A "VÖLGY-HÍD" és a székesfehérvári természetvédelem

Szép csendben elmúlt az alapítvány bejegyzésének második évfordulója. Most már valóban azt csináljuk, amiért az egész szervezet létrejött, aktív szereplői lettünk a székesfehérvári természetvédelemnek. Erről szeretnék az alábbiakban beszámolni.

Megállapodás a Székesfehérvári Városgondnoksággal

Amikor a város közgyűlése megszavazta a Jancsár-völgy, az Aszal-völgy és a Máriamajori-erdő helyi védelmét, akkor a védelemmel kapcsolatos feladatokat a Városgondnokság kapta meg. Ez a vállalat a parkok, közterületek, temetők rendbentartásán, fák ápolásán, sövények metszésén, virágok ültetésén, hóeltakarításon túl a város belsejében levő védett Sóstó őrzéséért, kezeléséért is felelős, ám a városon kívüli területek már túlmutatnak a cég lehetőségein. Így jöttünk a képbe mi: a három területből kettő helyi védelmét mi javasoltuk, elég gyakran látogatjuk őket (a kivétel mostanában a Pátkához képest kissé kieső Jancsár-völgy), tisztában vagyunk a védendő értékekkel és a kezelés módjával.

Április elsejével életbe lépett egy megállapodás a Városgondnokság és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány között a három védett terület őrzési-kezelési feladatairól. Ennek fontos elemei az őrzés, a táblák kihelyezése, a védett fajok állományának térképezése, a jancsár-völgyi odútelep karbantartása. Az alábbiakban azt a két tevékenységet részletezem, amelynél alapvető fontosságú volt a Városgondnokság segítsége és eszközei.

• Táblaállítás

A három terület védetté nyilvánítása nem titokban zajlott, ám ennek ellenére még mindig meglep egyeseket. Ezért is volt sürgető feladat a táblák kihelyezése, hogy a kirándulók, földtulajdonosok, vadászok tisztában legyenek az új helyzettel. E sorok írásakor a pontos koordináták ismeretének hiánya miatt még nincsenek kint a jancsár-völgyi táblák, a másik két terület azonban csaknem teljesen készen van. Íme a munka krónikája:

2016. február 3. A Városgondnokság munkatársai elhozták a lekezelt akácoszlopokon levő táblákat pátkai udvarunkra

2016. február 7. A kedvező időt kihasználva elkezdtem a táblák leásását a hozzánk közel eső Máriamajori-erdőben

Az első tábla...

A táblák ott találhatók, ahol valamilyen út átlépi a védett terület határát. Kihelyezésükhöz ásóval készítek egy 50 cm mély lyukat, a tábla aljára egy deszkatalpat szegezek és a föld visszatöltésekor folyamatosan tömörítek döngölővel.
Sajnos pár napon belül leszedték a táblát a legforróbb ponton, az illegális motorozás által sújtott aszal-völgyi záportározónál, majd egy rendőri intézkedésen felindulva a fiúk búcsúzóul az oszlopot is elvitték emlékbe. A póttábla azonban már több hete áll és a motorosok sem mutatkoznak. Nem hiszem, hogy örökre megoldódott a gond, de ez is eredmény...

• Falnyesés a gyurgyalagoknak

2015 tavaszán már készítettünk falnyesést a Városgondnokság gépével, erről annak idején ITT beszámoltam. Az akkor 7-8 párnak otthont adó fal kissé erodálódott, szükséges volt a felfrissítése. Másrészt az egykori lőszermegsemmisítések krátereit is szerettem volna gyurgyalag számára alkalmassá tenni. Magyar Miklós gépkezelő el is végezte a műveletet, amiért ismételten köszönet. Íme a munka folyamata:

Az új fal dél-délkelet felé néz, mérete alapján tucatnyi gyurgyalag is elférhet itt

Értékek felmérése az Alsóvárosi-réten

Tavaly nyár végén még nagyon provizórikus képet festettem arról, hogy hogyan lehetne megóvni a Székesfehérvár belterületén élő védett hangyaboglárkáknak otthont adó lápréteket (a bejegyzés ITT olvasható). Szeptemberben levelet írtam a város polgármesterének és beszéltem Brájer Évával, aki egyszerre alpolgármester és a szóban forgó városrész (Maroshegy) képviselője. Hamarosan felhívott a környezetvédelmi iroda is a témával kapcsolatban. Kiderült ugyanis, hogy a város egy nagy léptékű erdőtelepítést tervez (a program neve "Város Tüdeje"), éppen a szóban forgó rétekre és a közelben levő szántókra. A legjobbkor érkezett tehát a jelzés feléjük, hogy itt természetvédelmi értékek vannak, melyek élőhelyét az erdősítésből ki kell hagyni.

Egy magyarázat az értékek jelenlétére. A jobb oldali térképen a majdnem középen elhelyezkedő szennyvíztisztító (szürke folt) és a lent futó veszprémi vasút között van az Alsóvárosi-rét. Ez a 19. század közepén még a Sárrét része volt

A több ütemben tervezett erdőtelepítés első része a Palotavárosi-tavak mellett lesz. Innen Staudinger Istvánéknak volt adatuk mind a három Natura 2000 jelölőfaj lepkéről (vérfű-hangyaboglárka, sötét hangyaboglárka, nagy tűzlepke). Ezt az adatot gyorsan átadtam a kv. iroda munkatársainak, hogy még legyen mód átdolgozni az elképzeléseket. A további teendők között pedig megbeszéltük, hogy idén tavasszal elkezdem a terület jelenlegi értékeinek felmérését. A következő térképen az eddig ismerteket jelöltem be.

1: A három Natura 2000 jelölő lepkefaj együttes megléte a délebbi Palotavárosi-tó és a komáromi vasútvonal között (Staudinger István adata). Javasolt kezelés: ezüstfa kiírtása és kíméletes kaszálás.
2: A sötét hangyaboglárka fő élőhelye a területen az Aszalvölgyi-árok és a veszprémi vasút közötti fűzfákkal tarkított kiszáradó láprét. Ez a rész a tervek szerint jelen állapotában maradna meg.
3: A Hudák Tamás által nagyon szép sötét hangyaboglárkás területként ismert sarok a Borszéki út és a veszprémi vasút (mellesleg gólyafészkes) találkozásánál. Ez a rész egy az egyben kimaradt az erdőtelepítési tervből, mert szükségtározó. Lepkebarát kezelése ennek ellenére fontos feladat (2015-ben is kedvezőtlen időben volt a kaszálás.)
4: Április 15-i szemleutamon szép löszhátakat találtam az Aszalvölgyi-árok és a komáromi vasút között. A két legértékesebb jelzőnövény a magyar szegfű...

...és a lecsepült veronika:

Ezeket a löszhátakat mindenképpen meg kell hagyni jelen állapotukban, az erdőtelepítés tervezése során figyelembe kell venni, hogy a legjobb kezelés a kíméletes kaszálás, ehhez biztosítani kell a bejutást. A löszgyepek mérete a teljes területhez viszonyítva elenyésző.
5: Az erdősítési terv parkolókat javasolt ide, holott ez az egész terület legmélyebb része. A 2016-os aszályos tavaszon lábszárig érő vízben mászkáltam itt! Ezeket a sásréteket feltétlenül meg kell őrizni.

Az erdősítendő terület madárvilága (szerencsére) szegényes. A mocsaras részeken sárga billegetőkkel, a nyugati, a térképen 7-es számmal jelzett elkerülőút mellett mezei pacsirtákkal találkoztam. A többi madár a bokrosok, erdősávok, csatornapartok lakója, ahol az erdőtelepítés nem fenyegeti őket.
Alföldi származásom révén a gyepterületek nagyon közel állnak a szívemhez. Ha azonban egy nagyváros sok millió forintot költ arra, hogy egy korábban ipari üzem számára szánt 100 hektáros gyepet visszavásároljon, majd oda őshonos fafajokból erdőt telepítsen, akkor ezt a szándékot meg kell süvegelni. Most már csak arra kell vigyáznunk, hogy a meglevő értékek számára kellő méretű gyepfoltok maradjanak meg. A felmérések folytatódnak.

fecskebarát Fehérvár IV. - Az első lépések

Végre megérkeztek a fecskék! Március 27-én láttam az első füsti fecskét egy löszvölgy fölött, majd néhány napra rá előbb Pátka, majd Székesfehérvár légterében (ugyanazon a délelőttön) megjelent mindkét faj néhány példánya. Ebből a jeles alkalomból szeretném összefoglalni mindazt, ami a fecskék érdekében a legutóbbi bejegyzés óta történt.

Fészekfelmérés

Lakótelepek
Jelenleg biztosra vehető, hogy a székesfehérvári molnárfecske-állomány nagy része a tízemeletes panelházakon fészkel. Jelenleg ismert panel költőhelyek a Széna tér, a Víziváros (Sarló utca), de főleg a Palotaváros (Sziget-, Csapó- és Bátky Zsigmond utca). Ezen a három helyen eddig kb. 70 működőképes, ép fészek került elő. Elsősorban az ablakok szögletében találjuk őket, de egy régi redőnytípus tetején is elképzelhető. Jól látható, hogy hol nem szívesen látott vendég a fecske, az ilyen ablakokban műanyag szalagok libegnek, de inkább 200 ablakban legyen riasztó, mint hogy egy ablakban is leverjék a fiókás fészket!
A palotavárosi fészkek jellegzetessége, hogy "csíkosak", ugyanis sokuk részben a szokásos szürkés, részben valamilyen cserépszínű sárból készül, de sosem keverve, hanem rétegesen. Ettől szinte művészi hatásúak. Gyanítom, hogy a sárgás színű sár eső után közel található, a sötétszürke pedig a távolabbi Palotavárosi-tavak partján, de ez csak feltételezés. Íme egy válogatás a legszebbekből:

"Szecessziós stílusú" molnárfecskefészkek a Palotavárosból. Valószínűleg a kényszer szüli a megoldásokat, de a látvány varázslatos!

Ipari létesítmények
2010 óta ismerem a város határában levő térkőüzemet, ahol mindkét fecskefaj békében él. A munkások elmesélték, hogy a cégvezető nagyon kedveli a madarakat, így azok nyugodtan építhetik a fészket minden elképzelhető helyre, akár benn a csarnokban (ez főleg a füstiekre jellemző), akár az épület külső részén.

Az előtérben szép másodlagos vakszikfolt, a háttérben pedig a Székesfehérvár legnagyobb vegyes fecsketelepének otthont adó térkőüzem

Tavaly vettem észre a röpködő fecskéket a vasútállomástól nem messze. Idén a különféle bérbe vehető raktárak és műhelyek eresze alatt tucatnyi molnárfecskefészket találtam. A telepvezető példaértékűen állt hozzá a sárgyűjtő létesítésének gondolatához, ám arra kért, a dolgot kezeljük bizalmasan, így bővebb információt nem írok.
Népes molnárfecske-állományt jeleztek a Videoton ipari parkból. A területet meglátogatva elképedtem a rengeteg fészken. 59 olyat találtam, ahova akár azonnal beköltözhetnek a lakók mindenféle javítgatás nélkül! A kis foltozással lakhatóvá tehetők száma is legalább 20. (Azt még hozzá kell tenni, hogy az ipari park óriási alapterületű, töredékét jártam csak be.) A legkellemesebb meglepetés, hogy az IBM által bérelt épületen a fészkek alatt precíz, több évre szóló megoldású fecskepelenkák vannak, itt tehát a hozzáállással semmi baj nincsen. Kalauzom, Kovács Balázs szerint a tűzoltók által egy kaviccsal felszórt parkolóba időről időre kilocsolt víz megfelelő sarat biztosít a madarak számára. Sárgyűjtő létesítését azért tervbe vettük, vagy a dolgozók magánkezdeményezéseként, vagy akár a cég társadalmi felelősségvállalása részeként.

Fecskepelenkák az IBM épületén. Így is lehet...

Belváros
Székesfehérvár műemlékvédelmi oltalom alatt álló barokk belvárosa kis túlzással a macskakő feltalálása óta le van kövezve. Elképzelésem sincs róla, hogy mekkora távolságból hozzák a sarat, de az tény, hogy mindkét fajnak él itt egy kicsiny túlélő állománya. Nagyon szép és példaértékű a pár éve felújított Árpád fürdő vezetőségének a hozzáállása; első szóra engedélyezték a parkolójuk mellett a sárgyűjtő létesítését és vállalták a locsolását; köszönet érte Somogyi Ilona értékesítési és marketing munkatársnak! Ez a légifotó éppen a fecskék szemszögéből mutatja a csodaszép épületet. A képről már lemaradt, de bal kéz felé néhány háznyira egy belső udvaron 3 molnár-, egy utcával arrébb egy lépcsőházban 1 füstifecskepár költ.

Az Árpád fürdő "fecsketávlatból", a nyíl jelzi a sárgyűjtő helyét. 

(Forrás: www.fehervar-arpadfurdo.hu)

Mezőgazdasági telepek, lovardák
Ahol már nincs állattartás, de az egykori istállók megvannak, a füsti fecske ott is költ, még ha kis számban is. Erre az Alba Agrár Zrt. telepe a példa. Fontos tavaszi feladat lesz a másik két, egykori nagy tsz-ből létrejött vállalat állattartó telepeinek, valamint az Alba Agrár halastava melletti épületeknek a megtekintése.
A Zentai iskola diákjaitól tudom, hogy a két fehérvári lovarda is fecskés hely. Sajnos az Iszkaszentgyörgyi úti létesítmény nem reagált a megkeresésre, a Kunos lovarda vezetője, Kunos Csaba viszont igen. A rövid bejárás során (a kellemetlenül hideg idő ellenére) találkoztam is füsti fecskével, a lovarda pedig biztosan hosszú távon is megfelel a madaraknak: van két, összesen majdnem egy hektárnyi felületű tó, őshonos állatfajták bemutatása, jókora versenypályák, költőhelyet bőven biztosító épületek (istálló, járató, műhely), nem beszélve a környező szántókról, ültetvényekről, mint vadászterületről.
Staudinger István és jómagam egymástól függetlenül látogattunk el az Alba Volán SC új, tavaly ősszel átadott öttusa lovardájába, ahol a pályalocsolás és az önitató egyaránt szavatolja a folyamatos sarat. Kíváncsian várom, mikor jelennek meg itt a fecskék.

Az öttusa lovarda. A háttérben levő épület tetőszerkezete sínprofilú elemekből áll, ami nagyon alkalmas a füsti fecske számára. Ugyanide tervezzük a gyöngybagolyláda kihelyezését is.

(Fotó: Simon Erika; forrás: www.szekesfehervar.hu) 

Kertvárosok
Családi okokból elsősorban az Öreghegyről tudok beszámolni; rengeteg a kellően rücskös falú, széles eresszel ellátott ház, de nagyon kevés a fecske. Egy egykori népes, de megfogyatkozott állomány a Pozsonyi úton él (Nyitra abc mellett), ezért itt készítettem nekik sárgyűjtőt egy parkoló szigetén. Két másik sárgyűjtő egy-egy tipikus öreghegyi utcában, az út szélén várja a fürge röptű kőműveseket. A Tapolcsányi úti sárgyűjtő locsolását a szomszéd bácsi vállalta, a másik kettőt én végzem majd.
Gyakorlatilag képtelenség, hogy a ma is hamisítatlan vidéki hangulatú Felsővárosban csak az az egyetlen fecskepár éljen, amelyről eddig tudunk. Itt is és minden más kertvárosban is (Alsóváros, Maroshegy, Szárazrét) április második felében a cikázó és csivitelő madarak jelenlétéből kell következtetnünk az állomány nagyságára. (A könnyű fészekszámlálás a panelházak egyetlen előnye?...)

Sárgyűjtő helyek létesítése
Mindenekelőtt egy észrevétel. A szellemi cselekvőképességüknek tökéletesen birtokában levő, józanul gondolkodó emberek 98 %-a képtelen felismerni egy pokolian egyszerűnek tűnő logikai láncot. Tudják, hogy a fecske fészke sárból készül; tudják, hogy az utcák le vannak aszfaltozva, kövezve, kavicsozva, de a kapcsolat majdnem mindenki számára homályban marad. Annál gyakrabban hallom emlegetni az állattartás visszaszorulását, pedig az már háromlépcsős logikai lánc, hiszen a háziállat és a trágya körüli rovarok csalják oda a fecskét... Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom. De a legelvakultabb fecskebarátnak sem jutna eszébe soha sárgyűjtőt készíteni magától , erre úgy kell mindenkit rávezetni.

 

Tófóliával kibélelt sárgyűjtőhely Székesfehérváron (Öreghegy)

A megfelelő helyszín felderítését követően az Öreghegyen kipróbáltam az aljzat nélküli gyűjtőt, azaz vittem agyagot és belocsoltam. Másnap kőkeményre szikkadt, a fecskék érkezése idején amúgy sem esett itt eső hetekig. Következett hát a B-terv. Az egyik barkácsáruházban először elaléltam a tófólia árán, de aztán némi kérdezősködésre kiderült, hogy van selejtes, 1-2 helyen lyukas, eladhatatlan tekercs is, amit személyesen az áruházvezető árazott le a kedvemért 50 %-kal. Ez a vastag fóliaréteg kerül alulra, oldalt valamilyen súly, belülre pedig a nagyon nyers agyag, amely nedvesen kenődik, majd hamar keményre szárad. A készítés folyamatát a következő fényképek szemléltetik. Fontos, hogy a sárgyűjtő nyílt helyen legyen, ahol a fecskék észreveszik és ahova bátran leszállnak.

Ásóval körbevágtam egy megfelelő méretű területet, majd a gyeptéglákat felszedtem és a "medret" kissé kimélyítettem

A tófólia behelyezését követően a széleket a gyeptéglákkal súlyoztam le

Ennél a sárgyűjtőnél szerencsém volt, mert a közelben nemrég kitermelt, az esőtől jól kezelhető agyagot találtam. Igyekeztem teljesen megtölteni a kis medret ezzel, illetve a zsákban vitt agyagkoloncokkal

Az utolsó lépés az alapos belocsolás, a koloncok széttörése, szétáztatása. Ilyenkor derül ki az is, hogy nincs -e a kis "tónak" valamerre lefolyása. Remélhetőleg a legszárazabb, legmelegebb időszakokban sem kell majd naponta többször öntözni, elég lesz a napi vagy kétnapi locsolás

Fecsketelepítési kísérletek
Még Mányból hoztunk öt cserépből égetett műfecskefészket tavaly tél végén, kettőt füsti-, hármat molnárfecske számára. A füsti fészkeket azonnal ki is tettem itthon a szénatároló színre és a juhakolba, a molnár fészkek pedig Fehérváron, Adri szülői házán kaptak helyet, az emeleti bejárati ajtó fölött. Türelmesen várunk...

A "fecskebarát Fehérvár" tábla
Jelenleg jókora dilemmában vagyunk a táblákat illetően, ugyanis a két kedvező ajánlat teljesen más stílusú. Az egyik elég borsos árú, viszont egyedileg készült mázas cserép lenne, több hetes határidővel. A másik horganyzott fémtábla, az általunk megálmodott logó lenne rányomtatva, olcsóbb is és a határidő is gyors, de hiányozna belőle a kerámiatábla stílusossága. Még van idő gondolkodni...

Fecske a világirodalomban

A nyár vendége,

A fészkét a templomfalra tapasztó

Fecske nem kedvelné így ezt a helyet,

Ha nem érezné a menny leheletét.

Nincs párkány, pillér, sarokív, falkönyök,

Ahová fészkét, ezt az ágyat, 

Ezt az ingó bölcsőt

Ne építené nagy szakértelemmel:

Itt szeret költeni. Megfigyeltem,

Az ilyen helyen jó a levegő.

(William Shakespeare: Macbeth; fordító: Kállay Géza; fotó: dr. Kovács Gábor)

Méhészet természetbarát módra

A méhészet - egy ősi természetközeli tevékenység

A méhészet gyökere az állattenyésztésnél és növénytermesztésnél is korábbra nyúlik vissza. Évezredekkel ezelőtt gyűjtögető őseink olykor találtak erdei faodvakban vagy sziklaüregekben tanyát verő vadméheket, ahonnan (nyilván pár szúrás árán) mézet zsákmányolhattak. A méh-méz közötti kapcsolat eme korai felismerésének az eredménye a méh domesztikációja, majd az egyre újabb kasok, kaptárak és egyéb méhészeti eszközök kifejlesztése. 

Napjainkban a modern méhészetekben a gépi fedelezés és az elektromos hajtású pergető korát éljük, ám a méhész tevékenység mégis megmaradt ősi foglalkozásnak. A méhek viselkedésének aprólékos megfigyelése, a méhésztanya környéki növényzet feltérképezése, a méhlegelő és a mézelés összefüggésének ismerete mind igen fontos. Erdők szélén sokszor láthatunk rendíthetetlen nyugalommal, fedetlen karral és arccal lépeket vizsgálgató, hordást ellenőrző méhészt. Ilyenkor joggal érezzük a harmóniát a méh, az őt virágporral, nektárral, mézharmattal ellátó természet és a mindezzel okszerűen gazdálkodó ember között. 

A méhészettel rokonszenvező, a méhészeti termékeket lelkesen fogyasztó, ám ízig-vérig természetvédőként igyekeztem összefoglalni azokat a kérdéseket, ahol a két tábor között esetleg érdekellentét lehet. A hazai méhészek létszámban többszörösen felülmúlják a természetvédőket, úgyhogy indokoltnak tartom a természetvédelem véleményét is közzétenni ezekben a témákban.

A gyurgyalag (Merops apiaster)

„Piripió. Egyéb neve: gyurgyóka, török fecske, gyurgyalag, földi rigó, méhmadár, méhész. (…) Tápláléka mindennemű röpülő bogárság, különösen pedig annak fulánkos része; mindennemű darázs, poszméh, földi méh; de a gazdasághoz tartozó hasznos méh is. Verőfényes időben felkeresi a síkság gödrös helyeit, hol a földi méh sokaságban tanyázik és függögetve is lesi a kibúvókat. Ha darázsfészket tud meg, odatelepedik és nagy ügyességgel kapkodja el a ki s beröpülő darazsakat. Az esős időt nem szereti és ilyenkor a méhesek tájára telepedik, hogy mindenképpen méhekhez jusson…” (Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról, 1901)

A szivárvány színeiben pompázik a fokozottan védett gyurgyalag. (Fotó: dr. Kovács Gábor)

A gyurgyalag különös neve hangutánzó, a madár bugyborékoló, mással összetéveszthetetlen hangjára utal. A mellékelt fényképeknek köszönhetően felesleges a rigó méretű madár tollazatának leírása, ez amúgy is hosszadalmas lenne. Nincs is talán olyan szín a palettán, ami ne szerepelne rajta. Csőre hosszú, íves, mellyel röptében kapja el a rovarokat. A gyurgyalag függőleges homok- vagy löszfalakba fúr hosszú alagutat, melynek végén kamraszerű kiszélesedő üregben fészkel. Általában telepesen költ. Csak május elején, ritkán április végén érkezik hozzánk, szeptember elejére pedig el is vonul, vagyis csak a legmelegebb időszakot tölti nálunk, az év nagyobb részében a trópusi Afrikában tartózkodik. A vonuló csapat több száz méter magasan repül, a madarak néha távcsővel is csak apró porszemnek látszanak, hangjuk azonban elárulja őket.

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen színpompás tollazatú, bravúros légi mutatványokra képes madár szörnyű bűncselekményre késztessen egyeseket, pedig ez történt még az elmúlt években is! 2012-ben a hazai sajtót bejárta a hír: a Baranya megyei Harkány közelében egy barbár elkövető költőüregeket tömött be, így pusztítva el legalább tíz fészekaljat. A gyurgyalag fokozottan védett, az okozott természetvédelmi kár milliós nagyságrendű. Ez a vadállati kegyetlenség és a bezárt madarak lassú kínhalálának gondolata minden jobb érzésű embert felháborít! A tett egyértelműen a madarak elpusztítására irányult. 

Mivel az ember és a gyurgyalag közötti súrlódás csak a méhek miatt történhet, érdemes megvizsgálni a gyurgyalag táplálkozását. A népies magyar nevek, illetve a faj német (Bienenfresser), angol (Bee-eater) vagy tudományos nevének (apiaster = méhevő) közös jellemzője, hogy mindegyikben szerepel a méh. Ez jellegzetes emberi gyarlóság: a farkasra mindenki a bárányok vámszedőjeként gondol, holott étrendjének igen jelentős részét számunkra teljesen közömbös erdei rágcsálók teszik ki. Az embert sosem érdekelte különösebben más rovar a házi méhen kívül, így nem figyelte meg tüzetesebben, mi minden van még a gyurgyalagcsőrben.

Három képből készült fotómontázs a gyurgyalag védelmében. A zsákmány pillangó, szitakötő és poszméh. (Fotók: dr. Kovács Gábor)

A gyurgyalag étrendjében a szakirodalom szerint kb. 300 rovarfaj szerepel: kérészek, szitakötők, szöcskék, kabócák, lepkék, pillangók, legyek, szárnyashangyák, Afrikában termeszek is, emellett pedig nagy százalékban hártyásszárnyúak (Fry és Fry, 1992). Utóbbiakon belül északkelet-magyarországi vizsgálatok alapján kiemelkedő jelentőségűek a poszméhek és a darazsak. Nagyon sok múlik a vadászterületen: a virágzó here- és lucernatáblák, illetve gyümölcsösök légterében a méhek, poszméhek, míg vízpartokon inkább a szitakötők dominálnak. A táplálkozás vizsgálata a vadászat megfigyelésén túl az emészthetetlen kitinmaradványokból álló köpetek elemzésével történt. Ami a házi méhet illeti, Fintha István a köpetekben alig-alig talált méhet, tapasztalatai szerint a gyurgyalagok csak esős, hűvös időben húzódtak méhésztanyák közelébe, „egyéb időszakban a táplálékszerző területének változatos és egyedgazdag rovarvilága táplálkozásában tökéletesen kielégíti” (Fintha, 1968). Ezzel teljesen egybevág Herman Ottó fentebb idézett, csaknem 70 évvel korábbi leírása is. Ehhez még érdemes hozzátenni a faj egyik nemzetközi szaktekintélyének, Hilary Frynak a megállapítását, mely szerint a tényleges nektárgyűjtést végző dolgozóknál gyakrabban kapja el a nagyobb testű, mézet nem készítő hereméheket.

A löszgyep kiváló méhlegelő, legyen az akár a Hortobágyon...

...akár a Mezőföldön.

Egy kiváló méhlegelő (fajgazdag gyep, mézelő szántóföldi kultúrák) fölött a gyurgyalagok a méheken kívül rengeteg egyéb rovart is elkapnak, egy jó egészségi állapotú méhcsalád folyamatos szaporodásával könnyen ellensúlyozza az esetleges veszteséget. Ám ahogyan senkinek nem jut eszébe autópálya, műtrágyagyár vagy szemétégető mellett méhészkedni, úgy a „gyurgyalagvárostól” is tartsunk  biztonsági távolságot. A költésben levő gyurgyalagok a telep közelében igyekeznek elcsípni a fiókák számára a táplálékot.

A gyurgyalagtelep könnyen felismerhető: löszletörések, homokbányák, anyagnyerő gödrök függőleges falában sorjáznak azok a csaknem ökölnyi lyukak, amihez hasonlót hazánkban más madár nem ás. A partifecske (Riparia riparia) ürege sokkal kisebb és jóval sűrűbben vannak egymás mellett. A jégmadár (Alcedo atthis) alagútja is szűkebb bejáratú, ráadásul a faj sosem telepes és csaknem kizárólag vízpartokon él.

Tájidegen méhlegelők

Tessedik Sámuel honosította meg hazánkban az észak-amerikai fehér akácot (Robinia pseudoacacia), amely nálunk a fő méhlegelő, egy-egy hordási szezon sikerének záloga. Szántókat elválasztó fasorok, pusztai szárnyékerdők alkotójaként ha nem is őshonos, de „tájbaillő”. Gondot az jelent, ha egy természetes erdőt (pl. tölgyest) letermelnek, majd akáccal pótolnak. Az akác pillangós, a lucerna és a borsó rokona, a talajt nitrogénben gazdagítja. Ezt sok lágyszárú növény nem kedveli, annál jobban elszaporodnak olyan nitrofil fajok, mint a csalán vagy a bodza. Az akác ily módon elszegényíti az erdei fajkészletet. Védett területeken ezért kívánatos az akácerdők őshonos, pl. honos nyár- és tölgyfajokkal való cseréje, és a természetvédelem részéről ezért kísérte megdöbbenés az akác hungarikummá nyilvánítását.

A hazai növénytársulások értékét folyamatosan rontják azok a távoli tájakról szándékosan betelepített vagy óvatlanul behurcolt növényfajok, amelyek rendkívül rövid idő alatt felborítják az egyensúlyt és agresszíven terjednek. A tájidegen özönnövények közül több bizony méhlegelőként is funkcionál: 

• Selyemkóró (Asclepias syriaca): gyakran selyemfű és vaddohány néven ismerik, eredetileg haszonnövényként (rostnövény) termesztették. Rendkívül agresszív sarjtelepes évelő gyom. Hazánk sok  tájegységében nagy gondot okoz szántókon, gyepeken és ültetvényekben egyaránt.

• Aranyvessző-fajok (Solidago spp.): dísznövényként került be Európába, majd kivadulva meghódította a nedves, mocsaras területeket, ahol összefüggő állományt képez. Kaszálással kell ellene védekezni, még mielőtt magot érlelne.

• Gyalogakác (Amorpha fruticosa): ámorakác néven is nevezik. Nem csak vízfolyások árterében, de néhol alföldi mocsarakban is zárt állományt alkot. Utóbbi helyeken ez a nádvágást is lehetetlenné teszi.

• Keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia): gyakori neve még az olajfűz, olajfa. Ázsiai fafaj, amely elsősorban elcsapott legelőkön terjed. A bálványfával együtt a löszgyepek egyik legkártékonyabb fásszárú.

A változatosság gyönyörködtet

 „A rét olvadástól késő őszig soha nem volt virág nélkül. (…) A szigetek füvei közül főként a fodormenta, borsmenta, keresztesbodza, kakastaréj, csattogó, tőkincs, vadbodorka, gelicetövis, szamártövis és tisztesfű virágát szállták a méhek.” (Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa, 1942.)

Napjainkban egyre sürgetőbb feladat  a természetes állapotú területeink (erdők, gyepek, nádasok) biodiverzitásának, sokféleségének megőrzése. Csodálatos méhlegelőt szolgáltatnak a löszgyepek, a hárs, a dunántúli erdők gyepszintjét tavasszal elborító medvehagyma, a mogyoró-, fűz- és égerpollen pedig fontos tavaszi táplálékforrás. Ezeknek a nem egyszer természetvédelmi oltalom alatt álló területeknek a megőrzése a méhészeknek is kulcsfontosságú. A mezőgazdasági területeken egy másik kifejezés, az agrobiodiverzitás kerül előtérbe. Ez a fogalom több összetevőből áll.

• Termesztett fajok: a hazai vetésszerkezet az utóbbi évtizedben aggasztóan leegyszerűsödött. Fontos lenne a búza-kukorica-repce-napraforgó négyes változatosabbá tétele akár fővetésű, akár másodvetésű „alternatív” növényekkel. (Az agrárkörnyezetgazdálkodási programok mozdítottak is ezen a helyzeten valamicskét.) Sok mézelő növény kerülhet előtérbe: a pillangós takarmánynövények mindegyike, olajretek, olajtök, fehér mustár, pohánka, mézontófű (másik nevén facélia). Ha a zöldtrágyanövényeket virágzó állapotban dolgozzuk be a földbe, akkor kultúrgyomként nem okoznak gondot, de addig is rengeteg rovarnak nyújtanak táplálékot. Egzotikus fajtaméz pergethető szelídgesztenyéről, a gyümölcsfákról, gyógy- és fűszernövényekről (kakukkfű, levendula), sőt némelyik zöldségféléről (kabakosok, hagyma) is. Ma már többféle magkeverék szerezhető be szőlőültetvények sorközeibe, ezek a fajgazdag, őshonos, szárazságot jól tűrő növényállományok a hasznos rovarokat is „terített asztallal” várják.

Mézontófűre érkező házi méh. (Fotó: dr. Kovács Gábor)

• Vadon élő növények: hibás az a szemlélet, hogy egy táblán minden gyom, amit nem mi vetettünk. A szegélyben sok veszélytelen kísérőfaj gazdagíthatja a flórát. A vegyszeres gyomirtás elterjedésének egyik fő áldozata a tarló tisztesfű vagy tarlóvirág (Stachys annua). Ez a gabonatarlókon hajdan tömegesen növő ajakos évtizedekkel ezelőtt méhészeti jelentőségében az akáccal vetekedett. Napjainkban leginkább csak ökológiai táblákon találkozhatunk vele. Saját tapasztalat, hogy pár év vegyszermentesség után a tábláinkon nem csak a tarlóvirág, hanem az egyetlen védett gyomfajunk, a konkoly (Agnostemma githago) is megjelent! Van értelme tehát hátat fordítani a gyomírtószereknek...

Egy korán ébredő méh közelít a téltemető (Eranthis hyemalis) virágja felé.

• Zöldfolyosók: A vonuló állatok számára természetes útvonalat biztosító fasorok, erdősávok, árkok élővilága általában gazdag, ráadásul méhlegelőként is szóba jöhetnek. Az akácon kívül a vadrózsa, galagonya és kökény jellemző ezekre az élőhelyekre, de a vízfolyások, patakok mellett a fűzfélék és az éger is előfordul. 

Felhasznált irodalom:

• Fintha I. (1968): Megfigyelések a Szamos menti gyurgyalagok (Merops apiaster) fészkelési viszonyairól és táplálkozásáról. Aquila 75. 93-102. o.
• Fry, C. H.; Fry, K. (1992): Kingfishers, Bee-eaters & Rollers. Helm, London. 281-283. o.
• Herman O. (1901): A madarak hasznáról és káráról. Budapest, 166-167. o.
• Szűcs S. (1942): A régi Sárrét világa. 97-101. o.

Baglyok hava

Bár csak rövid idő telt el a terjedelmes gyöngybaglyos összefoglaló közzététele óta, mégis történt néhány érdekesség, amiről be kell számolnom.

Macskabagoly a Máriamajori-erdőben

Február 28-án tettem ki a macskabagoly-költőládát a máriamajori zárt lösztölgyesbe (ITT írtam róla). Egy ilyen esemény után kötelező az optimizmus, de magamban azért adtam a macskabaglyoknak néhány évet, amíg ráakadnak a kényelmes otthonra. Nem egészen így történt... Március 24-én a közelben járván megtekintettem a ládát. A nyílásban nem ült semmi (pedig nagy vágyam egy odú nyílásában napfürdőző macskabagoly megfigyelése), de a rend kedvéért azért megnéztem a tükröt is, aztán azt hittem, lekalimpálok a völgyoldalon... Az odú fenekén ott hasalt (gyanúm szerint kotlott) egy vörös színváltozatú macskabagoly! Az elsuhanó árnyakat is beleszámítva aligha tévedek nagyot, ha azt mondom, ez lehetett az ötödik vagy hatodik megfigyelésem, vörös színűt pedig még sosem láttam. Másnap már fényképezővel felszerelkezve mentem, hogy megörökítsem az örömteli eseményt. Sajnos a bagoly más pózban ült, így a feje árnyékban volt. A napsütötte háta azonban így is látványos bizonyíték...

Ezért kell az ellenőrző tükör... A láda alján lapuló macskabagoly.

Éjjeli Madáratlasz Program (MAP) felmérések

Már tavaly tavasszal bekapcsolódtam a fészkelő madárfajok felmérésébe a Székesfehérvár-Sárkeresztes-Pátka-Lovasberény térségben. Ennek során 2015-ben több helyen észleltem költő erdei fülesbaglyokat, illetve egy éjjeli szemleúton bizonyosodott be a macskabagoly sikeres fészkelése Pátkán.

Idén márciusban Fiala Zsuzsanna lovasberényi madarász tájékoztatott, hogy Berényben több helyen hallott kuvikot. Ilyen előzménnyel szálltam autóba március 23-án késő este, hogy végigjárjak néhány potenciálisan baglyos helyet. A pátkai helyszínek (varjútelep, kőrakás-hegyi tölgyerdő) bagolymentesek voltak, bár utóbbi helyen azért sikerült holdfényben aktív bíbiceket regisztrálni. Lovasberényben aztán elszabadult a pokol... Egy gyöngybaglyot, három erdei fülesbaglyot és hét kuvikot észleltem röpke másfél óra alatt!

Gyakoribb, mint hittük? Az elmúlt télen kezdődött a kuvikvédelmi programunk, tavasszal pedig egy erős állomány került elő az Észak-Mezőföldön. (A fénykép a Hortobágyon készült.)

A gyöngybagoly és egy kuvik a sertéstelepnél szólt, kissé távolabb huhogott, illetve lámpafénynél vadászgatott egy-egy erdei fülesbagoly is. Az Antali-majornál kuvikpár hangoskodott (elképzelhető, hogy a 2014-ben általunk kihelyezett D-odúban laknak!), a lujzamajori volt szovjet bázison pedig egy erdei füles mellett négy kuvik kiáltozott, feltehetően két rivális pár begerjedt tagjai. 

Még két estén próbálkoztam, egyszer a berényi sertéstelepre is visszamentem, felkerestem további jó helyeket (Kender-tó, Csalapuszta, szűzvári tölgyerdő), újabb siker nélkül. 23-án tehát hatalmas szerencsém volt, egyértelműen jó helyre kerültek hát a berényi kuvikodvak és a református templom gyöngybagolyládája...

MME megyei koordinátori felkérés

Staudinger István azzal a meglepő kéréssel fordult hozzám, hogy vállalnám -e az MME Fejér megyei helyi csoporton belül a gyöngybagolyvédelem koordinálását. Nem vagyok az a megrögzött szervező alkat, érthető módon vonakodtam elfogadni egy ilyen pozíciót. Tevékenységünk fő jellemzője (ez a honlap bejegyzéseiből is kitűnik) egy viszonylag szűk terület intenzív vizsgálata, a megye több járásában életemben nem jártam még... Ám az nagyszerű lenne, ha távolabbi településeken lenne  a kihelyezett gyöngybagolyládára figyelő helyi önkéntes.

Kilátás a csákvári Haraszt-hegyről. Mozaikos, zömmel mezőgazdasági hasznosítású táj, itt-ott egy-egy templomtoronnyal. Pont gyöngybagolynak való vidék.

Első lépésként ellátogattam a székesfehérvári Alba Volán SC öttusa lovardájába, ahol Stadi már leszervezte a láda kihelyezését, sőt még a fecskék lehetséges sárgyűjtőhelyét is szemrevételezte. Az új városszéli lovarda kitűnő táplálkozóhelyek szomszédságában mindkét fajnak alkalmas fehérvári bázis lehet.

Hírünk a világban

Bár tavaly márciusi videó, de csak idén vette észre Pallos Zsuzsa az alábbi kishírt. Megjegyzésnek annyit, hogy volt szerencsém részt venni Pápai Szabó György egy hittanóráján, ahol a teremtett világ, a természet megóvásáról, Isten teremtményeinek segítéséről beszélgettünk a kisiskolásokkal, felvezetésként pedig egy káprázatos fényképeket tartalmazó baglyos naptárat nézegettünk meg. A gyöngybagolyláda és a velencei templomkertbe tavaly kitett odvak mellett már egy madáretetőt és bele való napraforgót is adtunk, a templom melletti Timóteus házon molnárfecske költ, szóval csakugyan egy kis madárvédelmi bázisként tekintünk a velencei református gyülekezetre.