Tavaszra várván - Alapítványi tervek 2015 első hónapjaiban

Gyöngybagolyvédelem

Január folyamán sajnos nem került sor a csákberényi katolikus templom bagolybaráttá tételére; a költési idő kezdetéig mindenképpen kitesszük a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványtól kapott ládát.
A Velencei-tó partján eddig Pákozd, Velence és Nadap egy-egy temploma nyílt meg a baglyok előtt. Szeretnénk eljutni Sukoróra, Agárdra, illetve a tótól kissé távolabb eső Pázmándra és Verebre is. Látóterünkbe került emellett Vértesacsa és Börgöndpuszta temploma.
Jól ismert tény, hogy a gyöngybagoly a magtárakba is szívesen költ: a környéken két ígéretes, nyitottnak tűnő magtár is van, egy Lovasberényben, egy pedig a Fehérvárcsurgó és Magyaralmás között levő Igarpusztán. Ezekben is körül fogunk nézni idén.
Végül fel kívánjuk keresni a székesfehérvári temetőkápolnák közül azt a kettőt, amely nyitott torony- vagy padlásablaka folytán ránézésre is alkalmasnak tűnik: az egyik a sóstói katolikus temető kápolnája:

...a másik pedig a Palotai úti szerb ortodox kápolna.

Madárvédelem
A Jancsár-völgy Természetvédelmi Területre a természetvédelmi kezelési tervben megfogalmazottak alapján odútelepet fogunk létesíteni (A-odvak kékcinegének, B-odvak széncinegének, D-odvak seregélynek, illetve 2 speciális odú fakusznak, egy nagy láda macskabagolynak). Az odvakat egy nagyon szimpatikus helyen, a mányi Pro Vobis terápiás műhelyében szereztük be. Egy ottani alapítvány sérült embereket foglalkoztat, ők készítenek több más (pl. kerámia- és fatárgyak, fenyődíszek, stb.) mellett madárvédelmi berendezéseket is. Kedvező áron, kiváló minőségben, viszonylag közelről (Mány is Fejér megye!) vásároltunk be, nagyon kedves embereket ismerhettünk meg, alighanem visszatérünk a továbbiakban is...

Hátul kuvikodúk, jobbra elöl macskabagolyodú, az utánfutó többi részében A-, B- és D-odvak.

Odvakat adunk az egyik székesfehérvári közösségi kertbe, illetve gyöngybagolyvédelmi munkánk iránt nyitott és érdeklődő református közösségeknek is a templomkertbe. Részben a mányi "zsákmányból", részben eredeti fájukról lepottyanó "újrahasznosított" ládákkal indulunk neki idei fontos programunknak, az állattartó telepek madárbaráttá tételének Magyaralmáson, Lovasberényben és Velencén. Célfajunk az idei év madara, azaz a búbosbanka, a vörös vércse, illetve a kuvik. A kihelyezésekről honlapunkon is be fogunk számolni.

Bemutató kert létesítése
Célegyenesbe ért egy érdekes tervünk, a vegyszermentes gazdálkodást és a fejéri tájfajtákat bemutató kis kert megvalósítása. Felvettük a kapcsolatot a tápiószelei Növényi Diverzitás Központtal, kitaláltuk a kert kezdő méretét, a bemutatandó kísérleti trükköket (forgácsmulcs), várjuk a bíbiceket és a tavaszt, hogy mindez meg is valósulhasson Fóris Annáék kertjében Pátka-Vargahegyen.

Egyebek...
Súlyozás és részletek nélkül néhány idén tavasszal aktuális feladat, melyről bővebb beszámoló készül majd:

• Mezőföldi, melioráció során tönkretett szikes tavak rehabilitációs lehetőségeinek helyszíni felmérése
• A hulladéklerakó bővítése által fenyegetett székesfehérvári Pénzverő-völgy védetté nyilvánítási javaslatának benyújtása
• A Pátkai-víztározó értékeit bemutató pátkai kiállítás megtervezése
• A Nagy-völgyi kis erdőtelepítés végrehajtása
• Ökológiai szántók diverzebbé tétele (bokrok és fák ültetése)

Sirályok tava - a Pátkai-víztározó

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány kiemelt célja, hogy az általunk rendszeresen látogatott, komoly természetvédelmi értékkel bíró területeket bemutassa a nagyközönségnek. Honlapunkon ez általában valamilyen apropóhoz kötött: védetté nyilvánítás (Aszal- és Jancsár-völgy), egy frissen megjelent szakmai kiadvány (mezőföldi szikes tavak 1. és 2. rész), a területen végzett természetbarát erdőfelújításunk (Nagy-völgy). Most ismét egy örömteli esemény, egy madárritkaság felbukkanása ültet gép elé, hogy szervezetünk székhelyének legfontosabb madárélőhelyéről, a Pátkai-víztározóról írjak.

A víztározó egyik keresztgátja (Boros-gát) észak felől.

A Velencei-tó fő táplálója a Császár-víz, amely a Vértesben ered, útja a Csákvári-réten át vezet dél felé. Pátka falutól délnyugatra egy keskeny szurdokvölgyet találunk, ahol a patak feltehetően évmilliók alatt tört utat a Kőrakás- és Jézus-hegy között. Itt épült fel kétezer éve egy ma is megcsodálható római kőgát, ami a mai Székesfehérvár határában levő villagazdaságokat védte a szeszélyes árvizektől.

Fejér megye Gorsium utáni legépebb, legnagyobb római emléke a kétezer éves kőgát.

A második katonai felvételezés térképei alapján az 1860-as években még jókora vízfelület hullámzott a Pátkától nyugatra levő völgyben, a száz évvel későbbi légifotókon ellenben legelőket, csatornákat láthatunk. Az 1970-es években épült meg az a zárógát, amely újból elöntötte a völgyet, létrehozva Fejér megye legnagyobb (312 hektáros) mesterséges tavát.

Amikor már nagyon várjuk a bíbiceket... Tavaszváró hangulat Pátkán

Napjainkban a tó népszerű horgászvíz, Pátka falu fő nevezetessége, kiemelt turisztikai tervek (kerékpárút, tanösvény) színhelye. A víztározónak három medencéje van, ebből az északi, legkisebb medence különálló (azaz körbejárható), a középső és a déli medence között nincs teljes keresztgát. A Pátkai-víztározó védett kétéltűink fontos élőhelye, de otthonra lel itt a mocsári teknős és a vidra is. A keleti védőgát mellett mocsári kosbor tenyészik, a tó körüli erdőkben pedig tucatnyi madárfaj fészkel. Összefüggő nádas csak az északi medencében alakult ki; jól emlékszem arra, hogy amikor 2009 áprilisában először pillantottam meg ezt a részt, azonnal egy természetes mocsár jutott róla eszembe.

A víztározó északi medencéje észak felől, a képen a Császár-víz látható.

Nagyobb nádfoltok a középső medencét is színesítik. A jól ismert nádi énekeseken (nádi sármány, nádirigó, cserregő- és foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár) kívül nagyobb madarak is otthonra találnak a nád sűrűjében. Rejtélyes életmódjáról ismert a törpegém, amelyből minden évben 3-4 pár fészkel. 2014-ben észleltem először költési időben a bölömbika, a guvat és a kis vízicsibe hangját. Szintén nádban épít fészket a nyári lúd...

...és a bütykös hattyú (évente 1-2 párban), és az északi medencében gyanítottuk olyan fokozottan védett madarak költését vagy költési kísérletét is, mint a vörös gém vagy a nagy kócsag.

Nádasok szélébe építi tutajfészkét a búbos vöcsök, jellemző fészkelő a szárcsa és a vízityúk is.
Ha iszappadok vagy zátonyok bukkannak a felszínre, akkor azonnal megjelennek a partimadarak: gólyatöcs...

...különféle cankók, partfutók. Két izgalmas fajt emelnék ki: a keleti sztyepptavakról érkező tavi cankót, illetve az Észak-Amerikából 2012 őszén idetévedt vándorpartfutót.
A hatalmas vízfelület sok madárfajnak igen csábító. Emlékezetes például 2012 aszályos ősze: a Dinnyési-fertő kiszáradt, a Zámolyi-víztározót leengedték, így a Pátkai-víztározón éjszakázott 7000-8000 vadlúd!

2012 novemberének egy ködös reggele a középső medencében éjszakázó seregnyi vadlúddal.

Aki járt már itt, jól tudja, hogy a középső medence szó szerint a falu mellett van, a Kossuth utca páratlan oldalán lakók éjjelente akár az ágyból hallgathatták a "beszélgető" nagy lilikeket.
A víztározó azonban nem a vadludakról nevezetes, hanem a sirályokról:

A légvonalban közel levő csalai regionális hulladéklerakóról gyakorlatilag minden nap érkeznek sirályok, olykor csak néhány példány, máskor azonban több ezres tömegek. Ezeket az év jó részében danka-, sárgalábú- és sztyeppi sirályok alkotják, októbertől márciusig viharsirályok is vegyülnek közéjük. Ezek tömegfajok, melyek csapatait a madarász angyali türelemmel bogarássza át.

Ilyen közepes vízállás vagy partközeli jégfelület ad esélyt a sirályokon levő színes gyűrűk leolvasására.

Tavasszal és nyáron a csodaszép, fokozottan védett szerecsensirály dobogtatja meg a szíveket, viszonylag sok adata van a hazánkban szórványos hering- és ezüstsirálynak, csak kétszer észleltek itt kis sirályt. Kedvező körülmények között a sirályokon levő színes gyűrűk is leolvashatók: némelyik példány Pátkától több száz vagy akár több ezer kilométerre bújt ki a tojásból: Horvát-, Lengyel-, Fehéroroszországban, Ukrajnában, Litvániában, vagy akár Oroszországban!
A tározó legnagyobb szenzációját három valódi ritkaság jelentette. Váczi Miklós még 1995 áprilisában látott itt dolmányos sirályt. 2013 és 2015 februárjában aztán megbolydult a hazai madarásztársadalom. Előbb egy sarki sirály került elő...

...ez 2009 után mindössze a második hitelesített hazai adat volt! Idén február elsején pedig a 11. magyar jeges sirály hozta lázba a madármegfigyelőket:

Elsősorban az volt a különös izgalom oka, hogy az előző adat még a múlt század végéről, 1999-ből származik, jóformán két madarásznemzedék nőtt fel azóta. A ritka madarak észlelése felett érzett büszkeség mellett főleg annak örültem, hogy a magyar madarászok térképére felkerült a víztározó. Remény van rá, hogy a közelben járván egyesek majd újra beugranak körülnézni, márpedig a több szem többet lát elve a madarászatra különösen érvényes.

A madarászokat a hideg sem zavarja, ha a teleszkópban ott a jeges sirály. (2015. február 1.)

A víztározó déli, sirályok körében legnépszerűbb medencéjét a 811-es útról lehet megközelíteni; Fehérvárról jövet a 10-es kilométertábla után száz méterre van egy lovarda, előtte ágazik ki észak felé (balra) egy aszfaltozott út, ami a zárógáthoz vezet. A másik lehetőség, hogy a faluba behajtva a vasúti híd után közvetlenül leállunk, és a Rovákja-patak bal partján sétálunk fel a tóig. (Autóval akkor se hajtson be senki, ha a sorompó nyitva van! Kellemetlen meglepetés érheti a későbbiekben...) A középső medence legkönnyebben a faluból érhető el, a római katolikus templom előtt tábla is jelzi a sportpályát és a víztározót. Innen egy negyedórás sétával az északi medence is felkereshető.
Pátka község önkormányzata tisztában van a víztározó értékeivel és a benne rejlő turisztikai lehetőséggel. Alapítványunkkal együttműködve zajlik helyi védetté nyilvánítás, a tó körüli tanösvény tervezése, illetve a helyi értéktárban létesítendő, élővilágot bemutató kis kiállítás összeállítása. Bizakodhatunk tehát benne, hogy a víztározó természeti értékeiben még sokáig gyönyörködhetnek a helybeliek és az ország más részeiről érkezők egyaránt.

Helyi védett a Jancsár- és az Aszal-völgy!

2015. január 16-án ülésezett Székesfehérvár Közgyűlése. Ezt az eseményt szokatlan módon igen izgatottan vártuk, mert egy csaknem ötéves történet végére került pont:

"A közgyűlés elsőként az Aszal-völgy és a Jancsár-völgy helyi védetté nyilvánításáról döntött. Az Aszal-völgyben igen ritka növénytársulások vannak, korábbi felmérés szerint 18 védett faj található itt. Az érintett területet táblával jelölik meg és gondoskodnak az őrzési és fenntartási feladatok ellátásról is. A Jancsár-völgy helyi védetté nyilvánítása a löszgyepi maradványok életközösségének megőrzését, a tájkép esztétikai értékeinek védelmét célozza, valamint figyelembe vették azt is, hogy a terület védett madárfajok fészkelőhelye. "

Alapítványunk története elválaszthatatlan ettől a két völgytől. Kurátorunk, Járosi Adrienn a 2000-es évek közepén talált rá a Jancsár-völgyre, diplomamunkáját is a völgy madárvilágából írta. 2010-ben a város tervezett keleti irányú bővítését hallva kerestük fel Östör Annamária helyi képviselőt és kezdeményeztük nála a terület helyi védelmét. Ugyanekkor került szóba az akkor már Natura 2000-es Aszal-völgy is. Az előzetes védetté nyilvánítási javaslatot a Közgyűlés 2010 áprilisában jóváhagyta. Mivel ökológiai gazdaságunk az Aszal-völggyel határos, az utóbbi években főleg az itteni természetvédelmi problémákat észleltük testközelből (illegális szemétlerakás és motorsport, idegenhonos növényfajok,cserjésedés. A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány jórészt azért jött létre, hogy hatékonyabban részt vehessünk az Aszal-völgy természeti értékeinek védelmében!
Már megalakulásunk évében részt vettünk terepbejárásokban, megvásároltunk néhány cikta juhot, azaz "készültünk a cselekvésre. Székesfehérvár Környezetvédelmi Irodája 2014 augusztusában felkért minket arra, hogy készítsünk költségelemzést a két völgy védelmével kapcsolatosan a következő öt évre. Ennek részeként alapítványunk vállalta a területek őrzését, a természeti értékeket bemutató leporellók és információs táblák megszerkesztését, illetve a védett területek világhálón történő bemutatását.
Honlapunkon a Jancsár-völgyet már bemutattuk, most az ünnepi alkalomból a hozzánk legközelebb álló löszvölgyrendszer, az Aszal- és Rácvölgy következik.

Aszal-völgy és Rácvölgy

Székesfehérvártól északra az intenzív szántóföldek szorításában egy varázslatos hangulatú völgyrendszert találunk. Észak-déli irányú a löszgerincekkel, löszpiramisokkal, cserjésedő gyepekkel tarkított Aszal-völgy. Ebbe északkelet felől erdős oldalú, kaszált fenekű mellékvölgy torkollik be, amit Rácvölgynek hívnak. A Vértes közelségének és a felszín közelében levő homokkőpadoknak köszönhetően a fajgazdag növényvilág helyenként a sziklagyepeket idézi.

Az aszal-völgyi löszgyepeken a tavaszt a nagy tömegben virágzó tavaszi hérics (Adonis vernalis) sárga foltjai és a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) ellenfényben selymesen világító csokrai jelzik, a képen a termések bóbitái láthatók: 

Áprilisban a leglátványosabb növény az elég gyakori apró nőszirom (Iris pumila) és a csupán néhány helyen díszlő törpemandula (Amygdalus nana). A május a tollas árvalányhajak (Stipa spp.)...

és a koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) időszaka. A nyár színeit a kutyatejek (Euphorbia spp.) és a sárga len (Linum flavum) sárgája, a hegyi len (Linum austriacum) kékje, a szurokfű (Origanum vulgare) rózsaszíne és a zsályák (Salvia spp.) lilája mellett még tucatnyi faj alkotja:

Az Aszal-völgy állatvilága igen változatos. Fő-fő értéke a fokozottan védett, csak a Kárpát-medencében élő egyenesszárnyú, a magyar tarsza (Isophya costata), amely a félmagas, pillangósokban gazdag löszgyepek lakója. A cserjésedő, de még nem teljesen záródott gyepek több lepkefaj...

...és védett madaraink sokasága számára fontosak, a legjellemzőbb fészkelő madarai a cigánycsuk (Saxicola torquatus), a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a citromsármány (Emberiza citrinella). 

Az Aszal-völgy északnyugati felén néhány évtizede még bányászták a Pannon-tenger idején felhalmozódott, itt-ott megkövesedett csigamaradványokat rejtő homokot és homokkövet, a közelmúltig a tűzszerészek is itt hatástalanították a második világháború máig lappangó veszedelmes „emlékeit”. A homokfalban régen a partifecske (Riparia riparia) népes telepe volt, később gyurgyalagok (Merops apiaster) jelentek meg, de számuk itt évről évre kevesebb. A robbantások által degradált kisebb homokfalakat a közeljövőben szeretnénk géppel megnyesni, hogy a színpompás méhészmadarak újra kedvező feltételeket találjanak a telepes költéshez.

A Rácvölgyben a tavasz korán köszönt be. Néha a hó alól bújik ki az erdőszéleken a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum). Egyetlen északi kitettségű rácvölgyi lösztisztás ad otthont a terület kiemelkedő értékének, 50-100 tő leánykökörcsinnek (Pulsatilla grandis), amelyet puha szőrzete védelmez a késői fagyok ellen:

Májusban a kisebb tisztásokon, erdőszéleken sokszor egymás közvetlen szomszédságában hozza lázba a beporzó rovarokat a nagyezerjófű (Dictamnus albus)...

és a bíboros kosbor (Orchis purpurea):

Május-június fordulóján nyílik a Rácvölgy kaszálórétjének büszkesége, a gumós macskahere (Phlomis tuberosa). Csapadékos években a virághozó szárak száma az ezret is eléri. A nyári esők nyomán a kaszálótarló hamar virágba borul, ősszel pedig a pirosló galagonya és a kéklő kökény mellett az aranyfürt (Aster linosyris) sárga vagy a csillagőszirózsa (Aster amellus) lila virágaiban gyönyörködhetünk: 

A völgyoldalakat borító sűrű erdők fő faja jelenleg a fehér akác, de sok helyen máig látható a hajdani tatárjuharos lösztölgyesből megmaradt gazdag aljnövényzet és cserjeszint. Varázslatos hangulatúak azok az „erdőfoltok”, melyeket négy-ötméteres magasságú, combvastagságú, groteszkül csavarodó öreg galagonyák alkotnak.

A Rácvölgy erdeiben költ és a környékbeli szántókon vadászik három jellegzetes ragadozó, az egerészölyv (Buteo buteo), a vörös vércse (Falco tinnunculus) és az erdei fülesbagoly (Asio otus). Gyakori fészkelő a vadgerle (Streptopelia turtur), a sárgarigó (Oriouls oriolus), a fülemüle (Luscinia megarhynchos) és az erdei pinty (Fringilla coelebs). A sűrű kökénybozótok poszátafajok (Sylvia spp.) énekétől hangosak. A szántók és a völgy találkozásánál vén, csúcsszáradásos akácok dacolnak a kedvezőtlen viszonyokkal, minden évben éjszakázóhelyet nyújtva egy-két átvonuló halászsasnak (Pandion haliaetus).

Fél évszázada még naponta 300-400 tehenet hajtottak ki a városból a dús aszal-völgyi legelőkre. A legeltetés felhagyása nyomán a löszgyepek erőteljesen cserjésednek, a déli részeken a galagonya és a kökény néhol már áthatolhatatlan bozótot alkot. Az északabbi, értékes gyepeken a helyzet még megállítható, de a probléma igencsak összetett. 
A lösztölgyesek kiírtása nyomán létrejött gyepeken a cserjésedés természetes folyamat, az őshonos fásszárúakat (galagonya, kökény, rózsafajok) a sokféleség megőrzése érdekében foltokban kímélnünk kell. A cselekvő természetvédelem legfontosabb feladata, hogy az Aszal-völgyben újra legyen legelő jószág, ám a legeltetést teljes mértékben az ökoszisztéma érdekeinek kell alárendelnünk. A cikták bevetésére terveink szerint 2015 nyarán, a védett fajok elvirágzása után kerül majd sor itt, természetesen csakis kímélő, extenzív módon. 

A Rácvölgyben 2011 óta igyekszünk minden évben kihagyatni a kaszálásból egy-egy fajgazdag gyeprészt, főleg a gumós macskahere legszebb állományaira koncentrálva:

A völgyoldalak egykori legelőin a cserjésedés az aszal-völgyihez hasonló mértékű, emellett speciális rácvölgyi probléma a lösztisztások zsugorodása, záródása. Ez ellen a kéziszerszámos cserjeirtás jelent megoldást (a kicsiny , meredek tisztásokon a juhok legeltetése alighanem károkat is okozna): 

Nagyon lényeges középtávú terv, hogy a Rácvölgy akácosai helyére újra a lösztölgyesek fásszárúi (cser- és molyhos tölgy, mezei- és tatárjuhar, mezei szil, vadkörte) kerüljenek.

A két völgy Natura 2000-es terület, jelölő fajaik a leánykökörcsin és a magyar tarsza. A jelölés alapjául nem szolgált, de szórványosan előfordul a szarvasbogár (Lucanus cervus) és vöröshasú unka (Bombina bombina) is. Jelölő élőhely volt a „síksági pannon löszgyep” (6250), majd egy későbbi felvételezés során került elő két további jelölő élőhelytípus, a „meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik” (6210), illetve a „szubkontinentális peripannon cserjések” (40A0). Az Aszal-völgy Természetvédelmi Terület magában foglal több szigetszerű, nagyon értékes gyepfoltot is az Aszal-völgytől keletre:

Honlapunkon a természetvédelmi beavatkozásokról folyamatosan beszámolunk majd.

A sokféleség védelmében

Meglehetősen gyakran hallott kifejezés a „biológiai sokféleség”, idegen szóval biodiverzitás. Azt jelenti, hogy egy adott területen, élőhelyen mekkora a fajgazdagság, mennyire változatos a fajösszetétel. Igazán gazdag élővilágú helyekért nem kell az esőerdőkbe menni, egy itthoni ősmocsár, löszgyep vagy tölgyerdő fajgazdagsága is kiemelkedő. (Alapítványunk témakörébe vág, ezért megjegyzem, hogy egyes élőhelyek fajgazdagsága nem minden élőlénycsoport esetében azonos szintű. A szikes tavak alig néhány elszánt sótűrő növény számára nyújthatnak otthont, a sós-szikes víz állatvilága is zömmel alacsonyrendű vízi gerinctelenekre korlátozódik, az itt átvonuló és a parton fészkelő madárvilág ellenben bámulatosan sokszínű és változatos…)

Magyar nyelvet szerető fülnek már a biodiverzitás szó is egy szörnyszülött, szerencsére a biológiai sokféleség minden tekintetben pótolja. Van azonban egy másik rossz hangzású, magyarra nehezen lefordítható kifejezés: az agrobiodiverzitás. Számunkra a szónak három, egymástól eltérő jelentése is van, és alapítványunk mindhárom részterülettel aktívan kíván foglalkozni.

• Az agrárterületek élővilága

Évek óta figyelemmel kísérjük a Székesfehérvár környéki intenzív szántóföldek madárvilágát. A folyamatosan gyűlő adatsor arra enged következtetni, hogy a kopár, sivár, jellegtelen szántóföldeken meglepően sok madárfaj talál táplálékot, pihenő- vagy búvóhelyet.

Szántóföldekhez különleges madarászélmények is fűződhetnek: a képen egy 70 példányos hósármánycsapat egy része látható (Székesfehérvár, 2009. december 29.)

A mára már vészesen megritkult gyomnövényekre is érdemes odafigyelni. Egy-egy extenzív szántón olyan izgalmas fajok is felbukkanhatnak, mint a hajdanán veszedelmes, tűzzel-vassal irtott, mára védetté nyilvánított konkoly (Agnostemma gitago):

• Az agrárterületeket színesítő tájképi elemek összessége

Sajnos a mintaterületen, az ökológiai szántónkat is magába foglaló határrészen még a néhány centiméter széles táblaszéli gyepsávnak is örülni kell, a szántók egyhangúságát sem fasorok, sem bokrosok, sem magányos fák nem törik meg. Saját használatú szántóinknál éppen ezért fa- és bokorültetést tervezünk, erről és a remélt az eredményekről folyamatosan beszámolunk majd.

• A termesztett növényfajok és –fajták változatossága

A mezőgazdaság szereplőit szaporítóanyaggal ellátó mamutcégek agresszív, életidegen, sőt életellenes viselkedése szerencsére ma már közismert. Ez azonban nem elég: a magánembereknek ki kell állniuk azért az alapvető jogukért, hogy saját veteményeskertjükbe olyan növény magját vessék el, amilyet akarnak, a nekik tetsző fajták magját megfoghassák, továbbszaporíthassák, elajándékozhassák, elcserélhessék. 

Megdöbbentő, hogy ez az évezredes szabadság napjainkban kacifántos jogi akadályokba ütközhet, bár a javulás már érzékelhető. Itt utalnék a 2014 augusztusi nagyszékelyi LEONARDO találkozóra: alapítványunk a bürokráciával tudatosan szembehelyezkedő, a jó cél érdekében kiskapukat felkutató és falakat döngető, az eltűnőben levő tájfajtákhoz foggal-körömmel ragaszkodó közösség egyik kis láncszeme.

Három bakonycsernyei és egy isztiméri tájfajta paradicsom bogyói. Ilyet a boltban nem kapni...

Ezen a honlapon is volt már szó arról, hogy alapítványunk tagjai maguk is kertészkednek és tájfajtákat is termesztenek. 2015 januárjában azonban továbbléptünk, és a Székesfehérvári Kertbarát Egyesülettel karöltve magbörzét szerveztünk, ami 2015. január 21-én, 18 órakor a Szárazréti Közösségi Házban volt. Az országban másutt az utóbbi fél évtizedben a magbörzék immár népszerű események, főleg alternatív- és ökológiai gazdálkodói körökben, Székesfehérváron azonban ez a mostani volt az első közösségi magbörze! (Egy korábbi termelői piaci próbálkozásnál kicsi volt az érdeklődés.)
A börzéhez szükséges felszerelés (kis zacskók, papírtálcák) biztosításán túl gondoskodtunk arról is, hogy a magkínálatban igazi tájfajták is legyenek. A kurátorok (Fóris Anna, Kovács Gergely) által szállított szaporítóanyagon túl ezért meghívtuk Erdőhegyi Katalint és férjét Dinnyésről. A házaspár rendkívül elkötelezett a sokféleség iránt, Tápiószeléről és Nagyszékelyből is sok-sok haszonnövényt kaptak, amiből gazdag választékot hoztak magukkal. Kertjük a tápiószelei génbank mintakertje. Szintén a mi meghívásunkra vett részt a börzén Becse Ildikó, régi ismerősünk, aki szintén hozott néhány fajtát. A kertbarátok berhidai testvérklubjukat hívták, akik korábban több börzét is szerveztek. Összességében sikeres volt a rendezvény, bízunk benne, hogy jövőre újra gazdát cserélnek a saját fogású magok a fehérvári kertbarátok valamelyik év eleji találkozóján.

2015. január 21. Szárazréti Közösségi Ház (Székesfehérvár)

Alapítványunk másik ide tartozó terve a környékbeli öreg gyümölcsösök fajtakészletének felmérése. Ez a vártnál több nehézségbe ütközik, sajnos szakmai segítséget gyakorlatilag senkitől nem kapunk, az ilyen ügyben megkeresett hozzáértők eddig legfeljebb egy biztató levél megírásáig jutottak el, ám amikor tettekre kerülne a sor (ígéretes szőlőhegyek és szórványgyümölcsösök bejárása), a várva várt válaszlevél többé nem érkezik meg... Nem csüggedünk, 2015 fontos feladata lesz a felmérések rendszeresebb végzése, ám úgy vélem, ezen az oldalon az ilyen kellemetlenségekről is be lehet számolni. Egy kép mutatóba a legszebb szórványgyümölcsös barackfáiról: őket kell továbbszaporítani és megőrizni az utókor számára!

2015 kapujában

2014 áprilisában bejegyzett alapítványunk első évének végére értünk. A legbüszkébbek a gyöngybagolyládák kihelyezésére vagyunk, de tényleg sok minden indult el ezen kívül is, a legtöbbről a honlapon igyekeztünk beszámolni. Ugyanakkor némelyik ötlet még kezdeti stádiumban van, így nem is adtunk hírt róla, maradjon téma jövőre is...

A honlapot az év során több mint 1500 alkalommal nyitották meg, a legnépszerűbb bejegyzés a nagyszékelyi beszámoló volt (csaknem 500 kattintás!), őt a madáretetési kalauz és az első, nadapi gyöngybagolyláda-kihelyezés követi. Ezek a kiugró számok a közösségi oldalaknak köszönhetőek, ahol mi nem vagyunk fenn, de mások megosztották oldalunkat. Köszönet érte! 

Honlapunk első eredménye volt, hogy Pallos Zsuzsa megtalált bennünket. Aktivitása, ötletei, lelkesedése és kedves lénye nagyon hamar áthelyezte őt az "önkéntes" státuszból, immár az alapítvány teljes jogú munkatársaként tekintünk rá.

Két kedves gesztust szeretnénk még megosztani az olvasóval. Az egyik Szili Istváné, aki a lovasberényi ládakihelyezésnél közzétett fényképpel kapcsolatban írta le az emlékeit. Mi pontosan ezt az általa felidézett régi világot szeretnénk visszavarázsolni, ahol ember és természet között nagyobb volt a harmónia:

"Különösen köszönöm azt a képet, amit itt emlékeztetőül visszaküldök: a fehérkapus házban és udvarán nőttem fel, a templommal szemben, ahonnan esténként a kirepülő gyöngybagoly jelezte a számomra is aktuális vacsoraidő elkövetkeztét. Haj, de sokszor voltam ott fönn és Szalai bácsi engedelmével húztam a középharangot. Jó lesz a gyöngybagolynak, úri szállása lesz. Szalai bácsi egy rossz vékát vitt fel neki és megtiltotta, hogy a madarakat háborgassuk."

Dr. Kalotás Zsolt az elmúlt három évtized magyar természetvédelmének meghatározó alakja. A baglyok szerelmese, a hazai gyakorlati gyöngybagoly- és füleskuvikvédelem úttörője, világszínvonalú természetfotós és nagyon jó ember. Régi kapcsolatunk révén bátran merek hozzá fordulni különféle gyakorlati kérdésekben, amire mindig gyors és precíz válasz érkezik. A búbosbankák számára jövőre kihelyezendő odvakkal kapcsolatban aztán nem csupán szakmai fogásokat írt meg, hanem egy káprázatos fényképét is elküldte ezzel a kedves üzenettel:

2014 fő üzenete az volt, hogy egy nagyokkal együttműködő kicsiny civil szervezet kifejezetten hatékony tud lenni, ha megvan a lelkesedés, a pozitív visszajelzés és reálisak a kitűzött célok. 

Minden kedves Olvasónak boldog új esztendőt kívánunk, kísérjék figyelemmel honlapunkat 2015-ben is!

Természetvédelem a templomokban III - Év végi események

Idén a híradások többször is beszámoltak a nem mindennapi pocokinvázióról, ami a gyöngybagoly számára nagy lehetőséget jelent. Ilyen években a párok szinte biztosan két népes (akár 8-9 fiókás) fészekaljat nevelnek fel. A kirepülő fiókák szétkóborolnak és új helyen keresnek párt maguknak. Szerencsés véletlen hát, hogy idén vágtunk bele a gyöngybagolytelepítésbe egy olyan régióban, ahol ez a madárfaj meglehetősen ritka. Bíztató előjel, hogy a Székesfehérvár melletti Kisfaludon és a Csákvár és Zámoly közötti Pogácsa nevű határrészben is találkoztak az utóbbi napokban-hetekben gyöngybagollyal. Lelkesen szerveztük hát az év végi hajrát, hogy az esetleges szálláskereső baglyokat kényelmes otthonok várják templomainkban.

Pákozd

December 16-án egy kedves idős presbiter, Kovács Gyula várt minket (Pallos Zsuzsa, Kovács Gergely) a 301 éves pákozdi református templomnál. A ládát a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársa, László Csaba bocsátotta rendelkezésünkre.

Ez az első épület, ahol a toronyablakon levő zsalugáter nem fából, hanem fémből készült, így flexet is vittünk. Ám a fő nehézséget nem is ez jelentette, hanem a láda felvitele. A nagyon régi, öles tölgygerendákkal kimerevített épületszerkezetben igazi tornamutatvány volt felküzdeni a ládát.

Fent úgy döntöttünk, hogy a röpnyílást az eredetileg kiszemelt kelet helyett nyugatra irányozzuk. Így a ládából esetlegesen kieső tapasztalatlan fióka nem a mélybe zuhan majd, hanem a templom tetejére.

A toronyban történt meg a láda röpnyílásának kivágása is, majd ezt követte a flexelés.

Fontos, hogy a repülve érkező madár könnyen landoljon, ezért az alsó zsaludarabot kihajlítottuk "dobbantónak". A felső zsalurészt szintén, ez afféle esőfogóként szolgál majd. A dobbantó és a láda közötti utat egy kis fadarab segíti.

Kilátás a ládából nyugat felé. A terjedelmes kertek, a még meglevő jószágtartás jó esélyeket kínál a bagolynak akár a falun belül is. A képen jobbra hátul a Velencei-hegység látható.

A nyílás szokásosan "diszkrét", de a bagoly kíváncsiságát bizonyára felkelti majd:

Az oklevelet a református közösség nevében Kovács Gyula vette át. Hálás köszönet ezúton is a kedvességért (és a kölcsönhosszabbítóért)!

Pátka
Szeptemberi bejegyzésünkben szó volt róla, hogy a pátkai láda sorsa némileg bizonytalan, hiszen a toronyba felmennek a nyestek.

Akkor a fő beavatkozás nem a ládajavítás és a forgács pótlása volt, hanem a harangtér lezárása. Ez sikeresnek tűnik, nincs fenn nyestürülék, így bizakodva várjuk a baglyokat, amelyek még néhány éve is költöttek ebben a ládában. Az egyház részéről a nagyon kedves harangozó, Ida néni (Mikus Béláné) vette át az oklevelet.

Magyaralmás

Már a májusi előzetes felmérés során nagyon pozitívan állt a gyöngybagolyvédelem kérdéséhez Polgár Tibor, a magyaralmási református lelkész. A nyár folyamán a presbitérium (a református gyülekezet döntéshozó testülete) is rábólintott, ám a kihelyezés mégis szinte karácsonyig elhúzódott.

Az ok a templom szerkezetében keresendő. A nemrég felújított épület tornyába nem mehettünk, csak az alatta levő körablakba tehettük ki a ládát.

Ennek azonban olyanok a méretei, hogy a kész ládáink nem férnek be, így készíteni kellett egyet, meglehetősen speciális alakban és méretben. Előre elkészültek az elemek...

...végül december 23-án zajlott le a majdnem öt órás munka. A körablakot eddig fedő üvegtábla helyére egy lefestett OSB-lap került...

...ehhez illeszkedik bentről az L-alakú, kis "előszobával" ellátott láda. 

Aprólékos, hosszadalmas munka volt a sok darabból álló láda összecsavarozása a szűk toronyban.

A munka vége: a láda az ablakban...

...és az alig észrevehető röpnyílás a körablakban.

A református közösség nevében Polgár Tibor lelkész vette át az oklevelet. Kiemelendő, hogy a presbitérium egyhangúan támogatta az akciót, így valóban csak a madarakon múlik, hogy a felújítás előtt lakott templomban újra stabil fészkelő pár legyen.

Összegzés, további tervek
Alapítványunk első évének legsikeresebb akciója volt a gyöngybagolyvédelem. Öt templomba tettünk ki ládát, egy templomban meglevő ládát javítottunk, egy másikban denevérek után takarítottunk ki.
Erre az évre a gyöngybagolyvédelmi akció egy jellegzetesen észak-mezőföldi tájképpel búcsúzik. A varjak Pátka szőlőhegyén tartózkodnak, a domb mögül kikandikáló templom Zámolyon van, a Vértes lábánál levő kéttemplomos falu Csákberény. A jobb oldali fehér református templomba a presbitérium nem engedett ládát kitenni, a bal oldali katolikus templomba, amelyből a felújítás során tűnt el a meglevő láda, januárban megyünk.

Minden részt vevő egyháznak (lelkészek, gondnokok, presbiterek, harangozók) köszönjük az aktív együttműködést Nadapon, Guttamásiban, Pátkán, Velencén, Lovasberényben, Pákozdon és Magyaralmáson!