A velencei-tavi aranysakálokról

A következő írás munkatársunk, Pallos Zsuzsanna munkája. A téma helyszíne az Észak-Mezőföld, így magától értetődően helye van az alapítvány oldalán. Ennél azonban sokkal lényegesebbek a kutatás érdekes eredményei. Ökológiai szemléletünkből adódóan üdvözöljük azt a felismerést, hogy az aranysakál nem a vadállományt szisztematikusan kiírtó, rókára, őzre, nyúlra halálos veszedelmet jelentő dúvad, hanem rágcsálókat, elpusztult állatokat, sőt szemes kukoricát fogyasztó faj, amely a szemünk láttára foglalja el régi élőhelyeit.

Ha valaki rendelkezik aranysakállal kapcsolatos Velencei-tó környéki vagy Fejér megyei adattal (hang, megfigyelés, elütött példány), kérjük küldje el az alábbi címre: zsuzsanna.pallos@gmail.com

Kovács Gergely Károly

Pallos Zsuzsanna:

A velencei-tavi aranysakál populáció jelenlegi helyzete – tapasztalatok akusztikus állományfelmérésből

A Velencei-tó környékén az aranysakál újbóli megjelenéséről első adatunk 2004-ből származik, amikor az M7 autópálya tó környéki szakaszán aranysakált gázoltak. 2008 óta a területen folyamatos akusztikus állomány felmérés folyik, melynek segítségével a faj jelenlétét követni, valamint állomány dinamikáját becsülni tudjuk.

Az akusztikus felmérés során egy Megafonról sakálüvöltést játszunk le, váltakozva 2 felvételt, az egyik egy kéttagú csoportról készített hazai felvétel, a másik egy magányos sakálválasz. A hangra adott válasz alapján megtudhatjuk, hogy él-e sakál a területen és megbecsülhetjük az állomány nagyságát, a minimális csoportsűrűséget.

Egy faj állomány sűrűsége, állomány változása különösen a ragadozó emlősöknél elég nehezen vizsgálható. Ebből a szempontból az aranysakál modell fajnak tekinthető, hiszen viszonylag egyszerű, kevés anyagi befektetést és emberi erőforrást igénylő módszerrel lényeges információkat tudhatunk meg a fajról.

2008 – tól 2013 évig egy stabil, 3-4 sakál családot számláló állomány folyamatos jelenlétéről volt információnk, azonban a 2014. évtől az aranysakál létszámának jelentős emelkedését figyeltük meg. Az alábbi térképen látható hét területen tudjuk biztosan jelenlétüket:

A Dinnyési Fertő területéről a felmérés 7 éve alatt egyetlen válasz sem érkezett a megafonról lejátszott sakálüvöltésre. Feltételezhetően a terület mély fekvése, vízborítottsága nem alkalmas a „családi fészek” kialakítására.

Az akusztikus hangadásra érkezett válaszokból a családok erősödésére is következtetni tudunk. Míg 2008 – tól az első években jellemzően 1, ritkábban 2 példány válaszolt a lejátszott hangra, addig 2014- ben az eddigi legtöbb példány válaszolt vissza a családból: öt egyed hangját egyértelműen el lehetett különíteni az üvöltésben.

Az aranysakál Velencei-tó környéki állománynövekedését a helyi teríték adatok is alátámasztják. A kezdeti 1 – 2, majd később 3 példányos éves teríték 2014-ben 8 példányra emelkedett.

Az állománynövekedése ellenére a sakálok negatív hatását a terület nagyvad fajaira, - őzre,  szarvasfajokra és vaddisznóra - egyelőre még nem tapasztaljuk.

Ellenben fontos szerepet tölthetnek be a vizes élőhely környezetében a kisemlősök predátoraként, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó mezőgazdasági kártevők gyérítésével, így fontos része van a természeti tájak egészségi állapotának megőrzésében.

Vadászmegfigyelések is igazolják a faj széles táplálékspektrumát, generalista, de ugyanakkor opportunista táplálkozását - a lehető legkisebb energia befektetéssel elérhető táplálékot keresi és fogyasztja. Jó példa erre az alábbi eset:

Egy Velencei-tó melletti szórót együtt használ vaddisznóval, szarvassal. Itt a megjelenő rágcsálók mellett a kukorica is táplálékot nyújt számára. (Fotó: Heiter Dániel)

Táplálékszerzése során kereső viselkedés jellemzi, megfigyeléseink alkalmával minden esetben földre tartott orral kutatott zsákmány után. Napi aktivitása nagyon változó, jellemzően azonban a szürkület utáni órákban mozog, de ritkán nappal is megfigyelhető.  A sekély vízpart menti sávot végigjárva kutat elhullott vízimadár tetemek után. (Kovács Norbert fényképei)

A forgalmas környező utakon (7-es út, M7 autópálya) elhaladó szirénázó autók hangjára rendszeresen válaszolnak a közelben lévő egyedek, így kis szerencsével sakálüvöltést a nap bármely szakában hallhatunk.

Az aranysakál kitűnő alkalmazkodóképességét bizonyítja, hogy a rendkívül óvatos és rejtett életet élő ragadozó, ezen a kifejezetten forgalmas, nagy zavarásnak kitett élőhelyen is évről évre sikeresen nevel utódokat. Megtelepedésének feltétele az alkalmas búvóhely és a megfelelő táplálékbázis megléte lehet.  Az eredetileg ártereket, mocsaras, vizes területeket kedvelő faj számára a Velencei-tó környéki nádasokkal érintkező sűrű, gyakran szinte áthatolhatatlan, tüskés galagonya, kökény bokrokkal, ezüstfával benőtt, erdős területek kitűnő búvóhelyet kínálnak. A Velencei hegység változatos tájain is megtelepedett, a gránit hegység homokos, löszös lejtői alkalmasak a kotorék kialakításához, a beékelődött szántóföldek pedig kitűnő táplálékbázist kínálnak számára.

Az aranysakál és a vörösróka táplálék átfedése a hazai kutatások szerint elég magas, ráadásul az aranysakált a családi csoportban történő vadászata miatt hatékonyabban táplálékszerző stratégia jellemzi, ezért kiszoríthatja vetélytársát a területről.

Ennek ellenére a róka állománycsökkenését sem tudjuk igazolni az aranysakál térhódításával, egyelőre nincsenek arra utaló jelek, hogy állomány növekedése visszavetné a területen róka populációt. Feltehetően populációja még nem érte el ezt a mértéket, ugyanakkor bőven van táplálék mindkét faj számára a rágcsálók, kisemlősök vonatkozásában.

A 2013. évi vadászati idényben 2 aranysakál mellett 25 róka került terítékre, majd 2014. vadászati idényben a 8 aranysakál mellett 29 róka esett a területen.

A megyei terítékadatok alapján megállapítható, hogy 2014. évben a Velencei-tó környékén regisztrált állomány növekedése egész Fejér megyére jellemző.

A vizsgált időszakban (2007. - 2013.) 6 év alatt 5-ről 31-re nőtt azon vadászterületek száma, ahol terítéke igazolta jelenlétét, majd 2014-ben a megye76 vadászterületéből már 41 jelentett aranysakál terítékadatot.

Az elejtett példányok száma is nagymértékben növekedett. 2007. vadászati évben 7 aranysakált ejtettek el Fejér Megyében, a teríték szám 2014-ben 109 –re nőtt.

Mezőföldi szikes tavak IV. - Mi változott fél évszázad alatt?

A Sárvíz-völgy szikeseiről, szikes tavairól igazi átfogó vizsgálat eddig nem született, csak kisebb közlemények, könyvekben publikált adatok segítségével kaphatunk képet a régi szép időkről. Ebben az írásban olyan múltbeli adatokat, fényképeket, tapasztalatokat gyűjtöttem egybe, amelyek a szikes tavak védelmével, rehabilitációjával kapcsolatban hasznosak lehetnek.
A szikes tavak védelmének jeles alakja, Ecsedi Zoltán hívta fel a figyelmemet a www.fentrol.hu oldalra, ahol a 60-as évekből származó, sokáig hétpecsétes titokként kezelt légifotók között lehet böngészni. (A stratégiai létesítmények, laktanyák, hadiüzemek az éberség jegyében gondosan le vannak festve.) Zoli szerint jól megfigyelhető az állapotromlás. Érdekes időutazás ez csakugyan. A Pátkai-víztározónak még se híre, se hamva, a Máriamajori-erdő névadója, a Máriamajor még áll, az Aszal-völgy pedig egyes fotókon tökéletesen erdőmentes (ilyen munkája volt egy 400-as tehéncsorda napi szintű legelésének...).

Csak nemrég kerültek fel a Sárvíz-völgyi fotók, amiket már nagyon vártam. Az alábbiakban hat szikes tó (vagy tórendszer) akkori és mai képét mutatom be. A sorrend a baj mértéke szerint csökkenő.

Fehér-tó (Sárkeresztúr)

Egy tó, ami megszűnt tónak lenni. Szívfájdító, hogy a tó halálát okozó csatorna kiásása a helyi (akkori kifejezéssel megyei) védelem kihirdetése után történt. Jelenleg egy nádas mocsár, amely ugyanakkor partmenti növényzetében és vízkémiai tulajdonságaiban őrzi a szikes tavi jelleget.

Lendvai Gábor elkészítette a tó rehabilitációs tervét, ami szerinte nem is olyan bonyolult. Véleménye szerint a tómederben futó csatornának csak a déli végét kellene eltömni, illetve egy keresztgátat kell szétszedni. Természetesen nyári időszakban ki kell kaszálni (vagy zúzni) a mocsári növényzetet, majd reménykedni a kellő őszi csapadékban. Tipikusan olyan dolog, amit napirenden kell tartani és minden lehetséges alkalommal említeni a döntéshozóknak...

Sóstó (Sárszentágota)
Legendás táj, ahol Boross Pál, Máté László, Nagy László, Szabó László Vilmos, Radetzky Jenő, Warwasovszky Emil szelleme lebeg a sajnálatosan megfogyatkozott, leromlott tóvidék fölött. Boross Pál még hét szikes tavat emleget, bár igazán jelentősnek mindenki a Sóstót tartotta. Egy majdnem hatvan éves fényképről kiderül, hogy miért:

Egy felbecsülhetetlen értékű dokumentumkép az 1958-as Aquilából

Boross Pál (helyi jegyző, amatőr madarász) az 1930-as években még virágjában látta a tavakat, ahol a fészkelők mellett elsősorban a vonuláskor rendszeresen megjelenő mindkét víztaposó, partfutók, kőforgató izgatta a fantáziáját (Forrás: Boross Pál /1943/: Adatok Sárszentágota vízimadáréletéhez. Aquila 50. p. 344-351.).
Máté László székesfehérvári madarász tojásgyűjteményében több fészekalj származik Sárszentágotáról,  a klasszikus sziki fajokon (gulipán, széki lile, kis lile, piroslábú cankó) kívül olyan nádasokhoz kötődőek is, mint a kis vöcsök, barna rétihéja, guvat, nádi sármány, illetve olyan ma már itt nem költő madár, mint a kék vércse. (Forrás: Haraszthy László /2010/: Máté László tojásgyűjteménye a Madártani Intézetben. Aquila 116-117. p. 215-226.) Emellett Máté publikált is a területről a maga jellegzetesen szűkszavú, lényegretörő stílusában (Aquila, 1938., 1943., 1955.).
Radetzky Jenő könyvében (Madarakról, tájakról Fejér megyében) sem akármilyen fajlista ékeskedik. 1966-ban két pár székicsér, 1961 és 1968 májusában egy-egy kékcsőrű réce pár (Warwasovszky Emil adatai), széki lile, ugartyúk, sárjáró,

A légifotón a legfeltűnőbb a két fehér vizű, faluhoz közeli tó, amely ma már annyira benádasodott, hogy bölömbika fészkel benne. A legnagyobb tó, vagyis a Sóstó déli öblözete már 1968-ban is lefűződött, de ekkor még nyílt vizű volt, ma már aratott nádas. A bal felső rész vakítóan fehér szikesei sokat záródtak a legeltetés elmaradása miatt, ám növényzetük még mindig nagyon értékes, sőt a pókbangó és az agárkosbor szempontjából nem is baj a kissé alullegeltetett állapot.
Napjainkban el-elhangzik olyan vélemény, hogy a szikes tavakban nincs helye nádnak, az ott fészkelő madaraknak a tavak rehabilitációja (kikaszálása majd intenzív legeltetése) tehát élőhelyük elvesztését jelenti. A Sóstó északi és keleti partvonalán ezzel szemben évtizedekkel ezelőtt is nádas volt, vöcskökkel, szárcsával; ez szépen kiderül pl. Radetzky Jenő 1958-as cikkéből is.

A legnagyobb baj a tavat 2/3 - 1/3 arányban kettéosztó gát, amely természetellenes vízviszonyokat eredményez. A Fehér-tóhoz hasonlóan a már védett tavat tették (majdnem) tönkre és változtatták elgátalt, artézi fúrással táplált horgásztóvá. A probléma megértéséhez egy 2007-es légifotót mutatok be (forrás: www.sarszentagota.hu)

Az egyenes vonal a gátat jelöli. Ettől balra (keletre) kéklik a túlságosan mély viz; ennek is köszönhető a nádas (nyíllal jelölve) túlzott terjedése. A vonaltól jobbra csontszáraz a "maradék" tómeder. A négyszög a lefűződött, 1968 óta benádasodott egykori öblöt jelöli.

Sárszentágotán a mottó: "innen szép a győzelem". Amit csak valaha kitaláltak a tavak megmentésére, az itt alkalmazható (alkalmazandó): kikaszálás, kilegeltetés, szántók szegélyének visszagyepesítése, csatornák betemetése. Saját ötlet az önkormányzat bevonásával az egykori tavakon vegyes háziállattartással és -bemutatással egybekötött élőhelykezelés. Radetzky Jenő 1958-ban még azon kesergett, hogy a falusi disznócsürhe mindent elpusztít. Ma már van arra módszer, hogy a mangalicák úgy végezzék a mocsári növényzet (elsősorban a zsióka) kidúrását, hogy közben a partimadarak költése is sikeres legyen. Ecsedi Zoltán előadásanyagából származó dia a Balmazújváros melletti Kerek-fenék rehabilitációjáról. A bal felső képen a disznók elleni védőkosár a gólyatöcs fészkén.  

Kíváncsian várjuk, hogy a Duna-Ipoly NPI vizes élőhelyes programjából mi valósul meg Sárszentágotán. Az önkormányzat bevonása már csak azért is jó ötlet volna, hiszen a falu bevallottan a szikes tavi madárvilág elkötelezett híve, mint azt a címer is bizonyítja...

Sóstó (Soponya)

Radetzky Jenő könyvében néhány érdekes adat olvasható a Sóstó madarairól. A parti sávban gulipán alkalmi költéséről ír, a táplálkozó fajok közül pedig a batla, feketenyakú vöcsök, gólyatöcs és 50-60 kis sirály érdemel említést.

A tó éppen annyit romlott, hogy a partimadarak költésére alkalmatlanná vált. Benövényesedett a szép parti zóna a délkeleti sarokban, illetve a nyílt vízfelület is legalább 20-25 %-kal kisebb. Ugyancsak nagy baj, hogy a tavat korábban vadkacsatenyésztésre (!!) használták, ami a vízkémiai mutatók romlását eredményezte.

E sorok írása idején még nem tudni, eredményes lesz -e az az alapítványunk által kidolgozott háromoldalú megállapodás, amely hosszú távra megoldaná a Sóstó kezelését. Van ugyanis egy nagy baj: a halastóként (!) nyilvántartott tónak nem ugyanaz a tulajdonosa, mint akié a parti sáv és a szomszédos állattartó telep. Tervezetünkben őket, illetve a Duna-Ipoly NPI-t hoztuk "közös nevezőre", majd a jószándékú, ám érthetően kissé suta fogalmazványt a DINPI jogásza fésülte át és tette szakszerűvé. Bizakodunk...
A tóról ITT is olvashat.

Fényes-tó (Aba-Felsőszentiván)
A két felsőszentiváni tó közül kissé érthetetlen módon a Fényes-tó sínylette meg jobban az eltelt évtizedeket. Nem próbálták meg lecsapolni, a vízgyűjtő területén a gyep aránya nem csökkent számottevően, költésre alkalmas kopár partvonalát azonban a nádas előretörése miatt elvesztette.

A képpár legfeltűnőbb vonása a vízkémiai változás, ez azonban némileg csalóka. A Fényes-tóról szóló bejegyzésben (ITT olvasható) bemutatok egy 2014-es Google műholdképet, ahol sokkal szebb, természetesebb, zavaros (azaz "fehér") a tó vize.
A tó madárvilágával a hajdani madarászok nem foglalkoztak. A legrégebbi publikáció Halmosi János 1985-ös írása (Gulipánok /Recurviostra avosetta/ helyzetének vizsgálata Fejér megyében. Madártani Tájékoztató 1985. július-december. p. 21.). Ebből kiderül, hogy a szerző 1984-ben többedmagával költőszigeteket épített itt, melyek a sok csapadék miatt 1985-ben eltűntek a víz alatt. Ennek ellenére volt itt sikeres gulipánfészkelés.
Jelenleg a legelő jószág hiánya miatt a helyzet javulására nem lehet számítani. Célzott intézkedésre (pl. néhány bivaly tartós berekesztésére) volna szükség, amit a tulajdonviszonyok akadályoznak.

Sóstó (Aba-Felsőszentiván)

Kedvenc tavam sem volt a madarászok elsőszámú célállomása, a fent idézett Halmosi János írása utal rá, hogy 1985-ben a sok eső miatt a meredek falú Sóstó túltöltődött, de azért itt is észlelt röpképes, azévi gulipánfiókát. Szinte hihetetlen, hogy a Sóstó ilyen, közel tökéletes állapotban van annak ellenére, hogy egy lecsapoló csatorna érinti. Staudinger István szerint a csatorna teljes betemetése túlságosan magasra emelné a tó szintjét, eltűnne a madarak szempontjából fontos kopár partvonal.

Érdekes adalék: a tavat régen sokkal jobban körbevették a szántók. Északkeleten ma már egy degradált, ezüstfával és aranyvesszővel fertőzött terület van, ami azért még mindig jobb egy fokkal, mint ha műtrágyázott, vegyszerezett szántóföld lenne...

Egy ködös nap a Sóstón, élénk madárélet nyomaival.

A tó vízkémiai szempontból ideális állapotban van. Északi és nyugati részén már van nádas; legelő állat híján ezek eltűnése nem remélhető. Az erőteljes rágatás ugyanakkor a meredek part tetején növő lösznövényzet (tarka sáfrány, árvalányhaj, sőt korábban találtak itt szártalan csüdfüvet is) eltűnéséhez vagy erős degradációjához vezetne. A legfontosabb szerintem az özönnövények elleni küzdelem lenne, és természetesen a kíméletes legeltetés; ennek akadálya ugyanaz, mint amit a Fényes-tónál már említettem...

Sárkány-tó (Sárkeresztúr)

A Sárvíz-völgy királya, a Mezőföld legszebb állapotú szikes tava. Régebben úgy tartották (ezt Radetzky Jenő is idézi), hogy az egymáshoz közeli két terület közül Sárszentágota a jó fészkelőhely, a Sárkány-tó pedig a jó táplálkozóhely. Az ágotai tórendszer leromlását követően a Sárkány-tó felértékelődött, mind a madarak, mind a madarászok körében.

A széki lile akár 3-4 páros állományban is költött (ma elképzelni sem könnyű), de van innen négy példányos ugartyúk-gyülekezés (1966 októbere), csigaforgató (1959 májusa) (Warwasovszky Emil adatai), illetve székicsér... Radetzky Jenő fényképén bukkantam erre az árnyalakra.

A Sárkány-tó legcsodálatosabb madáradata az 1991. május 19-én megfigyelt vékonycsőrű póling, amely az egyetlen dunántúli adata ennek az azóta talán kipusztult madárfajnak.

A tó üdítően keveset változott, kivéve a keleti részt (a sárkány farka), amely bezáródott. Ismét Staudinger Istvánt idézem: szerinte ez nem baj, a belső víztisztás ugyanis nagyszerű, nyugodt hely a fiókás partimadaraknak.
Dr. Kalotás Zsolt légifotója kelet felől, szokatlan szögből készült. A sárkány fején (jobb felső sarok) megfigyelhetjük azt a szigetet, mely állandó vízszint mellett jó fészkelőhelye a gulipánoknak. A legszebb kopár partvonal a bal szélen, illetve a szemközti parton, az akácos előterében van.

Zárásként ajánlok egy korábbi összefoglaló írást a szikes tavas vizsgálódásaink kezdetéről (ITT olvasható), illetve Kalotás Zsolt káprázatos sárkány-tavi fényképeiből bemutatom azt, amelyik a madarász-természetvédő szíveket leginkább megmelengeti.

fecskebarát Fehérvár III - Hol vannak fecskefészkek?

Amikor a programot meghirdettük, Székesfehérvár fecskeállományával kapcsolatban volt néhány kapaszkodónk:

• Radetzky Jenő az 1984-ben megjelent "Madarakról, tájakról Fejér megyében" című könyvében a füsti fecske állományát 25-30 párra, a molnárfecskéét 150 párra becsülte.
• Staudinger István (DINPI) szerint "elég tisztességesen" van fecske a fehérvári panelépületeken. Ugyancsak erről számolt be a legterjedelmesebb lakótelepen, a Palotavárosban élő Kovács Norbert is.
• A program meghirdetésében nagy szerepet játszottak a saját tapasztalataink: füsti fecske a sivár ipari körzetnek számító Mártírok útján, molnárfecsketelep a nagyrészt lebetonozott Öreghegyen, vagy akár az Alba Plázánál...
• Végül említést érdemel a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fecskefigyelő oldala, mert ott is voltak feltöltött fészkek, bár elég gyéren.

A térképről eltüntettem egy gyurgyalag költésére utaló nyilat. A piros nyíl füsti-, a kék molnárfecske költését jelzi, ráadásul évekkel ezelőttről. Nem túl bíztató... Forrás: fecskefigyelo.mme.hu

A fecskeadatok gyűjtésére egyesek elég pesszimistán reagáltak, valahogy így:

"Az utóbbi 10 évben még röpködő madarat is csak keveset láttam... Augusztus vége felé, szeptember elején a gyülekező fecskék százai pihentek rendszeresen az utcánk villanydrótjain, de évek óta már egyet sem látunk. ...nem sok jóval biztatlak." 

"Fehérváron nem találtunk eddig füsti fecskét. Pár leszakadt molnár fészekből kerültek hozzánk fiókák"

Aztán elkezdődött az adatgyűjtés, melybe a Zentai iskolások is beszálltak. Herbák Ildikó tanárnő végigkérdezte az összes osztályt, jöttek is információk az Öreghegyről, a KÖFÉM lakótelepről, illetve a lovardákból. A felhívásra többen írtak; néhány részlet a fecskebarat@citromail.hu címre érkezett levelekből:

"Hosszú évek óta 9 fecskefészek van a Széna téren. Minden évben megjöttek, tavaly nagyon sokan voltak." 

"Nálunk évek óta fészkel 1 pár molnárfecske a családi házunk régi istállójában. Tavaly kétszer is költöttek."  

"Tájékoztatlak benneteket, hogy a szomszédunkban 3 molnárfecske család fészkel már évek óta. Ez egy 6-8 lakásos társasház a belváros szívében."

"2010 óta minden évben visszajár hozzánk két fecskecsalád költeni. A Sarló utcában él még a mieinken kívül, sokat szoktunk látni."

Ehhez jönnek az általunk ismert, vagy éppen véletlenül megpillantott fészkek. A 2015-ös Madáratlasz Program felmérése során csodás élmény volt meglátni a fecskéket itt-ott az Öreghegyen, beszélgetni egy füsti fecskés hölggyel arról, hogy mennyire várják tavasszal a kis lakókat, összeszámolni egy üzletsor eresze alatt 17 molnárfecskefészket...
Már a bejelentett fecskés helyekre is elkezdtem a járogatást. Van, ahol a kertvárosi utcáról semmi nem látszik, ám a bérházakon más a helyzet. Ott tökéletesen megszámolhatók a működőképes fészkek, a fészkek helye, meg az is, hogy mely lakásban laknak a fecskéket nem kedvelők, ott ugyanis az ablakzugban szalagok lobognak.
Február 15-én a fenti térkép már így néz ki... A bal felső sarokba a teljesség kedvéért egy zöld nyíllal jelöltem egy kis partifecske-telepet is:

Ez már másabb képet fest... Természetesen készítünk majd saját térképet, illetve a fecskefigyelő oldalra is feltöltünk minden 2016-os adatot. Összehasonlításnak ugyanakkor kiváló...

A helyzetet tovább árnyalja néhány figyelemre méltó tény:

• Tudatosan kihagytuk az akcióból a várostól különálló falusias településrészeket. Börgöndön molnárfecskék, Kisfaludon a tehéntelepen füsti fecskék (Fenyvesi László közlései), Csalán a kastélyban szintén füstiek fészkelnek.
• Néhány városrészből még egyetlen árva adat sincsen, holott az adottságai jók. Ilyen például a Sóstó szűkebb környéke, a nagy rétekkel körbevett Maroshegy, a falusias Alsóváros.
• Egyértelműen több fecskének kell lennie a vidékies Felsővárosban, ahonnan csak 1 adat jött be.
• Lappanghatnak  ipari létesítményeken is fészkek. Jó példa egy térkőüzem (a városon kívül), ahol több tucat pár költ minden évben. Ezen kívül a Videoton ipari parkból is jeleztek fészkeket. Fehérvárnak akkora ipari zónája van, ahol sok minden érték elfér (pl. van egy ipari parkban egy kis megmaradt ürgeállomány...) 

"Végül is mindegy is, 

Tudtam hogy nem is jössz

Este csillag voltál, 

Nappal meg fecske..."

         (Kispál és a Borz)

fecskebarát Fehérvár II. - Kiírás

A fecskebarát Fehérvár program beharangozója és a felhívás Székesfehérvár honlapján is megjelent (ITT olvasható), ám terjedelmi okból rövidített formában. Íme a teljes változat.

A „fecskebarát Fehérvár” program bemutatása

A „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány 2016 tavaszán azért indítja el a „fecskebarát Fehérvár” programot, hogy a helyi lakosok segítségével megóvjuk a megmaradt fecskeállományt. Az akció több lépésből áll.

Füsti fecskék (fotó: dr. Kovács Gábor)

A lakott fecskefészkek felkutatása

Mivel Börgöndön, Csalán és Kisfaludon a fecskék helyzete nem annyira reménytelen, egyelőre csak a város belterületéről várjuk mindazok jelentkezését, akik lakott fecskefészket ismernek. Ez a fészek lehet a saját házon vagy lakáson, illetve ismerősnél, rokonnál, szomszédban, a munkahelyen, áruházon vagy közintézményen (iskola, rendelő, kórház, stb.). A fészek pontos helyét (azaz a címet), illetve lehetőség szerint az egyéb adatokat (lakó vagy a cég, vállalat, intézmény neve, fészkek száma) küldje el a fecskebarat@citromail.hu címre. A fecskék tavaszi megérkezését követően minden címet ellenőrizni fogunk, ezért nyugodtan elküldhetnek olyan címet is, ahol fészket láttak, de nem biztosak benne, hogy lakott –e.

Frissen kirepült füsti fecske

Ha a fészekből rengeteg fűszál, madártoll és egyéb fészekanyag lóg ki, akkor abban házi veréb lakik. Az ilyen címet nem szükséges beküldeni. Fontos ismerni ugyanakkor azokat, amelyek 2015-ben még lakottak voltak, a tél folyamán azonban leestek, kilyukadtak, költésre alkalmatlanná váltak. Ilyen helyeken ugyanis sárgyűjtőhellyel vagy műfészekkel kell segíteni a visszaérkező madarakat!

Fészkelési próbálkozások felkutatása

Nagyon fontos lenne megismernünk azokat az épületeket, ahol a fecskék szeretnének fészket rakni, de a falon nem tapad meg a sár. (Ezek azok a bizonyos eresz alatt 10-15 centire, a fal hosszában elnyúló sárgombócok.) Ha a lakosok nyitottak a fecskék megtelepedése iránt, több módon is segíthetik a madarak sikeres fészeképítését. Ehhez azonban ismernünk kell a lakcímet, melyet szintén a fenti elektronikus elérhetőségre várunk.

Molnárfecske (fotó: dr. Kovács Gábor)

„Fecsketulajdonosok” a fecskékért

Szeretnénk megkérni a fecskés házakban élőket, illetve a fecskés épületekben dolgozókat, hogy a madarak megóvásán, a bennük való gyönyörködésen túl is segítsék kis barátainkat. Fő célunk a sárgyűjtőhely, mint fecskevédelmi módszer elterjesztése, lehetőleg minél több fecskés gócponton. Ezeket a száraz időszakban folyamatosan locsolni kell, hogy fészeképítésre alkalmas állagú legyen. Ha valakik, akár a fecskés ház lakói vagy az ilyen épületben dolgozó közösség aktívan védi a fecskéket és védelmükre mások figyelmét is felhívják, akkor nekik ajándékozunk egy „fecskebarát Fehérvár” táblát. Ez a kerítésre, házfalra erősíthető tábla jelzi, hogy itt a fecskék barátai élnek vagy dolgoznak.

A fecskés tábla terve

Fecsketelepítési kísérletek

Eddig azokról a házakról, épületekről volt szó, ahol vannak fecskék. Emellett azonban olyanok jelentkezését is várjuk, akik szívesen látnák ezeket a szép madarakat. Tanácsadással bárkinek szolgálunk, de kérésre azokat a beavatkozásokat is elvégezzük, melyekkel a fecskéket költésre bírhatjuk.

Egy szenzációsan sikeres akció Tamásiban... 

...illetve Csopakon. Miért ne próbálkozhatnánk ilyennel Fehérváron is?