Ökológiai gazdálkodás és ökológia

Ökológiai gazdálkodás és ökológia

Javaslatok a Közös Agrárpolitika 2020 utáni hazai gyakorlatához

Az Európai Unió a világ többi részétől eltérő módon viszonyul a mezőgazdasághoz. Európában a tiszta piaci verseny helyett olyan támogatási rendszer van, amely segíti a hagyományos vidéki életmódot, a családi gazdálkodók talpon maradását, illetve a vidéki Európa képének megőrzését, legalábbis elvben. Valójában azonban a támogatás összege olyan fejlesztések megvalósítását, inputmennyiségek megvásárlását tette és teszi lehetővé, ami éppen hogy idegen a hagyományos vidéktől: a sokféleség csökken, korábban közönséges növény- és állatfajok ritkulnak meg drasztikusan, például a mezei veréb a Brit-szigeteken vagy a fogoly a Kárpát-medencében.

Az utóbbi évek zöldítése pontosan azt a célt szolgálta volna, hogy ha már az EU-költségvetés óriási szelete jut a gazdák támogatására, akkor az adókat befizető EU-állampolgárok milliói kapjanak cserébe valamit: tisztább környezetet, változatosabb, élőbb vidéki tájat. A zöldítés egyes hírek szerint 2020-ban megszűnik, vagyis még azelőtt, hogy pozitív hatásait vagy annak hiányát érdemben meg lehetne vizsgálni. Az ökológiai gazdálkodók ebben a kérdésben kényelmes helyzetben voltak, hiszen az ellenőrzött területek (nagyon helyesen!) ökológiai célterületnek minősültek. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell tudatosan, tevőlegesen dolgoznunk a sokféleség megőrzéséért.

Vegyszerezetlen, nem ellenőrzött öko tönkölytábla zártkerti övezetben pipaccsal, ebszékfűvel és a védett konkollyal (Agnostemma githago) (Pátka, Fejér)

Magyarországon a mezőgazdasági területek magas aránya folytán a természetvédelmi kérdések óhatatlanul jelentkeznek a szántókon is, nem beszélve kiemelt természeti kincseinknek számító gyepterületeinkről, extenzív halastavainkról. Az ökológiai gazdálkodás nem csupán egy filozófia, egy életszemlélet, az egészségesebb élelmiszer és a tisztább talaj és vizek érdekében hozza meg a maga, alacsonyabb termésátlagokban és bonyolultabb termesztéstechnológiában jelentkező áldozatát. Helyes volna, ha egy viszonylag ritkán hangoztatott előnyt, a vegyszermentesség élővilágra gyakorolt jótékony hatását is zászlajára tűzné, az eddiginél sokkal hangsúlyosabban. Nem csak a katicabogárról és a hernyókat pusztító cinegékről, vagy éppen a fokozottan védett túzokról van szó, hanem sok száz, a vidéki tájat élettel telivé varázsoló fajról, mint a lepkék, ragadozó bogarak, güzüegér, hörcsög, barna rétihéja, egerészölyv, vörös vércse, fürj, bíbic, erdei fülesbagoly, mezei pacsirta, parlagi pityer, pintyfélék, citromsármány.

Túzoktyúkok csapata egy kisméretű szántón (Nagyiván, Jász-Nagykun-Szolnok)

Mivel nevünkben viseljük a természetes rendszerekkel, a természeti kölcsönhatásokkal foglalkozó tudományág, az ÖKOLÓGIA nevét, fontosnak tartom, hogy a pillanatnyilag megjósolhatatlan 2020 utáni változások előtt egységes álláspont legyen a magyar biomozgalomban. Magától értetődik az ökológiai gazdálkodás, mint a legjobb, legbiztonságosabb gazdálkodási forma előtérbe helyezése, az erre való átállás anyagi ösztönzése, a támogatások megőrzése. Ezen túl azonban javasoljunk olyan lépéseket, amelyek az ökológiai gazdálkodás ÖKOLÓGIAI jellegét mutatják, továbbá konvencionális gazdálkodók tehetik ezekkel saját tevékenységüket természetbarátabbá.

·         Mezőgazdasági területeken levő színesítő elemek megőrzése, fejlesztése vagy létrehozása.

v Nem termelő beruházásként fasorok, bokorsorok, gyepsávok, rovarbakhátak, vegyszerezetlen szegélyek támogatott létrehozása.

v  Táblákat elválasztó vegyszerezetlen, költési időn kívüli kaszálással vagy szárzúzással ápolt évelő sávok (évelő méhlegelő, többfajú pillangós) támogatott létrehozása; akár két szomszédos gazda közös munkájaként (egy gazdálkodóra feleannyi kieső terület jut).

v  Meglevő fasor, erdősáv, bokorsáv ökológiai felülvizsgálata, idegenhonos fásszárúak gyérítése, őshonos fajokkal történő támogatott pótlása

v  Vizesárkok, patakok megóvása, a N-bemosódás megakadályozása, a vízfolyás mellett gyep- vagy állókultúra, illetve fák támogatott telepítése

v Rendszeresen problémát jelentő, lecsapolhatatlan belvízfoltok művelésből való kihagyása, környékének támogatott visszagyepesítése, ápolása (költési időn kívüli kaszálás, szárzúzás)

v Szélsőségesen szikes, művelésre gyakorta alkalmatlan táblarészek támogatott feketeugaroltatása a szántóföldekre áttelepült pusztai madárfajok (ugartyúk, székicsér) számára

v  Állattartó telepek vagy azok környékének támogatott madárbarátabbá tétele (faültetés, odvak, illetve épületlakó fajoknak speciális költőeszközök kihelyezése)
v Meglevő, szántóval szomszédos erdősávban vagy fasorban odútelep támogatott létrehozása, fenntartása.

·         A tájképi értékek eddiginél sokkal fokozottabb védelme:

v  Kunhalmok művelésből való teljes kivétele, támogatott visszagyepesítése és ápolása (költési időn kívüli kaszálás, szárzúzás)

v  Gémeskutak hagyományos, adott tájegységre jellemző küllemben történő támogatott felújítása és teljes felszerelése (azaz van ágas, gém, ostor, vödör és vályú is) akkor is, ha az itatás szivattyúval történik.

Felszerelt, de nem üzemelő gémeskút mellett pihenő szürkegulya (Pátka, Fejér)

·         A szélsőségesen leegyszerűsödött vetésszerkezet színesítésére célzott támogatási forma:

v  Extenzív, eleve kevéssé vegyszerezett fő- vagy másodvetésű növényfajok magasabb támogatása: pl. olajtök, fehér mustár, olajretek, madáreleségek (mohar, köles, fénymag), mézontófű, méhlegelő keverékek, gyógy- és fűszernövények.

v  Regionálisan vagy megyei szinten meghatározott hagyományos növényfajok és/vagy fajták, melyek termesztése magasabb támogatású: pl. olajtök az Őrségben, fűszerpaprika a Dél-Alföldön, burgonya a Nyírségben, Somogyban, a Bakonyban, dinnye Hevesben és a Mezőföldön, stb.

• A kárenyhítési alapban legyen lehetőség vis maior igénylésre abban az esetben, ha mezőgazdasági munka közben, vagy a természetvédelmi szakember jelzése alapján védett vagy fokozottan védett madár fészke kerül elő, és ennek következtében védősávot kell műveletlenül vagy aratatlanul hagyni. (Ez azokra a gazdálkodókra vonatkozik, akik nincsenek benne olyan támogatási rendszerben, amelynek előírása a fenti esetet eleve tartalmazza.)

MEGJEGYZÉSEK, KIEGÉSZÍTÉSEK

Fenyvesi László (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság)

• Szorgalmazni kellene a települések mellett levő vízállások, tavak legeltetését. Ahol akár egy állatfaj, akár vegyes állomány járja és legeli ezeket, ott fantasztikus a madárvilág, míg az elhanyagolt részek néhány énekest leszámítva üresek. Jó példa erre a lovakkal legeltetett dinnyési Belső-tó. Helyi kezdeményezésekkel feléleszthető lenne számos szikes tó, időszakos tó, ami egyszerre szolgálna települési érdekeket (élelmiszertermelés, turizmus) és az élővilágot.
• Egy EU-s szabályozás tiltja a legelő jószág élővízből (tavak, mocsarak, csatornák, patakok) történő itatását. A tópartokon több tucatnyi madárfaj számára fontosak az állatok által kopárra rágott és taposott partszakaszok. Nagyon fontos lenne ennek az állattartásunkban mindig kulcsfontosságú hagyománynak a megőrzése.
• A változatosság, sokszínűség fenntartásának egyik eleme lehet a tarlók és az őszi vetések legeltetése a trágya rovargazdagító hatása révén. Ez az ugyancsak régi hagyomány is kiveszőben van, még olyan ellenérv is elhangzott már, hogy a gondosan kimunkált tápanyaggazdálkodási tervet a jószág trágyája összezavarja. Ez félelmetesen szakmaiatlan ellenérv, hiszen istállótrágyából (tehát a csökkent víztartalmú, érlelt trágyából!) néhány tíz tonna (!) az alapadag... Az őszi gabonák legeltetése pedig bokrosító hatású, még a sokat kárhoztatott vadludak rágása is bőven helyrejön tavaszig

Konyhás Sándor (Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság)

• Kulcskérdés volna a FENNTARTHATÓSÁG, szemben a megkérdőjelezhető "fenntartható fejlődés" fogalommal. Ez természetesen túlmutat a Közös Agrárpolitikán és az egész emberiség fennmaradását érintő probléma.
• A jelenlegi előírások szerint július elejétől a nem termelő tábláknak (parlag, ugar) gyommentesnek kell lenni. Ez egy jelen formában megkérdőjelezhető szabály. Érdemes volna egy fajlistát összeállítani a valóban veszélyes (idegenhonos, gyorsan terjedő) gyomokról, és ha ezek a fajok nincsenek a szántón, akkor ne legyen kötelező a gyomírtás. Sok mézelő gyomnövény van, amely nem csak a vadon élő beporzók, de az akác és a napraforgó között a házi méheket is segíthetné.

Bárkitől várok hasonló javaslatokat, ötleteket; a megjegyzésekbe írt gondolatokat a fenti módon beszerkesztem ide.