Madáratlasz Program

A 2014-ben meghirdetett európai madáratlasz program (röviden MAP) az öreg kontinens eddigi legátfogóbb ornitofaunisztikai felmérése. A gyűjtött adatok egy európai költési atlasz alapját képezik, közben azonban lehetségessé teszik egy hazai költési atlasz megalkotását is. Míg Európára vonatkozóan voltak már ilyen kötetek, Magyarországon ez egy nagyon fájóan hiányzó mű mindmáig. 

2014-ben még csak előzetes vizsgálódásokat végeztem (pl. Magyaralmáson, Kincsesbányán), 2015 tavaszától azonban belevetettem magam a "MAP"-ozásba. Különösen az első évben kívánt ez sok áldozatot a család részéről, hiszen rendszeresen külön utakon járva végeztem a felméréseket.
Az eredeti vállalásom a Székesfehérvártól északra levő 10x10 km-es négyzet volt (kódja CT03), ebben van az Aszal-völgy, a Máriamajori-erdő, a Jancsár-völgy, azaz az általunk őrzött helyi védett területek, továbbá a szántóink és a Pátkai-víztározó egy része. A teljesség érdekében azonban új helyeket is be kellett járnom. Ilyen volt például a Vörösmarty-halastó, a 81-es úttól keletre levő szántók és gyepfoltok, illetve Sárkeresztes.

B1= Pár megfigyelése lehetséges költőhelyen. Ezek a gólyatöcsök végül nem fészkeltek a Pátkai-víztározónál, de azért hetekig kitartottak az északnyugati sekély elöntésen.

2016-ban a megyei koordinátor megkért, hogy vállaljam el a CT04 négyzetet is. Ennek a négyzetnek a legfontosabb része a Zámolyi-víztározó, egy kiemelkedő madárparadicsom. Emellett ugyanakkor a CT03-mal összevetve sokkal több eddig teljesen ismeretlen résznégyzetet is tartalmaz, főleg északon (Csákberény-Gánt-Csákvár vonal) és északkeleten (zámolyi határ). Az utolsó 2,5x2,5 km-es négyzeteket 2017. július 14-én mértem fel.

Igyekeztem nagy hangsúlyt fektetni a madarászszempontból meglehetősen mostohán kezelt részek vizsgálatára, a vállalt négyzeteimen kívül is. Ilyen terra incognita Lovasberény határa, a pátkai határ keleti része, a Velencei-hegység keleti fele. Adatgyűjtést szinte kizárólag költési időben végeztem, a rendszer tanúsága szerint 68 db. 2,5 x 2,5 km-es négyzetből 195 teljes fajlistát, míg alkalmi megfigyelést vagy részleges fajlistát további 16 négyzetből töltöttem fel. A megfigyelési napok száma 150, a megfigyelt madárfajok száma 188.
A MAP a ranglistát a teljes fajlisták alapján állítja össze. Ebben én 2017. augusztus 29-én a 36. helyen állok, az előttem álló 35 madarász közül pedig mindössze ketten mértek fel nálam kevesebb UTM-négyzetet és ugyancsak ketten figyeltek meg kevesebb fajt. Ez arra utal, hogy felmérésem meglehetősen lokálpatrióta-jellegű, másrészt az aránylag kevés faj azt mutatja, hogy a költési időszakon kívüli madarászatok eredményét nem töltöttem fel.

Érdekesebb költések, költési kísérletek (*), illetve "gyanús" észlelések (°) 2015-2017 között a teljesség igénye nélkül:

• Székesfehérvár
• Cseh út: karvalyposzáta
• Aszal-völgy: erdei fülesbagoly, füleskuvik
• Máriamajori-erdő: macskabagoly
• Jancsár-völgy: fakuszfaj*
• A város belső részei (Videoton, Fecskepart, Palotaváros): százas nagyságrendű molnárfecskeállomány
• Pátka
• Páskom: füleskuvik
• Pátkai-víztározó: bölömbika, kis vízicsibe, törpevízicsibe°, macskabagoly, kékbegy°, fülemülesitke
• Zámolyi-víztározó déli része: bölömbika
• Királyberek: gyurgyalag, parlagi pityer
• Zámoly
• Zámolyi-víztározó: feketenyakú vöcsök, fattyúszerkő, kormos szerkő
• Burján-árok forrásvidéke: kis vízicsibe
• Lovasberény
• Sertéstelep: gyöngybagoly°
• A falu belseje, Antali-major és a lujzamajori volt szovjet bázis: 4-5 pár kuvik
• Angolkert: hamvas küllő
• Gánt
• Gránás és Bányatelep között: erdei pacsirta
• Kincsesbánya
• Mészhomokbánya: gyurgyalag, több száz pár partifecske
• Aba
• Felsőszentiván: százas nagyságrendben gulipán, gólyatöcs, dankasirály, küszvágó csér, fattyúszerkő; tucatnyi feketenyakú vöcsök, cigányréce
• Sóstó: gulipán*, bíbic, kis lile
• Sárkeresztúr
• Sárkány-tó: kb. 40 pár gulipán, gólyatöcs, piroslábú cankó

Sem korábban, sem azóta nem jártam ezen a dűlőn, amely Zámolyt köti össze a csákberényi határral. Számos hasonló helyszín van, melyeket a MAP-felmérésnek köszönhetően ismertem meg.

Madárparadicsom a Vértes lábánál - Zámolyi-víztározó

Ezen a honlapon szóltam már Kovács Norbertről, akit a környék legelhivatottabb terepmadarászának tartok. Norbi hóban-fagyban-kánikulában járja a Sárrétet, a Sárvíz-völgyet, a Császár-víz-völgyet, a Zámolyi-medencét és Dinnyés környékét, ezzel pedig olyan fantasztikus madáradatokkal gazdagítja Fejér megyét, mint például a sárgalábú cankó (Dinnyési-fertő), vándorpartfutó (Pátkai-víztározó), halászsirály (Sárkány-tó), citrombillegető (Zámolyi-medence), a "közepesen erős" fajokról (örvös lúd, északi- és sarki búvár, pásztorgém, fekete sas, szalakóta...) nem is beszélve.

Telelő vadludak a Zámolyi-víztározón.

A Zámolyi-víztározó nekem is kedves helyem, és bár közel lakom hozzá, jóval kevesebbszer járok a madártani szempontból legérdekesebb északi részen. Örömmel teszem közzé Kovács Norbert hat évnyi  madártani kutatásának összefoglalóját.

Kovács Gergely Károly

Kovács Norbert

A Zámolyi-tározó bemutatása madártani szempontok alapján

1. A Zámolyi-tározó

A víztározó a Fejér megyei Csákvár, Pátka és Zámoly községek közigazgatási területét érinti, a völgyzárógát Pátka község határában, a Császár-víz 15+610 km szelvényében van. A vízgyűjtő terület 248 km2, felső része a Vértes-hegységhez tartozik. Az 1971-ben üzembe helyezett víztározó a Pátkai tározóval együtt elsődlegesen a Velencei-tó vízszintjének szabályozására szolgál. A vízbő időszakok lefolyásának betározásával és visszatartásával csökkenti az árvízi hozamokat, megakadályozza a Velencei-tó túltöltődését, illetve nyáron a tározott víz leeresztésével mérsékelhető a tóban a vízhiány. 

A Zámolyi tározó térfogata az árvizek időszakos visszatartásával 3,3 millió m3-rel - ideiglenesen - megnövelhető. A tározó üzemszerű haltenyésztés céljait nem szolgálhatja. Üzemvízszinten (129,72 mBf) 272 ha vízfelületű, a tározott víztömeg 4,5 millió m3. Árvízszintje 130,72 mBf, ekkor a felülete 383 ha, és a térfogata 7,8 millió m3. 

A Tározó madárvilágáról röviden

A Tározó és környéke kiváló fészkelő-, vonuló-, táplálkozó-, vedlő-, és pihenőhelyet biztosít az itt fellelhető fajok számára, mely a terület viszonylagosan zavartalan jellegéből fakad. Zavaró tényezőként lehet megjelölni esetenként a vadászatot, bár ez inkább a Tározótól nyugatra fekvő szántóföldeken, illetve ártéri erdősávban jellemző, főként az őszi-téli időszakban.

Kacagócsérek.

A Tározón, a tározó légterében, illetve közvetlen környezetében (sásos, nádas, ártéri erdősáv, ártérben lévő legelő, illetve kaszáló területén), 2011. augusztus 11. és 2017. augusztus 11. között összesen 204 madárfajt figyeltem meg.

Vörös kánya.

Közülük kiemelném a következő, érdekesebb fajokat:

sarki búvár, északi búvár, füles vöcsök, vörösnyakú vöcsök, vörösnyakú lúd, apácalúd, jegesréce, hegyi réce, örvös bukó, pásztorgém, batla, parlagi sas, fekete sas, vörös kánya, kígyászölyv, kerecsensólyom, nagy sárszalonka, kis sárszalonka, kőforgató, csigaforgató, sarki partfutó, vékonycsőrű víztaposó, heringsirály, ezüstsirály, kacagócsér, lócsér, réti fülesbagoly.

Kőforgató.

Néhány faj egyedszám-maximumai is figyelemreméltóak: feketenyakú vöcsök 37, kis kárókatona 110, kanalasgém 134, vörösnyakú lúd 10, daru 225, gólyatöcs 178, kis sirály 400, kormos szerkő 250, fattyúszerkő 140, ezüstlile 11.

Pásztorgém.

A víztározó északnyugati része magas...

...illetve alacsony vízállásnál.

2. A Zámolyi-víztározó vízimadár-monitoringja (2016)

Egyedszámeloszlás a havi monitoring tekintetében:

Fajszámeloszlás a havi monitoring tekintetében:

Rendek szerinti megoszlás:

A megfigyelt fajok státuszának arányai:

2016 folyamán a 12 alkalommal végrehajtott megfigyelések során észlelt fajok, egyedszám, dominancia és konstancia tekintetében:

A megfigyelt fajok megoszlása természetvédelmi helyzetük szerint:

A 100 % konstanciájú nyári lúd a tározó meghatározó madárfaja.

A tározó fontos táplálkozóhelye a fokozottan védett kanalasgémnek.

Havasi partfutó: egy jellemző átvonuló faj a területen.

A fattyúszerkő egyes években nagy számban költ a területen.

A tározó jellemző költő faja, a búbos vöcsök.

Isten éltesse a Boglárkákat! - Egy hagyományteremtő program első lépése

2017. augusztus 1-én kilenckor a székesfehérvári Borszéki úti gólyafészek alatt népes csapat gyülekezett: kisgyerekek szülőkkel, fiatalok, nyugdíjasok vegyesen. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány közös szervezésében Boglárka-napon került sor az első, de hagyományteremtő céllal megtartott hangyaboglárka-túrára a Demkóhegy környéki réteken.

Tipikus demkóhegyi jelenet: ismerkedés a láprét világával a várostól pár lépésre 

A túrát Staudinger István (DINPI) vezette, Hudák Tamás lepkész (kitűnő tanulmánya ITT olvasható) és jómagam segédkeztünk ebben. A visszatérő forróság előzőleg kissé nyugtalanított, hiszen a megfigyelni kívánt lepkefajok melegben intenzíven repülnek és kevéssé szállnak le. Ennek ellenére mindkét hangyaboglárkát láttuk megpihenni, illetve egy lepkeháló segítségével őket és sok más lepkefajt is meg tudtunk fogni, majd a bemutatás után természetesen repülhettek tovább. A Borszéki úti réten még új faj, a védett kardoslepke is előkerült. A résztvevők élőben láthatták, micsoda különbség van a mélyebb fekvésű vérfüves láprét és a magasabb löszhát növényzete, rovarvilága között.

Innen átsétáltunk a Szalontai utcai láprétre, amely nem mindennapi virágpompával készült erre a napra. Murok, a fekete nadálytő fehér színváltozata, tejoltó galaj, gyújtoványfű, fehér szamárkenyér, kaszanyűgbükköny tarka foltjai között sétáltunk, a szárazabb részeken sáskák pattogtak fel lábunk nyomán, a mélyebb fekvésű régi medrekben és a veszprémi vasút töltése mellett pedig ott virítottak az őszi vérfüvek. Utóbbi helyen csodálatos tömegben röpködtek a hangyaboglárkák, különösen a ritkábbnak tartott sötétaljú hangyaboglárka volt itt elemében.

A túra végpontja, a Szalontai utcai rét volt.

Külön örömet okozott a sok kérdés; szóba került itt a hangyaboglárkák különleges életmódján túl a rétek megfelelő kezelése, a kaszálási korlátozások, a maroshegyi rétekkel egy ökológiai rendszert képező Sárrét hajdani és jelenlegi természeti értékei, a Natura 2000 hálózat, de még a jelenleg nem virágzó, de a réteken tavasszal megfigyelhető orchideafélék is. Ennek a harminc embernek már biztosan nem kell külön elmagyarázni, hogy miért kell megóvnunk a környékbeli nagyberuházások káros hatásaitól a réteket...

Köszönjük mindenkinek, aki eljött. Találkozunk tavasszal ugyanitt orchideavirágzás idején, illetve 2018-ban Boglárka-napon!

Sok boldogságot kívánunk a Boglárkáknak! 

(Sötétaljú hangyaboglárka a bal, vérfű-hangyaboglárka a jobb oldalon)