Február 29. Kuvikodúk kihelyezése Lovasberényben

Nem dicsérhetjük eléggé azokat, akik egyéb munkájuk mellett nyitottak a madárvédelem eszméje iránt is. Alapítványi munkánk döntő hányada nekik köszönhetően válik valóra: egyházi személyek, akik beengedik a templomba a gyöngybagolyládát, vállalatok képviselői, akik hozzájárulnak fecske sárgyűjtőhely létesítéséhez, állattartók, akik örülnek a hodályok mellé kerülő odúnak, költőládának. Utóbbiak közül is különleges eset Tóth Ervin, a Lovasberényi Agrár kft. főállattenyésztője. A cég szarvasmarhatelepeinek környékén eddig összesen kilenc (!) madárvédelmi berendezést tettünk ki, kallódás és megrongálódás miatt jelenleg hét aktív. A legnagyobb fokú segítőkészséget tapasztaljuk, legyen szó búbos bankákról, vörös vércsékről...

Kitollasodott vörös vércse fészekalj a lovasberényi Alsó-réten 2015-ben.

...vagy éppen kuvikokról. Tavaly ősszel a Lovasberény és Vereb közti Kender-tóhoz, szilveszterkor pedig Csalapusztára (Székesfehérvár) került ki egy-egy kuvikodú; a Mányból származó másik két odú ezentúl a Lovasberényi Agrár kft. egy-egy marhatelepén várja lakóit. A tájolás mindkét helyen keleti, a magasság 3-4 méter körüli (de persze kitrágyázás után ez nyomban egy-másfél méterrel nő).
Az első színhely a Füvellő.

Ezt a Rovákja-patak két partján megmaradt 6 hektár körüli gyepet nyugatról és délről a település, keletről egy fasor, északról szántók határolják. Jellemző látvány, hogy télen kékes rétihéja vadászgat itt, gyakori a vörös vércse, egy helyi madárvédők által kitett odúban pedig búbos banka fészkelt. Igazi kuviknak való terület, ahol a húsmarhák két lábas színben tanyáznak. Ottjártamkor az egyik éppen üres volt, ami nagyban megkönnyítette a munkát.

A másik helyszín az Alsó-rét, ahol bíbicek hangja kísérte az odú felhelyezését. Jókora kaszált gyepek, szántóföldek, öreg fasor szolgáltathat kiváló vadászterületeket. Itt jószág is volt a színben, sőt a tenyészbika is végezte fontos feladatát. Lényeges volt tehát az állatgondozó és Tóth Csilla ágazatvezető jelenléte, akik a létra alatt állva rábeszélték a kíváncsi teheneket, hogy másutt szaglásszanak.

Kuvikodú az alsó-réti marhatelepen

Végül átadtam a "Madárbarát gazdaság" oklevelet, amit a cég többszörösen megérdemel. A saját odúinkon kívül ugyanis a sertéstelepen a fecskékre is gondosan ügyelnek, hiszen a fecskés ólakban nem végeznek vegyszeres rovarirtást. Köszönet a közreműködésért és a példaértékű természetszeretetért!

A velencei-tavi aranysakálokról

A következő írás munkatársunk, Pallos Zsuzsanna munkája. A téma helyszíne az Észak-Mezőföld, így magától értetődően helye van az alapítvány oldalán. Ennél azonban sokkal lényegesebbek a kutatás érdekes eredményei. Ökológiai szemléletünkből adódóan üdvözöljük azt a felismerést, hogy az aranysakál nem a vadállományt szisztematikusan kiírtó, rókára, őzre, nyúlra halálos veszedelmet jelentő dúvad, hanem rágcsálókat, elpusztult állatokat, sőt szemes kukoricát fogyasztó faj, amely a szemünk láttára foglalja el régi élőhelyeit.

Ha valaki rendelkezik aranysakállal kapcsolatos Velencei-tó környéki vagy Fejér megyei adattal (hang, megfigyelés, elütött példány), kérjük küldje el az alábbi címre: zsuzsanna.pallos@gmail.com

Kovács Gergely Károly

Pallos Zsuzsanna:

A velencei-tavi aranysakál populáció jelenlegi helyzete – tapasztalatok akusztikus állományfelmérésből

A Velencei-tó környékén az aranysakál újbóli megjelenéséről első adatunk 2004-ből származik, amikor az M7 autópálya tó környéki szakaszán aranysakált gázoltak. 2008 óta a területen folyamatos akusztikus állomány felmérés folyik, melynek segítségével a faj jelenlétét követni, valamint állomány dinamikáját becsülni tudjuk.

Az akusztikus felmérés során egy Megafonról sakálüvöltést játszunk le, váltakozva 2 felvételt, az egyik egy kéttagú csoportról készített hazai felvétel, a másik egy magányos sakálválasz. A hangra adott válasz alapján megtudhatjuk, hogy él-e sakál a területen és megbecsülhetjük az állomány nagyságát, a minimális csoportsűrűséget.

Egy faj állomány sűrűsége, állomány változása különösen a ragadozó emlősöknél elég nehezen vizsgálható. Ebből a szempontból az aranysakál modell fajnak tekinthető, hiszen viszonylag egyszerű, kevés anyagi befektetést és emberi erőforrást igénylő módszerrel lényeges információkat tudhatunk meg a fajról.

2008 – tól 2013 évig egy stabil, 3-4 sakál családot számláló állomány folyamatos jelenlétéről volt információnk, azonban a 2014. évtől az aranysakál létszámának jelentős emelkedését figyeltük meg. Az alábbi térképen látható hét területen tudjuk biztosan jelenlétüket:

A Dinnyési Fertő területéről a felmérés 7 éve alatt egyetlen válasz sem érkezett a megafonról lejátszott sakálüvöltésre. Feltételezhetően a terület mély fekvése, vízborítottsága nem alkalmas a „családi fészek” kialakítására.

Az akusztikus hangadásra érkezett válaszokból a családok erősödésére is következtetni tudunk. Míg 2008 – tól az első években jellemzően 1, ritkábban 2 példány válaszolt a lejátszott hangra, addig 2014- ben az eddigi legtöbb példány válaszolt vissza a családból: öt egyed hangját egyértelműen el lehetett különíteni az üvöltésben.

Az aranysakál Velencei-tó környéki állománynövekedését a helyi teríték adatok is alátámasztják. A kezdeti 1 – 2, majd később 3 példányos éves teríték 2014-ben 8 példányra emelkedett.

Az állománynövekedése ellenére a sakálok negatív hatását a terület nagyvad fajaira, - őzre,  szarvasfajokra és vaddisznóra - egyelőre még nem tapasztaljuk.

Ellenben fontos szerepet tölthetnek be a vizes élőhely környezetében a kisemlősök predátoraként, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó mezőgazdasági kártevők gyérítésével, így fontos része van a természeti tájak egészségi állapotának megőrzésében.

Vadászmegfigyelések is igazolják a faj széles táplálékspektrumát, generalista, de ugyanakkor opportunista táplálkozását - a lehető legkisebb energia befektetéssel elérhető táplálékot keresi és fogyasztja. Jó példa erre az alábbi eset:

Egy Velencei-tó melletti szórót együtt használ vaddisznóval, szarvassal. Itt a megjelenő rágcsálók mellett a kukorica is táplálékot nyújt számára. (Fotó: Heiter Dániel)

Táplálékszerzése során kereső viselkedés jellemzi, megfigyeléseink alkalmával minden esetben földre tartott orral kutatott zsákmány után. Napi aktivitása nagyon változó, jellemzően azonban a szürkület utáni órákban mozog, de ritkán nappal is megfigyelhető.  A sekély vízpart menti sávot végigjárva kutat elhullott vízimadár tetemek után. (Kovács Norbert fényképei)

A forgalmas környező utakon (7-es út, M7 autópálya) elhaladó szirénázó autók hangjára rendszeresen válaszolnak a közelben lévő egyedek, így kis szerencsével sakálüvöltést a nap bármely szakában hallhatunk.

Az aranysakál kitűnő alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy a rendkívül óvatos és rejtett életet élő ragadozó, ezen a kifejezetten forgalmas, nagy zavarásnak kitett élőhelyen is évről évre sikeresen nevel utódokat. Megtelepedésének feltétele az alkalmas búvóhely és a megfelelő táplálékbázis megléte lehet.  Az eredetileg ártereket, mocsaras, vizes területeket kedvelő faj számára a Velencei-tó környéki nádasokkal érintkező sűrű, gyakran szinte áthatolhatatlan, tüskés galagonya, kökény bokrokkal, ezüstfával benőtt, erdős területek kitűnő búvóhelyet kínálnak. A Velencei hegység változatos tájain is megtelepedett, a gránit hegység homokos, löszös lejtői alkalmasak a kotorék kialakításához, a beékelődött szántóföldek pedig kitűnő táplálékbázist kínálnak számára.

Az aranysakál és a vörösróka táplálék átfedése a hazai kutatások szerint elég magas, ráadásul az aranysakált a családi csoportban történő vadászata miatt hatékonyabban táplálékszerző stratégia jellemzi, ezért kiszoríthatja vetélytársát a területről.

Ennek ellenére a róka állománycsökkenését sem tudjuk igazolni az aranysakál térhódításával, egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy állomány növekedése visszavetné a területen róka populációt. Feltehetően populációja még nem érte el ezt a mértéket, ugyanakkor bőven van táplálék mindkét faj számára a rágcsálók, kisemlősök vonatkozásában.

A 2013. évi vadászati idényben 2 aranysakál mellett 25 róka került terítékre, majd 2014. vadászati idényben a 8 aranysakál mellett 29 róka esett a területen.

A megyei terítékadatok alapján megállapítható, hogy 2014. évben a Velencei-tó környékén regisztrált állomány növekedése egész Fejér megyére jellemző.

A vizsgált időszakban (2007. - 2013.) 6 év alatt 5-ről 31-re nőtt azon vadászterületek száma, ahol terítéke igazolta jelenlétét, majd 2014-ben a megye76 vadászterületéből már 41 jelentett aranysakál terítékadatot.

Az elejtett példányok száma is nagymértékben növekedett. 2007. vadászati évben 7 aranysakált ejtettek el Fejér Megyében, a teríték szám 2014-ben 109 –re nőtt.

Mezőföldi szikes tavak IV. - Mi változott fél évszázad alatt?

A Sárvíz-völgy szikeseiről, szikes tavairól igazi átfogó vizsgálat eddig nem született, csak kisebb közlemények, könyvekben publikált adatok segítségével kaphatunk képet a régi szép időkről. Ebben az írásban olyan múltbeli adatokat, fényképeket, tapasztalatokat gyűjtöttem egybe, amelyek a szikes tavak védelmével, rehabilitációjával kapcsolatban hasznosak lehetnek.
A szikes tavak védelmének jeles alakja, Ecsedi Zoltán hívta fel a figyelmemet a www.fentrol.hu oldalra, ahol a 60-as évekből származó, sokáig hétpecsétes titokként kezelt légifotók között lehet böngészni. (A stratégiai létesítmények, laktanyák, hadiüzemek az éberség jegyében gondosan le vannak festve.) Zoli szerint jól megfigyelhető az állapotromlás. Érdekes időutazás ez csakugyan. A Pátkai-víztározónak még se híre, se hamva, a Máriamajori-erdő névadója, a Máriamajor még áll, az Aszal-völgy pedig egyes fotókon tökéletesen erdőmentes (ilyen munkája volt egy 400-as tehéncsorda napi szintű legelésének...).

Csak nemrég kerültek fel a Sárvíz-völgyi fotók, amiket már nagyon vártam. Az alábbiakban hat szikes tó (vagy tórendszer) akkori és mai képét mutatom be. A sorrend a baj mértéke szerint csökkenő.

Fehér-tó (Sárkeresztúr)

Egy tó, ami megszűnt tónak lenni. Szívfájdító, hogy a tó halálát okozó csatorna kiásása a helyi (akkori kifejezéssel megyei) védelem kihirdetése után történt. Jelenleg egy nádas mocsár, amely ugyanakkor partmenti növényzetében és vízkémiai tulajdonságaiban őrzi a szikes tavi jelleget.

Lendvai Gábor elkészítette a tó rehabilitációs tervét, ami szerinte nem is olyan bonyolult. Véleménye szerint a tómederben futó csatornának csak a déli végét kellene eltömni, illetve egy keresztgátat kell szétszedni. Természetesen nyári időszakban ki kell kaszálni (vagy zúzni) a mocsári növényzetet, majd reménykedni a kellő őszi csapadékban. Tipikusan olyan dolog, amit napirenden kell tartani és minden lehetséges alkalommal említeni a döntéshozóknak...

Sóstó (Sárszentágota)
Legendás táj, ahol Boross Pál, Máté László, Nagy László, Szabó László Vilmos, Radetzky Jenő, Warwasovszky Emil szelleme lebeg a sajnálatosan megfogyatkozott, leromlott tóvidék fölött. Boross Pál még hét szikes tavat emleget, bár igazán jelentősnek mindenki a Sóstót tartotta. Egy majdnem hatvan éves fényképről kiderül, hogy miért:

Egy felbecsülhetetlen értékű dokumentumkép az 1958-as Aquilából

Boross Pál (helyi jegyző, amatőr madarász) az 1930-as években még virágjában látta a tavakat, ahol a fészkelők mellett elsősorban a vonuláskor rendszeresen megjelenő mindkét víztaposó, partfutók, kőforgató izgatta a fantáziáját (Forrás: Boross Pál /1943/: Adatok Sárszentágota vízimadáréletéhez. Aquila 50. p. 344-351.).
Máté László székesfehérvári madarász tojásgyűjteményében több fészekalj származik Sárszentágotáról,  a klasszikus sziki fajokon (gulipán, széki lile, kis lile, piroslábú cankó) kívül olyan nádasokhoz kötődőek is, mint a kis vöcsök, barna rétihéja, guvat, nádi sármány, illetve olyan ma már itt nem költő madár, mint a kék vércse. (Forrás: Haraszthy László /2010/: Máté László tojásgyűjteménye a Madártani Intézetben. Aquila 116-117. p. 215-226.) Emellett Máté publikált is a területről a maga jellegzetesen szűkszavú, lényegretörő stílusában (Aquila, 1938., 1943., 1955.).
Radetzky Jenő könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) sem akármilyen fajlista ékeskedik. 1966-ban két pár székicsér, 1961 és 1968 májusában egy-egy kékcsőrű réce pár (Warwasovszky Emil adatai), széki lile, ugartyúk, sárjáró,

A légifotón a legfeltűnőbb a két fehér vizű, faluhoz közeli tó, amely ma már annyira benádasodott, hogy bölömbika fészkel benne. A legnagyobb tó, vagyis a Sóstó déli öblözete már 1968-ban is lefűződött, de ekkor még nyílt vizű volt, ma már aratott nádas. A bal felső rész vakítóan fehér szikesei sokat záródtak a legeltetés elmaradása miatt, ám növényzetük még mindig nagyon értékes, sőt a pókbangó és az agárkosbor szempontjából nem is baj a kissé alullegeltetett állapot.
Napjainkban el-elhangzik olyan vélemény, hogy a szikes tavakban nincs helye nádnak, az ott fészkelő madaraknak a tavak rehabilitációja (kikaszálása majd intenzív legeltetése) tehát élőhelyük elvesztését jelenti. A Sóstó északi és keleti partvonalán ezzel szemben évtizedekkel ezelőtt is nádas volt, vöcskökkel, szárcsával; ez szépen kiderül pl. Radetzky Jenő 1958-as cikkéből is.

A legnagyobb baj a tavat 2/3 - 1/3 arányban kettéosztó gát, amely természetellenes vízviszonyokat eredményez. A Fehér-tóhoz hasonlóan a már védett tavat tették (majdnem) tönkre és változtatták elgátalt, artézi fúrással táplált horgásztóvá. A probléma megértéséhez egy 2007-es légifotót mutatok be (forrás: www.sarszentagota.hu)

Az egyenes vonal a gátat jelöli. Ettől balra (keletre) kéklik a túlságosan mély viz; ennek is köszönhető a nádas (nyíllal jelölve) túlzott terjedése. A vonaltól jobbra csontszáraz a "maradék" tómeder. A négyszög a lefűződött, 1968 óta benádasodott egykori öblöt jelöli.

Sárszentágotán a mottó: "innen szép a győzelem". Amit csak valaha kitaláltak a tavak megmentésére, az itt alkalmazható (alkalmazandó): kikaszálás, kilegeltetés, szántók szegélyének visszagyepesítése, csatornák betemetése. Saját ötlet az önkormányzat bevonásával az egykori tavakon vegyes háziállattartással és -bemutatással egybekötött élőhelykezelés. Radetzky Jenő 1958-ban még azon kesergett, hogy a falusi disznócsürhe mindent elpusztít. Ma már van arra módszer, hogy a mangalicák úgy végezzék a mocsári növényzet (elsősorban a zsióka) kidúrását, hogy közben a partimadarak költése is sikeres legyen. Ecsedi Zoltán előadásanyagából származó dia a Balmazújváros melletti Kerek-fenék rehabilitációjáról. A bal felső képen a disznók elleni védőkosár a gólyatöcs fészkén.  

Kíváncsian várjuk, hogy a Duna-Ipoly NPI vizes élőhelyes programjából mi valósul meg Sárszentágotán. Az önkormányzat bevonása már csak azért is jó ötlet volna, hiszen a falu bevallottan a szikes tavi madárvilág elkötelezett híve, mint azt a címer is bizonyítja...

Sóstó (Soponya)

Radetzky Jenő könyvében néhány érdekes adat olvasható a Sóstó madarairól. A parti sávban gulipán alkalmi költéséről ír, a táplálkozó fajok közül pedig a batla, feketenyakú vöcsök, gólyatöcs és 50-60 kis sirály érdemel említést.

A tó éppen annyit romlott, hogy a partimadarak költésére alkalmatlanná vált. Benövényesedett a szép parti zóna a délkeleti sarokban, illetve a nyílt vízfelület is legalább 20-25 %-kal kisebb. Ugyancsak nagy baj, hogy a tavat korábban vadkacsatenyésztésre (!!) használták, ami a vízkémiai mutatók romlását eredményezte.

E sorok írása idején még nem tudni, eredményes lesz -e az az alapítványunk által kidolgozott háromoldalú megállapodás, amely hosszú távra megoldaná a Sóstó kezelését. Van ugyanis egy nagy baj: a halastóként (!) nyilvántartott tónak nem ugyanaz a tulajdonosa, mint akié a parti sáv és a szomszédos állattartó telep. Tervezetünkben őket, illetve a Duna-Ipoly NPI-t hoztuk "közös nevezőre", majd a jószándékú, ám érthetően kissé suta fogalmazványt a DINPI jogásza fésülte át és tette szakszerűvé. Bizakodunk...
A tóról ITT is olvashat.

Fényes-tó (Aba-Felsőszentiván)
A két felsőszentiváni tó közül kissé érthetetlen módon a Fényes-tó sínylette meg jobban az eltelt évtizedeket. Nem próbálták meg lecsapolni, a vízgyűjtő területén a gyep aránya nem csökkent számottevően, költésre alkalmas kopár partvonalát azonban a nádas előretörése miatt elvesztette.

A képpár legfeltűnőbb vonása a vízkémiai változás, ez azonban némileg csalóka. A Fényes-tóról szóló bejegyzésben (ITT olvasható) bemutatok egy 2014-es Google műholdképet, ahol sokkal szebb, természetesebb, zavaros (azaz "fehér") a tó vize.
A tó madárvilágával a hajdani madarászok nem foglalkoztak. A legrégebbi publikáció Halmosi János 1985-ös írása (Gulipánok /Recurviostra avosetta/ helyzetének vizsgálata Fejér megyében. Madártani Tájékoztató 1985. július-december. p. 21.). Ebből kiderül, hogy a szerző 1984-ben többedmagával költőszigeteket épített itt, melyek a sok csapadék miatt 1985-ben eltűntek a víz alatt. Ennek ellenére volt itt sikeres gulipánfészkelés.
Jelenleg a legelő jószág hiánya miatt a helyzet javulására nem lehet számítani. Célzott intézkedésre (pl. néhány bivaly tartós berekesztésére) volna szükség, amit a tulajdonviszonyok akadályoznak.

Sóstó (Aba-Felsőszentiván)

Kedvenc tavam sem volt a madarászok elsőszámú célállomása, a fent idézett Halmosi János írása utal rá, hogy 1985-ben a sok eső miatt a meredek falú Sóstó túltöltődött, de azért itt is észlelt röpképes, azévi gulipánfiókát. Szinte hihetetlen, hogy a Sóstó ilyen, közel tökéletes állapotban van annak ellenére, hogy egy lecsapoló csatorna érinti. Staudinger István szerint a csatorna teljes betemetése túlságosan magasra emelné a tó szintjét, eltűnne a madarak szempontjából fontos kopár partvonal.

Érdekes adalék: a tavat régen sokkal jobban körbevették a szántók. Északkeleten ma már egy degradált, ezüstfával és aranyvesszővel fertőzött terület van, ami azért még mindig jobb egy fokkal, mint ha műtrágyázott, vegyszerezett szántóföld lenne...

Egy ködös nap a Sóstón, élénk madárélet nyomaival.

A tó vízkémiai szempontból ideális állapotban van. Északi és nyugati részén már van nádas; legelő állat híján ezek eltűnése nem remélhető. Az erőteljes rágatás ugyanakkor a meredek part tetején növő lösznövényzet (tarka sáfrány, árvalányhaj, sőt korábban találtak itt szártalan csüdfüvet is) eltűnéséhez vagy erős degradációjához vezetne. A legfontosabb szerintem az özönnövények elleni küzdelem lenne, és természetesen a kíméletes legeltetés; ennek akadálya ugyanaz, mint amit a Fényes-tónál már említettem...

Sárkány-tó (Sárkeresztúr)

A Sárvíz-völgy királya, a Mezőföld legszebb állapotú szikes tava. Régebben úgy tartották (ezt Radetzky Jenő is idézi), hogy az egymáshoz közeli két terület közül Sárszentágota a jó fészkelőhely, a Sárkány-tó pedig a jó táplálkozóhely. Az ágotai tórendszer leromlását követően a Sárkány-tó felértékelődött, mind a madarak, mind a madarászok körében.

A széki lile akár 3-4 páros állományban is költött (ma elképzelni sem könnyű), de van innen négy példányos ugartyúk-gyülekezés (1966 októbere), csigaforgató (1959 májusa) (Warwasovszky Emil adatai), illetve székicsér... Radetzky Jenő fényképén bukkantam erre az árnyalakra.

A Sárkány-tó legcsodálatosabb madáradata az 1991. május 19-én megfigyelt vékonycsőrű póling, amely az egyetlen dunántúli adata ennek az azóta talán kipusztult madárfajnak.

A tó üdítően keveset változott, kivéve a keleti részt (a sárkány farka), amely bezáródott. Ismét Staudinger Istvánt idézem: szerinte ez nem baj, a belső víztisztás ugyanis nagyszerű, nyugodt hely a fiókás partimadaraknak.
Dr. Kalotás Zsolt légifotója kelet felől, szokatlan szögből készült. A sárkány fején (jobb felső sarok) megfigyelhetjük azt a szigetet, mely állandó vízszint mellett jó fészkelőhelye a gulipánoknak. A legszebb kopár partvonal a bal szélen, illetve a szemközti parton, az akácos előterében van.

Zárásként ajánlok egy korábbi összefoglaló írást a szikes tavas vizsgálódásaink kezdetéről (ITT olvasható), illetve Kalotás Zsolt káprázatos sárkány-tavi fényképeiből bemutatom azt, amelyik a madarász-természetvédő szíveket leginkább megmelengeti.

fecskebarát Fehérvár III - Hol vannak fecskefészkek?

Amikor a programot meghirdettük, Székesfehérvár fecskeállományával kapcsolatban volt néhány kapaszkodónk:

• Radetzky Jenő az 1984-ben megjelent "Madarakról, tájakról Fejér megyében" című könyvében a füsti fecske állományát 25-30 párra, a molnárfecskéét 150 párra becsülte.
• Staudinger István (DINPI) szerint "elég tisztességesen" van fecske a fehérvári panelépületeken. Ugyancsak erről számolt be a legterjedelmesebb lakótelepen, a Palotavárosban élő Kovács Norbert is.
• A program meghirdetésében nagy szerepet játszottak a saját tapasztalataink: füsti fecske a sivár ipari körzetnek számító Mártírok útján, molnárfecsketelep a nagyrészt lebetonozott Öreghegyen, vagy akár az Alba Plázánál...
• Végül említést érdemel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fecskefigyelő oldala, mert ott is voltak feltöltött fészkek, bár elég gyéren.

A térképről eltüntettem egy gyurgyalag költésére utaló nyilat. A piros nyíl füsti-, a kék molnárfecske költését jelzi, ráadásul évekkel ezelőttről. Nem túl bíztató... Forrás: fecskefigyelo.mme.hu

A fecskeadatok gyűjtésére egyesek elég pesszimistán reagáltak, valahogy így:

"Az utóbbi 10 évben még röpködő madarat is csak keveset láttam... Augusztus vége felé, szeptember elején a gyülekező fecskék százai pihentek rendszeresen az utcánk villanydrótjain, de évek óta már egyet sem látunk. ...nem sok jóval biztatlak." 

"Fehérváron nem találtunk eddig füsti fecskét. Pár leszakadt molnár fészekből kerültek hozzánk fiókák"

Aztán elkezdődött az adatgyűjtés, melybe a Zentai iskolások is beszálltak. Herbák Ildikó tanárnő végigkérdezte az összes osztályt, jöttek is információk az Öreghegyről, a KÖFÉM lakótelepről, illetve a lovardákból. A felhívásra többen írtak; néhány részlet a fecskebarat@citromail.hu címre érkezett levelekből:

"Hosszú évek óta 9 fecskefészek van a Széna téren. Minden évben megjöttek, tavaly nagyon sokan voltak." 

"Nálunk évek óta fészkel 1 pár molnárfecske a családi házunk régi istállójában. Tavaly kétszer is költöttek."  

"Tájékoztatlak benneteket, hogy a szomszédunkban 3 molnárfecske család fészkel már évek óta. Ez egy 6-8 lakásos társasház a belváros szívében."

"2010 óta minden évben visszajár hozzánk két fecskecsalád költeni. A Sarló utcában él még a mieinken kívül, sokat szoktunk látni."

Ehhez jönnek az általunk ismert, vagy éppen véletlenül megpillantott fészkek. A 2015-ös Madáratlasz Program felmérése során csodás élmény volt meglátni a fecskéket itt-ott az Öreghegyen, beszélgetni egy füsti fecskés hölggyel arról, hogy mennyire várják tavasszal a kis lakókat, összeszámolni egy üzletsor eresze alatt 17 molnárfecskefészket...
Már a bejelentett fecskés helyekre is elkezdtem a járogatást. Van, ahol a kertvárosi utcáról semmi nem látszik, ám a bérházakon más a helyzet. Ott tökéletesen megszámolhatók a működőképes fészkek, a fészkek helye, meg az is, hogy mely lakásban laknak a fecskéket nem kedvelők, ott ugyanis az ablakzugban szalagok lobognak.
Február 15-én a fenti térkép már így néz ki... A bal felső sarokba a teljesség kedvéért egy zöld nyíllal jelöltem egy kis partifecske-telepet is:

Ez már másabb képet fest... Természetesen készítünk majd saját térképet, illetve a fecskefigyelő oldalra is feltöltünk minden 2016-os adatot. Összehasonlításnak ugyanakkor kiváló...

A helyzetet tovább árnyalja néhány figyelemre méltó tény:

• Tudatosan kihagytuk az akcióból a várostól különálló falusias településrészeket. Börgöndön molnárfecskék, Kisfaludon a tehéntelepen füsti fecskék (Fenyvesi László közlései), Csalán a kastélyban szintén füstiek fészkelnek.
• Néhány városrészből még egyetlen árva adat sincsen, holott az adottságai jók. Ilyen például a Sóstó szűkebb környéke, a nagy rétekkel körbevett Maroshegy, a falusias Alsóváros.
• Egyértelműen több fecskének kell lennie a vidékies Felsővárosban, ahonnan csak 1 adat jött be.
• Lappanghatnak  ipari létesítményeken is fészkek. Jó példa egy térkőüzem (a városon kívül), ahol több tucat pár költ minden évben. Ezen kívül a Videoton ipari parkból is jeleztek fészkeket. Fehérvárnak akkora ipari zónája van, ahol sok minden érték elfér (pl. van egy ipari parkban egy kis megmaradt ürgeállomány...) 

"Végül is mindegy is, 

Tudtam hogy nem is jössz

Este csillag voltál, 

Nappal meg fecske..."

         (Kispál és a Borz)

fecskebarát Fehérvár II. - Kiírás

A fecskebarát Fehérvár program beharangozója és a felhívás Székesfehérvár honlapján is megjelent (ITT olvasható), ám terjedelmi okból rövidített formában. Íme a teljes változat.

A „fecskebarát Fehérvár” program bemutatása

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány 2016 tavaszán azért indítja el a „fecskebarát Fehérvár” programot, hogy a helyi lakosok segítségével megóvjuk a megmaradt fecskeállományt. Az akció több lépésből áll.

Füsti fecskék (fotó: dr. Kovács Gábor)

A lakott fecskefészkek felkutatása

Mivel Börgöndön, Csalán és Kisfaludon a fecskék helyzete nem annyira reménytelen, egyelőre csak a város belterületéről várjuk mindazok jelentkezését, akik lakott fecskefészket ismernek. Ez a fészek lehet a saját házon vagy lakáson, illetve ismerősnél, rokonnál, szomszédban, a munkahelyen, áruházon vagy közintézményen (iskola, rendelő, kórház, stb.). A fészek pontos helyét (azaz a címet), illetve lehetőség szerint az egyéb adatokat (lakó vagy a cég, vállalat, intézmény neve, fészkek száma) küldje el a fecskebarat@citromail.hu címre. A fecskék tavaszi megérkezését követően minden címet ellenőrizni fogunk, ezért nyugodtan elküldhetnek olyan címet is, ahol fészket láttak, de nem biztosak benne, hogy lakott –e.

Frissen kirepült füsti fecske

Ha a fészekből rengeteg fűszál, madártoll és egyéb fészekanyag lóg ki, akkor abban házi veréb lakik. Az ilyen címet nem szükséges beküldeni. Fontos ismerni ugyanakkor azokat, amelyek 2015-ben még lakottak voltak, a tél folyamán azonban leestek, kilyukadtak, költésre alkalmatlanná váltak. Ilyen helyeken ugyanis sárgyűjtőhellyel vagy műfészekkel kell segíteni a visszaérkező madarakat!

Fészkelési próbálkozások felkutatása

Nagyon fontos lenne megismernünk azokat az épületeket, ahol a fecskék szeretnének fészket rakni, de a falon nem tapad meg a sár. (Ezek azok a bizonyos eresz alatt 10-15 centire, a fal hosszában elnyúló sárgombócok.) Ha a lakosok nyitottak a fecskék megtelepedése iránt, több módon is segíthetik a madarak sikeres fészeképítését. Ehhez azonban ismernünk kell a lakcímet, melyet szintén a fenti elektronikus elérhetőségre várunk.

Molnárfecske (fotó: dr. Kovács Gábor)

„Fecsketulajdonosok” a fecskékért

Szeretnénk megkérni a fecskés házakban élőket, illetve a fecskés épületekben dolgozókat, hogy a madarak megóvásán, a bennük való gyönyörködésen túl is segítsék kis barátainkat. Fő célunk a sárgyűjtőhely, mint fecskevédelmi módszer elterjesztése, lehetőleg minél több fecskés gócponton. Ezeket a száraz időszakban folyamatosan locsolni kell, hogy fészeképítésre alkalmas állagú legyen. Ha valakik, akár a fecskés ház lakói vagy az ilyen épületben dolgozó közösség aktívan védi a fecskéket és védelmükre mások figyelmét is felhívják, akkor nekik ajándékozunk egy „fecskebarát Fehérvár” táblát. Ez a kerítésre, házfalra erősíthető tábla jelzi, hogy itt a fecskék barátai élnek vagy dolgoznak.

A fecskés tábla terve

Fecsketelepítési kísérletek

Eddig azokról a házakról, épületekről volt szó, ahol vannak fecskék. Emellett azonban olyanok jelentkezését is várjuk, akik szívesen látnák ezeket a szép madarakat. Tanácsadással bárkinek szolgálunk, de kérésre azokat a beavatkozásokat is elvégezzük, melyekkel a fecskéket költésre bírhatjuk.

Egy szenzációsan sikeres akció Tamásiban... 

...illetve Csopakon. Miért ne próbálkozhatnánk ilyennel Fehérváron is?