Ezt a mondatot 2016 nyarán írtam le egy Természet Világában megjelent cikkem (Egy agrársivatag madárvilága) zárásaként. Az apropót az szolgáltatta, hogy két és fél éves kisfiam aktív részvételével egy háromfajú pillangóstelepítés szegélyébe fákat ültettünk, erről anno meg is emlékeztem (ITT). Most szép lenne bemutatni, mekkorát nőttek azóta, de sajnos sem az, sem azóta bármilyen próbálkozásunk nem járt sikerrel, ugyanis vagy a szomszédban tárcsázó traktor, vagy az utat javítgató útgyalu, vagy őzek, vagy a szárazság, vagy mindezek együttesen tették tönkre a próbálkozásokat.
Az álmok nem arra valók, hogy feladjuk őket, és talán ez a bejegyzés is segíteni fog a nyári öntözés embert próbáló feladatában, vagyis hogy ne rajtam múljon a siker, ha már ennyit nyűglődtem korábban is.
Az első szállítmányban drótháló és oszlopok voltak (fent), a másodikban további drótháló és hat jókora, konténeres facsemete. A második képen az utánfutó fölött látszik a szántó belsejében levő kis, körbekerített terület.
Az eddigi hibák
Az európai őz jelenlegi állománysűrűsége mellett szántóföldi környezetben fizikai védekezés nélkül véleményem szerint fásszárúak nem telepíthetőek. (Természetesen ez nem igaz azokra a fákra és cserjékre, amelyek spontán jelennek meg, legyenek azok akár őshonosak, akár inváziós fajok. Az őz láthatóan a nagy gonddal elültetett fácskákat szereti.) A műanyag törzsvédő kevésnek bizonyult, úgyhogy a 2021/2022-es ősszel és télen már kerítésanyagot használtam.
Az is hiba volt, hogy eddig mindig egyszerre akartam nagy szakaszt befásítani, teljesen mindegy, hogy magvetéssel (makk, juhar és kőris termés, galagonyatermés) vagy ültetéssel. Nem rendelkezünk olyan eszközzel, ami egyszerre több száz vagy akár ezer liter vizet ki tudna szállítani a helyszínre.
Idáig csak szabadgyökerű csemetékkel foglalkoztam, ami nem önmagában gond, idén már bevállaltam a jóval drágább, de a siker nagyobb reményével kecsegtető konténeres fásszárúakat is.
A módszerek
2021 végén két kis, egyenként kb. 5 m2-es foltot kerítettem körbe 1-1 lucernatáblán szélén, egymástól kb. 60, a legközelebbi erdőtől kb. 300 méterre. Ehhez bontott vadhálót és a mellettünk levő erdősávban "kitermelt" vékony, magas fákat használtam. A telepítés két lépcsőben zajlott, először egy véderdőben ástam ki kőris magoncokat, ezek még november végén végleges helyükre kerültek.
2022 februárjában következett a második felvonás. Megragadta a figyelmemet egy japán módszer, a Mijavaki-erdő (elnézést az írásmódért, de így magyaros, másutt az angolszász átírás szerinti Miyawaki dívik). Erről ITT olvashatnak, de azért a lényege röviden:
* Őshonos fák és cserjék alkotják
* Egymáshoz igen közel vannak, hogy felfelé törekedjenek
* Talajtakarás, öntözés szükséges
* Alapterülete kicsi, néhány négyzetméteres
Annyit változtattam a dolgon, hogy a foltok sarkaira, az oszlopok mellé bekerült 3-3 termetes fa, minden foltba 1-1 mezei juhar, magas kőris és vadkörte. Az állomány zömét azonban a kőrisek mellé ültetett molyhos tölgy, kökény, galagonya, kecskerágó jelenti majd. A talajtakarás elkészítését tavaszra toltam, amikor majd a lucerna sarjadása miatt 2 lépésről nagy tömegű takaróanyagot tudok szerezni. Szintén egy terv, hogy a szántóinkon bosszúságot okozó köveket, illetve a környéken talált korhadt fatuskókat is ide hordom, hogy mindenféle állat búvóhelyei lehessenek.
A másik helyszín is ökológiai gazdaságunkban, gabonavetések között vetetlenül maradt keskeny (kb. 1,5 méter) sávban volt.
Jobbról rozs, balról búza, középen másfél méter kopasz sáv. A legközelebbi erdő több száz méterre. A földön az oszlopok hevernek...
Először itt is a kerítés készült el, az összkerület kb. 45 méter.
...itt viszint már minden oszlop áll, és előre elkészültek az ültetőgödrök is a nagy fák számára.
A terület bekerítve, beültetve.
Egymástól négy méteres távolságban beültettem 4 jegenyenyarat és 2 madárberkenyét; ezek 3-3,5 méter magas konténeres egyedek. A kerítésoszlopokhoz kikötöztem a fákat, hiszen a telepítés idején is viharos szelek fújtak. A nagy fák közé aztán bekerült 5 kocsányos tölgy, sok molyhos tölgy és a fent említett őshonos cserjék, azaz egy picikét ötvöződik a Mijavaki-erdő és egy őshonos, fajgazdag, aljnövényzettel is rendelkező fasor eszméje.
A magányos fák is bekerültek a programba. Ahol a tábláink sarkán van valamilyen jelzőoszlop, oda ültettem egy-egy fát, leginkább mezei juhart. Minden esetben vadháló védi őket.
Ez a kiindulási alap 2022. február 28-án. Most következik majd az öntözés, az eredés megfigyelése, a hibák feltárása és lehetőség szerinti kiküszöbölése.
A felvázolt akció ugyan nagyon gyermetegnek tűnhet a maga pár négyzetméteres méretével, de az ültetőanyag így is 100.000 Ft-ba került, pedig jócskán használtam magam által kiásott magoncokat, csemetéket is, továbbá nem költöttem pénzt sem oszlopokra (újrahasznosítás, kivágott akácok és ostorfák törzse), sem a vadhálóra (kerítésépítés után megmaradt vagy bontott anyag), sem az ültetőgödrökbe tett tápanyagra (saját juhok trágyája, korábbról megmaradt granulált humusztrágya).
Egy jegenyenyár ültetése.
Terveim szerint ezentúl minden ősszel elvégzek egy-egy, hasonló volumenű telepítést, mert ennek az ideje mégiscsak novemberben van. Az eddig eltelepített fajok mellé nagyon szeretném a leginkább szárazságtűrő fánkat, a virágos kőrist, illetve érdekelne a szürke nyár is.
Külön meg fogok emlékezni majd arról az évelő méhlegelőről, amit valamikor 2022 második felében telepítünk majd el, 100 %-ban természetbarát célokkal.
Minden földtulajdonost arra biztatok, hogy bátran kísérletezzen ilyen kicsike lépésekkel, nyugodtan keressen a környékbeli erdőkben könnyen kiásható őshonos fácskákat, bokrokat, hogy a sivárodó agrártáj valamennyire színesebb, változatosabb, élhetőbb legyen!
