Alapítványunk előző vércseprogramja során 2019. február 23-án tettem ki költőládát Pákozd határában egy szántóföldön levő, az M7-es autópálya Balaton felé vezető sávjai számára irányzott reklámtáblára. (A beszámoló ITT olvasható a "harmadik mászás" alcímben) A madarak hamar felfedezték, folyamatosan sikeres költések voltak itt az elmúlt években.
2022. május 27-én telefonon keresett meg Szombati Gábor, a reklámhordozószerkezet tulajdonosának képviselője. Cégük megbízást kapott, hogy az időközben viharkárokat szenvedett szerkezetet javítsák meg és helyezzenek ki egy új hirdetést. A szakemberek fel is vonultak a helyszínre...
...ám amikor felmásztak, akkor a következő látvány fogadta őket:
A tartószerkezeten olyan mértékű javításokra volt szükség, ami legalább egy munkanapot igénybe vett, világos volt hát, hogy a vércsefiókákat ez negatívan érintheti. Örömteli módon a cég rögtön nyomozásba kezdett és sikerült is néhány kört követően eljutni a láda kihelyezőihez, azaz hozzánk. Eddig (szerencsére) nem kellett hasonló problémát megoldanunk, így több madárvédő tanácsát kikértem. Voltak olyan nézetek, hogy az ekkora fiókák (pláne a képen is látható tartalék táplálékkal) kibírnának egy napot, ebben az esetben nem kellene a ládát és a madarakat bolygatni. Csakhogy a tulajdonosok határozottan kérték, hogy a láda (és persze a vércsefiókák) ne legyenek a munkaterületen, mert nagyon féltek attól, hogy a madárszülők elhagyják a fészket és a fiókák éhen vesznek.
Még aznap este körbejártam a pátkai határban levő ládáinkat. Hat ládából csak egynél nem mozogtak vércsék, kettőnél jelen volt legalább egy madár, kettőben a tojó benne ült, végül a hatodikban a fiókák fejét is láttam. Egyértelműen sokkal fiatalabbak voltak, mint azok a pákozdiak, akiknek új otthont kell keresni, ide tehát nem lehetett őket adoptálni.
Ezen a ponton a Pro Vértes Nonprofit Zrt. tapasztalt szakemberéhez, Szalai Gáborhoz fordultam. Gábor (akivel legutóbbi közös kalandunkról ITT emlékeztem meg) sok száz odú ellenőrzését, karbantartását végzi, így pontosan tudta, hol vannak olyan korú vörös vércsék, akik mellé be lehet tenni a két pákozdi madárkát. A felújítás rögzített határideje is közelgett, terveik szerint hétfőn kellett felvonulniuk a helyszínre, így az akciót vasárnap délutánra időzítettük.
A fiókák néhány nappal idősebbek annál a négynél, akik mellé Csákváron Gábor behelyezte őket. (Mint mondja, ez a szerencsésebb felállás, hiszen így a jövevényeket nem tudják a "helyiek" elnyomni.) Szépen beilleszkedtek, már gyűrűt is kaptak, hamarosan testközelből megismerkedhetnek a Zámolyi-medencével.
Újabb példája volt ez a helyi szervezetek közötti hatékony együttműködésnek (itt említem meg, hogy a szerkezet tulajdonosainak a Vadmadárkórház alapítója, dr. Berkényi Tamás adta a tippet, hogy a ládát esetleg mi raktuk ki) és az élet merőben más területén tevékenykedő személyek természetszeretetének.
Köszönet Szalai Gábornak és Szombati Gábornak!
A házi készítésű vércseláda a többszörös drótozásnak köszönhetően stabilan átvészelte azokat a szeleket, amik a hatalmas táblát megtépázták, ám az összecementálódott, köptekeből, ürülékből, táplálékmaradványokból álló "matrac" kiütögetését már nem bírta ki, így hamarosan itthon újjá fogom varázsolni és visszakerül Pákozdra. A tartószerkezet helyett azonban másik helyet kell keresni, ugyanis az M7 mellett a nyár a hirdetések fő kampányidőszaka, vagyis jövőre újra ütközhetne a vércsék költési ideje a reklámfelület kihelyezésével.
