Jöjjön madarászni Pátkára!

Pátka 1600 lelkes zsákfalu Fejér megyében, a székesfehérvári járásban, a koronázóvárostól északkeletre. Fő nevezetessége a határában levő két nagy völgyzárógátas tó, a Pátkai-víztározó és a Zámolyi-víztározó. A tavak madarairól már volt szó a honlapon (a linkre kattintva olvashatók).

Alapítványunk 2017-ben kezdett el olyan eseményeket szervezni, melyeken az emberek rácsodálkozhatnak lakóhelyük vagy a környékük természeti értékeire. Székesfehérvári orchidea- és lepketúrák mellett Pátkán, szervezetünk székhelyén is elindultak ezek a kirándulások. Saját kezdeményezések (Királyberek értékeit bemutató túra) mellett az országos, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület égisze alatt futó programokhoz is 2018-tól csatlakozunk. A Fülemülék Éjszakája helyi sikere után most ismét megpróbáljuk a természetbe csábítani a pátkaiakat, illetve Pátkára csábítani a környékbelieket.

Európai Madármegfigyelő Napok 2018

Október első hétvégéje évek óta a madarakról szól szerte Európában. Magyarország rendre az élmezőnyben végez a szervezett programok, a résztvevők és a megfigyelt madarak számát illetően, de úgy vettem észre, hogy a hazai (illetve a szűkebb, Fejér megyei) kínálat túlságosan a gyűrűzésen alapul.
A gyűrűzés komoly tudományos tevékenység, amely az ilyenek közül talán egyedülálló módon a laikusok számára is érdekes, vonzó, a gyerekeknek kiváltképp csábító esemény. Egy baj van vele: a gyűrűzés csak gyűrűzőállomáson vagy gyűrűző által felállított mobil hálónál, engedéllyel rendelkező szakember jelenlétében történhet. Márpedig a testközelből látott, akár kézben tartott madarak a természetben soha nem ilyen szelídek, millió trükk és módszer van a felismerésükre, amiket sehol másutt nem lehet elsajátítani, mint a terepen. A terepmadarászat szépségét szeretnénk minél több ember számára nyilvánvalóvá tenni 2018. október 6-án egy erre igazán alkalmas helyszínen, a Pátkai-víztározó mellett. De a pátkai esemény egyedisége az, hogy igazi profikat éppúgy várunk, mint kezdő, sőt leendő madarászokat.

Kezdőknek
A terepmadarászathoz szükséges kellékek:

• Lelkesedés
• Megfelelő ruházat
• Kézitávcső

Talán a harmadik a legnehezebb ügy, de azért meglepően sok háztartásban van valamilyen olcsó távcső. Ennek birtokában már "csak" megfelelő tapasztalat és gyakorlás kell. Itt jöhet az ilyen rendezvények szerepe: bemutatni (az általunk biztosított) madárhatározó könyvek használatát, a madárhangok jelentőségét, a madarak mozgásának (repülés, gyaloglás, úszás, táplálkozás) könyvben ábrázolhatatlan jellegzetességeit, a madárélőhelyeket, a megfelelő viselkedést, stb.
A találkozási pontról (pátkai sportpálya parkolója) egy kb. 2 órás könnyű sétát teszünk, ennek során van esélyünk megfigyelni vízimadarakat éppúgy, mint a partmenti fákon énekeseket.

Ez is Pátkán készült... (fotó: Kovács Norbert)

Haladóknak
Pátka neve nem ismeretlen madarászkörökben. Az elmúlt hat évben három igen ritka északi sirályfaj (sarki-, jeges-, dolmányos-), egy észak-amerikai partfutó (vándor-), egy nehezen észlelhető guvatféle (törpevízicsibe) és egy fajra pontosan be nem határolható ázsiai füzikefaj (himalájai- vagy vándor-) ment át a ritkaságokat elbíráló Nomenclator Bizottság szűrőjén és vált a hazai madárnévjegyzékben Pátka "nagykövetévé". A "közepesen ritka" fajok skálája még színesebb: kis kárókatona, fekete gólya, örvös bukó, kígyászölyv, halászsas, kék vércse, daru, tavi cankó, fenyérfutó, kőforgató, hamvas küllő...
A sportpályáról tapasztalt terepmadarász vezetésével indul a séta a Rovákja hídjának érintésével a tározó déli medencéjére. Az itteni zátonyok, félszigetek, kopár partszakaszok az őszi partimadárvonulás fontos helyszínei. A kis szigeteken kanalasgémek, sirályok lábán lehet színes gyűrűt keresgélni, a réti cankók között partfutókra van esély, meg olyan fajokra, mint bütykös ásólúd, gulipán, parti lile.
Van, aki nem szívesen madarászik tömegben (ha nem vezetem a túrát, én is ebbe a csoportba tartozom). Nekik sem kell csüggedni, ugyanis ha a sportpályától nem velünk indulnak délre, hanem észak felé, egy kellemes sétával elérhető a víztározó északi medencéje, ahol gázló- és partimadarak egyaránt felbukkanhatnak, miközben a tórész külleme egy természetes mocsarat idéz:

Mit kínálunk?

• Parkolóhely a pátkai sportpálya mellett (Gál köz vége)
• 312 hektáros vízfelület (a madarakat nem garantáljuk, de azért elég nagy az esély...) 
• Teleszkóp használata
• Kezdőknek madárhatározó kölcsönzése
• A kirándulás végén egy kis harapnivaló

A részvétel ingyenes, regisztrációhoz nem kötött, mindenkit szeretettel várunk mi és a madarak!

Fecskevédelmi pályázat általános iskoláknak

Megismerni, megfigyelni, megszámolni, megvédeni – Egy tanév a fecskékért

Fecskevédelmi pályázat általános iskoláknak

Kiíró: „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány

Jelentkezési határidő: 2018. október 8. 23:59

Az akció vége: 2019. augusztus 31.

Pályázhat: minden Kárpát-medencében levő magyar tannyelvű általános iskola

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány pályázatot hirdet minden magyar tannyelvű általános iskolának vagy ilyen korú gyermekek számára fenntartott szervezetnek (szakkör, ifjúsági klub, stb.). A téma a hazánkban élő fecskefajok külleme, életmódja, védelme.

A pályázatra jelentkezőknek 2018 őszétől 2019 nyár végéig négy programot kell megvalósítaniuk. A programok teljesítéséről dokumentációt kell benyújtaniuk a pályázat kiírója számára. A garantált jutalmat csak a négy programot teljesítő intézmények kapnak.

1. program: Rajzverseny az iskola tanulói számára.

Választható témák: Hazai fecskefajok; Fecskék életmódja; Fecskék védelme

Választható technikák: kötetlen

Kategóriák: alsó és felső tagozat külön

Zsűrizés: az alkotások minősége alapján iskolán belül

Időpont: november és március között

2. program: Kiállítás a rajzverseny legjobb munkáiból

Az első program kiválasztott legjobb munkáit Google Drive linken el kell küldeni a kiírónak, hogy a szakmailag hibás műveket kiszűrjük. Ezt követően az iskola alkalmas pontján (aula, folyosó, külön terem, stb.) tematikus előadás(ok) (lásd a 3. programot) kíséretében nyíljon egy időszakos kiállítás a fecskés munkákból. Nem elvárás, de javasolt, hogy a kiállítás iskolán kívüliek, azaz szülők, vendégek, településen élők számára is nyitott lehessen.

Időpont: március

3. program: Kiselőadás a fecskékről

Elsősorban felső tagozatosak, illetve a biológia iránt érdeklődők (pl. szakkörösök) számára szól a harmadik program: egy saját kutatást igénylő munka. A cél egy képekkel illusztrált (pl. PowerPoint, fotóvetítés, stb.), 5-10 perces kiselőadás összeállítása, amit a diák az iskola tanulói előtt mond el a rajzkiállítás megnyitóján.

Lehet egy előadás vagy több, de fel is osztható a téma több tanuló között, erre megkötés nincsen. Az előadás elkészítése csapatmunka (2-3 fő) is lehet; mindez jó gyakorlás lehet a saját kutatást igénylő biológiaversenyekre. Az előadás összeállítása a diákok saját munkája legyen, sem az anyaggyűjtésben, sem az előadásban nem vehet részt szaktanár, csak a kész előadás szakmai ellenőrzésében!

Az előadásokat előzetesen el kell küldeni a kiírónak, hogy az esetleges szakmai hibákra felhívjuk a figyelmet.

Időpont: a kiállítással egyszerre, március

4. program: Fecskefelmérés a településen

Az önként jelentkező tanulók vagy kis létszámú (2-3 fő) csoportok között osszuk fel a települést (vagy városban az iskola vonzáskörzetét). A feladat végigjárni a kijelölt utcákat és az ott lakóknál érdeklődni, van –e a házukon vagy melléképületükön lakott fecskefészek. A kapott adatokat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület internetes fecskeadatbázisában kell rögzíteni (határontúli intézményeknek megküldjük az ott aktuális adatbázis elérhetőségét).

Ezen kívül a kiíró számára azt kell elküldeni, hogy az adott település vagy településrész mekkora hányadát sikerült felmérni.

Az adatok feltöltési és a beszámoló elküldési határideje 2019. augusztus 31.

Jutalom:

Azoknak, akik mind a négy programban dokumentáltan részt vettek, 2019 szeptemberében ajándékcsomagot juttatunk el (könyvek, fecskés plakát, órarend, könyvjelző, stb.).

Emellett az adott iskola vagy szervezet számára vezetett természetismereti túrát ajánlunk fel, melyet Székesfehérvár környékén 2020 decemberéig lehet igénybe venni (választható helyszínek: Velencei-tó, Dinnyési-fertő, Velencei-hegység, székesfehérvári Sóstó, Pátkai-víztározó).

Jelentkezés:

2018. október 8. éjfélig lehet jelentkezni a fecskebarat@citromail.hu címre írt levélben.

Ebben írják meg az iskola pontos nevét, címét, települését, az intézmény részéről a kapcsolattartó nevét, telefonszámát.

Októberben minden jelentkezőnek elküldünk egy útmutatót a programok sikeres lebonyolításához.

Nevezési díj nincs. A részvétel teljesen önkéntes; ha egy  jelentkező közben mégsem tudja a vállalt programok mindegyikét teljesíteni, arról értesítse a kiírót; ennek semmilyen következménye nincsen.

Egyéb információ:

Az iskolák között nem állítunk fel rangsort. Ugyanakkor az akcióról szóló beszámolókban, cikkekben szeretnénk majd kiemelni a legügyesebb, leglelkesebb intézményeket.

Kérdéseket a fecskebarat@citromail.hu címen vagy a 30-598-6002 telefonszámon tehetnek fel.

"Ezt én is meg tudom csinálni"

A honlapon közzétett bejegyzéseknek nem titkolt célja az inspiráció: évekkel ezelőtt én magam is egy másik természetvédő blogon közzétett képek hatására álmodtam meg a mi gyöngybagolyvédelmi programunkat. Nagyszerű volna, ha mások meg a VÖLGY-HÍD hatására fognának bele valamilyen természetvédelmi akcióba az ország valamely távoli pontján. A hazai természetvédelem fő szólama sajnos évek óta a siránkozás a forráshiány miatt, hogy nincsenek pályázatok, vagy ha vannak, akkor szűkösek, hogy így meg úgy, hogy ez meg az. Pedig ha kicsiben gondolkodunk, minden egyszerű: ha venni kell valamit, akkor megvesszük saját zsebből, ha csinálni kell valamit, akkor megcsináljuk magunk. Ennyi az egész.

Egy éve már szó volt róla, hogy két fő egy nap alatt mit tud végrehajtani a felsőszentiváni Sóstón. Eltelt egy esztendő, a tó vize először annyira alacsony lett, hogy augusztus 21-én láttuk rajta Fejér megye 2018-as első sárjáróját, aztán ki is száradt. Flesch Mártonnal augusztus 30-án összeraktunk egy hadseregnek is elegendő szerszámot, elbúcsúztunk a családtól és megfelelő mennyiségű élelem birtokában dolgoztunk egy napot.

Mindenekelőtt megkértük a terület tulajdonosának, az Agro Aba kft-nek a beleegyezését. A tavalyi lekaszált aranyvesszőfoltok megritkultak ugyan, de a vaddisznó fel is túrta őket, azaz a helyzet picit romlott. Ezüstfához idén nem nyúltunk, mert az Agro Aba maga is hadat üzent ennek a kellemetlenül terjedő fásszárúnak, így feltehetően hatékonyabb módszereket tud alkalmazni. 

Maradt hát a nád és néhány zsiókafolt. Ott viszont a Marci által működtetett motoroskaszával sokkal hatékonyabbak voltunk, mint tavaly. A 2017-ben lekaszált lejtőn a nád sokkal gyérebben nőtt vissza, így bátran nekiláttunk a tó keleti és déli partvonalát letisztítani. Egy ponyván el is tüntettük a tómederből, azaz most úgy néz ki a tó, mintha egy részén legelne valamilyen jószág.

A fenti négy fotón a tó keleti partvonala újul meg. A nem túl sűrű nádállomány között sziki őszirózsa, vörös fogfű és más, szikes réteken jellemző fajok nőnek. Ha magas lesz a tó szintje (márpedig a kép elkészülte után két nappal elkezdődött egy három napos eső) és a víz ellepi a lekaszált területet, ott van remény a nád befulladására, akkor pedig mindenképpen eredményesek voltunk. Jövőre kiderül.

Ez pedig a tó délkeleti partvonalának lekaszálása, a tavalyinál kétszer - két és félszer nagyobb területen. Itt is van remény rá, hogy a nád a vízzel elöntött alsó részen visszaszorul. Különösen hangzik, hogy a vízinövényt a víz károsíthatja, de így van. Ha nem télen vágják le, hanem vegetációs időszakban, akkor gondjai lehetnek a víz alóli sarjadással, ez a "befulladás". De ha nem is ritkul meg, a kaszálás biztosan eltüntette a 2018-as növényeket, vagyis 2019-ben könnyebb munka lesz kaszálni.

Zárásként még volt egy teendőnk. A fenti képeken is látszik a bal oldalon az a magas "plató", a Sóstó egyik jellegzetes pontja. Itt élnek olyan védett növényfajok, mint a tarka sáfrány, az apró nőszirom, sőt pár éve még pár tő homoki nőszirom is. A kezeletlenség nagy gond, idén azonban a vaddisznógyérítést végző vadőr lekaszálta a területet. Ez lehetőséget adott nekünk, hogy vasvillával "felgereblyézzük" a sok-sok éves fűavart, remélhetőleg megnyitva az utat a tavaszi virágok előtt.

Innen utunk a szomszédba, a soponyai Sóstóhoz vezetett. A csodálatos júliusi madárélet fotóit a kezelési terv illusztrációjaként már bemutattam ITT, közben ez a tó is kiszáradt. A tófenékre néhány éve egy furcsa növényi eredetű bevonat volt jellemző, ebben a bejegyzésben látszik is ez a barnás anyag a harmadik, sarlós partfutókat ábrázoló képen. Lendvai Gábor, a szikes tavak kiváló ismerője tavaly tavaszi bejárásunkon még azon is morfondírozott, hogy a soponyai Sóstónak talán jót tenne, ha száraz állapotában egy traktor megtárcsázná, mert így a szerves felső réteg (vagy kéreg) felszakadozna és a sóban gazdag talaj kerülne felülre, utat nyitva ezzel a sziksókiválás felé. Ehhez képest idén nyáron fehérlett a tófenék a sziksótól, jól példázva azt a talányos helyzetet, amiről már volt szó: a Sárvíz-völgyi szikes tavak vízkémiai helyzete néha csak úgy magától javulni kezd. (A Fényes-tó példáját mutattam be ITT.) A sziksó sós ízű, azaz a NaCl domináns a sóösszetételben. Körbejártuk a tófeneket, megtaláltuk mindkét bajuszpázsitot (Crypsis sp.), a magyar sóballára (Suaeda pannonica) nem sikerült rábukkannunk.

A tófenék amúgy lágy, ruganyos volt, de mégis elég szilárd, hogy ketten felhányjunk rajta egy kis szigetet a gulipánok számára. Hossza kb. 3 méter, szélessége 1 méter, a szintezésénél arra próbáltunk ügyelni, hogy a magas víz öntse el, de egy átlagos vízállásnál látszódjon ki a teteje. 

Jól látszik a sziksós felszín és a sötét talaj közti kontraszt. Balra hátul a tóhoz vezető dűlő fasora. Épp mögöttem van a tónak az a csücske, ahol a 60-as években még volt kopár partvonal.

A kép alapján egy nevetséges kis kupacnak tűnik munkánk eredménye. De a már említett szeptember eleji monszuneső (Soponyán kb. 100 mm...) után nagy örömet okozott az alábbi látvány:

A soponyai akció fő tanulságai:

• A szigetépítést idén csak kézi erővel lehetett megoldani, a gép az első métereken belesüllyedt volna a talajba
• Nem akkora sportteljesítmény szigetet építeni, mint azt az ember gondolná (a kaszálás és anyaglehordás a másik Sóstón nehezebb volt...)
• Szükség esetén a sziget alapterülete és magassága növelhető, ezt 2019 tavaszán látni fogjuk
• A legfontosabb: erre az akcióra néhány napunk volt csupán... A felszíntől 30 centire sáros, tapadós agyag volt, vagyis pár nappal korábban még nem tudtunk volna dolgozni. Két nappal később meg már szakadt az eső.

A szép napot néhány figyelemre és esetleg helyi védelemre érdemes abai gyep megtekintésével zártuk.

Utószó:

Szeptember 22-én kaptam Flesch Mártontól az alábbi fotókat. Nem akarta megvárni az ezüstfagyérítéssel 2019-et. Egy kézifűrésszel tüntette el az öttörzsű, combvastagságú fát, mindez négy órát vett igénybe.