Szalakóták, irány észak!

Jelen állás szerint a Dunántúl egyetlen stabil szalakótaállománya a fejéri Mezőföldön él. (2018 során a Dunántúl megyéi közül csupán háromból töltöttek föl szalakótaadatot a birding.hu oldalra. Fejérből 13-at, Somogyból és Veszprémből 1-1-et.) Csak néhány éve van ez így és a teljes állomány nem éri el a 10 párat. De mégis bíztató, hogy a rendkívül sikeres hazai odúprogramok visszahozták a Duna túloldaláról ezt a fokozottan védett fajt. 

A megyében a Mezőföld délebbi fele (Cece), a Sárvíz-völgy (Aba, Sárkeresztúr), Dinnyés környéke, Sárrét és a Zámolyi-medence azok a helyek, ahol az utóbbi öt évben a szalakóta tartósan mozgott vagy bizonyítottan megkísérelte a fészkelést.
Működési körzetünk az ekkor írt sorok óta kibővült a Sárvíz-völgy északi részével, ráadásul a vércsés akció miatt is több helyen jártam a megyében, ahol eddig kevésbé. Az alábbiakban a kiszemelt, alkalmasnak tűnő helyszíneket és a már kész munkákat mutatom be.

Váli-völgy
2018 nyarán a felcsúti, idén tavasszal a váli szakaszon találtam olyan erősen lelegeltetett, öreg fákkal szegélyezett völgyoldalt, ahol tiszántúli tapasztalataim alapján el tudnék képzelni szalakótát. A váli helyszínt olyannyira komolyan gondoltam, hogy a gyúrói-ráckeresztúri napon (lásd ITT) nálam volt az odú, hogy ha a közeli birkahodály gazdája engedi, gyorsan feltegyem egy akácra. Csakhogy a hodálynál embert nem találtam (szamár, kecske, birka, kutya volt), így pedig nem szerencsés dolog bármit tenni. Az odú nem veszett kárba, lásd alább, a váli helyszín pedig nincs elfelejtve...

1. Terület jellege: löszvölgy
2. Legelő jószág: juh, kecske
3. Védelem: nincs

Kender-tó (Vereb-Lovasberény)
2018 tavaszán a vértesacsai Madarak és fák napja rendezvényre egy kis kerülővel mentem és teljes hosszában végigjártam ezt a két nagyobb foltból álló, középen homokóraszerűen elszűkülő juhlegelőt. A legjobb benyomásokkal távoztam, így kapóra jött, hogy Válból hazafele épp a legelőtől északra vezetett el utam. Gyorsan bedöcögtem hát a dűlőn és feltettem az odút. Engedély volt, hiszen a legelő túlsó végén már évekkel ezelőtt tettem ki kuvik és búbos banka számára költőalkalmatosságot.

1. Terület jellege: homokos talajú legelő
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: nincs

Sárvíz-völgy (Szabadbattyán, Tác, Soponya)
Flesch Mártonnal már többször beszélgettünk arról, hogy az általa kiválóan ismert Észak-Sárvíz-völgyben hol vannak azok a helyek, amelyek teljesítik az alábbi kritériumokat: Legelő jószág járta gyepterületen van néhány magasabb fa, a hely pedig kevéssé zavart.
Ennek szellemében 2019. április 9-én nekivágtunk egy délutáni körútnak. Korábban hallott tipp, hogy az odú legyen nagyon feltűnő, így az átvonuló szalakótáknak is szemet szúr. Ezt igyekeztünk betartani.
A rögzítés dróttal történt, a fa károsítása nélkül. Marci szerzett engedélyt az egyik tulajdonostól, a másik helyen a Duna-Ipoly NPI vagyonkezelésében van a gyep, és a bérlővel beszéltük meg a dolgot, a hozzáállás igen pozitív volt.
Szabadbattyán:

Alföldi tapasztalat: a szalakótaodú legyen feltűnő helyen, nem túl magasan.

1. Terület jellege: a Sárvíz hajdani medre menti mocsár széle
2. Legelő jószág: szarvasmarha
3. Védelem: nincs

Tác:

A csúcsszáradt akácok vártapontnak is tökéletesek.

1. Terület jellege: homokos talajú legelőn sínylődő akácliget
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: nincs

Soponya:

Fent: az egyik odú a faj hagyományos kiskunsági otthonán, szürke nyáron. Lent: Flesch Márton szerelés közben.

1. Terület jellege: Sárvíz menti nagy kiterjedésű gyep
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet

További gondolatok
Alapítványunk öt éve során már több helyen tettünk ki szalakótának is alkalmas odvakat. Ezekről beszámoltunk, most csak a rend kedvéért szedtem össze a helyszíneket.

• Lovasberény, Kender-tó

1. Terület jellege: homokos talajú legelő
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: nincs

• Lovasberény, Antali-rét (harmadik éve kuvik költ benne)

1. Terület jellege: degradált gyep néhány nyárfával
2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
3. Védelem: nincs

• Pátka, Királyberek

1. Terület jellege: sovány legelő
2. Legelő jószág: szarvasmarha
3. Védelem: Natura 2000

• Székesfehérvár, Császár-víz-völgy (5 odú)

1. Terület jellege: patak menti rétek
2. Legelő jószág: juh
3. Védelem: részleges (Natura 2000)

• Székesfehérvár, Aszal-völgy (2 odú)

1. Terület jellege: löszvölgy
2. Legelő jószág: nincs, kaszálják
3. Védelem: Natura 2000 és helyi védelem

A hírek szerint egy új szalakótás LIFE program érinteni fogja a megyét, részletekkel egyelőre nem tudok szolgálni. Az biztos, hogy a Hortobágyon, Bükkalján, Mátraalján döbbenetes foglalási arányok vannak, rövid idő alatt sokszorosára nőtt a szalakótaállomány. Itt erre a kevés gyepterület miatt sajnos nincs reális esély, ám a megmaradt löszvölgyekben (pl. Belsőbáránd, Nagylók, Nagyhörcsök), a szikeseken (Alap, Sárkeresztúr, Aba) és a nagyobb védett foltokban (Sárrét, Zámolyi-medence, Sárvíz-völgy) kialakulhat egy stabil, 30-40 páros populáció. Mirajtunk nem fog múlni...

Az odvakról
Nem mehetünk el szó nélkül a masszív, alapos festéssel tartóssá tett odvak mellett, ezeket ugyanis nem mi vásároltuk, de nem is mi készítettük. Az egyik vércsés bejegyzésben említettem az akció kelet-pesti ikertestvérét. Nos, az ottani kollégáknál bejelentkezett egy cég, amely ablakokat gyárt, de szívesen segít a madarakon, ezért elkészített több tucat vércse- és szalakótaodút. Utóbbiakból kaptunk mi tíz darabot, még ingyen el is hozta a cég a székesfehérvári telephelyére. Köszönet Németh Andrásnak, hogy fontosnak érezte: ne csak szóban mondjon köszönetet az alapötletért, de kézzelfogható "licenszdíjról" is gondoskodott, továbbá az Aranyablak kft-nek az elkészítést és kiszállítást.

Vörös vércsék védelmében - Zárójelentés

A legutóbbi bejegyzésben szó esett a vércsevédelmi akció cselekvő szakaszáról. Örömmel kürtöljük világgá: két január 31-én feltett velencei ládának két héten belül foglalói voltak! Hasonló sikerekben bízva folytatódott a munka februárban és márciusban.

Harmadik mászás (2019. február 23.) Lovasberény, Csákvár, Nadap, Vál, Pákozd (5 láda)

Nem egyszerű eset, amikor végig kell haknizni a fél megyét: ezen a délelőttön Lovasberényben, Csákváron, Nadapon, Válon végeztem a ládakihelyezést, este pedig még volt egy pákozdi felvonás. Minden esetben saját készítésű ládákat tettem ki.

A lovasberényi szőlőhegy szélén, kaszálórét közelében került fel a láda egy akácra. Lakott ház közelében van ugyan, de a környék olyan csendes és táplálékban gazdag, hogy van esély a sikerre. Április 7-én csakugyan jött a telefon: vércse ül a ládában!

Ettől a helytől néhány kilométerre északra, a Rovákja völgyében, húsmarhák legelőjén keresgéltük az alkalmas fát a terület tulajdonosával. Egy jókora dió lett a befutó, ám erre a környékre még érkezett két további láda is március 31-én (lásd alább). A képen Stumpfold Norbert gazdálkodó.

Nadapon már télen kinéztünk egy óriási nyárfát; sajnos a fa mérete nem tette lehetővé a drótozásos kihelyezést, így itt kénytelen voltam szegelni.

Válon is a szőlőhegy volt a helyszín, a jelentkező szomszédjában levő szőlőültetvény diófájára tettük a ládát. Nehéz megítélni, hogy a vércse megtelepedésének mekkora az esélye, a terület jónak tűnik, egy próbát megér a dolog...

A pákozdi láda a teljes akció tekintetében egyedi, ugyanis nem fára, de nem is faoszlopra került, hanem egy, az M7-es autópálya Balaton felé menő sávjában haladók számára kihelyezett óriásplakát tartótraverzére. Talán a legkellemetlenebb feladat volt: teljesen ki kellett tolni a létrát, olyan érzésem volt, hogy a pulzusom lerezeg a létra aljáig. Ezek azok a pillanatok, amikor felmerül az emberben, hogy mi a jó nyavalyát keres tökegyedül 8 méteres magasságban. De aztán valahogy felkerül a láda és elmúlnak a rossz érzések.

Negyedik mászás (2019. február 25.) Seregélyes (2 láda)
Seregélyes-Szőlőhegytől délre egy magángazdaság két nagy táblája mellé került ki egy-egy láda. Külön érdekesség, hogy a második ládának otthont adó erdősávot az egyik cégtulajdonos telepítette évtizedekkel ezelőtt. Ez azért nem mindennapos napjainkban...

Ötödik mászás (2019. március 4.) Magyaralmás (2 láda)
A magyaralmási akció savát-borsát egy klasszikus észak-mezőföldi orkán jelentette, ami érdekes módon épp akkor kezdődött, amikor elindultam. Ott már aztán mit volt mit tenni, a helyi gazdálkodóval úsztunk az áramlattal. Nagyon kedvelem ezt a falut, így örömmel hagytam ott a "névjegyem" a református templom gyöngybagolyládáját követően a település határában is. És még el se fújta a létrát a szél...

Hatodik mászás (2019. március 21.) Velence (9 láda)
A január 31-i akció után egy újabb velencei körút következett, mégpedig az eddigi legsűrűbb programmal. Három gazdálkodó területén összesen kilenc láda került ki a helyére.
Az első négy láda egy nem tipikus mai gazda földjei mellé került. László vegyszereket is használ, de mégis évtizedekre előre gondolkodik, ami a talaj szerkezetének, vízháztartásának javítását illeti. Öröm volt elbeszélgetni zöldtrágyanövényekről, vetésváltási kérdésekről, és természetesen madárvédelemről.

A második személy nem tudott jelen lenni, így távollétében raktuk ki a ládákat a megbeszélt fákra. Az első helyszín különösen tetszett, ugyanis a Gurgyal-völgyről korábban csak hallottam. Tipikus mezőföldi löszvölgy, ahol tölgyek is megmaradtak. Íme a kilátás a ládától:

A nap zárása három ültetvény volt (meggy, szilva, dió), minden esetben a szélén, a madarak számára látható helyen került fel a láda.

Hetedik mászás (2019. március 29.) Ráckeresztúr, Gyúró (3 láda)
Mai ésszel udvariasan elhárítottam volna az eredetileg megjelölt körzettől igen-igen távol keleten élő két jelentkezőt, ugyanis a földrajzi távolság az én esetemben különösen fajsúlyos. Ezen a péntek délelőttön azonban pontot tettem a keleti hadjárat végére.
Ráckeresztúron biogazdálkodó házaspár kalauzolt el jókora lucernaföldjük mellé, ahol egy eperfán kapott helyet a láda.

A lucernában néhány T-fa is van (meg persze pockok jócskán), igen izgatottan várják hát a pocokirtó szakértők megtelepedését.

Gyúrón, azaz Gyúró és Pusztazámor között, a megyehatáron terül el egy reptér, a nagy kiterjedésű füves területet északról és délről is fasor szegélyezi. Egy-egy akácra került a két láda.

Előtérben a láda árnyéka.

Nyolcadik mászás (2019. március 30.) Kisláng (1 láda)
A keleti végpont (Gyúró) után jött a nyugati, Kisláng. A helyszín egy igen érdekes hely, a Herpa-halom nevű, szántó belsejében levő halom, ahol voltak alkalmas kőrisfák. A gazdálkodó elmondása szerint szoktak mozogni a környéken vércsék, úgyhogy nem csak a halom oázis jellege ad okot az optimizmusra.

A munka végén Adri folytat szakmai beszélgetést a vércsebarát gazdával.

Kilencedik mászás (2019. március 31.) Csákvár (2 láda)
Véletlenül éppen két hónappal a kezdés után Csákváron, a február 23-ai második helyen ért véget a Gazdákkal a vércsékért program. A Rovákja-völgy felső szakaszán, szépen karbantartott gyepek, facsoportok, kisebb állókultúrák (pillangósok, zöldugar) között kerestünk megfelelő helyszínt az utolsó két ládának.

A legutolsó feladat is kipipálva...

Összesítés:
Fejér megyéből huszonhatan jelentkeztek be. Köztük volt három határidőn túli, egyikük tervrajzot, a másik kettő jövőbeli ígéretet kapott. Négy hely nem alkalmas vércsetelepítésre. Két jelentkező megkapta a ládá(ka)t és maga rakta fel. A többit jórészt a jelentkező segítségével, kisebb részben egyedül tettem ki. (Néhány esetben volt segítségem, de nem konkrétan a földtulajdonos, hanem a közelben gazdálkodó másik jelentkező, tehát történt összedolgozás a vércsék érdekében.)
Nem mindig lehetett visszanyomozni, hogy a jelentkező hol hallott a lehetőségről, az biztos, hogy a Fejér Megyei Hírlapnak, a traktorboltban kitett plakátnak és a közösségi oldalon mások által végzett népszerűsítésnek volt eredménye. Az agrárkamarai és falugazdászi irodák plakátjainak hatása elmaradt a várttól.
A vércsebarátok száma leegyszerűsítve 19; ennyi személyhez került ki 40 láda. Közülük nagyobb szántóföldi mezőgazdasági vállalkozás 2, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó magángazda 10 (érdekességként: mindössze 2 biogazda), inkább állattartó gazda 1, ültetvénytulajdonos 2, természetközeli helyen területtel rendelkező 4.
Az akció során 35 gyári és 5 saját készítésű láda került ki, összesen egy mázsa gyöngykavics (!) kellett beléjük. A ládákat fákra tettük (akác, nemes és fekete dió, nyár, tölgy, eper, kőris, stb.), emellett hat esetben oszlopra (1 fa villanyoszlop, 5 kifejezetten a vércséknek leásott oszlop), egyszer fémtraverzre kerültek.
Ilyen volumenű vércsevédelmi akciót a közeljövőben nem indítunk, ám a tanácsadás, a ládatervrajzok "terítése" feltehetően folytatódik majd. Köszönet minden jelentkezőnek és aktív segítőnek.