fecskebarát Fehérvár I. - Fecskehatározás

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány 2016 elején elindítja a "fecskebarát Fehérvár" programot.

Céljaink:

• Székesfehérvár belterületén a lakott fecskefészkek számba vétele
• A fecskék segítése sárgyűjtő helyek létesítésével
• A fecskék és védelmük népszerűsítése
• A fecskés lakók bevonása a gyakorlati fecskevédelembe
• Fecsketelepítési kísérletek
• Középtávon a városi fecskeállomány stabilizálása, növelése

A fecskék határozása

Az akció sikeres lebonyolításához ismernünk kell a fecskéket. A következő képösszeállítás ehhez nyújt segítséget.
Füsti fecske (Hirundo rustica) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Kifejlett füsti fecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A felnőtt madár feje, háta és szárnyai kékesen csillogóak (borult időben feketének tűnnek), torka és homoka rozsdavörös, hasa fehér vagy világos drappszínű. Farokvillája nagyon hosszú. Ez utóbbi alapján a két ivar megkülönböztethető, hiszen a hím faroktollai hosszabbak. Éneke a jellegzetes csivitelés, ficsergés.

Ritka esemény: a füsti fecskének általában legfeljebb öt fiókája van. Fotó: dr. Kovács Gábor

A fiókák a kirepülést követően már csak néhány hónapot töltenek hazánkban. Ez idő alatt a tompa narancssárga torok- és homlokfolt, a rövid faroktollak és a sárgás csőrzug alapján ismerhetők fel.

Egy használaton kívüli pásztortanya gerendájára épült fészek kirepülés előtt álló füsti fecske fiókákkal

A füsti fecske fészke felül mindig nyitott, sárból és növényi szálakból készült csésze, amely általában ereszek alá, gerendák tetejére vagy oldalára épül. A fészkek jellemzően magányosan, vagy legalább 2-3 méterre vannak egymástól. A fészket leginkább ólakban, istállókban, hodályok fázatán készíti, főleg falvakban, állattartó telepeken, tanyákon. A városokban kifejezetten ritka lett az utóbbi időben.

Molnárfecske (Delichon urbicum) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Villanydróton landoló molnárfecske. Fotó: dr. Kovács Gábor

A füsti fecskénél kisebb, tömzsibb madár. Felsőteste a farok tövénél húzódó széles fehér sávtól eltekintve egyöntető fényes kék. Alsóteste fehér. Farokvillája igen kicsi. A fenti képen is látszik, hogy lábait, lábujjait finom tollazat borítja. Hangja folyamatosan hallatott monoton csicsergés, valódi éneke nincs. Ez összefüggésben van telepes életmódjával, hiszen nincs szüksége énekkel kijelölt területre.

Fészkéhez közelítő molnárfecske egy irodaház eresze alatt.

A molnárfecske fészke felül zárt, csak egy parányi röpnyílást hagy felül. Emiatt nem látszik, hogy hány fióka van a fészekben. A fészkek egymáshoz közel, néha összetapasztva sorakoznak a megfelelő helyeken, ereszek, párkányok, hidak alatt. A városokban ez a faj a gyakoribb. Néhol igen népes, több ezres telepei is lehetnek, de megritkulását követően a néhány tucatnyi fészkes kolóniáknak is nagyon kell örülnünk.

Partifecske (Riparia riparia) Védett! Eszmei érték: 50.000 Ft

Villanydróton gyülekező partifecskék. Fotó: dr. Kovács Gábor

Mivel vonuláskor a településeken is felbukkan, érdemes megismerkednünk a harmadik hazai fecskével is. Még a molnárfecskénél is kisebb, felül barna színű. szemből nézve feltűnő a barna mellszalag. Farokvillája szinte nincsen. Hangja száraz zizegés, éneke neki sincsen. Eredetileg folyók szakadópartjaiban fészkelt, de manapság a homokbányákban is költ. Székesfehérváron (régi kubikgödör), illetve Kincsesbánya határában (mészhomokbánya) kisebb állománya él. A homokfalban sűrűn sorjázó kis lyukakat ők lakják.

Sarlósfecske (Apus apus) Védett! Eszmei érték: 25.000 Ft

A sarlósfecske csak nevében fecske! Fotó: dr. Kovács Gábor

Nem énekesmadár, hanem a kolibrik távoli rokona. Sokkal nagyobb, mint az igazi fecskék, teste tökéletesen áramvonalas, sötétbarna színű, világos torokkal. Röpte erőteljes, bravúros és nagyon gyors. Lába annyira visszafejlődött, hogy csak kapaszkodni tud vele. Drótra nem tud felülni. Tudományos neve szó szerint láb nélkülit jelent. Hangja éles visítás. Ősi élőhelyeit szinte kizárólagosan felváltották a bérházak, ahol szellőzőkben, dilatációs résekben él. A fészkelést kivéve sosem száll le, a levegőben táplálkozik, iszik, gyűjti a fészekanyagot, de gyakran a levegőben alszik, sőt párzása is szó szerint "röpke együttlét". Esőfront előtt a felnőtt madarak akár 100-200 kilométerre, napos, rovarban gazdag területekre repülnek, míg a fiókák hibernációhoz hasonló állapotba kerülnek.

Két ritkaság

Mai határainkon belül nagyjából fél-féltucatnyi hitelesített megfigyelése van az alábbi két madárnak, itt csupán érdekességként, a teljesség kedvéért szerepelnek. Valódi fecske a vörhenyes fecske (Cecropis daurica), a Balkán és Dél-Európa jellegzetes madara. A fején jellegzetes vöröses folt van, farka a füstihez hasonlóan hosszú, de a farka fölötti vöröses (a fiatalokon piszkosfehér) sáv a molnárfecskét idézi. Szintén déli faj a sarlósfecske nagy termetű, világos hasú rokona, a havasi sarlósfecske (Apus melba). Hangja nem hasonlít a sarlósfecske vékony visítására: vércseszerűen vijjog.

Havasi sarlósfecske és vörhenyes fecske: két igazi ritkaság. A képek a Duna romániai szakaszán, a Kazán-szorosban készültek. Fotók: Kovács Norbert

Fecskék a magyar irodalomban

"Ni a fecskék, ni a fecskék!

Dróton ülő hangjegyecskék.

Őszi szelek megtanulták

Ezt a kottát, s fújják, fújják."

(Gazdag Erzsi: Itt az ősz)

"Azt láttam, hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott:

- Gyerekek, csak csicseri! Bátran csak, ficseri!

Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek a fecskepapához (...) Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra."                         (Móra Ferenc: Madarak iskolája)

"Miért cikáznak a fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
Kész a tavasz! - jelenthessék."
(Devecseri Gábor)

"Akkor a veranda másik oldalán kezdték. Megható ügybuzgalommal, az ifjú pár, mindig együtt, ülnek a villanydróton, az egyik szájában szálacska, agyaggombóc és várják hogy ez a hülye pasas eltűnjön, és építhessenek, beköltözhessenek, költhessenek. Ma reggel meg berepültek a házba, a szobába egy kép tetején kezdték, azt hívén a nyitott ajtóra, szegények, hogy ott állandó az átjárás. Mért nem mennek egy házzal odébb? Miért szeretnek annyira? A végén, azt hiszem, be fogom fogadni őket."

(Karinthy Ferenc: Napló, 1971. június 1.)

Egy magbörze margójára...

2016. január 20-án az ezeréves koronázóváros történetének második magbörzéjére került sor a székesfehérvári kertbarát egyesület főhadiszállásán, a Szárazréti Közösségi Házban.
A kertbarátok (önmagukat "kertbarik" néven emlegetik) néhány éve megkértek bennünket, hogy mint gyakorló biogazdálkodók, meséljünk valamit erről a tevékenységről. Furcsa volt 2-3 év tapasztalattal okosakat mondani több évtizede kertészkedők számára, de szerencsére nyitottak voltak az olyan dolgokra is, mint a madárvédelem, a szántók melletti értékes löszgyepek védelme, vagy egy nagy kalandunk, a régi aszal-völgyi kútba beesett borz kimentése. Így aztán létrejött egy baráti kapcsolat velük, telente napraforgókalapot vagy tisztításkor a rostán fennmaradt napraforgót adunk, hogy a két fehérvári közösségi kertben etessék a madarakat, szívesen csapnak hírverést madárvédelmi ügyekben és közel áll hozzájuk a termesztett értékek megóvása is. Így aztán lelkesen fogadták azt az ötletet, hogy Fehérváron is legyen magbörze. 2015 elején meg is rendeztük; egy igazán kellemes, családias hangulatú esemény volt, melyről már beszámoltam (ITT olvasható).

Egy fejéri paprika (javított cecei) a megyei tájfajtagyűjteményünk része. (Fotó: Fóris Anna)

A sikeren felbuzdulva ismét megszerveztük a magbörzét, ami a tavalyinál jóval komolyabb eseménnyé nőtte ki magát. Tipikus példája annak, hogy lelkes, tettrekész embereknek csak egy kis lökést kell adni, utána már megy az ügy a maga útján. Alapítványunk vitt magvakat, papírzacskókat, papírtálcákat; emellett a MAGHÁZ hálózat által kiadott magfogási praktikumot (letölthető ITT) is megkaptuk ötven példányban. Utóbbit a Budapest és Nagyszékely között épp átutazó Kardos Etelkáék egészen Fehérvárig hozták, amiért ezúton is köszönet!! Tavalyhoz hasonlóan elhívtuk a lelkesen kertészkedő, a nagyszékelyi barátainkkal is jó kapcsolatban álló Erdőhegyi Katiékat is Dinnyésről.

A magbörze előtti utolsó simítások: Fóris Anna kiteszi a magokat a papírtálcákra

Közben a kertbarik sem tétlenkedtek. A tápiószelei Növényi Diverzitás Központtól 10-10 tájfajtát tartalmazó egyencsomagokat kaptak, vállalva a fajták felszaporítását, a fogott magok visszaküldését. Ismét eljöttek a berhidai (Veszprém megye) kertbarátok az általuk termesztett növénykülönlegességekkel. Ezen kívül előadónak meghívták a hagyományos kiskerti termesztést kiszolgáló Rédei Kertimag képviselőit. (Kicsi a világ... 2011 nyarán részt vettünk egy, a németországi Hessen tartományban megtartott vetőmag-önrendelkezéses tapasztalatszerzésen, ami maradandó élmény volt számunkra. Ezen ott volt a Rédei Kertimagnál tevékenykedő Marton András, aki most Fehérvárra is ellátogatott.) A megfelelő hírverés révén nagyon sokan eljöttek, a Rédei-előadás miatt pedig a tényleges magbörze kiszorult a klubszobából a szűk folyosóra. Ez okozott kisebb fennakadásokat a papírzacskópótlás logisztikai kivitelezésében, de ez lényegtelen apróság az esemény sikere mellett. Alig maradt valami a kitett magvakból, és persze záporoztak a legkülönbözőbb kérdések.

Az érdeklődésre nem lehetett panasz. (Forrás: kertbarik.hu)

Személyes élmény is ért a váratlan és kedves vendégek érkezése révén. A velencei botanikus, dr. Csomós Ági és párja, Márton  (lásd ITT) hallomásból értesültek a börzéről, idén akarnak elkezdeni kertészkedni. Ugyancsak a növénytanos szakmát képviselte a mezőföldi lösznövényzet egyik legkiválóbb ismerője, az általunk szentélyként tisztelt Aszal-völgy botanikai felfedezője, dr. Horváth András. Nagyon megható volt, hogy András gratulált az Aszal-völgy helyi védetté nyilvánításához, sőt érdeklődött is ennek kivitelezéséről, hiszen lakóhelyén, Kisszékelyen hasonlót tervez. Hogy ennek a kérdésnek a horderejét megvilágítsam: amit a mezőföldi löszgyepekről tudok, azt 85 %-ban András publikációiból tanultam. Mint ha Pelé kérné meg az utcán focizgató kisgyereket, hogy mutasson már egy-két jó cselt...
És akkor lépjünk túl magán a magbörzén. Ha lelkes emberek bármilyen okból összefutnak, akkor előbb-utóbb átpattan a szikra. Lássuk csak, milyen ötletek merültek fel a börzén, vagy azzal összefüggésben:

• Biokertészkedési délelőtt Tordason. Fehér Juditnál jelentkezett a Tordason tevékenykedő Takács Edina, aki a permakultúra, biokertészkedés, magfogás témakörében szeretne egy eseményt szervezni. Judit többek között bennünket is ajánlott, mint a téma iránt lelkesedő, nem túl távoli csapatot, akik már két börzét is levezényeltek. Jelenleg (január 26.) még nem tudni, hogy tanácsadóként is megyünk -e Tordasra, vagy pedig a fejéri vetőmagvakból küldünk egy válogatást. Az azonban nagyon csábító, hogy a Tordashoz földrajzilag nagyon közeli Martonvásár paradicsom-, illetve Ráckeresztúr spenótfajtáját visszavigyük a köztermesztésbe.

Paradicsomfajták összehasonlítása a legkisebb kertészek közreműködésével. Az Ödön előtt látható sárga paradicsom martonvásári nemesítés. (Fotó: Fóris Anna) 

• Rovarlegelő telepítése Székesfehérváron. Íme, hogyan pattan át a szikra... Azt tudtam, hogy a kertbarátok egy svájci kezdeményezésre eltelepítettek egy néhány négyzetméteres területre sok-sok vadvirág magját tartalmazó keveréket; éppen a börzének otthont adó közösségi ház kertjében. A börzére érkező Csomós Ági pedig erről nem is tudva vetette fel, hogy milyen jó lenne a környék vad növényeit terjeszteni. A kép összeállt, a Városgondnokságon dolgozó Fóris Anna már tervezi-szervezi a szaporítóanyag sóstói gyűjtését. Jelen terv szerint valamelyik fehérvári iskola udvarán próbálnánk meg a változatos rovarlegelő eltelepítését.
• Fecskevédelem a Közösségi Háznál. A kertbarátok elnöke, Jankovics Ica biztatására felvettem az (egyelőre egyoldalú) kapcsolatot a városrész képviselőjével, Szigli Istvánnal arról, hogy a közösségi háznál próbálkozhatnánk -e aktív fecskevédelemmel (sárgyűjtő, műfészek kihelyezés).

Szép este volt, már egyértelmű, hogy hagyományt teremtettünk. Mindenkinek köszönjük a segítséget!

Mozgalmas évkezdet

A 2015-ös évzáró bejegyzés óta, az év utolsó napjaiban és 2016 elején több érdekes esemény történt.

Madárvédelem Csalapusztán
Az időpont még 2015, az emlékezetesen verőfényes december 31-e, a helyszín pedig Csalapuszta. Még ősszel megbeszéltem az ottani juhásszal, hogy odúkihelyezésnek nincs akadálya. A Velencei-hegység előtere minden legelőhöz kötődő madárnak ideális, ezért próbálkozunk védett és fokozottan védett ritkaságok megtelepítésével.

• Kuvik (Athene noctua)

Magyarországon a mesterséges kuviktelepítésről a Magyarországi Kuvik Oltalmi Egyesület rendelkezik a leggazdagabb tapasztalatokkal. Amikor László Csaba elhozta Fehérvárra a verebi és vértesacsai templomba készített gyöngybagolyládát, akkor éppen a kuvikosok konferenciájára sietett a Kiskunságba. Későbbi beszámolójából, illetve az egyesület publikációjából több érdekes trükköt megjegyeztem, amit a siker érdekében igyekeztem alkalmazni.

A háttérben a csalai birkahodályok. A juhok az öreg akácok alatt is legelnek.

Sikerült olyan magas, öreg, vihar által nem károsított akácra bukkanni, amelynek élő vízszintes ága van. Az már kiskunsági tapasztalat, hogy az odút érdemes jó magasra tenni. Mivel egyedül voltam, nem tudtam fotózni a rögzítés folyamatát, ám a probléma mértékét sejteti, hogy hol van a létra teteje és hova került fel végül a kb. 15 kilós odú:

A csőodúról tudni kell, hogy a gyöngybagolyládákhoz hasonlóan van benne egy sötétítő elem, vagyis az odú nyílásából egy kis előszobába megy a madár, és csak onnan a költőtérbe. A két kerek nyílás nem egy vonalban van; a kuvikos kollégák javaslatát követve úgy tettem fel az odút, hogy a lyukak vízszintesen helyezkedjenek el egymáshoz képest.

A fától jobbra felsejlik a csalai Kégl-kastély tornya. Az odú délkeleti irányba néz.

• Szalakóta (Coracias garrulus), búbos banka (Upupa epops), csóka (Corvus monedula)

2015-ben a szalakóta visszafoglalta a Mezőföldet, így csöppet sem túlzás, ha a faj igényeit figyelembe véve teszünk ki odvakat. Egyelőre azonban inkább a csalai juhászat környékén gyakori búbos banka, vagy a közeli szürke nyarasban telepesen fészkelő csóka megtelepedése a valószínű.

• Jégmadár (Alcedo atthis)

A Császár-víz csalai szakaszán a partfalban Radetzky Jenő sok évtizede talált fészkelő jégmadarat. A faj gyakori a patak mentén, költésre utaló jelet azonban eddig nem találtunk. A vízfolyás fentebbi szakaszán, a Pátkai-víztározó alatti völgyben csodálatos, több méteres szakadópartok várják a jégmadarat; a szelídebb csalai részeken mesterséges falnyeséssel próbálkoztam:

A munkák közepette beszélgettem egy kicsit az épp arra legeltető juhásszal, aki felhívta a figyelmemet egy régi, tetejét vesztett odúra. Ki tudja, melyik madarász előd szegelte fel a nagy D méretű odút a fűzfára évtizedekkel ezelőtt. A négy oldalfal jó állapotban van, a tető eltűnt, az aljdeszkák elkorhadtak. Az odút leszedtem, hogy javítás után továbbra is valahol Csala környékén fogadja a lakókat.

Telelő erdei fülesbaglyok Pátkán

2012-es Pátkára költözésünk óta keresem, hogy a faluban merre telelhetnek az erdei fülesbaglyok. Több tucat fenyőfa átvizsgálása sem vezetett eredményre, mígnem 2015 decemberének egy reggelén az ábécében fizetés közben a boltos megkérdezte, milyen baglyok lehetnek az utcájukban, tőlük néhány házzal arrébb... Innen a folyamat már lavinaszerűen gördült előre: a jelzett helyen (Petőfi u. 68.) hatalmas tuja borul a járda fölé, alatta szőnyegszerű rétegben a köpetek. A tulajdonos hölgy elmesélte, hogy nagyon szeretik a baglyokat (szerinte azért, mert ő maga könyvesboltban dolgozott évekig...), de a 2015. július 8-i nagy vihar sajnos elpusztította az udvaron álló baglyos tujákat. A madarak azonban hűek maradtak a házhoz, csak kiköltöztek az utcára. Elmeséltem a címet Kovács Norbert fehérvári madarásznak, aki pár házzal arrébb (Petőfi u. 78.) is talált egy gyülekezőhelyet, szintén tujákon.

Nem túl gyakori, hogy egy tuján ilyen nyíltan lássunk erdei fülesbaglyot. Sokszor csak egy-egy testrész látszik ki a sűrű örökzöld lombozatból.

A Nimfea egyesület által meghirdetett országos bagolyszámlálást 2016. január 8-án végeztem; délelőtt éppen a 78. szám alatt távcsöveztem, amikor egy ismerős jött és érdeklődött, mit fényképezek (a távcsövet 100 emberből 85 fényképezőnek nézi). Válaszomra gyorsan mutatott egy fenyőfát a szomszéd utcában (Jókai u. 13.), ahol további baglyok vártak.

Délelőtt megszámoltam hát a két utóbbi helyszínt, majd este elmentem a 68. számhoz, mert a nagyon sűrű tujában mindössze 2-3 bagoly látszott, márpedig ennél többnek kellett lennie. Lett is. Fél óra alatt 15 (!) madár repült ki vadászni, így Pátka összesen 30 példánnyal szerepelt a számláláson.

A Petőfi utca 68. alatt történik valami, ami meghaladja az Ön képzelőerejét. Gyanús autó, gyenge közvilágítás, halálos némaság, miközben a sötét tujafáról sorban röpködnek ki az éjszaka nesztelen vadászai...

Arculattervezés

Az alapítvány születésekor fő célunk a löszvölgyek védelme volt, ezért a citromsármányt, a cserjésedő völgyek jellegzetes fészkelőjét szerettem volna címermadárnak. Kókay Szabolcs, a nem túlzás, világhírű madárfestő (és régi kedves ismerős) készített is pár vázlatot; íme Szabolcs eddig sehol nem publikált ujjgyakorlatai:

Közben azonban a tevékenységi körünk kibővült lakott területeken folyó madárvédelemmel, így újabb címermadár merült fel: a füsti fecske. 100 %-ig politikamentes adalék: amikor Medgyessy Péter és Kovács László 2003-ban Athénban aláírta Magyarország EU-csatlakozását, a tévében én csak a falon levő csodaszép stilizált fecskéket figyeltem. Valami ilyesmi kellene nekünk is...

Ötletek voltak szép számmal. Jin-jangként egybeforró, vagy a névadó híd alatt elrepülő fecskék...

...míg aztán az év első napjaiban rátaláltunk az igazira: a híd íve alatt egymás felé repülő füsti- és molnárfecske.

                            

Eredetileg színes logót szerettem volna, az olajpasztelles próbálkozás itt látható:

Végül maradtunk a letisztult fekete-fehér változatnál, ami Adri varázslatos kézügyességét dícséri. Közben javított a madarak alakján is, hogy anatómiailag is rendben legyenek:

Azért is volt sürgető a feladat, mert már tervezzük a "fecskebarát Fehérvár" akció tábláit, ahova az alapítvány neve mellé a fecskés logó is kikerül.