A madáretetés ábécéje kertbarátoknak

·         Miért etetünk?

A madáretetés elvileg nem szükséges. Egy egyensúlyban levő rendszerben az áttelelő énekesek száma hosszú távon egyenletes szintű. Egy-egy kemény tél állománycsökkentő hatását a sikeres szaporulatú évek helyrebillentik. Csakhogy az ember belepiszkált ebbe a rendszerbe is vegyszerhasználatával, az öreg erdők kivágásával, a kóbor macskákkal, stb. Így a városi környezetben a téli madáretetés igenis segítséget jelent a kertekben, városszéli erdőkben élő, vagy télre odagyűlő fajoknak.

Házi veréb hím.

A madarak téli etetése kissé önző is: az élelemért, azaz az életért veszekedő, csipogó madárhadban mi a fűtött szobából gyönyörködhetünk. Ezzel azonban nincs semmi baj; a gyerekek természetszeretetre oktatásának például kiváló módja a közös madármegfigyelés, az etető közös feltöltése minden nap.

Hazánkban még gyakori, Nyugat-Európában nagyon megritkult a mezei veréb.

·         Milyen fajokat etetünk és mivel?

Hazánkban a fő etetőanyag a napraforgó, ezzel cinegéket, pintyféléket és verebeket csábítunk az etetőre. Változatosabb a menü, ha pintykeveréket (fénymag, köles, mohar) is kínálunk, kifejezetten a magevőknek (tengelic, zöldike, meggyvágó). 

Legkedvesebb vendégünk a széncinege.

Teljesen más igényük van a rigóféléknek: a fekete- és fenyőrigó, illetve a vörösbegy 1-1 félbevágott almával, konyhai hulladékkal (almacsutka, répahéj, főtt krumpli) etethető. 

Almát eszegető fenyőrigó, a háttérben mezei verebek.

Olcsó etetőanyag 1-1 kocka margarin, amit ágak végére húzunk (cinkék, harkályok szeretik). Gazdaboltban kapható, de házilag is készíthető a cinkegolyó, ami búzakorpából, napraforgóból és faggyúból áll. Régi etetőanyag a szalonnabőr és a tökmag (egyik sem sózott!), illetve a dió, elsősorban a cinegék szokták csipkedni. Férges dióbelet bátran tegyünk ki nekik.

Kistestű akrobata: diót csemegéző kék cinege.

A karvalyt is etetjük, mégpedig cinkével és verébbel. Ahogyan a lappok követik a félvad rénszarvascsordáik vándorlását, úgy a karvaly is bejön télen a településekre a zsákmányállatai nyomán. Védett madár, az ökológiai lánc fontos tagja, ne haragudjunk rá, ha naponta néhányszor „körülnéz” az etetőnknél, és alkalmanként sikeresen zsákmányol.

Sikeres vadászat után: házi verebet zsákmányolt a karvaly.

·         Mivel ne etessünk?

Kenyérrel (bélbántalmat okoz), búzával, kukoricával, sós szalonnával, fagypont felett nyers hússal (megromlik).

·         Milyen legyen az etető?

Itt csak a fantázia szab határt, a kilyukasztott lopótöktől a profi asztalosmunkáig bármi megteszi, ami megfelel néhány kritériumnak. A mag ne hulljon ki belőle, legyen fedele és egyszerre több madár is hozzáférjen. A legtermészetesebb etető az egész napraforgókalap, amit valahova kitűzünk és addig ott hagyunk, amíg van benne mag. Havazás utáni reggelen érdemes lekotorni a havat a kalapról, a többi már a madarak dolga.

Barátcinege lakmározik a napraforgókalapon.

Ha etetőt készítünk, az sose legyen minden oldalról nyitott (felejtsük el az áruházakban kapható nyírfából készült etetőcskét!), hiszen akkor a szél a magot ki-, a havat pedig bekotorja az etető belsejébe. Irányozzuk az etetőt úgy, hogy az uralkodó szélnek hátat fordítson, viszont mi az ablakból lássuk a forgalmat. Érdemes a házi készítésű etetőbe szöget verni vagy facsavart hajtani, amire cinkegolyót, szalonnabőrt, dióbelet akasztunk. Így az etető több szintű, nincs akkora tülekedés a belső részben.

Házi készítésű etető széncinegével.

Havazás után vagy hómentes időben bátran készítsünk szórót is. Növényzetmentes részen vagy letaposott havon szórjunk szét magtári sepredéket, szemetes napraforgót, kölest. Elsősorban a magevők (verebek, pintyfélék) szeretnek a földön táplálkozni.

·         Hogyan táplálkoznak a madarak?

A cinkék, a csuszka 1-1 maggal elrepül, a verebek, pintyfélék viszont betelepszenek az etetőbe, ott helyben morzsolják a magot és elkergetik a náluknál kisebb jövevényeket. Ezért jó a többszintes etető, az egyszerre kihelyezett több kalap. Így az agresszív fajok (pl. meggyvágó) nem tudnak annyira érvényesülni, mint ha benn csücsülnek egy egyszemélyes kis etetőben. Egy nagyobb etetőben hiába tátog fenyegetően a meggyvágó, a szemfüles cinke megtalálja a módját, hogy besurranjon egy napraforgóért.

·         Mikor kell etetni?

Az időjárás szabja meg, de november közepétől érdemes elkezdeni, hogy a madarakat szép lassan az etetőhöz szoktassuk. Ha a tél korábban köszönt be, akkor ez természetesen hamarabb kezdődik. EGÉSZ TÉLEN LELKIISMERETESEN ETESSÜNK, EGÉSZEN TAVASZIG! Az etetőhöz szokott madarak éhen pusztulhatnak, ha nem kapnak eledelt. Ezért javasolható, hogy feltöltős etetőt a lakóház közelében alkalmazzunk, a hétvégi ház, telek, szőlő, stb. inkább az előre kihelyezhető eledel (madárkalács, cinkegolyó) helyszíne. 2013 megmutatta, hogy olykor még március legvégén is etetni kell, legtöbbször azonban február végén, március elején szép lassan csökkenthető, majd elhagyható a napi adag.

Ahol már évek óta etetés folyik, a madarak is hamarabb megjelennek. Ismerősök ők, tavalyi, tavalyelőtti kosztosaink, akik jól emlékeznek a tőlünk kapott finom falatokra. Ezeket a korai (októberi, kora novemberi) érkezőket természetesen már „kényeztethetjük”, ugyanakkor ilyenkor még a természetben is nagyon sok a táplálék (pl. a gyümölcsfák kéregrepedéseiben rejtőző bábok, kifejlett rovarok).

·         Mi változik meg a kertben etetés hatására?

Bizony a madarak meglehetősen megváltoztatják az etető pár méteres körzetét. A lehullott, elázott maghéjak pár centis réteget alkotnak az etető alatt, nem beszélve természetesen az ürülékről. Akit ez zavar, előrelátóan fektessen le erős fóliát, így tavasszal könnyen a komposzthalomra továbbítható az anyag.

·         Milyen egy madárbarát kert télen?

Megoszlanak a vélemények, hogy kell –e télen itatni. Aki tudja vállalni, hogy akár naponta többször meleg vízzel feltölti, az itasson ilyenkor is. Hómentes hidegben ugyanis a madarak nem tudják a szomjukat a hó csipegetésével csillapítani. Ha azonban valaki csak reggel és este van otthon, ne tegyen ki vizet, mert az úgyis megfagy.

Szomját oltó mezei veréb.

Van olyan vélemény is, hogy a téli itatóba a madarak megfürdenek, a víz a tollukra fagy és nem tudnak repülni. Ezt nem érzem valós veszélynek. A fehérvári vízfolyások (Aszalvölgyi-árok, Gaja, stb.) telente fürdőhelyet is nyújtanak a madaraknak és sosem láttam összefagyott tollú madarakat.

A vidám színek ellenére téli felvétel (2008. december 5.); egy fürdőző széncinege.

Egy újabb, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által széles körben népszerűsített madárvédelmi eszköz a porfürdő, amely télen is hasznos. Egy tálca száraz homokból áll csupán, ebbe fürödve a madarak kellemesen enyhítik a parazitáik (pl. tolltetvek) okozta viszketést.

Hasznos, ha már kinn van télen a madárodú, mert ebben szívesen alszanak cinegék.

Az etetőn és esetleg itatón kívül sok egyéb is csábíthatja a tollas vendégeket. Ilyen a bogyótermő bokor: tűztövis, homoktövis, madárbirs, vadrózsa, stb. Jó élelemforrást nyújtanak az örökzöldek magjai (tuja, életfa, fenyőtoboz), királykák, fenyvescinke, esetleg keresztcsőrű táplálkozik rajtuk. A sűrű örökzöld bokrok remek búvóhelyek karvalytámadás esetén. Madarász elődeink "madárvédelmi kertsaroknak" nevezték el azt a nem túl rendezett, de madarak számára igen hasznos kertrészt, ahol nem az emberi rendmánia érvényesül. Itt nem kell a lombot összegereblyézni, a bokrok nőhetnek a szokottnál sűrűbben, a fákon legyen odú és ez lehet az etető helye is.

Féléves visszatekintés

Immár eltelt fél év azóta, hogy alapítványunkat nyilvántartásba vették. Ez, illetve az első kuratóriumi ülés is jó alkalmat kínál, hogy visszatekintsünk 2014-re és megtervezzük az előttünk álló téli hónapok során elvégzendő feladatokat.

Madárvédelem

Első évünk sikertörténete a vörös vércséhez kötődik, erről külön bejegyzésben emlékeztünk meg (ITT olvasható). Az úgynevezett "nagy D-odvak" remélt lakóit (füleskuvik, búbosbanka) egyelőre nem sikerült otthonteremtésre csábítani. 

Elkezdtük a környékbeli állattartó telepek felmérését. A tapasztalatok kedvezőek mind a hozzáállást, mind a telepek madárvilágát (pl. fecskék) tekintve. A tél folyamán ki fogunk helyezni speciális odvakat (vércseláda és nagy D odú) az alkalmas fákra.

Valószínűleg jövő tavaszig nem kerül rá sor, de a közeljövőben szeretnénk felújítani a természetes omlás vagy a becserjésedés miatt költésre alkalmatlanná vált egykori gyurgyalagtelepek lösz- vagy homokfalait is.

Gyöngybagolyvédelem

Korábbi tapasztalatok nélkül fejest ugrottunk ebbe az érdekes, szokatlan madárvédelmi akcióba. Az Észak-Mezőföld sajnos nem gyöngybaglyos vidék, de ez a templomlezárások számlájára írható, a változatos élőhelyek ugyanis igen kedvezőek lennének a faj számára. Az utóbbi öt évben kétszer láttunk errefelé gyöngybaglyot, egyszer Dinnyés és Pákozd között (Járosi Adrienn), egyszer Lovasberénytől nyugatra (Kovács Gergely). A remény tehát megvan, hogy az idei, pocokgradáció miatt igen népes szaporulat kóborló fiataljai rábukkannak a kihelyezett ládákra.

Az augusztusi nadapi akció óta (bővebben ITT) "hazai vizeken", a pátkai katolikus templomban jártunk. Ez annyiból rendhagyó helyszín, hogy már volt itt láda a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány jóvoltából, amit ki kellett javítani és friss forgáccsal fel kellett tölteni. Sajnos a templomba bejárnak a nyestek, így a tél folyamán kénytelenek leszünk ellenőrizni a ládát és környékét. Friss nyestürülék felbukkanása esetén sajnos a ládát le kell szerelnünk.

Szintén az akció eredménye, hogy a gúttamási katolikus templomban előkerült egy népes késeidenevér-kolónia (bővebben ITT). A napokban végezzük el a padlás takarítását a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársával közösen.

A folytatásra még idén sor került négy református templomban (Magyaralmás, Pákozd, Velence, Lovasberény), erről bővebben beszámolunk majd.

Lovasberény látképe a Kazal-hegyről. A jobb oldali református templom tornyába az ősz folyamán kerül ki a gyöngybagolyláda. 

Ökológiai gazdálkodással kapcsolatos tervek

Az alapítvány életének nagy eseménye volt a cikta juhok megvásárlása. Löszvölgyekben történő "bevetésükre" idén már nem kerül sor. Testközelből éljük át ugyanis a "természetvédő legeltetés" legnehezebb dilemmáját: hogyan és mikor legeltessünk úgy, hogy az nem negatív hatású valamelyik védett növényfajra nézve... A tervezett október eleji időszakban a kiszemelt tisztáson sosem látott mennyiségben virágzott a csillagőszirózsa (Aster amellus)...

Megkezdtük az öreg, ellenálló gyümölcsfák felmérését, nem csak löszvölgyben (székesfehérvári Pénzverő-völgy), hanem a pátkai szőlőhegyen (Páskom) is. Az alsótekeresi faiskolában állítólag vállalják ezek továbbszaporítását, de ezzel kapcsolatban még utána kell járnunk a részleteknek. Ha minden összejön, szeretnénk egy kis "helyi gyümölcsfajta-gyűjteményt" telepíteni valahol Pátkán. 

Jövő kora tavasszal várhatóan "megnyílik" Fóris Annáék kertjében a "Fejér megyei zöldség tájfajták ökológiai bemutatókertje". Erről még a tél folyamán biztosan beszámolunk bővebben.

Szintén tél végén vagy kora tavasszal szeretnénk hagyományteremtő jelleggel megrendezni Székesfehérváron egy magbörzét, hogy minél több embert csábítsunk a vetőmag-önrendelkezés és a tájfajtafenntartás szép és rögös útjára.

A székesfehérvári kertbarátokkal együttműködve madárbaráttá kívánjuk tenni a két fehérvári közösségi kertet. Már zsákokban van a számukra gyűjtött kalapos napraforgó, mint téli etetőanyag, tavaszig pedig a madárodvakat is felszereljük az alkalmas fákra.

Védetté nyilvánítások

Szinte az alapítványi bejegyzéssel egyidős a Pátkai-víztározó védelmi javaslata, de sajnos hivatalosan nem sok minden történt ez ügyben, holott már ott dübörög a nyomában a Pénzverő-völgy védelmi javaslata is (85 %-ban készen van)... Sajnos az önkormányzatok ügyintézését meggyorsítani nem áll módunkban. A már "sínen levő" védetté nyilvánítások is váratnak még magukra (Jancsár- és Aszal-völgy)... A védetté nyilvánítás ötletét egyes polgármesterek félelmetesnek érzik, sajnos ilyen ellenszélben a legnehezebb boldogulni, de azért igyekszünk folytatni az agitációt (Lovasberény).

Jó hír viszont, hogy alapítványunk jó munkakapcsolatot alakított ki a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, és hasonló jó viszony lehetősége érezhető Székesfehérvár környezetvédelmi irodájával is.

A Pátkai-víztározó helyi védelme remélhetőleg hamarosan mindkét érintett önkormányzatnál (Pátka, Székesfehérvár) napirendre kerül.