Nyári újdonságok

A nyári melegben két emlősökkel kapcsolatos jó hírünk van.

Denevérek

Gúttamási templomának egyik toronyablakán rés tátong. Ezt egy kora nyári kelet-bakonyi - vértesaljai felderítőút során vettem észre, reménykedtem benne, hogy talán a gyöngybagoly is kiszúrta. Július elején mise előtt pár perccel sikerült feljutnom, már a pap közölte, hogy számítsak egy népes denevérkolóniára. Értesítettem Staudinger Istvánt (Duna-Ipoly Nemzeti Park), a szakemberek a múlt héten nézték meg a bőregereket. Kései denevér (Eptesicus serotinus) 35 példányos kolóniája van fenn. A nemzeti park vállalta a denevérek alatt felhalmozódó guano őszi eltakarítását: ebbe mi is szeretnénk majd beszállni. A fő örömforrás az, hogy a hivatásos természetvédők nem ismerték a védett állatok eme szaporodóhelyét, tehát ismét jól működött az állami és a civil természetvédelem együttműködése.

Juhok

Korábban már említettem, hogy a kertek alatt van az alapítvány első állatainak beszerzése. Immár egy hete hogy megérkeztek a cikta juhok. A világ egyik legritkább juhfajtájáról van szó, amely a hazai őshonos fajták közül a legkevésbé ismert. Bővebben ITT olvashat róluk.

Jelenleg az "állomány" szelídítése a legfontosabb, mert egyelőre eléggé a vezéranya hangulata határozza meg a történéseket. Sokkal agresszívebben eszik a bokrokat, mint azt a szakirodalom írja, ez pedig nagyon fontos lesz a löszvölgyek erősen cserjésedő részein. Nagyon kedvelnek olyan idegenhonos, a löszvölgyekben visszaszorítandó fásszárúakat is, mint az ostorfa vagy a fehér akác.
Érdemes szólni néhány szót a löszvölgyek élőhelykezeléséről. A löszgyep a Mezőföldön nem a természetes állapot. Ez az élőhely több ezer évvel ezelőtt az ember erdőirtása nyomán jött létre, majd a legeltetéses állattartás tartotta fenn. Ez a tájhasználat egy varázslatos, vadvirágokban, rovarokban hihetetlenül gazdag biotópot eredményezett, amely csak azokon a meredek löszvölgyekben, földvárakon, domboldalakon maradt meg, ahol a szántóföldi művelés a meredek lejtőszög miatt nem volt lehetséges. A rendszerváltásig a gyepeket legeltették, ám a '90-es években az állattartási kedv meredeken zuhant. A természetben pedig mindig a legproduktívabb élőhely a végcél, vagyis a cserjés, majd az erdő.
Természetesen ezek a fásszárú élőhelyek is nagyon sok élőlénynek adnak otthont, ám a célunk az, hogy a löszgyepek védett növényeit (leány- és fekete kökörcsin, tavaszi hérics, apró nőszirom, budai imola, stb.) megőrizzük, márpedig ehhez a cserjésedés visszaszorítása elengedhetetlen. Egyik módszer a mechanikus irtás (ágvágó, fűrész), de mi sokkal természetközelibbnek és fenntarthatóbbnak tartjuk a hagyományos legeltetést. Afféle missziónak is felfogható mindez, hiszen a százezer lakosú megyeszékhely, szakítva évszázados tradícióival, napjainkra teljesen ipari-szolgáltató központtá vált, a mezőgazdaságot pedig jobbára vagy a nagytáblás intenzív növénytermesztés, vagy az istállózó állattartás képviseli.
Amit mi tervezünk, az a világgal való tudatos szembehelyezkedés. Adva van egy ritka fajta, amelynek gazdasági haszna gyakorlatilag nincs, a cél csak a fenntartás lehet. Adva van egy tevékenység, a legeltetés, amelyet a löszvölgyekben már senki nem vállal fel. És (szerencsére!) adva vannak a természetvédelmi kötöttségek, amelyek meghatározzák majd ennek a legeltetésnek a mikéntjét (állatlétszám, legeltetés ideje és intenzitása, bokorcsoportok kímélete, stb.). Ennek a szép és nehéz munkának a kulcsszereplői lesznek ezek a gyönyörű állatok.

Vörös vércsék védelmében

Az ökológiai szántók és a löszvölgyek találkozásán, illetve legeltetett lovasberényi gyepek mellett az elmúlt években több vércseládát is kitettünk. Idén minden korábbinál jobb évet zártak a vörös vércsék, három ládában (Székesfehérvár, Pénzverő-völgy: 2; Lovasberény, Antali-rét: 1) sikeresen költöttek. Egy további ládánál is volt mozgás (Székesfehérvár, Aszal-völgy), de ott végül nem került sor a tojások lerakására. 

A telefonnal készült, ezért különös torzítású képen egy két éve diófán elhelyezett láda négy ifjú lakója méltatlankodik. Azóta sikeresen kirepültek és buzgón dolgoznak a pocokinvázió visszaszorításán.

Ökológiai gazdálkodás

Alapítványunk Kuratóriumát három olyan személy alkotja, akik két családi ökológiai szemléletű gazdaságban tevékenykednek. Szervezetünk egyik célja a vegyszermentes, biztonságos, környezet- és természetbarát termelés népszerűsítése, így ezen az oldalon is bemutatkozunk.

Fóris Anna férjével, Ödönnel Pátka-Vargahegyen él és gazdálkodik. Anna az alábbiakban foglalta össze Virágosélet fantázianevű kertészetük filozófiáját:

"Kertészmérnök és geodéta házaspárként 2011-ben 400 m2-en kezdtünk saját részre zöldségeket termelni Pátkán, Vargahegyen. Majd bízva abban, hogy régi álmunk talán most valóra válhat, s lehet egy kis gazdaságunk, 2011 őszén igen nagy fába vágtuk a fejszénket. Megvettük a telkünk melletti kis házat s további vásárolt ill. bérelt területekkel 1 ha-ra gyarapítottuk kis kertünket. 2012 tavaszától elkezdtünk gazdálkodni. A nagyobb talajmunkákat bérmunkával végeztettük, minden egyebet saját kezűleg 2 tolikapával csináltunk. 2012-2013-ban ismerősöknek, munkatársaknak termeltünk vegyszermentesen, bio és konvencionális vetőmagokat használva, szigorúan az ökológiai gazdálkodás elvei alapján. Gazdaságunk szépen fejlődött, óllal, állatokkal bővült. 2014-ben úgy döntöttünk szorosabbra fűzzük a vevőinkkel a kapcsolatot, s egy zöldségközösséget alakítunk ki, hogy vevő és eladó között bizalom s erős kötelék alakuljon ki, s elkötelezett vásárlóink hetente részesüljenek az éppen aktuális terményeinkből, melyekért átalányt fizetnek. A rendszer még kidolgozás alatt van, a tagtoborzás folyik, s terveink szerint a jövő évtől élesben működik/működünk. 

Jelenleg 5000m2-en lucerna, 1500m2-en kukorica, 1000m2-en zöldség, 1400m2-en szőlő területünk van, a gazdaság többi részen pedig állatok vannak. Tyúkok és kakasok mellett nyulakat tartunk. Az idei évre kitűzött legnagyobb vágyunk, hogy a korábban vásárolt 100 éves hidas fa disznóólat összerakjuk, s az állatállományunkat tovább bővíthessük. Hagyományos Magyar zöldségfajok és fajták mellett articsóka, földimogyoró, pepinó és perui cseresznye is megtalálható a kertünkben. Elsődleges célunk, hogy egy önellátó, önfenntartó biogazdaságot/biokertet hozzunk létre. Megtermeljük magunk s a zöldségközösség számára a zöldséget, de ezen túlmenősen tojást, s a későbbiekben húst is. Fontos számunkra, hogy azzal foglalkozhassunk, amit szeretünk. Olyan zöldségeket, s egyéb termékeket (húst, tojás) állítsunk elő, amelyet a zöldségközösség tagjai szívesen fogyasztanak, s ne csak egy „élettelen” krumplit vegyenek le az áruház, vagy a zöldséges polcáról, hanem tudják azt, hogy ki s hol termelte meg az adott zöldséget. Bármikor kijöhessenek a kertbe, megnézhessék hol nő a paprika, vagy épp gyomlálhassák egy kicsit a sárgarépát, s akár etessék vagy simogassák az állatokat. Azt szeretnénk, hogy fogyasztóink élő részesei legyenek a kertnek, s élő legyen maga a kert is. Ellenőrzőszervezethez való csatlakozás a jövő évben szeretnénk elkezdeni, s az év folyamán állatállományunkat lehetőségeinkhez mérten kecskékkel és disznóval, valamint további baromfifélékkel szeretnénk bővíteni.

Pátka külterületén, Vargahegyen csendesen, békésen élünk, magunk sütjük a kenyeret, gyűjtünk gyógynövényeket, készítünk lekvárokat, befőtteket, savanyúságokat s próbálunk minél nagyobb harmóniában élni a természettel."

Kuratóriumunk fennmaradó két tagja házaspár, Járosi Adrienn és Kovács Gergely Károly, akik szintén ökológiai gazdálkodással foglalkoznak.

„A „Két Kuvik” biogazdaság 2009 óta ellenőrzött ökológiai gazdaság, Székesfehérvártól északkeletre hamisítatlan észak-mezőföldi tájon, löszvölgyek szomszédságában található. A törzsterületet jelenleg 60 hektár szántó alkotja. Már a kezdet kezdetén tudtuk, hogy csak vegyszermentesen kívánunk termelni, és mivel a szűkebb környéken senki nem foglalkozik biogazdálkodással vagy alternatív növényekkel, mindent magunknak kellett kitapasztalni. Sok megszívlelendő tanulság levonása, a hibák folyamatos kiköszörülése, újabb hibák elkövetése jellemzi a kis léptékű, kísérletező, extenzív módszeregyüttesünket. Kiemelt fontosságú az élővilág védelme, így munkánk szerves részét képezi a búvósávok meghagyása, kisnyulak, őzgidák, pacsirtafiókák kiterelése a veszélyzónából, megtalált fészkek megóvása, T-fák kihelyezése.

A kezdeti kísérletezés nyomán mára kialakult egy nem szokványos vetésszerkezet. Több kis táblában lucernát termesztünk, amely számunkra a leghatékonyabb gyomirtó kultúra, egy-két kaszálás után még a legmakacsabb mezei aszat és selyemkóró is nyomtalanul eltűnik. A legfeljebb 12 hektáros „nagy” táblákon gabonafélékkel foglalkozunk, majd az aratást követően azonnal zöldtrágyakeveréket szórunk ki, hogy az árvakeléssel együtt talajszerkezetet javító, vetésforgót színesítő növény (mustár, pohánka, mézontófű) is kikeljen. Kedvenc gabonánk a rozs, de termelünk zabot, tönkölyt, korábban durumbúzát és a híres Bánkúti 1201 őszi búzát is. Kis területen burgonyánk is van évről évre, következetesen a lassan leromló magyar fajták (Pannónia, Balatoni Rózsa) gumóit ültetjük vissza. A legtöbb munkaművelethez megvannak a gépeink, de lehetőségeinkhez mérten folyamatosan gyarapítjuk a gépparkot. Büszkeségünk a kifejezetten nekünk gyártott kultivátor-lazító kombináció, de 2014-ben tervezzük a tárcsára épített baktériumtrágya-adagoló beszerzését is.

A gazdaság része egy egy hektáros vegyes gyümölcsös, amely döntően kajszi. Ez növényvédelem nélkül, a fák természetes védekezőképességére és az ültetvényben az évek során kialakult természetes egyensúlyra alapozva leginkább az önellátást szolgálja. Pátkai otthonunk kiskertjében is saját célra vetjük a zöldségmagokat, több esetben a termelésből mára kiszorult tájfajtákét. Az elkövetkező években nagy álmunk egy néhány családból álló kis méhes létrehozása is.”

A két családi gazdaság sok szállal kötődik egymáshoz és nem csupán szaporítóanyag, étkezési- és takarmánygabona, zöldségek, gyümölcsök és receptek élénk cserekereskedelme zajlik. Több olyan ökológiai gazdálkodással összefüggő tervünk és elképzelésünk van, amelyben már az alapítványnak is szerepe lesz.

•  A működési területen levő szórványgyümölcsösök feltérképezése, a fajták meghatározása, az értékes egyedek továbbszaporítása.
• Fejér megyei zöldség tájfajták összegyűjtése, továbbszaporítása, népszerűsítése, bemutatókert létesítése.
• Az élőhelykezelés főszereplőinek, azaz az általunk tartott haszonállatok termékeinek (elsősorban gyapjú és tej) feldolgozása.

Jó hírek dél felől...

A www.birding.hu madarászhonlapra az utóbbi egy-két hétben több olyan adat is felkerült, ami nagy örömmel tölt el bennünket. Nem kevés azon madárfajok száma, melyek a Mezőföldről jó ideje eltűntek. Ilyen a túzok, az ugartyúk vagy a székicsér. A Mezőföld természetes határától, azaz a Dunától keletre a Kiskunságban jó állománya él két szintén eltűnt fajnak, a szalakótának és a kék vércsének. Vártuk és reméltük hát, hogy ez a két legeltetett gyepekhez kötődő madár majd csak átlépi egyszer a folyót és újra birtokba veszi az évtizedekkel ezelőtt elhagyott területeket.

A színpompás szalakótával kapcsolatban idén már legalább két párról tudunk (Aba, Sárbogárd), de volt egy velencei észlelés is, a kék vércse pedig Sárkeresztúr mellett két fiókát nevel. Érdemes azt is látnunk, hogy a Mezőföldön megritkult kuviknak és kis őrgébicsnek is ezeken a délebbi területeken, a Sárvíz-völgyben és a Kelet-Mezőföldön élnek a komolyabb állományai.

A feladat nem lehet más, mint hogy átgondolt élőhelykezeléssel, odvak és költőládák kihelyezésével, a legeltetéses állattartás újbóli meghonosításával, illetve ökológiai gazdálkodással olyan környezetet teremtsünk az észak-mezőföldi löszvölgyek környékén, ami alkalmas lesz ezeknek a fokozottan védett madaraknak.