Bár az alapítvány honlapjára igyekszünk tematikus bejegyzéseket feltenni (idén volt például baglyos, odvas, virágos, szikes tavas), néha úgy hozza az élet, hogy többféle, egymástól merőben különböző esemény történik. Április második és május első fele is ilyen változatos volt.
Változatosság a szántóföldeken
Változatosság a szántóföldeken
Nagyon régi vágyunk volt, hogy a szántóföldjeinket ne csak a szomszédos löszvölgyek tegyék változatossá, hanem mi is hozzájáruljunk valamivel az agrársivatag "zöldebbé tételéhez". A máriamajori erdőtelepítéskor megmaradt elég sok csemete, amit Mohán tároltunk le. Ami túlélte a tavalyi évet, azt idén tavasszal elhoztuk és két csoportban elvermeltük az udvarunkon. A kis tölgyek az őszi megismételt telepítéskor kerülnek a földbe, a jókora juhar- és tölgycsemeték, illetve az eleve ilyen célból vásárolt nyarak azonban a szántóföldön kezdhetnek új életet.
A kocsányos tölgyek egy részét a Rácvölgy szélén ültettem el, így néhány röpke évtized múlva a makkok szépen elindulhatnak a szajkók csőrében a völgy belseje felé. A Pénzverő-völgy mellett egy teljesen fátlan, kopár táblarészen egy belső fasort ültettünk mezei juharból, fekete nyárból és csertölgyből. A kelet-nyugati irányú fasor északról határolja az idén pillangós keverékkel betelepített táblát. A munkában Ágoston is aktívan részt vett.
A vadkár csaknem azonnal jelentkezett, ez sajnos várható volt. Bízunk benne, hogy néhány fa meg fog maradni, a pótlásokat pedig folyamatosan végezzük majd. A terv szerint őshonos cserjéket is teszünk majd a fák közé (vagy azok helyére), hogy pár éven belül poszáták, tövisszúró gébics és citromsármány fészkelhessen a szántók belsejében.
Mellesleg a fasor táblája is egy kísérlet. Ez a tábla még nem ÖKO minősítésű; az átállási idő alatt lesz fenn a saját kérésünkre összeállított, 33-33-33 %-os arányban fehér herét, vörös herét és szarvaskerepet tartalmazó keverék, amelyért a száraz tavaszon sokat aggódtunk, de aztán a nagy esők még időben érkeztek. Az évelő gyomokat a lucerna kaszálása is jól visszaszorítja, ám egyre nagyobb gondot jelent a széna értékesítése, illetve szörnyű, amikor a második kaszálás elvág néhány napos őzgidákat. Ezért döntöttünk az őshonos pillangósok mellett, amelyek jóval alacsonyabb állományúak lesznek (nem tudnak benne elbújni a nagyobb állatok), nem kell aggódnunk a levélpergés miatt (nappal is lehet majd bálázni), és remélhetőleg ugyanolyan gazdag madárviláguk lesz, mint a lucernának.
A kocsányos tölgyek egy részét a Rácvölgy szélén ültettem el, így néhány röpke évtized múlva a makkok szépen elindulhatnak a szajkók csőrében a völgy belseje felé. A Pénzverő-völgy mellett egy teljesen fátlan, kopár táblarészen egy belső fasort ültettünk mezei juharból, fekete nyárból és csertölgyből. A kelet-nyugati irányú fasor északról határolja az idén pillangós keverékkel betelepített táblát. A munkában Ágoston is aktívan részt vett.
Mellesleg a fasor táblája is egy kísérlet. Ez a tábla még nem ÖKO minősítésű; az átállási idő alatt lesz fenn a saját kérésünkre összeállított, 33-33-33 %-os arányban fehér herét, vörös herét és szarvaskerepet tartalmazó keverék, amelyért a száraz tavaszon sokat aggódtunk, de aztán a nagy esők még időben érkeztek. Az évelő gyomokat a lucerna kaszálása is jól visszaszorítja, ám egyre nagyobb gondot jelent a széna értékesítése, illetve szörnyű, amikor a második kaszálás elvág néhány napos őzgidákat. Ezért döntöttünk az őshonos pillangósok mellett, amelyek jóval alacsonyabb állományúak lesznek (nem tudnak benne elbújni a nagyobb állatok), nem kell aggódnunk a levélpergés miatt (nappal is lehet majd bálázni), és remélhetőleg ugyanolyan gazdag madárviláguk lesz, mint a lucernának.
Védett növények itt-ott
Az agárkosbor a Mezőföld jellegzetes növénye; a sárszentágotai szikeseken és a székesfehérvári pókbangós réten is megtalálható. Idén láttam először, milyen szép állománya van a pátkai Királyberek dombjain. Ez a fénykép azonban a saját tulajdon kertünkben készült, ahol (talán a tavalyi erőteljes birkalegeltetés hatására?) idén tavasszal kihajtott egy gyönyörű példány.
A szántóföldünkön kivirágzott a lángszínű hérics. Ez a faj a vegyszeres gyomírtás miatt országszerte nagyon visszaszorult. Szerencsére lakóhelyünkön, a Pátka melletti szőlőhegyi kisparcellákon is megtalálható, csakúgy, mint a konkoly. Egy lucernaföld szélén még a védett érdes csüdfű is előkerült idén!
A Császár-víz-völgyben, Csala és a Pátkai-víztározó között bukkantam rá a vitézkosbor egy igen kis növésű példányára, ez az első adata a területről. (Egyúttal egy újabb érv a védetté nyilvánítás mellett...) A nagy kép 2010-ben a székesfehérvári Sóstón készült, a kis kép a jobb felső sarokban mostani (nagyon gyenge) bizonyító fotó.
A szántóföldünkön kivirágzott a lángszínű hérics. Ez a faj a vegyszeres gyomírtás miatt országszerte nagyon visszaszorult. Szerencsére lakóhelyünkön, a Pátka melletti szőlőhegyi kisparcellákon is megtalálható, csakúgy, mint a konkoly. Egy lucernaföld szélén még a védett érdes csüdfű is előkerült idén!
Odvak, ládák
Az odúkirakás szezonja lassan lecseng, hiszen az énekesek már bőszen etetnek. Udvarunkon mezei veréb és széncinege, míg egy, a cikta juhainknak legelőt adó szomszédos udvarban barátcinege és seregély családi életét figyelhetem meg nap mint nap. Ha azonban kifejezetten későn érkező odúlakókra számítunk, akkor nem is baj, ha a seregély költésének a dandárjában kerülnek ki az odvak. Így volt ez április végén, amikor Ágostonnal kihelyeztünk két újrahasznosított D-odút Csalapusztán. Az egyik eredetileg a lovasberényi Füvellőn volt, tavaly seregély költött benne, de a fa legnagyobb ága leszakadt és letörte a tető zsanérját. A másikat a csalai juhász mutatta meg, sok évtizede tehették ki, sem a teteje, sem az alja nem volt már meg. Javítás után mindkettőt a csalai juhlegelőhöz helyeztem ki szalakóta és füleskuvik reményében.
Az akácfa tetején az odú, a fa alatt az apró segéd.
Kilátás a másik odúból, amely egy éppen levelesedő tölgyre került. A háttérben a birkanyáj és az évszázados nyárfaerdő, amely fehér madársisaknak és csókák telepének is otthont ad.
Három helyen már biztosan fészkelni fog a vörös vércse az általunk kitett ládában: Lovasberényben az Antali-réten, Székesfehérváron a Rácvölgynél, illetve a pátkai Királyberekben. Az első két pár visszatérő vendég, a királybereki ládákat tavaly ősszel tettem ki (bővebben ITT), ők tehát új albérlők.
Madarak és fák napja Vértesacsán
Régi ismerősünk, Becse Ildikó volt az egyik motorja egy magánkezdeményezésre létrejövő Föngyöskert nevű gyógyító kertnek Vértesacsán. Kedves meghívásának tettem eleget május 7-én, a madarak és fák napja alkalmából. Egy, a leggyakoribb madarainkról tartott vetített előadás után körülnéztünk a kertben, meghallgattuk az éneklő madarakat, Ildikó beszélt az érdekesebb növényekről, végül néhány lakott madárodút is ellenőriztünk. Volt sok kérdés a madárvédelemmel kapcsolatban, igazán jó hangulatú délelőtt volt! Becse Ildikó fényképei:
A Föngyöskertről a honlapján bárki bővebben tájékozódhat, én inkább saját benyomásaimat szeretném itt megosztani. Először jártam itt és nagyon jól éreztem magam a gyógynövényágyások, vadvirágos gyepfoltok, virágzó galagonyabokrok és a kitűnő információs táblák között vezető girbe-gurba ösvényeken. Egy bokorban kerti geze dalolt, énekelt sordély és citromsármány, a kis utak falában pedig gyurgyalagok is fészkelnek! Van itt kis tó (iddogáló fecskékkel), darázsgarázs, katica telelőhely és rengeteg madárodú.
Irigykedve gondolok arra, hogy amit mi a pénzverő-völgyi szórványgyümölcsösben vagy a pátkai, sárkeresztesi szőlőhegyeken szeretnénk megcsinálni (öreg gyümölcsfák továbbszaporítása), az itt már évekkel ezelőtt megtörtént. A sok őshonos magyar gyümölcsfa még csak kicsinyke csemete, de a rengeteg gyógy- és fűszernövény, a hucul lovak, a virágok és a madarak már most is nagyon tartalmas programot kínálnak. Köszönöm a meghívást (és a csalánfasírtot), alighanem lesz folytatás.
Tavaszi gólyahír
Ez most nem a Caltha palustris nevű boglárkaféle, hanem az alapítvány szereplőit jelentősen érintő esemény... Április 24-én délelőtt megszületett Adri és Gergő második gyermeke, Ágoston húga: Erzsébet Ágota.
Régi ismerősünk, Becse Ildikó volt az egyik motorja egy magánkezdeményezésre létrejövő Föngyöskert nevű gyógyító kertnek Vértesacsán. Kedves meghívásának tettem eleget május 7-én, a madarak és fák napja alkalmából. Egy, a leggyakoribb madarainkról tartott vetített előadás után körülnéztünk a kertben, meghallgattuk az éneklő madarakat, Ildikó beszélt az érdekesebb növényekről, végül néhány lakott madárodút is ellenőriztünk. Volt sok kérdés a madárvédelemmel kapcsolatban, igazán jó hangulatú délelőtt volt! Becse Ildikó fényképei:
Seregélyfiókák
Egy érdekes jelenség: ebben a rendezetlen mezeiveréb-fészekben egy tojást és egy egészen fejlett széncinege-fiókát találtunk.
A széncinegéknek otthont adó odút nem lehetett levenni...
...ezért inkább tisztes távolba visszavonulva figyeltük a serényen etető cinkeszülőket.
Irigykedve gondolok arra, hogy amit mi a pénzverő-völgyi szórványgyümölcsösben vagy a pátkai, sárkeresztesi szőlőhegyeken szeretnénk megcsinálni (öreg gyümölcsfák továbbszaporítása), az itt már évekkel ezelőtt megtörtént. A sok őshonos magyar gyümölcsfa még csak kicsinyke csemete, de a rengeteg gyógy- és fűszernövény, a hucul lovak, a virágok és a madarak már most is nagyon tartalmas programot kínálnak. Köszönöm a meghívást (és a csalánfasírtot), alighanem lesz folytatás.
Tavaszi gólyahír
Ez most nem a Caltha palustris nevű boglárkaféle, hanem az alapítvány szereplőit jelentősen érintő esemény... Április 24-én délelőtt megszületett Adri és Gergő második gyermeke, Ágoston húga: Erzsébet Ágota.
Ezen a Sárkány-tónál készült képen jól látszik, hogy kislányunk a szikes tavak védelmét gyakorlatilag az első hetektől nagyon komolyan veszi, hiszen az édesanyja ölében is a tó felé nézeget. 
