2014 őszén több olyan beavatkozást is végeztünk, amely egyházi épületekhez kötődik.
Guttamási
Egy
nyári bejegyzésben már volt szó arról, hogy a környék talán legkisebb
templomának padlásán denevérkolóniát fedeztünk fel. A szaporodóhelyet a
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is megszemlélték és a
bőregereket kései denevérnek határozták. A természetvédelem és a természeti érték miatt
bosszankodó emberek közti súrlódást ilyen esetekben nekünk kell feloldani némi
társadalmi munka árán. Staudinger István (DINPI) megígérte az egyháznak, hogy a
denevérguanót az állatok telelőhelyre távozása után eltakarítja a padlásról.
Ebben a folyamatban alapítványunk részéről Pallos Zsuzsa és Kovács Gergely vett
részt 2014. október 29-én.
Több
zsáknyi guanót sepertünk össze a kedvenc gyülekezőhelyek (nagyobb gerendák,
főfalak) alól. Az akciót követően még tettünk egy kanyart Isztimérre, Pista
ugyanis felajánlott nekünk egy feleslegessé vált gyöngybagolyládát, amit
örömmel el is fogadtunk. A guanó sem veszett kárba, a konyhakert talajába
került, mint „biotrágya”. Staudinger István (madarászkörökben „Stadi”)
a DINPI részéről az egyik legmegbízhatóbb kapcsolatunk, aki tanácsaival,
információkkal gyakran segít bennünket. A ládáért ezúton is köszönet!
Pátka
A pátkai Szent Anna templom nyugat felől
Pátka
katolikus templomában a papi teendőket Tallér Krisztián látja el.
Megkeresésünkre szívesen beleegyezett, hogy a toronyba ládát helyezzünk ki, ám
a harangozó, Ida néni arra is emlékezett, hogy a toronyban volt láda korábban.
Felmászva aztán kiderült, hogy csakugyan van egy nem is rossz állapotú
költőláda a déli ablakban. Jelen formájában azonban költésre alkalmatlan,
ugyanis elfogyott az aljzatról a forgács és elvetemedett a furnér hátfal.
Új hátfal, friss forgács a költőrészben. Ezt követően már csak az odú melletti rést kellett "befoltozni" csirkedróttal.
A
fő gondot nem ez a pár percnyi javítanivaló jelentette. A padláson talált sok
régi és néhány friss ürülék, de különösen Ida néni rémtörténetei nyilvánvalóvá
tették, hogy a templomba bejárnak a gyöngybagoly ádáz ellenségei, a nyestek.
Tojáshéjat vittek fel a karzatra, beleittak a szenteltvízbe (!), felmásztak a
falra. Ilyen körülmények között az akciót ki kellett bővíteni. A torony felső
szintjét el kellett zárni a külvilágtól úgy, hogy kívülről csak a ládába
juthasson be állat, remélhetőleg a gyöngybagoly. Az biztató,
hogy a láda (azaz a harangok) szintjén csak régi gyöngybagolyköpeteke voltak, nyestürülék nem. Télen mindenesetre ellenőrizni kell majd, hogy nem
szemtelenkedett ‑e oda mégis ez az élelmes kisragadozó.
Kilátás a költőládából. Jobbra a Pátkai-víztározó, hátul a Velencei-hegység, középen a Gárdonyi és Kossuth utcai telkek háztáji parcellái. Remélhetőleg kellően sokszínű vadászterület lesz a gyöngybaglyok számára.
Költőládák
előkészítése
Az
idei második és harmadik költőláda-kihelyezés
Nadaphoz hasonlóan
készen kapott ládákkal történt. Az egyiket, mint fentebb olvasható, Staudinger
István adta, a másikat Fenyvesi László. Az első szegezett, a második
csavarozott, de mindkettő első nyílású.
Mi azonban oldalsó nyílásokat
szeretnénk a lehető legtöbb helyen alkalmazni, így a meglevő nyílásokat be
kellett fedni és új röpnyílást vágni a hosszabbik oldalon.
Itt kamatozott az, hogy mindkét
céltemplomban méréseket végeztünk, Velencén Pallos Zsuzsa, Lovasberényben
Kovács Gergely. A toronyablakok tájolásának, a párkány szélességének és
hosszának ismeretében alakítottuk ki az új röpnyílás-elrendezést. Végül a
csavarozott ládát szét kellett szedni, mert a szűk velencei toronyba csak így
lehetett felvinni.
Velence
2014. november 13-án az első helyszín a velencei református templom volt, ahol Pápai Szabó György lelkész várt minket. A gyönyörű ősfás templomkertben valószínűleg tavaszig madárodvakat is kiteszünk majd, most azonban a gyöngybagoly volt a főszereplő.
Egy valódi madárbarát templom: öreg tölgyfa, örökzöldek, természetvédő lelkész és bevetésre kész gyöngybagolyláda.
Pallos Zsuzsa az előzetes felmérés során a keleti ablakot szemelte ki a láda számára. Következett a röpnyílás kivágása a spalettán.
Az első lépés körberajzolni a láda bejáratát...
...ezt követi a fűrészelés...
...és az élek ráspolyos lesimítása.
Kihasználtuk a toronyablak adta lehetőségeket, így az alsó spaletta megmaradt szegélye a landolást segíti, míg a fölső afféle "esőfogó félereszként" funkcionál:
A párkány mindössze 30 cm széles, a láda viszont 50. Így kellett egy támasztékot tenni a láda aljára, illetve az ablakfához is hozzácsavaroztuk.
A kapott láda némi konstrukciós hibával rendelkezik: alul csaknem ujjnyi rés tátong. Ezt hamarosan egy leszabott OSB-lappal kipótoljuk majd, illetve a vitt forgácsmennyiség sem bizonyult elegendőnek. 95 %-osan mindenesetre így fest a láda:
Végül az elmaradhatatlan oklevélátadás következett. A torony jobb oldali ablakában ott van a láda, de a spalettán vágott nyílás olyan kicsi, hogy gyakorlatilag nem látszik.
Lovasberény
A velencei oklevélátadó után már indultunk is Lovasberénybe, ahol szintén a református templom fogadta be a költőládát.
Ez volt az első templom, ahol nem a harangokhoz, hanem egy szinttel lejjebb került a láda. Ennek praktikus okai is voltak (nem kellett olyan magasra mászni), ugyanakkor a berényi toronyban telekommunikációs berendezések vannak azon a szinten, vagyis ott eleve nem volt keresnivalónk.
A nehézség itt abból adódott, hogy a szegelt ládát nem lehetett szétszedni, így a műanyag hálón és a faspalettán méricskéléssel kellett meghatározni a kivágandó nyílást, majd a szűk helyen szinte vakon fűrészelni.
A nyílás kivágása után kénytelenek voltunk lemenni az utcára és a szemközti járdáról távcsővel ellenőrizni, hogy a két 16x16 cm-es nyílás mennyire fedi egymást... Apró igazítás következett, majd a toronyban talált hulladékdeszkákkal azt is elértük, hogy a láda nyílása mellett semmilyen apró állat (veréb, denevér, stb.) nem juthat be az épület belsejébe.
A láda fölötti világos foltok azok a deszkadarabok, amelyek elszigetelik a röpnyílást a templom belső terétől. A párkány elég nagy ahhoz, hogy a hátsó ellenőrző ajtó is használható lesz majd.
Látkép a nyugatra néző ládából. Csak egy házsort kell a madárnak átrepülni, és kinn van a szántók, gyepek mozaikján. A háttérben felsejlik a 811-es út melletti gesztenyefasor, ahonnan 2013 tavaszáról van gyöngybagolyadatunk.
A lovasberényi láda a templom fő oldalán van, mégsem ront semmit az épület képén. Egy 16x16 cm-es nyílás ugyanis parányi a hatalmas templomhoz képest.
Hajdú Szabolcs Koppány református lelkész átveszi az oklevelet.
Köszönjük az érintett egyházak hozzájárulását, idén még két helyszínen helyezünk ki ládát.
