2022-ben a történelmi aszály előszeleként már februárban porszáraz utakon mentem ki a szántóföldet színesíteni fákkal. Erről ITT beszámoltam. A nyár során igyekeztem öntözni, de a hat nagy fa mindegyike rendkívül megsínylette a körülményeket. Nekem a tövön megjelent hajtások figyelgetésén túl a tanulságok levonása maradt a feladatom. Ennek szellemében érkezett el 2022 átlagosan csapadékos késő ősze, amikor egy komolyabb fába vágtam a fejszémet.
Elöljáróban annyit, hogy ehhez az akcióhoz igen kedvező helyen élek, ugyanis legfeljebb néhány kilométeres sugarú körben mindenféle őshonos fa vadon nőtt husángját vagy csemetéjét ki tudom ásni olyan helyekről, ahol azok akár útban is vannak (pl. a Császár-víz medréből kinövő nyárfák, csatorna partján nőtt tölgyek, szántóra benyúló juharfák, stb.). Ennek köszönhetően a mostani akció során már nem költöttem pénzt a szaporítóanyagra sőt, ha jobban belegondolok, semmire, hiszen a törzsvédő kerítés is változatlanul rendelkezésre áll.
Novemberben éppen jók voltak az utak, így folytattam a 2022 eleji fasorban a munkát. (Érdemes a fent megadott linkre kattintani, a képeket igyekeztem hasonló szögből készíteni.)
Két jókora szürke nyár csemetét még 2022 tavaszán kiástam a Császár-víz széléből, konténerbe ültettem őket és egész nyáron kapták a vizet a kertben. A kis fasorba a meglevő osztással ültettem be őket, így még kellett oszlop és kerítésanyag is.
Felszállt a köd, bent vannak az új oszlopok, megérkezett a konténeres fácska, kezdődhet a telepítés.
A munka vége egyelőre; a folytatást lásd a bejegyzés végén.
Nem készült kép róla, de egyes táblák sarkára és T-fák mellé is ültettem magányos fákat (szürke nyár, mezei juhar). Van azonban dokumentáció arról, ahogyan egy pici, néhány négyzetméteres "erdőcskét" telepítettem egy táblasarkon őshonos fafajokból, némileg a Mijavaki-erdők mintájára (vastag avartakarás, holtfa, stb.):
Fák, oszlopok, kerítésanyag, ásó, tápanyag az ültetőgödörbe és víz érkezett.
Bent van a földben az a három faoszlop, amely a háromszög alakú "erdőt" szegélyezi. A november közepi időpontban már sárgulnak a fák levelei, az ültetési időszak kezdete ez.
A kerítés még nyitva, egymás után kerülnek a helyükre a fák és cserjék. A bal oldali egyik oszlop egyben a tábla sarokpontja, a teteje ragadozó madaraknak is alkalmas (ezt ők is észrevették a tél folyamán!)
Az erdőcske nem egészen Mijavaki-erdő, de nem áll messze tőle.
Mijavaki-erdőre utaló tulajdonságai:
- Őshonos, a Mezőföld északi részére való fajkészlet
- Fák és cserjék vegyes, szabálytalan elrendezése
- Sűrű térállás
- Vastag talajtakarás, holtfa elhelyezés
Nem a klasszikus Mijavaki-módszerre utal:
- Nem történt teljes talajcsere, csak az ültetőgödrökbe tettem tápanyagot
- A takaróanyag nem szalma, hanem erdőben gyűjtött tölgyavar
Januárban az idő enyhe, de igen csapadékos volt, azaz telepítésre rendkívül alkalmas. Hogy az útviszonyok milyenek voltak, arról a képek tanúskodnak. Én mindenesetre ezen az útszakaszon szemeltem ki egy fasornak a helyszínt. Zsinór mentén kiástam a gödröket egymástól 5-5 méterre, a fasor hossza durván 250 méter.
Megérkeztem a helyszínre az első alkalommal, mintegy 2 kilométer sétát követően. Két zsáknyi alacsony fa és cserje csemete, meg egy ásó az eszköztár.
Végső helyükre kerültek a csatornakotrás miatt veszélyeztetett helyen növő tölgyecskék (a lombozatuk elárulja őket), illetve a képen nem látható egyéb fásszárúak (gyümölcs vad alanyok, fekete bodza, kecskerágó, fagyal).
A következő alkalom egy kicsit vadabb körülményeket hozott (azt hiszem, ekkor láttam hósármányt a dűlő mellett). Előzőleg bekerült 5 méterenként 1-1 kis fa, most a gödrök közé ásott újabb gödrökbe érkeztek a nagy fák, szürke nyarak, mezei juharok, illetve a döbbenetesen szárazságtűrő virágos kőrisek.
Egy újabb 2 km-es séta, megjött az ásó, a fák, illetve támoszlopok.
Mindegyik képen jól látszik, hogy a fasor helye egy nem művelt, de nem is taposott senki földje, egy kb. 1-1,5 méter széles gyomos sáv. A pocsolya vonalában nem ültettem (bár távlatokban feltehetően oda is teszek "lábvizet" tűrő fajokat)
Ennek a napnak a vége, a fasor tagjai 2,5 méterre vannak egymástól, a nagy fák mellett támoszlop.
A semmi kis hó elolvadt, következhetett a fák fizikai védelme.
A jó öreg bontott vadháló vigyáz, hogy az őzek és szarvasok ne tudják leenni a kérget.
Ezt követően még egy szélvihar után kellett intézkednem, mert a képen éppen szemből fújó orkán néhány fát megdöntött az oszlopával együtt.
Március elején még annyi történt, hogy a tavalyi fasorba holtfát és több zsák avart hoztam, így színesítve, "természetesebbítve" annak talajszintjét.
Két szürke nyár, amiket már 2022 végén tettem be a sorba, alul a holtfa, de még csupaszon.
Végső állapot, őshonos fák lombozata talajtakaróként.
Tanulságok:
- Ne telepítsünk február végén, március elején, kapcsoljunk időben, kezdjük a munkát ősszel
- A rossz útviszonyok nem érdekesek, alkalmazzuk saját magunkat kétkarú emelőként, a gumicsizma mindent megold!
- Tudatosan keresgéljünk átültetésre alkalmas fákat már akkor, amikor még nem lehet őket kiásni.
- Legyen a rendszer minél változatosabb, ha egy faj nem válik be, ne menjen pocsékba az egész munka!
A folytatás elég egyértelmű. A most elkészült fasor északi végétől mintegy 50 méterre ismét egy táblánk kezdődik, azaz van hely és mód egy kb. ugyanekkora hosszúságú fasortelepítésre 2023 őszén-telén, a mostani tapasztalatokat is kiértékelve.
Zárógondolatként annyit, hogy az egyik alkalommal erős északi szél fújt, ami felkapta az egyik zsákomat. 2 kilométerre vitte (az autó közelébe), mert a két helyszín között nincs egyetlen bokor, fa, sövény vagy bármi... Ez ellen próbálok tenni a jövőben is.
