2019 - Beszámoló

Természetvédelem

Az általunk őrzött székesfehérvári helyi természetvédelmi területeken volt táblalopás mindhárom részterületen, ezek pótlása folyamatosan zajlott, amíg a táblakészlet engedte. 2019 végén egy máriamajori oszlop árválkodik tábla nélkül, az új készlet rendelése megtörtént. Egy-egy Nagy-völgyi és máriamajori-erdei táblát áttettem új helyre, ugyanis a védetté nyilvánítás óta eltelt öt év során áthelyeződtek utak, így a tábla a régi helyén nem töltené már be funkcióját. Szokásos nyári feladat a táblák előtti tisztogatás, sarlózgatás. Véleményem szerint a táblák minél hamarabbi pótlása, illetve a táblakörnyék rendezettsége jól jelzi a természetvédelem esetleges ellendrukkereinek, hogy a területen "valaki" rajta tartja a szemét. Sajnos volt illegális hulladéklerakás az Aszal-völgyben, elhárítása tavasszal megtörtént. A Jancsár-völgyben héja élvefogó csapdákat találtam élő galambbal felcsalizva a fácántelep mellett. Értesítettem a természetvédelmi őrt, aki intézkedett.

Márciusban Lendvai Gáborral cserjeirtást végeztünk az Aszal-völgyben, illetve a gyurgyalagfalon is nyestünk. A cserjeirtást sajnos nem két embernek kellene végeznie, a probléma ennél nagyobb horderejű és már nem sokáig halogatható. Május-júniusban a máriamajori erdőtelepítésben az ápolással egy menetben végeztem idegenhonos fásszárúak gyérítését. A védett fajok közül dokumentáltam a farkasalmalepkét (Aszal-völgy):

Több alkalommal jártunk a védelemre felterjesztett Gödör utcai szikes réten, elsősorban a sótűrő növények dokumentálása céljából:

Az év folyamán dr. Flesch Márton vezetésével zajlott a tác-fövenypusztai védetté nyilvánítás, év végén egy bíztató találkozó zajlott a táci polgármesterrel; folytatás januárban. Év elején hasonló céllal vettük fel a kapcsolatot az abai polgármesterrel, ugyanis Aba város határa tele van értékes, de nem védett élőhelyfoltokkal. Az igen pozitív hangulatú megbeszélés az őszi polgármesterváltás nyomán torzó maradt, 2020-ban elölről kell kezdenünk a folyamatot.

Madárvédelem:

Az év a vércsés akcióval indult, mely elég sikeresnek bizonyult mind a megszólított helyi gazdák számát, mind a program országos hatását tekintve.

Ezek a vércsék az akciónak köszönhetően kelhettek ki a tojásból Pátkától keletre... 

A kelet-pesti "ikerakció" levezénylője, Németh András volt olyan kedves, és a "licenszért" cserébe 10 db. szalakótaodút juttatott el hozzánk, melyek közül a Sárvíz-völgybe és Pátka határába tettünk ki néhányat. Utóbbinak különös aktualitást adott, hogy előbb a Császár-víz-völgy csalai-istvánmajori szakaszán, majd ezzel egy időben a pátkai Királyberekben lehetett szalakótákat (alighanem kóborló fiatalokat) megfigyelni.

Szalakótavédelem a pátkai Királyberekben.

Év elején egy Duna-Ipoly - MME - VÖLGY-HÍD koprodukció révén műfészek került a Dömötör-völgy (Csákvár) egyik termetes tölgyfájára. A célszemély a parlagi sas lett volna, egyelőre egerészölyv foglalta el. (Hasonló folyamat Fövenypusztán is zajlott, de ebben nem tudtunk részt venni.)

Székesfehérvár önkormányzatával karöltve elindult a fecskebarát Fehérvár program: áprilisban 80 molnárfecske-műfészket helyeztünk ki városi középületekre és az akció 2020-ban sem áll le. Foglalást nem észleltünk, a dolog jelentősége egyelőre talán a szemléletformáló hatásában van.

Idén is elvégeztük a szokásos felsőszentiváni sóstói kaszálgatást...

A 2018-as soponyai szigetépítésünk hasznosságát a gulipán költési kísérlete igazolta, ezért ügyes segítőimmel (Staudinger István, Kovács Erzsébet) egy kicsi (és egy pici) szigetet készítettünk a Fényes-tavon is.

Októberben az MME felhívására részt vettünk a Sárkány-tavon (Sárkeresztúr) a lekaszált nád kihordásában.

Munka után édes a séta a porhanyós sárkány-tavi tómederben. (Fotó: Kovács Ágoston)

Szokásos módon részt vettünk az országos bagoly- és ragadozószámlálásban. Volt egy próbálkozás a téli ragadozófészek-keresésre is, de a belombosodás után nagyon nehezen sikerült a fészkeket ismét megtalálni. (Ez a munka kézi GPS nélkül nagyon kevéssé hatékony...)

Oktatás, szemléletformálás:
Első helyre kívánkozik az időben utolsó esemény, azaz alapítványunk első saját kiadású könyvének megjelenése és a könyvbemutató sikeres lebonyolítása.

A könyvbemutató részeként Kovács Norbert terepmadarász tartott vetített előadást Pátka madarairól.

Több előadásunk is volt, pl. a Székesfehérvár Városgondnoksága által szervezett vizes élőhelyek világnapja és a fecskebúcsúztató, rendhagyó biológiaóra Pátkán, stb. Immár hagyomány volt az augusztusi Boglárka-túra, második alkalommal volt Pátkán fülemülék éjszakája,  illetve természetjáró túra a helyi óvodával és a vízi sportnapon.

A teliholdra időzített túra fénypontja a kelő égitest teleszkópos megfigyelése volt.

Szeptember elején zárult az Egy tanév a fecskékért akció; a kihívást teljesítő intézmények gazdag ajándékcsomagot kaptak, a külhoni 3 iskolát pedig 2020-ban szeretnénk vendégül látni. Ebben alighanem segítségünkre lesz Székesfehérvár speciális kerete, de erről majd 2020-ban úgyis beszámolunk.

Az SZJA 1%-kal kapcsolatos NAV közlemény ITT érhető el.

Szűzvártól a Tikmony-völgyig - Pátka természeti kincsei

2018-ban jelent meg az alapítvány első kiadványa, a Fövenypusztát bemutató füzet. Másfél évvel később az első könyvünk is kijött a nyomdából!

2017 őszén jelent meg hivatalosan a Vértes-Gerecse LEADER akciócsoport pályázati csomagja (alapítványunk székhelye, Pátka ebbe a csoportba tartozik). Feltett szándékunk volt a tanösvény kialakítására pályázni, ám a kiírás sajnos nem volt összhangban terveinkkel. Helyette azonban ott volt az ismeretterjesztő kiadvány támogatása. Az ötlet ekkor fogant meg: írni kellene egy könyvet , amelyből a pátkaiak, a Pátkát már futólag ismerők és az idegenek egyaránt hasznos ismereteket szerezhetnek a falu természeti értékeiről.

A könyv bemutatja a Pátka környéki igen változatos földrajzi viszonyokat, a tájhasználat múltbeli és jelenlegi sajátosságait, a madárgyűrűzési adatok érdekességeit. A fő részben először 15 túrajavaslat olvasható, köztük vannak madarászatok, növénytani kirándulások, lepkészet, illetve általános jellegű természetjárás. Utána konkrét útvonaltervek következnek: kerékpáros utak Pátka és az öt szomszédos település között, majd Pátkáról kiinduló túraötletek távolabbi helyekre. Az utolsó fejezet egy pátkai kirándulás gyakorlati megvalósításában segít (étkezés, időjárási körülmények, éjjeli túrázás, természetfotós tippek, óravázlatok, stb.).

A könyvet közel 200 színes kép illusztrálja, a fényképek mellett térképvázlatok segítik a tájékozódást. A képanyag tíz fotós munkája. A szöveg között QR-kóddal megnyitható madárhangok is helyet kaptak, részben hangulati aláfestésként, részben a határozást elősegítendő.

A kötet bolti forgalomba nem kerül. A pátkai önkormányzatnál ingyen kapható, továbbá az alapítványunknál megrendelhető. Ebben az esetben postán tudjuk küldeni (utánvétes postaköltség ellenében).
A könyvbemutató november 29-én volt a pátkai Művelődési Házban. Az eseményen Kovács Norbert terepmadarász, a könyv egyik fotósa tartott vetített előadást Pátka madárvilágáról. Legalább 60 fő vett részt a bemutatón, melyről a megyei újság és hírportál is beszámolt (ITT és ITT olvasható). Köszönet a szervezésért Helt Margit könyvtárosnak!

Gazdákkal a fecskékért Fejér és Veszprém megyében

A Fejér megyei „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány felhívást intéz minden olyan, Fejér vagy Veszprém megyében tevékenykedő mezőgazdasági szereplőhöz, akinek telephelyén, gazdaságában, üzemében füsti- vagy molnárfecskék fészkelnek. Három kategóriában a legtöbb fecskének otthont adó „házi-gazda” nyereményt kap, ám ebben a versengésben mindenki győztes, akinél a szerencse madarai fészket építenek.

A hazai fecskeállomány megfogyatkozása néhány éve már (sajnos vagy szerencsére) közügy lett, idén tavasszal is tucatjával olvashattunk a róluk szóló cikkeket. Ez a trend különösen igaz az ország nyugati, iparosodottabb felére, így a Közép-Dunántúlra is. Vannak olyan országrészek, ahol a háztáji jószágtartás még ma sem számít különlegességnek, nem ment ki a divatból a házi tej, a disznóvágás, a nyüzsgő baromfiudvar. Egyáltalán nem véletlen, hogy ezekben a megyékben a fecskeállomány sincsen akkora bajban, mint nyugaton, ahol a vidéki nyugalomra vágyó egykori városlakók akár perre is mennek, ha az utcában kakas kukorékol vagy trágyaszag érezhető. Ha pedig a változás szele elfújja az istállókat, ólakat, melléképületeket, de még a valamikori sárgyűjtő pocsolyát is leaszfaltozták, akkor ott a füsti fecskének sem lesz maradása.

Rovarászó füsti fecskék egy birkalegelő fölött (Hajdúszoboszló, Hajdú-Bihar)

Ezt a logikai lépést sokan megtették. Ám az már újdonság, hogy ezek a fecskék nem váltak hontalanná, nem költöztek messzire. Fenyvesi László Fejér megyei természetvédő felfedezése, hogy az általa kutatott két közép-dunántúli megyében gyakorlatilag megtalálta a falvakból és kisvárosokból „hiányzó” fecskeállomány elég jelentős részét tehenészetekben, sertéstelepeken és lovardákban. Vagyis ott, ahol a tulajdonosok, dolgozók, esetleg (lovarda esetében) a látogatók tudnak a madarakról, ám a madárvédők, természetbarátok előtt ez rejtve marad.

Nagyon megnyugtató, hogy a fecskék szállásadói az állatgondozótól és fejőnőtől a telepvezetőn át a cégtulajdonosig mennyire szívükön viselik madaraink sorsát. Ez reményt ad arra, hogy ebben a fecskék számára korántsem pozitív irányba változó világban az állattartó telepek és gazdaságok biztosítani fogják a nyugodt költőhelyet, amit a madarak szorgos, egy költési időben csak kilogrammokban mérhető mértékű rovarfogyasztással hálálnak meg.

Ez az ellető kb. 25 pár füsti fecske biztonságos otthona(Pusztaszabolcs, Fejér)

Alapítványunknak nem csak a címerében látható a két villásfarkú madárfaj. Az utóbbi években több helyi vagy országos kezdeményezésünk volt a fecskékkel kapcsolatosan (felmérések, rajzpályázat, képzőművészeti kiállítás). A 2017-ös rajzpályázat társkiírója az a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. volt, amelynek tejelő tehenészetében akkoriban Fejér megye legerősebb füstifecske-állománya költött. Ezt a meghitt, évszázados kapcsolatot a pályázat témája is kihangsúlyozta; az egyik téma ugyanis a fecskék és a gazdálkodás közötti összefüggés volt. A gyerekek gyönyörű rajzokon ábrázolták a főleg tehenek, kisebb részben lovak vagy sertések körül röpködő rovarokra vadászó fecskéket.

Szerbiában idén már harmadik alkalommal írtak ki pályázatot az ottani madárvédők. Azt a gazdát keresik, akinél a legtöbb fecske fészkel; őneki egy tonna kukorica üti a markát. Az ötletet igen jónak találtuk, ezért elhatároztuk, hogy a Közép-Dunántúlon megpróbáljuk kis módosításokkal megvalósítani. Várjuk mindazok jelentkezését, akik Fejér és Veszprém megye valamelyikében gazdálkodnak és telephelyükön, istállójukban, gazdasági épületeiken fecskék fészkelnek.

Egyértelmű, hogy abszolút mértékben a legtöbb fecske valamelyik tejelő tehenészetben fészkel, de mi nem szeretnénk, ha a kis gazdaságoknak nem lenne esélyük. A jelentkezéseket ezért három kategóriában várjuk. Minden kategóriában ajándék jár a legtöbb fecskének otthont adó gazdálkodónak, de napjainkban már egy fecske is nyarat csinál, ezért azok is nyugodtan jelentkezzenek, akiknél csak egy-két párban fészkelnek ezek a kedves madarak. 2020 során költési időben egy egyeztetett időpontban mindenhova ellátogatunk, felmérjük az állományt, így derül ki a jelentkezők közötti sorrend. A kategóriák a következők:

1. Kis vegyes gazdaságok

Egyéni vállalkozók, családi gazdaságok (max. 5 fő), őstermelők, akik a növénytermesztés mellett állattartással is foglalkoznak. Elsősorban itt lehet jelentősége a füsti fecske klasszikus költőhelyeinek, azaz a régi istállóknak, ólaknak, fészereknek, csűröknek. De mivel a telephely gyakran a gazda saját udvara, a lakóházon élő molnárfecskék is „beleszámítanak”.

A nyeremény 1 bigbag (kb. 1 t) vetésre is alkalmas, letisztított Bánkúti 1201 BIO búza. Ez a klasszikus magyar nemesítésű fajta vegyszerek nélkül is eredményesen termeszthető, magas állománya kiváló gyomelnyomó.

Ahol a különféle állati kártevők elleni védekezés összekapcsolódik: mezei pockokat gyérítő ragadozóknak került ki a T-fa, de most füsti fecske ült rá. (Tác-Fövenypuszta, Fejér)

2. Nagyobb vegyes gazdaságok

Nagyobb méretű gazdaságok (kft, zrt), */illetve  5-nél több munkavállalót foglalkoztató családi vállalkozások. Fontos, hogy egymásra épülő növénytermesztés és állattenyésztés legyen. Régiónkban elsősorban a tejelő tehenészetekre és sertéstelepekre jellemző, hogy a cég maga termeli meg a takarmány zömét.

A nyeremény kb. 5 hektárra elegendő fajgazdag zöldtrágyakeverék vetőmag. A pillangósokat is tartalmazó, eltérő gyökerezési mélységű mix egyszerre szolgálja a növényvédelem, a tápanyagutánpótlás és a talajszerkezet-javítás céljait, miközben átmeneti otthont biztosít rengeteg, a gazdálkodás számára hasznos rovar és madár számára.

3. Állattartó telepek

Olyan vállalkozások, ahol szántóföldi növénytermesztés alárendelt szerepű, vagy egyáltalán nincsen. (Gyepgazdálkodás természetesen lehet.) Ilyen létesítmények lehetnek a lovardák, sertéshizlaldák, juhászatok, húsmarhatenyészetek, halastavak.

A nyeremény 1 bigbag (kb. 800 kg) BIO őszi árpa.

Terveink szerint a program végén a győzteseken kívül az ehhez hozzájáruló résztvevőket is bemutatjuk a közönségnek a sajtóban. És természetesen elkészítjük és közreadjuk a két megye azon fecskelistáját, melyet a pályázat segítségével állítunk össze. A nyereményül szolgáló gabona saját ökológiai gazdaságunkból származik, míg a zöldtrágya vetőmagot, illetve a jutalom győztesekhez való eljuttatását a Vargáné Tünde és társa kft vállalja.

Jelentkezés és további információ:

„VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány

8092 Pátka hrsz 2606/3.

30-598-6002; fecskebarat2@gmail.com

Egy tanév a fecskékért

Tavaly ősszel hirdettük meg eddigi legösszetettebb pályázatunkat. Felhívásunkra 25 intézmény jelentkezett határainkon innen és túl. A rajzverseny, a rajzkiállítás és a megnyitón elhangzó kiselőadás lebonyolításáról nagyjából tucatnyi iskola adott hírt.

Az egész program célja a negyedik elem, azaz a fecskefelmérés volt. Ez, amint az várható volt, jócskán megszórta a mezőnyt. Végül hét csapat teljesítette a négy pillért, nekik járt a könyvcsomagból és kirándulási meghívásból álló garantált ajándék. Külön öröm, hogy közülük 3 határon túli (1 Partium, 2 Délvidék). Íme a győztesek:

Nagyhegyesi Ifjúsági Klub

Nádasdy Ferenc Általános Iskola (Nádasdladány)

Tabajdi Károly Általános Iskola (Zerind, Románia)

Móri Radnóti Miklós Általános Iskola Károlyi József tagiskola (Fehérvárcsurgó)

Petőfi Sándor Általános Iskola (Zenta, Szerbia)

Dózsa György Általános Iskola (Gunaras, Szerbia)

Általános Iskola (Vép)

Terveink szerint az erre fogékony csapatokat 2020 során vendégül látjuk Székesfehérváron, bemutatjuk nekik a környék legszebb élőhelyeit. Ennek megszervezésére már felvettük a kapcsolatot a várossal, hiszen, különösen a külhoni magyar iskolák számára, egy ideút komoly anyagi áldozatot jelent.
 A sárospataki Református Általános Iskola tanulója Füssi-Nagy Regő ifjú természetfotós. Az ő fecskés képe díszíti ezt a bejegyzést.
Egyelőre ezzel az akcióval lezártuk a gyerekek és fecskék programok sorát. Mindenkinek köszönjük a részvételt.

Boglárka-nap

A harmadik évben a tavalyi esőnapi kalandok folytán a negyedik fehérvári lepketúra zajlott 2019. augusztus 1-én a szokott helyszínen, a Borszéki és Szalontai utcák melletti réteken. Legalább kéttucatnyi résztvevő, az ideálisnál talán élénkebb szél, de emiatt kellemes hőmérséklet és sok érdeklődő kérdés: dióhéjban így lehetne összefoglalni a délelőttöt.

Kedves meglepetésként végre egy Boglárkát is köszönthettünk, legfiatalabb két túrázónk egyike, a nagypapával érkező egyik kislány ünnepelte a névnapját természetjárással. A szokásosan vegyes korú csapat igazán mindenre kíváncsi volt, a lepkék életmódján, határozásán, védelmén túl a vakondtúrásokból előkerülő, a terület vizes múltjáról árulkodó csigamaradványokra, a Város Tüdeje programra, a vadvirágokra.

A Borszéki úti rétek legmagasabb pontja kaszált löszgyep. Itt is van jócskán látnivaló.

A Borszéki úton a kaszálás után még csak most sarjadnak a vérfüvek, 1-2 hét múlva itt hatalmas lesz a nyüzsgés. A Szalontai utcán a vérfű szépen virágzott, és a kaszálótarló csodálatos virágmezővel várt bennünket. Staudinger István a lepkehálóval egy sor egyéb lepkét is fogott, még a legközönségesebb fajok is nagy élményt nyújtottak, hiszen a laikusoknak ritkán van alkalmuk közelről megfigyelni ezeket a mozgékony élőlényeket.

A Szalontai utcai rét vasút melletti része a sötét hangyaboglárka egyik legbiztosabb lelőhelye

Csete Gábor, a Városgondnokság természetvédelmi referense azt a remek hírt is közölte, hogy a rétek talán már jövőre védelem alá kerülhetnek. Ki tudja, 2020 augusztusában talán már a kócsagos tábla mellett sétálunk be lepkéket nézni...? A három szóban forgó maroshegyi terület védetté nyilvánítási javaslata ITT olvasható.

Sötét hangyaboglárka Staudinger István mutatóujján sütkérezik

A Fehérvári Médiacentrum videója ITT tekinthető meg.

Gulipánok

A madárvilág kellően színes ahhoz, hogy ne csak egy kedvencünk legyen. A hazánkban már előfordult 415, illetve az egy év során potenciálisan megfigyelhető 250-300 faj közül jó néhány áll közel a szívemhez, sőt emlékszem múltbeli nagy kedvencekre is életem korábbi szakaszaiból.

A fél évtizedes múltra visszatekintő "VÖLGY-HÍD" lehetőséget és alkalat adott rá, hogy a korábbi favoritok mellé olyan madarak csatlakozzanak, melyekért a puszta gyönyörködésen túl tenni is szeretnénk. A honlapon már volt szó a gyöngybagolyról, vörös vércséről, illetve a két gyakori fecskéről. Most is egy védencünk kerül reflektorfénybe, a partimadarak "zebrája", a gulipán (Recurviostra avosetta).

A lilealakúak rendjének legelején találjuk néhány nagyon érdekes életmódú rokona (csigaforgató, gólyatöcs, ugartyúk, székicsérek) között. A világon több faja él, Európában nemzetsége egyetlen képviselője. Elterjedési területe a tengerpartokra, a sekély, félsós (brakk) lagunákra, sólepárlókra összpontosul. (Életem során mindössze kétszer láttam tengert, de az olasz Jesolóban az Adria fölött éppúgy láttam gulipáncsapatot, mint Bulgáriában, a Burgasz melletti Atanaszovszkó-lólepárlóknál.) Éppen ezért érdekes, hogy szigetpopulációit megtaláljuk a kontinens belsejében levő szikes tavaknál is. Így van ez a Kárpát-medencében is.
A hazai szikes tavaknak gyakorlatilag a gulipán az elsőszámú karakterfaja, ugyanis a többiek határozása (sótűrő pozsgás növények, alacsonyrendű rákok) inkább a szakemberek terepe. A fekete-fehér tollú, felfelé görbülő csőrű, eltéveszthetetlen kaszáló mozgással táplálkozó gulipánt ugyanakkor azonnal felismeri bárki. Nem mellesleg jelenléte utal arra, hogy a vízben megtaláljuk a vízibolhákat, sórákokat, lebegőkandicsokat. (Hasonló példa: nem kell lyukakra vadászni egy lucernaföldön, elég azt megnézni, hogy van -e a táblán egerészölyv vagy vörös vércse. Ha van, akkor mezei pocok is akad.)

Hogy az opálos, zavaros vizű szikes tavak milyen csábítóak számára, arra több példánk van. A Sárvíz-völgy kis szikes tavai csupán 2 és 3 hektárosak, ám nincs olyan év, hogy ne látnánk rajtuk gulipánokat. Mivel a kis tavak jó ideje nem alkalmas fészkelőhelyek a vaddisznók vagy a Fényes-tónál a kopár part hiánya miatt, a madarak mégis itt vannak. Ez csak úgy lehetséges, hogy az átvonuló egyedeket (mondjuk a Fertő-tó felé menet) "lehúzza" a szikes víz látványa.

Egy hosszú életű madár, akár 20-25 évig is él. Így igenis elképzelhető, hogy egy-egy kis tó úgy tart el egy "populációt", hogy ott sikeres költés nincsen, csak táplálék. A természetes fogyást pedig az átvonuló gulipánok a fent említett módon kompenzálják. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy a Hortobágyon a szovjet légilőtér rehabilitációja során a bombagödrök beteetéséhez szükséges földnyerőhelyek viszonylag nagy, sekély, mesterséges szikes tavakká váltak, amiken szinte azonnal megjelentek a gulipánok. Holott a Hortobágy nem az a szik (azaz nem szoloncsák, hanem szolonyec), ahol a klasszikus szikes tavakat találjuk.

Ki hinné, hogy ez mesterséges vizes élőhely? Szikes tó jellegű földnyerőhely a Hortobágyon, Kunmadaras határában.

De visszatérve a Mezőföldre. 2015-ben Aba határában a Nádor-csatorna magas szintje, illetve egy lecsapoló műtárgy betömődése káprázatos madárparadicsomot teremtett, ahol gulipánok is jócskán költöttek. 2017-ben a Sárkány-tó mesterséges szigete volt annyira tökéletes állapotban, hogy legalább 40 pár gulipán fészkelhetett rajta tökéletes biztonságban.

Azóta jóval gyengébb esztendők járnak, de azért van teendő ilyenkor is. A felsőszentiváni Sóstón két egymást követő nyáron tevékenykedtünk annak érdekében, hogy a tavacska keleti és délkeleti partvonala legalább elvben (a predációt figyelmen kívül hagyva) gulipánbarátabb legyen (lásd ITT és ITT). 2019 elején egy futótűz leperzselte a tó teljes partját, nagyban megkönnyítve idén nyári munkánkat. A Fényes-tó már összetettebb kérdés, hiszen üzemtervezett erdő van a partján, azaz egy tűz ott óriási kárt okozna. A tavat teljesen körbevevő nádszegély jelenleg a gulipán újbóli megtelepedésének legfőbb akadálya. Táplálkozóhelyként ugyanakkor kiváló a tó.

Táplálkozó (és gyanakvó) gulipánok a felsőszentiváni Fényes-tavon 2018 júliusában.

És el is érkeztünk a harmadik kis tóhoz, Soponya mellé. A költősziget építéséről már megemlékeztem. A csapadék elég hektikusan érkezett hazánkban 2018 ősze és 2019 májusa között. Május 26-án egy nagy bejáráson ellátogattam mind a négy fent említett Sárvíz-völgyi szikes tóhoz, és mind a négynél volt gulipán. Csakhogy költési viselkedést sehol másutt nem észleltem, csak a kispusztai Sóstón, mint azt az alábbi fényképmontázs bizonyítja.

A piros körben egy tojás van, melyre a gulipán rá is ült (jobb felső sarok). A sziget bal oldalán a két madár éppen fészekcsészét próbál kialakítani.

Az időnkénti heves esőzések miatt ez a költés nem lehetett sikeres. De az, hogy a négy szikes tavaon sehol másutt nem láthattam kotló gulipánt, bebizonyította ötletünk helyességét. A szigetnek nem igazán kell ennél magasabbnak lennie, de ha a Sóstó ismét kiszárad, valószínűleg az alapterületét megnöveljük. Pillanatnyilag ugyanis a gulipánoknak itt semmi másra nincsen szükségük, csak egy talpalatnyi, ragadozóktól védett szárazulatra...
2018 nyarán szavazhattunk az idei év madaráról. Sajnos az én egy szavazatom nem volt elég, hogy végre a gulipán is kapjon egy kis reflektorfényt. A budapesti vizes világbajnokság kabalafigurájának pályázatán is megpróbáltam egy "hungarikumot" becsempészni, de mint sejthető, az sem nyert... Talán ha egyszer Sárszentágotán megkezdődik a szikes tórendszer rehabilitációja, a falu címerében is szereplő gulipán kaphatna egy útmenti táblát. Akárcsak a soponyai Sóstóhoz vezető dűlő eleje, ahol az átutazó természetbarátokat ez a csinos madár csalhatná oda az olykor igazán látványos szikes tóhoz. Ez egyelőre a jövő zenéje, de elképzelések vannak. 

A vércsék és a természet rendje

Szaporodni és sokasodni: ez az ősi parancs. A madárvédelemnek semmi más célja nincs, mit valamilyen módon segíteni a madarakat abban, hogy minél könnyebben, minél biztonságosabban minél több fiókát nevelhessenek fel. A tavaszi vércsés akciónk lényege is ez volt: minél hamarabb találják meg a vércsék a nekik kihelyezett ládákat és mutassák meg a vércsebarát jelentkezőknek, hogy mi a vércsevirtus.

Az akció jellegéből adódóan nem számíthattunk földcsuszamlásszerű információtömegre, hiszen majdnem mindenkit csak a vércsékkel kapcsolatban ismertünk meg, és mint arról már megemlékeztem, én magam sem vagyok az az utazóügynök-alkat, aki egyik nap Vajtán szöszmötöl, másik nap Mányban, harmadik nap Csóron, negyedik nap Kulcson. Ezért is volt olyan jó érzés kapni a híreket innen-onnan. A kitett ládák arányában ez még mindig nagyon kevés, de tartós, több éven át alkalmas eszközök lévén a többi már igazán a vércsékre van bízva.

Kisláng: A kicsinyke határhalomra kihelyezett vércseláda gazdára lelt, a madarak költöttek benne.

Lovasberény: Számomra is nagy meglepetés volt, hogy a zártkerti lakóháztól alig 40 méterre elhelyezett láda egészen hamar gazdára talált, a tulajdonos Mari még fényképeket is küldött először a foglalókról... 

utána a kirepült három fiókáról:

Pátka: Ezeket a ládákat volt a legegyszerűbb szemmel tartani. Kicsit talán sűrűn tettük ki, végül egy foglalás történt, amit sikerült kellően dokumentálni. Az emlékezetes oszlopos ládák egyike pár hónappal később:

A ládában még kucorog két lustaság. Tudnak már repülni, de minek?

Székesfehérvár: Ennek a ládának a sorsáról teljesen megbízható forrásból értesültem. Amikor a vásárolt darabok mellé barkácsolgattam, valahogy sikerült egy elég szerencsétlen kis példányt alkotni. Nem akarván kitolni senkivel, a saját lucernatáblánk mellé helyeztem ki, és pár hét elteltével már beköltöztek a vércsék. E sorok írásakor már a teljes család a lucerna pocoktalanításán szorgoskodik.

A tanulságok:

1. Nagyon sok ember fantáziáját megmozgatta a vércsetelepítés, az ország bármely pontján érdemes ilyen akciókkal próbálkozni.

2. A vörös vércse valóban a nagyobb testű madarak közül az egyik legkönnyebben telepíthető. Ha megfelelő helyre kerülnek a ládák, biztosra vehető a sikerélmény. Mint ennél a hortobágyi ládánál is...

A pásztorgém Fejér megyében

A pásztorgém (Bubulcus ibis) expanziója és költése Fejér megyében (2014-2018)

Kovács Norbert 

A pásztorgém mint indo-afrikai faunaelem, egyre gyakoribb előfordulású és egyre nagyobb egyedszámban jelen lévő madárfaj országszerte. Erőteljes expanziója már jó ideje tart a Kárpát-medencében, 2011-ben regisztrálták első költését a Hortobágyon.

A megyében 2015- ben még csak feltételeztük költését, de a következő évben bizonyossá is vált, hogy Soponya község közigazgatási területéhez tartozó, 6-os számú extenzíven üzemeltetett halastavon lévő szigeten, több más gémfaj (bakcsó, üstökösgém, kis kócsag, szürke gém, kanalasgém, illetve kis kárókatona) társaságában költött is - (N 47.01884268072119; E 18.48179101482299).

Megfigyeléseim szerint 3 pár biztos költését lehetett dokumentálni, a megfigyelt 6 adult, illetve 9 juvenilis madár jelenléte által, fészkenként 3 kirepült fiókával számolva. Legfontosabb táplálkozóterületüknek a Sárkeresztúr, illetve Aba község közigazgatási területéhez tartozó, a Kajtor-csatorna északi és déli partjai mentén elterülő rétek, legelők, kaszálók bizonyultak, melyek 2,5-4,5 kilométernyi távolságban helyezkednek el a költőhelyektől dél-keleti irányban.

A fő táplálkozóterület nagysága nagyjából 200 hektárnak adódott. Alkalmi táplálkozóterületeknek tekinthetők a Soponyai-víztározó keleti és nyugati oldalán elterülő rétek (2,5-3,5 km). A fiókák kirepülése után, jellemzően a Kajtor-csatorna mentén ÉÉK-i irányban kóborolva sok egyed a Seregélyeshez tartozó elzamajori területen (15 km), illetve Dinnyés határában (18 km) is rendszeresen feltűnt és a vonulás kezdetéig ott is tartózkodott. Egyetlen, Zámoly határában történt tavaszi megfigyelés is előfordult egy adult példány esetében 2016. májusában.

A 2014 végétől 2018 közepéig tartó vizsgálati időszakban 43 pásztorgém előfordulás során 144 egyedet észleltem, melyek adatainak elemzését az alábbi diagrammokon mutatom be. A megyében az első egyedet (adult példány) 2014. november 25.-én észleltem Dinnyés határában a Lólegelő nevezetű területen, az ezeddigi utolsó kettőt (adultok) pedig 2018. július 16.-án a Sárkeresztúrhoz tartozó Csikó-rét nevű fokozottan védett területen. A magányos példányok száma és aránya a megfigyelésekből: 15, azaz 10,42%. A legtöbb egyszerre látott madár 15 egyed (6 adult, 9 juvenilis) – 2016.08.11., illetve 2016.09.18., Sárkeresztúr. A 2017. évtől visszaesés volt tapasztalható az észlelt egyedek számában. Ebben az évben 2 költés biztosan volt, csak úgy, mint 2018-ban. Egyedszám megoszlás: 2014: 2 (1,38%) ; 2015: 14 (9,72%) ; 2016: 85 (59,03%) ; 2017: 21 (14,58%) ; 2018: 22 (15,28%).

Fecskebarát Fehérvár!!

Középen két kiváló szakember, jobbról a már felhelyezett műfészkek. Püspökkertvárosi óvoda (Székesfehérvár), 2019. május 7.

2019 tavaszán igen erőteljes hatása volt egy fecskék megritkulásáról és védelméről szóló interjúnak. A világháló forrni kezdett és kilépett medréből, országszerte fecskefészekgyártásba fogtak a kézműves műhelyek, sorban születtek a közösségi oldalak fecskés csoportjai. Mi csendesen szervezgettük a tavaly ősszel meghirdetett fecskés akciónkat, amikor március 1-én levél érkezett a székesfehérvári önkormányzattól:

"(...) megoldható-e a hátralévő idő alatt nagyobb mennyiségű kerámia fecskefészek kihelyezése a városban úgy, hogy azok akár már tavasszal elfoglalhatók legyenek a madarak számára? Munkátokra A Szabadművelődés Háza kerámia fészkeinek elhelyezése, rajzpályázatotok, a városi rétek kutatása és bemutatása kapcsán figyeltünk fel, és számítanánk közreműködésetekre itt is, részint a legmegfelelőbb helyek kijelölésében, részint a tényleges kihelyezésben. Olvastunk a fecskék vészes fogyatkozásáról, és ha a város tenni tud ennek megállításáért, megfordításáért, akkor szeretne. Elsősorban az iskolák, óvodák, közösségi helyek, kulturális és más közintézmények épületeinek ereszaljait, zugait tudjuk felajánlani, és természetesen megvásárolnánk a fészkeket, ahol szükséges a fecskepelenkákat is." 

Ha én molnárfecske volnék, nem haboznék sokat...

Az akció városi szinten a legmagasabb támogatást élvezi, mint arról az alábbi videó tanúskodik.

Április közepén a város megvásárolt 100 kerámia műfészket, illetve rendelkezésünkre bocsátott egy több mint 40 intézményt tartalmazó listát (bölcsődék, óvodák, iskolák, szociális intézmények).

A külcsín is számít... Cserép műfészkek természetesebb színűvé varázsolása Csete Gábor által. (Hozzávalók: szülőföld, víz, ecset)

Stratégiai módon terveztem meg a felkeresésüket, ugyanis Fehérvár nem kicsi, bajos lett volna hát ide-oda cikázni. Igen sok eresz nélküli, vagy fákkal sűrűn körbeültetett épület hullott át a rostán, míg a potenciális fecskés épületeket sikerült kiválasztani.

Az ügy következő kulcsszereplője a Székesfehérvár Városgondnoksága kft. Ők készítették elő a 10-10 műfészek számára helyet adó, pelenkával ellátott deszkát, amit aztán kosaras emelővel juttattak fel a magas épületek eresze alá.

A tartódeszka és a pelenka illesztése Székesfehérvár Városgondnoksága kft. - módra. Ezt hívják mifelénk precizitásnak...

A kiválasztott épületek közül május 7-én négyet tettünk fecskebaráttá. Ebből három korábban fecskés volt, a Püspökkertvárosi Óvodában rég ott dolgozó óvónő mesélt erről, az Öreghegyi Közösségi Házon néhány, a Széna téri általános iskolán tucatnyi fészek helye látszik.
Utóbbi helyszínen a gyerekek még fecskés verssel is készültek, miközben az égen a közeli panelek molnárfecskéi figyelték a munkát. Sok kérdést kaptunk a negyedik helyen, a Zentai úti iskolánál is. Jól bevált hát az a terv, hogy a kihelyezés egyúttal szemléletformáló esemény is legyen.

Kihelyezés alatt levő fecskefészkek és rendhagyó biológiaóra a Zentai iskolában.

Ez a kislány nagyon készül a fecskék fogadására... Püspökkertvárosi Óvoda (Forrás: Fecskebarát Fehérvár csoport Fotó: Deák Ferenc)

Természetesen nem tudhatjuk előre, hogy reagálnak a fehérvári molnárfecskék az igyekezetünkre. Mivel azonban reményeink szerint ötleteket adunk, íme a helyszínek elemzése.

Öreghegyi Közösségi Ház

Piros kabátban az ötletgazda, Deák Ferenc.

• Magas, különálló, érdes falú épület
• Korábban voltak fészkek rajta
• A kirepülés irányában (nyugatra) van egy füves, bokros zöldfolyosó (Aszalvölgyi-árok környéke)
• A környéken jelenleg nincs ismert fecskepár

Zentai iskola

(Forrás: Fecskebarát Fehérvár csoport Fotó: Deák Ferenc)

• Típusépület igen jó, derékszögű eresszel
• Nagyon jó táplálkozóhely az iskolával szomszédos Rácbánya, itt még egy kis bányató is van, ami ivóhelyként szóba jöhet
• A fészkek délre néznek
• A környéken jelenleg nincs ismert fecskepár

Püspökkertvárosi óvoda

• Igen magas épület egy domboldalon
• Korábban voltak rajta fészkek
• A kirepülés irányában (keletre) van egy füves, bokros, fás park (Milleniumi emlékmű)
• Néhány száz méterre van egy kis fecsketelep

Széna téri iskola

• A múltban egy legalább 20 páros állomány otthona lehetett
• A szomszédos tízemeletes házakon legalább 6-8 pár költ

Akik nélkül nem sikerült volna...

Az ötletgazda Deák Ferenc önkormányzati tanácsadó volt, az ő lelkesedése ragadt át a városvezetésre és vált az akció ennyire közös üggyé. 

Egy példa arra, hogy a Városgondnokság munkatársai mennyire lelkiismeretesek. A munka megrendelőjében nem szerepelt, hogy a molnárfecske fészke fent zárt, a deszkára előre felcsavarozott fészkek pereme és az eresz között maradt egy kb. 1,5 cm-es rés. Miután ez kiderült, minden fészket levettek és az új változat szerint csavarozták vissza. Mivel aznap 80 fészket tettünk ki, ez pontosan 320 előre nem kalkulált csavarozást jelentett... Köszönet a teljes városgondnoksági csapatnak!

A fecskebarát csapat. Pákozdi Zoltán (jobbra) kezében az a tábla, melyet mind a négy intézmény megkapott.

Az eseményről több médium is beszámolt.

• Kossuth Rádió 
• Székesfehérvár MJV honlapja
• Fejér Megyei Hírlap
• A Fecskebarát Fehérvár közösségi oldal

A tervek szerint a maradék 20 fészek a Szárazrétre kerül; ez egy családi házas övezet a város északnyugati részén.