A vörös vércsés program alapítványunk egyik érdekes húzásának bizonyult. E sorokat február közepén írom, a jelentkezési határidő már lejárt. A vércsék fészkelési idejéig még sok időnk van. Viszont néhány olyan tapasztalat gyűlt össze, amit szeretnék közhírré tenni.
Sajtó- és egyéb nyilvánosság
A felhívás megjelent a megyei hírlapban, emellett három országos mezőgazdasági lapba és az egyik sajtótermék elektronikus változatába írtam a mezei pocok elleni biológiai védekezésről. A felhívó plakátok kikerültek a falugazdász irodákba (az agrárkamara megyei vezetőjéhez is megyek majd ládát kitenni...), illetve mezőgazdasági alkatrészüzletekbe.
Sajnos a természetvédő szakma (a Pest megyei társakciót leszámítva) az esemény után kullog, a véralvadásgátló szerek már a spájzban vannak és nem látom azt a felvilágosító munkát, amit a több ezer földhasználó körében ilyenkor el kell végezni.
Sajtó- és egyéb nyilvánosság
A felhívás megjelent a megyei hírlapban, emellett három országos mezőgazdasági lapba és az egyik sajtótermék elektronikus változatába írtam a mezei pocok elleni biológiai védekezésről. A felhívó plakátok kikerültek a falugazdász irodákba (az agrárkamara megyei vezetőjéhez is megyek majd ládát kitenni...), illetve mezőgazdasági alkatrészüzletekbe.
Sajnos a természetvédő szakma (a Pest megyei társakciót leszámítva) az esemény után kullog, a véralvadásgátló szerek már a spájzban vannak és nem látom azt a felvilágosító munkát, amit a több ezer földhasználó körében ilyenkor el kell végezni.
Mi fán terem a vércseláda?
A program megszületésekor csak vásárolt ládákban gondolkodtunk. Aztán épp a Pest megyei kollégák lelkesedése, illetve az Adri barkács hobbija folytán a pincénkben fellelhető sok szerszám és faanyag folytán jött a kérdés: miért is ne próbálkozzunk saját ládák gyártásával?
Egy eredeti hortobágyi (fáról lepottyant) vércseláda lemérése adta a méreteket, de hát egy dolog az asztalosság és egy másik dolog a barkácsolás. Így aztán nem érdektelen annak felelevenítése, hogy hogy is lett a deszkából láda.
Ahhoz, hogy ne kelljen deszkát hosszában elvágni, háromféle szélességű deszkát használok. A két oldalfal és a tető 2-2 db. 15 cm széles deszkadarabból áll, ez kiadja a 30 cm-es méretet. A tető lejt, a hátfal 25 cm magas, ami két egymásra helyezett 12,5 cm széles deszka. Az aljdeszka ugyan lehetne szintén 15-ösből, ám olcsósága (fogyasztói ár: "Köszönöm!") végett raklapok deszkáit használom fel, melyek 10 cm szélesek, így 3 db. kell. Szintén belőlük lesz az előlap és a hátsó függőleges, alul-felül túlnyúló fa is. A tetőt zsindelyszeggel felerősített bitumenzsindely teszi vízhatlanná. Természetesen vannak itt-ott rések, de az eredeti lakhely, a szarkafészek is szellős, mégis elvoltak benne a vércsék pár millió évig.
Gyöngykavics a tüzépeken hiánycikk, így az iszkaszentgyörgyi homokbányában vásároltam 2-8 mm közötti frakciójú kavicsot. Nem aranyáron mérik, 60 kilót 400 forintért hoztam. Az odvak mányi "lelőhelyén" (Pro Vobis Alapítvány) rendeltünk húsz ládát, mert nem győzzük idővel a barkácsolást (lásd két kisgyermek).
A program megszületésekor csak vásárolt ládákban gondolkodtunk. Aztán épp a Pest megyei kollégák lelkesedése, illetve az Adri barkács hobbija folytán a pincénkben fellelhető sok szerszám és faanyag folytán jött a kérdés: miért is ne próbálkozzunk saját ládák gyártásával?
Egy eredeti hortobágyi (fáról lepottyant) vércseláda lemérése adta a méreteket, de hát egy dolog az asztalosság és egy másik dolog a barkácsolás. Így aztán nem érdektelen annak felelevenítése, hogy hogy is lett a deszkából láda.
Ahhoz, hogy ne kelljen deszkát hosszában elvágni, háromféle szélességű deszkát használok. A két oldalfal és a tető 2-2 db. 15 cm széles deszkadarabból áll, ez kiadja a 30 cm-es méretet. A tető lejt, a hátfal 25 cm magas, ami két egymásra helyezett 12,5 cm széles deszka. Az aljdeszka ugyan lehetne szintén 15-ösből, ám olcsósága (fogyasztói ár: "Köszönöm!") végett raklapok deszkáit használom fel, melyek 10 cm szélesek, így 3 db. kell. Szintén belőlük lesz az előlap és a hátsó függőleges, alul-felül túlnyúló fa is. A tetőt zsindelyszeggel felerősített bitumenzsindely teszi vízhatlanná. Természetesen vannak itt-ott rések, de az eredeti lakhely, a szarkafészek is szellős, mégis elvoltak benne a vércsék pár millió évig.
Gyöngykavics a tüzépeken hiánycikk, így az iszkaszentgyörgyi homokbányában vásároltam 2-8 mm közötti frakciójú kavicsot. Nem aranyáron mérik, 60 kilót 400 forintért hoztam. Az odvak mányi "lelőhelyén" (Pro Vobis Alapítvány) rendeltünk húsz ládát, mert nem győzzük idővel a barkácsolást (lásd két kisgyermek).
Országos érdeklődés
Helyi szervezetként kihangsúlyoztuk, hogy Székesfehérvár környékéről várjuk a jelentkezéseket. Csakhogy november elején a plakátot valaki elhelyezte a Mark Zuckerberg által alapított közösségi oldalon (mi nem vagyunk fenn ezen és nem is tervezzük). Ez egy elképesztő hullámot indított be, melynek során az egész országból jöttek a jelentkezések. Csak a legextrémebb néhány példa, ahol a Pátkától való távolság több száz kilométer: Újfehértó, Újszentiván, Gyékényes, Hajdúszoboszló, Léh, Szolnok, Törökszentmiklós... A jelentkezők részben gazdálkodók, de meglepően sokan méhészek, vagy csak nyugodt, csendes helyen élő háztulajdonosok, akik megörültek a lehetőségnek. Különösen örömteli volt két mezőgazdasági szakiskola érdeklődése (Törökszentmiklós, Szekszárd).
Lehetőségeink ezen távoli igények kielégítését nem teszik lehetővé, így a barkácsolókedvű személyeket ládatervrajzzal és kihelyezési útmutatóval láttuk el, a kevésbé kézügyeseket pedig megpróbáltuk összehozni a közelükben élő madárvédő, természetvédő kollégákkal. Remélhetőleg kialakulnak majd azok a személyes ismeretségek, melyek előbbre vihetik a természetvédelmet, madárvédelmet országszerte. Eddig 20 fő jutott el odáig, hogy adatait megadva tervrajzzal vagy a kihelyezés "kiszervezésével" segíthessük őket, futó érdeklődő ennél jóval több volt.
A legérdekesebb hívás Pest megyéből érkezett. Németh András természetvédő egyenesen a "licenszet" kérte tőlünk, hogy ők is meghirdessenek egy ugyanilyet, ugyanazzal a plakáttal, kissé más feltételekkel. Ennek természetesen nagyon megörültünk, folyamatosan figyeljük a híradásaikat az akció fejleményeiről. Andrásék kihasználták a közösségi oldalak mozgatóerejét, jó volt látni az önkéntes ládakészítőket, a deszkafelajánlásokat. Az akcióba beszállt az ezer éve ismerős Fási Tibor a Galga mentéről, ácsok, asztalosok mozdultak meg a cél érdekében. ITT és ITT bővebben olvashatnak a kelet-pesti kollégák tevékenységéről.
Nagy öröm volt egy rágcsálóirtással foglalkozó cég ügyvezetőjének hívása is. Nincs minden veszve, ha egy ilyen vállalatban felmerül a lehetőség, hogy mérgek helyett vércsékkel végezzen kártevőírtást ipari parkokban. A RONIX kft. terve sajnos nem válhatott valóra, mert állatorvossal konzultálva nem tartottuk a dolgot biztonságosnak. De akkor is köszönet jár Kovács Gabriella ügyvezető igazgatónak az érdeklődésért, dr. Sós Endrének pedig a szakmai információkért.
Mi a helyzet Fejér megyében?
Hiába jelöltünk ki egy kis mozgáskörzetet (északon Magyaralmás, délen Aba, keleten Velence, nyugaton Székesfehérvár határolja), nem volt szívünk elküldeni olyanokat, akik a megyében, de távolabb élnek. Így aztán seregélyesi, kislángi, csákvári, pusztavámi, váli, sőt gyúrói, mányi, ráckeresztúri jelentkezőink is vannak.
19 személynél jártunk már személyesen. Közülük a helyszín alkalmatlansága miatt el kellett utasítanunk négyet; mindannyian igazi természetbarátok, csak hát felesleges lenne kirakni ládát oda, ahova vércse biztosan nem fog megtelepedni. Van három olyan hely, ahol megpróbáljuk a telepítést a lakóházhoz viszonylag közel, "egy kísérletet megér"-alapon (Lovasberény, Nadap, Vál).
Nagyon örültünk a szántóföldi gazdálkodóknak, végülis nekik indult az egész. Seregélyesen, Pátkán, Pákozdon és Velencén szép erdők szélén, fasorokban, magányos fákon kapnak helyet a ládák. Több helyen a meglevő lucernatáblák pocokjai miatt kél el a vércsék segítsége. A T-fa szerepével mindenki tisztában van, a kihelyezéshez szívesen vettek tanácsokat.
Elsősorban Velence környékén jöttek sorban a megkeresések ültetvénytulajdonosok részéről. Öröm volt látni, mennyi ezekben a gyümölcsösökben a kihelyezett madárodú, és mennyire madárbarát szemlélettel rendelkeznek az itt tevékenykedők. Egy kertész szakember például a fekete harkályt és a zöld küllőt dicsérte ("Nagy farontó lepke ellen verhetetlenek!"), a fészkes, odvas fákat a rázógéppel nem is szüretelik, nagyon jó volt ezt látni-hallani.
Az első mászás (2019. január 31.) - Velence, Kápolnásnyék (5 láda)
Három meggyültetvényt, egy tanya melletti facsoportot és egy háztáji gyümölcsöst tettünk egy délelőttnyi munkával madárbarátabbá.
Minden helyszínen kihelyeztünk egy-egy vércseládát (egyet fa villanyoszlopra...
...egyet kifejezetten e célból leásott faoszlopra facsavarral...
hármat élőfára dróttal). A létra nagyon nagy volt, így egészen magasra fel tudtunk hatolni a fákon. Ez különösen jól jött a kuvikodú kihelyezésénél, ahol ketten légtornásztunk a jó 10 méteres magasságban:
A három meggyesből kettőt öreg akácfasor szegélyez, ezekre tettünk ki egy-egy kuvikodút és szalakótaodút, utóbbit búbos banka számára. A kuvikodúkat is sikerült jó alaposan beékelni, felrögzíteni, ami az északnyugati szélviharok hazájában nagyon nem mellékes...
Köszönöm Krisztiánnak és Józsefnek a lelkes munkát, illetve a jármű és létra biztosítását! Krisztiánt külön elismerés illeti az intenzív kertészkedés és a mindennapi madárvédelem példaértékű összekapcsolásáért. Józsefék tanyájánál kiderült, hogy az erdei fülesbagoly tavasszal fészkel, télen pedig a fenyőkön nagy számban nappalozik. Madárbarát lakóhely a javából!
A második mászás (2019. február 7.) - Pátka (6 láda)
Lakóhelyemen az igazán környezettudatos gazdálkodók egymást értesítették az akcióról, ezen a délelőttön hat helyszínen ládáztunk, ami három tulajdonost érintett. Az autót, utánfutót biztosító Lajos szántóit nem szegélyezik fák (telepítés tervben van), így neki oszlopokat kellett leásnia.
Lajos táblái közül végül a negyedikre az olvadás miatt nem került sor, azt a ládát egyedül fogja kihelyezni. Közben ugyanis feltettünk három ládát a két másik vércsebarát gazda területén is. Ők szerencsésebbek, ugyanis földjeiket jókora fák alkotta fasor...
...elfogadható méretű akácfák...
...vagy legalább az alsó mérethatáron levő, már éppen alkalmas fát is tartalmazó facsoport szegélyezi:
A ládákból nyíló többféle kilátás a garancia arra, hogy a fákhoz vonzódó és a nyílt tájakat kedvelő példányok is kedvükre válogathatnak:
Köszönöm Lajosnak, hogy önzetlenül segédkezett a kollégái területén is, továbbá hogy a vércsék érdekében vállalta az oszlopállítás nehézségét. Emellett olyan ökológiai kérdésekről is beszélgettünk, melyek túlmutatnak a vércsetelepítésen és példaértékű változást indítana el kicsiben, a saját szántóföldeken (őshonos fajkészletű, fajgazdag gyeptelepítés).
Lapzárta után érkezett: Lajos révén kikerült a hetedik láda is az őt megillető helyre, a Pátkai-víztározótól keletre. A háttérben levő fák a tó gátján állnak.
Ez pedig a kilátás a kőrakás-hegyi erdők és a Vargahegy irányába:
19 személynél jártunk már személyesen. Közülük a helyszín alkalmatlansága miatt el kellett utasítanunk négyet; mindannyian igazi természetbarátok, csak hát felesleges lenne kirakni ládát oda, ahova vércse biztosan nem fog megtelepedni. Van három olyan hely, ahol megpróbáljuk a telepítést a lakóházhoz viszonylag közel, "egy kísérletet megér"-alapon (Lovasberény, Nadap, Vál).
Nagyon örültünk a szántóföldi gazdálkodóknak, végülis nekik indult az egész. Seregélyesen, Pátkán, Pákozdon és Velencén szép erdők szélén, fasorokban, magányos fákon kapnak helyet a ládák. Több helyen a meglevő lucernatáblák pocokjai miatt kél el a vércsék segítsége. A T-fa szerepével mindenki tisztában van, a kihelyezéshez szívesen vettek tanácsokat.
Elsősorban Velence környékén jöttek sorban a megkeresések ültetvénytulajdonosok részéről. Öröm volt látni, mennyi ezekben a gyümölcsösökben a kihelyezett madárodú, és mennyire madárbarát szemlélettel rendelkeznek az itt tevékenykedők. Egy kertész szakember például a fekete harkályt és a zöld küllőt dicsérte ("Nagy farontó lepke ellen verhetetlenek!"), a fészkes, odvas fákat a rázógéppel nem is szüretelik, nagyon jó volt ezt látni-hallani.
Az első mászás (2019. január 31.) - Velence, Kápolnásnyék (5 láda)
Három meggyültetvényt, egy tanya melletti facsoportot és egy háztáji gyümölcsöst tettünk egy délelőttnyi munkával madárbarátabbá.
Frissen feltett búbosbankaodú, háttérben (bekarikázva) a vércseláda
Minden helyszínen kihelyeztünk egy-egy vércseládát (egyet fa villanyoszlopra...
...egyet kifejezetten e célból leásott faoszlopra facsavarral...
hármat élőfára dróttal). A létra nagyon nagy volt, így egészen magasra fel tudtunk hatolni a fákon. Ez különösen jól jött a kuvikodú kihelyezésénél, ahol ketten légtornásztunk a jó 10 méteres magasságban:
A három meggyesből kettőt öreg akácfasor szegélyez, ezekre tettünk ki egy-egy kuvikodút és szalakótaodút, utóbbit búbos banka számára. A kuvikodúkat is sikerült jó alaposan beékelni, felrögzíteni, ami az északnyugati szélviharok hazájában nagyon nem mellékes...
Madárbarát akác Velencén
Köszönöm Krisztiánnak és Józsefnek a lelkes munkát, illetve a jármű és létra biztosítását! Krisztiánt külön elismerés illeti az intenzív kertészkedés és a mindennapi madárvédelem példaértékű összekapcsolásáért. Józsefék tanyájánál kiderült, hogy az erdei fülesbagoly tavasszal fészkel, télen pedig a fenyőkön nagy számban nappalozik. Madárbarát lakóhely a javából!
A második mászás (2019. február 7.) - Pátka (6 láda)
Lakóhelyemen az igazán környezettudatos gazdálkodók egymást értesítették az akcióról, ezen a délelőttön hat helyszínen ládáztunk, ami három tulajdonost érintett. Az autót, utánfutót biztosító Lajos szántóit nem szegélyezik fák (telepítés tervben van), így neki oszlopokat kellett leásnia.
A munka kezdete: az erős reggeli fagyon tudtunk bejutni a tábla közepére...
... a lucernán a fagy kiolvadásakor is tudtunk közlekedni.
...vagy legalább az alsó mérethatáron levő, már éppen alkalmas fát is tartalmazó facsoport szegélyezi:
A ládákból nyíló többféle kilátás a garancia arra, hogy a fákhoz vonzódó és a nyílt tájakat kedvelő példányok is kedvükre válogathatnak:
Köszönöm Lajosnak, hogy önzetlenül segédkezett a kollégái területén is, továbbá hogy a vércsék érdekében vállalta az oszlopállítás nehézségét. Emellett olyan ökológiai kérdésekről is beszélgettünk, melyek túlmutatnak a vércsetelepítésen és példaértékű változást indítana el kicsiben, a saját szántóföldeken (őshonos fajkészletű, fajgazdag gyeptelepítés).
Lapzárta után érkezett: Lajos révén kikerült a hetedik láda is az őt megillető helyre, a Pátkai-víztározótól keletre. A háttérben levő fák a tó gátján állnak.
Ez pedig a kilátás a kőrakás-hegyi erdők és a Vargahegy irányába: