Az ökológusok igen fogékonyak az ökológiai gazdálkodás eszméje iránt (és persze a vegyszermentesen gazdálkodókat is jobban érdekli a természet, mint vegyszerező társaikat). Azok a botanikában, a fajok közötti kapcsolatban, növénytársulások mintázatában és szintezettségében elmélyülő kutatók, akik általában elég tájékozatlanok a gyakorlati gazdálkodásban, kifejezett hívei szoktak lenni a növénytársításnak, a tájfajtáknak, a permakultúrának, de még az őshonos állattartásnak is.
dr. Illyés Eszter (1979-2012)
Fotó: Molnár Zsolt Forrás: http://illyeseszter.blogspot.hu
Valahogy így kerülhetett az ökológiai gazdálkodás közelébe Illyés Eszter is. ELTÉ-n végzett biológusként a hazai félszáraz gyepek fajösszetételéből írta doktori munkáját, a magyar ősgyepek lelkes fiatal kutatójaként tartotta számon a szakma, 2012-ben mégis a frissen induló Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) tagjai között találjuk. A szervezet alapító konferenciáján (2012. február 2.) még a szaporítóanyagokkal, alternatív fajták vetőmagjával kapcsolatos szekciót szervezte, később azonban figyelme a hazai ökológiai szőlészetek sorköztakaró növényei felé fordult.
Ez a bejegyzés Eszter emlékéről szól, így csak nagyon röviden jelzem, hogyan találkozott az Ő és a mi életutunk. Gazdaságunk indulása után értesültünk arról, hogy a tápiószelei génbankból lehet régi fajtákat igényelni. A génbank munkatársa kapcsolatban volt egy, a Védegyletben dolgozó, a téma iránt igen elhivatott személlyel, aki résztvevőket keresett egy németországi tanulmányútra. Később aztán ő ajánlott minket a konferenciát szervező, szaporítóanyag-ügyben tapasztalatait megosztani hajlandó ökológiai gazdálkodókat kereső Illyés Eszternek.
A konferencián csupán egy gyors bemutatkozásra volt mód, majd 2012 nyarán immár az ÖMKi on-farm hálózat tagjaként ismét összefutottunk. Ekkoriban kezdett bennem érlelődni az elhatározás, hogy az Aszal-völgyet nem szabad magára hagyni, hogy a Natura 2000-es cím önmagában nem sokat ér, hogy kellene valamilyen előrelépés ebben az ügyben. Sok löszgyepekkel kapcsolatos írást elolvastam, így hamar feltűnt egy Illyés Eszter nevű szerző. A nyári találkozón már tudatosan mentem oda Eszterhez megtudni, hogy ő -e az, aki a löszgyepekről is ír.
Szívszorító, de az alábbiakban az egyetlen beszélgetésünkről írok. Vannak azok a találkozások, amikor azt érezzük, mintha már ezer éve ismernénk egymást... Fél óra múlva egy parázs vita kellős közepében voltunk. A halálosan izgalmas téma: lehet -e helye löszgyep szomszédságában a szántóföldre kivetett zöldtrágyakeverékben mézontófűnek...? Esztert ez jellemzi számomra (azóta is) a leginkább. Van egy több komponensű keverék. Az egyik tagja nem az igazi. Nem kenjük el a dolgot, nem söpörjük le a kérdést, hanem nekilátunk kitalálni, hogy az elem mivel volna pótolható, aztán kapcsolati hálózatunkból elővesszük azt, aki esetleg képes lehet felszaporítani az adott fajt. Így jutott arra, hogy a mézontófű tökéletes helyettesítője (lenne/lehetne/lesz) a terjőke kígyószisz. Van is egy ember, aki ilyen növények magjának felszaporításával foglalkozik, előbb-utóbb majd ez is megoldódik...
A találkozón meglátogattunk egy ökológiai burgonyaföldet, aminek a szélébe a gazda egy korábbi támogatást igénybe véve sövényt telepített. Eszter tekintete ismét megvillant a szemüveg alatt: kiszúrta és szóvá is tette, hogy a legalább ötfajú bokrosban ott van a nem őshonos hóbogyó. Mert lehetett abban kökény, vadrózsa, galagonya, de számára egy behurcolt faj egy természetességre törekvő rendszerben nem volt elfogadható. Ezt a maximalizmust nagyon nehéz tanulni, nem is igen hiszem, hogy valaha képes leszek rá. De példának, mintának mindig velem lesz.
Ezt követően leveleket váltottunk arról, hogy hogyan lehetne az egyébként Általa is ismert Aszal-völgy sorsát jobbra fordítani. Ismét előkerült a komoly kapcsolati tőkéje: nagyon sok embert ismert személyesen vagy levelezés útján. Nekem nagy megnyugvás volt, hogy ilyen tapasztalt szakember száll be az ügybe, hiszen öt éve még csak nagyon szerényen mocorogtam ebben a témában. Mai ésszel sok akkori ötlet és elképzelés igencsak délibábos. Már nem tudom, milyen ügyben írtam Eszternek 2012. október 15-én, amire hamarjában válaszolt is.
Dr. Illyés Eszter három nappal később halálos autóbalesetet szenvedett az M3-as autópályán. Az azóta eltelt fél évtized során sok minden történt. Eszter halálát követően vált bennem biztossá, hogy egy civil szervezetre lesz szükség mindahhoz, amit akár az Aszal-völgyben, akár másutt tenni szeretnénk. Ebből született másfél évvel később a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány. Utána jött az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánítása, bekapcsolódásunk a három új helyi védett terület gyakorlati védelmi munkájába, új védendő területek felbukkanása (Maroshegy, Fövenypuszta), nem beszélve több, még tervezési stádiumban levő ügyről... Soha nem derül ki, milyen lenne mindezt dr. Illyés Eszter szakmai javaslataival, ötleteivel, tanácsaival a hátunk mögött megvalósítani.
Szép az Aszal-völgy idén ősszel. Most virágzik az aranyfürt. Látod, ugye?
A konferencián csupán egy gyors bemutatkozásra volt mód, majd 2012 nyarán immár az ÖMKi on-farm hálózat tagjaként ismét összefutottunk. Ekkoriban kezdett bennem érlelődni az elhatározás, hogy az Aszal-völgyet nem szabad magára hagyni, hogy a Natura 2000-es cím önmagában nem sokat ér, hogy kellene valamilyen előrelépés ebben az ügyben. Sok löszgyepekkel kapcsolatos írást elolvastam, így hamar feltűnt egy Illyés Eszter nevű szerző. A nyári találkozón már tudatosan mentem oda Eszterhez megtudni, hogy ő -e az, aki a löszgyepekről is ír.
Szívszorító, de az alábbiakban az egyetlen beszélgetésünkről írok. Vannak azok a találkozások, amikor azt érezzük, mintha már ezer éve ismernénk egymást... Fél óra múlva egy parázs vita kellős közepében voltunk. A halálosan izgalmas téma: lehet -e helye löszgyep szomszédságában a szántóföldre kivetett zöldtrágyakeverékben mézontófűnek...? Esztert ez jellemzi számomra (azóta is) a leginkább. Van egy több komponensű keverék. Az egyik tagja nem az igazi. Nem kenjük el a dolgot, nem söpörjük le a kérdést, hanem nekilátunk kitalálni, hogy az elem mivel volna pótolható, aztán kapcsolati hálózatunkból elővesszük azt, aki esetleg képes lehet felszaporítani az adott fajt. Így jutott arra, hogy a mézontófű tökéletes helyettesítője (lenne/lehetne/lesz) a terjőke kígyószisz. Van is egy ember, aki ilyen növények magjának felszaporításával foglalkozik, előbb-utóbb majd ez is megoldódik...
A találkozón meglátogattunk egy ökológiai burgonyaföldet, aminek a szélébe a gazda egy korábbi támogatást igénybe véve sövényt telepített. Eszter tekintete ismét megvillant a szemüveg alatt: kiszúrta és szóvá is tette, hogy a legalább ötfajú bokrosban ott van a nem őshonos hóbogyó. Mert lehetett abban kökény, vadrózsa, galagonya, de számára egy behurcolt faj egy természetességre törekvő rendszerben nem volt elfogadható. Ezt a maximalizmust nagyon nehéz tanulni, nem is igen hiszem, hogy valaha képes leszek rá. De példának, mintának mindig velem lesz.
Ezt követően leveleket váltottunk arról, hogy hogyan lehetne az egyébként Általa is ismert Aszal-völgy sorsát jobbra fordítani. Ismét előkerült a komoly kapcsolati tőkéje: nagyon sok embert ismert személyesen vagy levelezés útján. Nekem nagy megnyugvás volt, hogy ilyen tapasztalt szakember száll be az ügybe, hiszen öt éve még csak nagyon szerényen mocorogtam ebben a témában. Mai ésszel sok akkori ötlet és elképzelés igencsak délibábos. Már nem tudom, milyen ügyben írtam Eszternek 2012. október 15-én, amire hamarjában válaszolt is.
Dr. Illyés Eszter három nappal később halálos autóbalesetet szenvedett az M3-as autópályán. Az azóta eltelt fél évtized során sok minden történt. Eszter halálát követően vált bennem biztossá, hogy egy civil szervezetre lesz szükség mindahhoz, amit akár az Aszal-völgyben, akár másutt tenni szeretnénk. Ebből született másfél évvel később a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány. Utána jött az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánítása, bekapcsolódásunk a három új helyi védett terület gyakorlati védelmi munkájába, új védendő területek felbukkanása (Maroshegy, Fövenypuszta), nem beszélve több, még tervezési stádiumban levő ügyről... Soha nem derül ki, milyen lenne mindezt dr. Illyés Eszter szakmai javaslataival, ötleteivel, tanácsaival a hátunk mögött megvalósítani.
Szép az Aszal-völgy idén ősszel. Most virágzik az aranyfürt. Látod, ugye?
Kovács Gergely Károly
2017. október 11.
