2017. július 10., hétfő

Isten éltesse a Boglárkákat! – Ismerkedés a fehérvári láprétek világával


A Boglárka népszerű női név, felfedezhetjük benne a honfoglaló magyarságra jellemző ötvösművészet nyomait, hiszen a „boglár” fémből készült veretes ékszert jelent. Kicsinyítőképzős alakja a női néven kívül egy népes növénycsalád neve is; a boglárkafélék közé tartozik több, Székesfehérvár környékén is élő vadvirág, mint a fekete kökörcsin, a tavaszi hérics, a salátaboglárka, vagy a bogláros szellőrózsa. És még nincs vége: a rétek felett ott cikáznak a szárnyuk fonákján jellegzetes pettyezést viselő boglárkalepkék is. Virágzó névrokonaikhoz hasonlóan ide is nagyon sok faj tartozik.
Sötétaljú hangyaboglárka őszi vérfű virágzatán

Székesfehérvár nyugati fele hajdanán összefüggött a Sárréttel, a növényzet kisebb-nagyobb foltokban máig őrzi ezt a kapcsolatot. A legjellemzőbb élőhelytípus a láprét, amely tavasszal tocsogós, később kiszáradó. Ha ezeken a réteken a kaszálás nyár elejéig megtörténik, akkor a sarjadó zöld fű között gyönyörűen pompáznak a különféle virágok. Köztük az egyik legszebb egy július második felétől szeptemberig nyíló borvörös virágzatú növény. Csak egészen közelről, az egyes virágokat megfigyelve venni észre, hogy a rózsafélék közé tartozik, tehát a vadrózsa, az alma vagy éppen a cseresznye rokona. Neve őszi vérfű, ez egyszerre utal a vérvörös virágszínre, illetve az állítólagos vérzéscsillapító hatására. A Dunántúlon a természetes állapotú lápréteken néhol gyakori. Székesfehérvár belterületén is több helyen találkozhatunk kisebb-nagyobb állományaival, így a Szárazréten, a Vörösmarty-halastó környékén, a Palotavárosi-tavak mellett, de legszebb tömegei a Demkóhegyen nyílnak. Nem áll természetvédelmi oltalom alatt, mégis kiemelt fontosságú. Kizárólagos tápnövénye ugyanis két védett, 50.000 Ft eszmei értékű, közösségi jelentőségű (azaz Natura 2000 jelölőfaj) lepkének, a vérfű-hangyaboglárkának és a sötétaljú hangyaboglárkának.

A Szalontai utcai láprét augusztusban, az előtérben őszi vérfű virágzik


Ezek a parányi lepkék csak egy évet élnek, ennek nagy részét lárvaállapotban. Nyáron, az őszi vérfű virágzása idején zajlik a rajzásuk, egyetlen céljuk a párkeresés, a nőstény a vérfű virágzatába petéz, majd hamarosan elpusztulnak. A virágzatban kikelő lárvák egy idő után kirágják magukat, selyemfonálon leereszkednek a földre. A megtévesztő illatú, édes mézharmatot kiválasztó hernyót bizonyos hangyafajok a bolyukba viszik, ott etetik, védelmezik. A „ravasz” hernyó még a hangyatojásokat is megdézsmálja, ám a mézharmattal lekenyerezett hangyákat ez sem zavarja. A boly védelmében vészeli át a telet, itt bábozódik be és innen indul el a fajfenntartás útjának utolsó állomására a következő nyáron.

A két lepke életének csúcspontja... Párzó vérfű-hangyaboglárkák az őszi vérfű szárán.


Székesfehérvár alighanem Magyarország egyetlen nagyvárosa, melynek belterületén mindkét említett hangyaboglárka megtalálható. Hagyományteremtő kezdeményezésünk célja, hogy évente egyszer, augusztus 1-én, azaz Boglárka-napon ők legyenek a főszereplők. Egy kellemes délelőtti séta során meglátogatjuk a legnépesebb lepkeállományoknak otthont adó lápréteket, gyönyörködünk az őszi vérfű szépségében, megismerkedünk a réteken csapongó megannyi lepkében, köztük a ritka hangyaboglárkákban. A néhány kilométeres túrát szakemberek vezetik, akik számos érdekességet mesélnek majd el a láprétekről, a séta közben látott növényekről, madarakról, lepkékről.




A kirándulásra fejfedőt, ivóvizet, napvédő krémet mindenki hozzon. A félénk lepkék megfigyelésénél jó szolgálatot tehet a távcső.  Szeretettel várunk mindenkit, aki szeretné jobban megismerni Székesfehérvár természeti értékeit!

2017. július 2., vasárnap

Fecskevédelem élesben

Elmúlt a hosszú tél, kitavaszodott, végigzongoráztuk a korán érkező madárvendégeinket a mezei pacsirtától és a barázdabillegetőtől a gólyáig és a barátkáig, míg meg nem érkeztek a fecskék. Ezzel kezdetét is vette a fecskevédelem cselekvő szakasza. Ebben a bejegyzésben az április, májusi és júniusi akciókat foglalom össze.

"Pókháló van már a... tetőszerkezetben..."
2016-ban nyár végi családi kirándulásra mentünk a Gaja-szurdokba, amikor a székesfehérvári, Iszkaszentgyörgyi úton levő lovarda mellett elhaladva nagy fecsketömeget észleltünk a nádtetős istálló körül kavarogni. Kiderült, hogy Fenyvesi László fecskefelmérésének rangsorában igen előkelő helyen szerepel ez a lovarda, ahol 2016-ban 40 pár füsti fecske költött sikeresen. Már tavaly említette, hogy pókhálózni kellene a fészkek körül, mert lassan a fecskéket is akadályozza. Nem hallottam még ilyenről, úgyhogy kíváncsiságból is kértem: feltétlenül szóljanak, hogy részt vehessek a dologban. Erre végül április elején, már az első fecskék érkezését követően került sor, harmadik társunk Kötél Dóra volt.
2016-ban 40 pár füsti fecske költött ebben az istállóban.

Az istálló nagyjából 50 méter hosszú lehet, nádtetős, elég nagy belmagasságú, ezért a fázata is kellően bonyolult. A szürkésfehér, feltehetően nagyrészt a lovak szőréből szálló porral belepett pókhálók olyan tömegben borították a mennyezet környékét, mint a Drakula-filmekben. A seprűzés nyomán lett számomra világos, hogy a 40 pár fecske csak a jéghegy csúcsa, a szarufák, gerendák között összesen legalább 150 (!!) fecskefészek van, csak nagy részüket a pókháló teljesen eltakarta.
Némi akrobatamutatvány a lovak fölötti légtérben... A seprűvel itt én...

...itt pedig Fenyvesi László teljesít szolgálatot.

Bár a dolog előre meg volt beszélve, a munka előbb egy patkolás, majd egy, jelenlétünket nem jó szemmel néző főnökféle miatt megszakadt, így az istálló tizedrésze eredeti állapotban, pókhálósan maradt. Már ottlétünk során jöttek be fecskék, úgyhogy bíztunk a látványos eredményben, e sorok írásakor még nem tudom számszerűen az idei fészekfoglalásokat.
Mióta intenzívebben foglalkozom a fecskékkel, azóta hiányolom a lovardák fölött rajzó fecskéket. Tavaly a jég azért megtört, a székesfehérvári Kunos lovardában találkoztam füsti fecskékkel egy istállóépület belsejében. Úgy tűnik, a külön bokszok túl világosak és nyitottak a füsti fecskék számára. A korábban már említett székesfehérvári öttusa lovardában sem lett fészkelés, de táplálkozó- és sárgyűjtőhelyként nagyon fontos szerepe van az Alsóvárosban.

Műfészkezés Vértesacsán, avagy Murphy és a fecskék
1. szabály: A fecske nem ott rak fészket, ahol örömmel fogadják, hanem ott, ahol nem örülnek neki.
2. szabály: Ha mégis ott rak fészket, ahol örülnek neki, akkor megtalálja azt a helyet, ahol mégis gondot okoz a jelenléte.
A képen Kulcsár Balázs és a cserép műfészek.

Kulcsár Balázsék vértesacsai szörpmanufaktúrájában éppen a második esemény következett be. Balázsék valódi madárbarátok, a pincelejárójuk falában gyurgyalagok költenek, a visszagyepesedett egykori szántón mezei pacsirták, a gyümölcsfákon odvak lógnak. A gyümölcsök feldolgozóépülete több éven át készült, akkor a füsti fecskék lelkesen be is költöztek. Itt jön az a helyzet, hogy a fecskepelenka csak a fiókák potyogtatása ellen nyújt védelmet, a szülő madarak azonban a bonyolult tetőszerkezetben mindig másutt aludtak. Márpedig ahol élelmiszerfeldolgozás zajlik, ott ez az állapot sajnos nem az igazi...
Balázzsal végül azt találtuk ki, hogy a fecskék eddigi, idén tavasszal lezárt berepülőnyílása mellé, a kilógó szarufákra felteszünk két besarazott cserép műfészket, a harmadikat pedig a borzderes tehenek félig nyitott istállójába helyezte ki. Mindez áprilisban volt, májusban összefutottunk és nevetve mesélte, hogy a fecskék persze hogy mentek a maguk feje után és a műfészkek mellé, valami elektromos csatlakozóra kezdtek építkezni. Hát így van ez...
A besarazott, felszerelt műfészek.


Fecskementés
Az áprilisi emlékezetes bolond idő Hortobágyon ért minket. Ott hó nem esett, a fecskék szemmel láthatóan könnyen átvészelték azt a nehéz két napot, sajnos a Dunántúlon volt pusztulás, éppen a számunkra oly kedves pusztaszabolcsi tehenészetben.
Június utolsó napjaiban a pár naponta érkező zivatarok okoztak nagy bajokat, molnárfecskefészkek szakadtak le több helyen. Fenyvesi Laci Inotán (Veszprém megye) egy művelődési házon mentett fecskéket úgy, hogy a leázott, leesett fészekroncsokból kiszedett élő fiókákat sebtében feltett műfészekbe helyezte be.
Mi ebben az időszakban ismét Hortobágyon tartózkodtunk. Három leázott fészket találtam ugyanazon a délelőttön (vajon hány lehetett a fantasztikus fecskeállományú faluban...?), életben négy majdnem repülős és két tokosodó fióka maradt. Utóbbiakat a madárkórházba vittem el, előbbieket egy a fészek helye mellé felszerelt műanyag dobozkába akartam tenni. A négyből egy sajnos egy zárt udvarra ugrott be. Mivel a másik három hiába kérte az eleséget, inkább dajkaságba adtam őket egy alacsony ereszű házhoz, ahol épp három fészekben voltak már termetes fiókák. Nem tudom, mi lehetett az oka, hogy a szülő, amelyik a földre esett fiókákat még etette, a műanyag dobozban levőkhöz már nem szállt oda.

Fecskebarát iskolák
Erre az időszakra esett a fecskefelmérésünk jutalomosztása részben személyesen, részben postai úton. A legnagyobb örömöt a visszajelzések adták. Van a fecskevédelemnek utánpótlása, és nekünk is vannak még ötleteink, hogy ezt a közösséget még jobban összekovácsoljuk.
Fecskebarátaink Aggteleken...

...Bocskaikertben...

...Csongrádon...

...Hortobágyon...

...Komjáton...

...Nagyhegyesen...

...és Rózsaszentmártonban.

Fecskebarát gondolatok Tápszentmiklósról:
"Sajnálattal láttuk, hogy az évek során nagyon lecsökkent a fészkelőhelyek száma, de még így is elégedettek lehetünk, hiszen az is eredmény, hogy még van ennyi ember, aki nem üldözi el őket. Meglepő módon a négy falu közül a legkisebben találtuk a legtöbb fecskefészket. (...) Számunkra nagyon érdekes volt a feladat, hisz a számlálás során sok új információt is megtudtunk erről a madárról, amiket eddig nem is gondoltunk.    Minden szempontból nagyon megérte elmenni és nagyon jó érzéssel töltött el bennünket, hogy a négy falu lakossága sokat segített ebben a munkában." (Tóth Benedek 7.o.)
"Amikor a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány honlapján megjelent az eredmény, óriási büszkeséggel töltött el, hogy bár nem vagyunk az első három helyezett intézmény között, de megkapjuk a „FECSKEBARÁT ISKOLA” táblát. Az meg különösen büszkeséggel töltött el, amikor megláttam, hogy Győr-Moson-Sopron Megyében mindössze két iskola vett részt a felmérésben. S az egyik a MI ISKOLÁNK! (...) Köszönet a négy település – Győrasszonyfa, Lázi, Tarjánpuszta és Tápszentmiklós – lakosságának, hogy adatokat szolgáltattak gyermekeinknek!" (Kuruczné Borbély Márta)

Hortobágyon méltó környezetbe került az oklevél és a Fecskebarát iskola tábla

Egy remek kezdeményezés szintén Hortobágyról: egy tematikus fecskenapra készült prezentáció kezdőoldala

 És íme még néhány jele annak, hogy az iskolák komolyan veszik a fecskék ügyét...

"fecskebarát Fehérvár"
A második ilyen táblát Róth Ferenc érdemelte ki. Feri Székesfehérvár egyik csodával határos módon megmaradt régi hangulatú utcájában kertészkedik, igazi madárbarát, aki csak a kiscsibéket elhordó szarkával áll hadilábon.
Róth Ferenc a "fecskebarát Fehérvár" táblával.

A ház a nagyszüleié volt, a két fecskefészek nagyon régóta megvan és a füsti fecskék szorgosan járnak vissza évről évre, sőt idén új fészek is készült.
A fecskék a sárga ajtós helyiségben éldegélnek.

Feri megpróbált sárgyűjtőt is készíteni a kertben, de ez az eddigi összes hasonló próbálkozásunkhoz hasonlóan sikertelen maradt. Számomra a tavalyi kudarcok és ez világossá tette: nem tudjuk kitalálni, hogy a fecske hova mer leszállni. Jó példa erre a székesfehérvári "murvás parkoló", ahova a két fecskefaj több tucatnyi egyede jár sárért, szó szerint a parkoló autók között bogarásznak...

Egyéb ügyek, tervek
Korábban esett ITT szó a fecskeparti fészekleverésekről. A számlálások zajlanak, most már nem csak Fejér megyében, hanem a Hortobágyon is. A következő hetekben elvégzem Pátka felmérését.
Ősszel újra megszólítjuk az iskolásokat, erről azonban még korai írni.
A lényeg: jó fecskés év van a tavaszi anomália ellenére is.