2023. november 26., vasárnap

Kilépni a komfortzónából - madarásztúra Pátkán

A madarászat egyik, kívülállók számára sokszor nehezen értelmezhető vonása az, hogy ezt a tevékenységet extrém körülmények között is végezzük (nem azért, mert fakírok vagyunk, hanem azért, mert a madarak akkor és ott vannak jelen, mi pedig szeretnénk őket megnézni).

Még süt a nap... Indul a túra a Pátkai-víztározó középső medencéjénél (Fotó: Török Ferenc)

2023. november 25-én délelőtt kéttucat érdeklődő kóstolt bele abba, hogy az évnek ebben a szakában milyen időjárási jelenségek színezhetik a napokat: hideg idővel, de gyönyörű napsütéssel indítottunk, majd nyugat felől ólomszínű felhők érkeztek viharos széllel. Késő délelőttre teljesen beborult, kétszer a hódara is eleredt... Ez azért sokakat be szokott kergetni a meleg szobába. Pedig a tavon több száz madár élte mindennapjait, nekik ez a november végi tél meg se kottyant.

Nyakgyűrűs nyári ludak is előkerültek (Fotó: Kurfis Ilona)

A tározón tanyázó ludak közül szokásos módon a nyári ludak elég nagy számban bent maradtak, délig csak mintegy 100 nagy lilik érkezett inni. Gyönyörködhettünk az úszórécék színpompás nászruhájában (tőkés, csörgő és fütyülő réce), egy villanásra még egy kontyos réce is felbukkant (ő a bukórécék közé tartozik). Két téli ruhás búbos vöcsök egyenesen nászviselkedést mutatott, hát ennyire érdekelték őket a zord körülmények... Szép látványt nyújtottak a nagy kócsagok, a szürke gémek, a kárókatonák, illetve a sztyeppi és dankasirályok is.

A víztározó mindig élményt ad a fiatalságnak (Fotó: Dr. Kovácsné Fekésházy Anikó)

A résztvevők közül a legfiatalabbak természetesen hamar átélték a felfedezés ősi izgalmát. Egy fél őztetem, sirályszárny, döglött hal, a partot ostromló hullámok nyújtották nekik azt, amit kizárólag a természetben lehet átélni. (Jelen- és jövőbeli túravezetőknek egy apró tanács: érdemes a szülőket megcélozni az információkkal, addig nyugodtan hajítsuk a gyerekek közé a gyeplőt...)

A tó őszi arca (a hódara előtt) (Fotó: Török Ferenc)


Köszönet a résztvevőknek és a madaraknak!

2023. november 19., vasárnap

Őszi madarásztúra Pátkán

Ha az ember bombasztikus akar lenni (márpedig erre nap mint nap látunk példát), akkor szívesen von párhuzamot a "mi kis helyünk" és a "távoli nagy hely" között, és akkor a Kiskunság a "magyar Szahara", a Balaton a "magyar tenger", Gemenc a "magyar amazonasi esőerdő", a Kékestető pedig a "magyar Mt. Everest". 
A viccet félretéve, már legalább tíz éve érzek olyasmit, hogy "Pátka a Fejér megyei Tata". Hiszen mindkettő mesterséges tóval rendelkező település, ahol a házaktól macskaugrásnyira gyönyörködhetünk több ezer vadlúd és vetési varjú, több száz réce és sirály, több tucat szürke gém és nagy kócsag látványában.
Sirályok a Pátkai-víztározón


Az élet úgy hozta, hogy 2023-ban éppen a Tatai Vadlúdsokadalom napján nyílik mód bárkinek belekóstolni a késő őszi madarászat hangulatába, de ehhez nem kell elpöfögni a Komárom-Esztergom megyei városkába.
Vadludak a Pátkai-víztározón

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány szervezésében könnyű, minden korosztály számára ajánlott madarászkirándulást tartunk a Pátkai-víztározónál 2023. november 25-én (szombat) délelőtt. Az eseményre hozunk teleszkópokat (állványos, nagy nagyítású távcső), amivel mindenki "közelről" megcsodálhatja a tó madarait, beszélgetünk a madarakról, védelmük lehetőségeiről, a víztározó jelentőségéről.
Érdemes melegen öltözni (kesztyű sem túlzás!), elfér a táskában egy termosz forró tea, illetve akinek van távcsöve otthon, feltétlenül hozza magával.
Varjúéjszakázóhely a Pátkai-víztározó partján

Találkozóhely 9:30-kor a pátkai focipálya parkolójában lesz, a túra várható időtartama a madarak számától és az időjárástól is függ, de nagyjából másfél-két óra.
A focipálya a falu fő utcájáról (Kossuth u.) a római katolikus (sárga) templom mellett nyíló Gál köz felől közelíthető meg, a képen a koordináta is olvasható.

Esőben, hóban, havasesőben és viharos szélben a programot nem tudjuk megtartani, ha tehát Katalin napján ilyen idő lenne, akkor egy későbbi időpontban (az időjárási előrejelzés függvényében) pótoljuk a túrát.
Mindenkit szeretettel várunk.
További információ: Kovács Gergely Károly 30-598-6002

2023. november 6., hétfő

Már megint ürgésztünk...

Egy ürgetelepítés a mai protokoll szerint minimum 100 egyed átköltöztetésétől kezdődik, ráadásul mindezt nem egyszerre kell végezni, hanem két fordulóban, tavasszal (amikor a nőstények vemhesek) és nyár végén (amikor már teljesen önállóak a fiatalok).

Lelkes csapatunk tavaszi akciójáról ITT számoltam be, most néhány kép és gondolat az augusztusi felvonásról.

Adva van, hogy rendelkezésünkre állt a Duna-Ipoly Nemzeti Park csapdakészlete, itt a megye területén, elérhető közelségben, elegendő mennyiségben. A probléma már tavasszal is és most is a minőséggel volt. Aki még nem látott ilyet, annak nehéz elmagyarázni, de a lényeg: a csapda akkor "kattan el", ha az almacsalit tartalmazó kis fémlapra az ürge ránehezkedik, miáltal két fémrudacska egymáson elcsúszik és a két ajtócskát lecsapja. A gond az, hogy a berendezés nem elég érzékeny: vagy a fémlap rövid, azaz fizikus nyelven az erőkar nem elég hosszú, vagy a két rudacska között túl nagy a súrlódás. Bárhogy is, egy csomószor az ürgék kacagva bemennek a csapdába, helyben fogyasztják az almát vagy hazaviszik és kimasíroznak. "Boldog" vagyok, hogy erről dokumentáció is van:



A várakozás órái alatt a reptéren két érdekes állat került elő, egy fiatal kék vércse...

...valamint a jóval közelebbről megfigyelt sisakos sáska:


Az ürgék őrzése a tavaszihoz hasonló módon, remek szervezéssel zajlott. Én egy éjszakázásban, illetve a kerítés szétbontásában vettem részt.


2023. november 4., szombat

Jó ilyet látni...

 


Hívást kaptam a napokban Csákvárról. A pár éve ideköltözött Markó Gergely mutatkozott be, aki később ezeket a képeket küldte az általa készített ládákról, illetve utólag is engedélyt kért, amiért alapítványunk programjának nevét felírta az oldalára.
Nem tudom, mi ennek a vércsézésnek a varázsa, de messze a legsikeresebb, legmesszebb ható akciónknak bizonyult. Gergely pedig máris meghívót kapott év végi találkozónkra, hiszen bár a megyei csapatból többen ismerik őt, én most tudtam meg, hogy a szomszéd faluban nemrég egy újabb lelkes madárvédő ütött tanyát. Akárcsak ládájában a vércsék...