Maroshegyi természeti értékek - védetté nyilvánítási javaslat

Mostanra érett meg a 2015 augusztusa óta zajló adatgyűjtési munka a székesfehérvári Alsóvárosi-réten és környékén. A következőkben minimális változtatással teszem közzé azt a védetté nyilvánítási javaslatot, amit alapítványunk Székesfehérvár Megyei Jogú Város Közgyűlése elé fog beterjeszteni. (Kivettem belőle az egyes területek méretével, a helyrajzi számokkal, blokkazonosítókkal kapcsolatos részeket.) Itt szeretném megköszönni az anyag elkészítéséhez nyújtott segítséget Csete Gábornak, Fóris Ödönnek, Horváthné Sebestyén Tamarának, Hudák Tamásnak, Kálmán Lillának, Staudinger Istvánnak és Szili Istvánnak.
Emlékeztetőül a korábbi kapcsolódó bejegyzések:

• Az első maroshegyi bejárás 
• A 2015-ös évértékelés; ekkor esett szó először honlapunkon a "Város Tüdeje" programról
• Az Alsóvárosi-rét tavaszi felmérése
• Tavasszal itt írtunk a védetté nyilvánításban 2. és 3. számmal jelzett területek orchideáiról
• Hudák Tamás nagyszerű tanulmányában részletesen foglalkozik a maroshegyi rétek lepkéivel

 Védetté nyilvánítási javaslat

Maroshegyi természeti értékek

Székesfehérvár egyik üde színfoltja a Maroshegy, ahol a vidékies utcák között szép természetes élőhelyfoltok maradtak fenn. A kis erdősítések, rétek, vízállások óriási értéket képviselnek mind közjóléti, mind természetvédelmi szempontból. Olyan természeti kincsek is rejtőzködnek a nagyváros szorításában, amelyeket helyi védelemre javaslunk.

1. Szalontai utcai láprét

A lápréten nyár közepétől vöröslik az őszi vérfű

A „Város Tüdeje” program tervezett helyszínei közül a legnagyobb természetvédelmi érték az a 24 hektáros láprét, amelyet a Szalontai utca, az Aszalvölgyi-árok, a nyugati elkerülő és a veszprémi vasútvonal határol. Ezt mindenképpen ki kell hagyni az erdősítési munkákból és meg kell őrizni jelen állapotában!

A legfőbb kincs két Natura 2000-es jelölőfajként számon tartott, 50.000 Ft-os eszmei értékű lepke, a sötétaljú hangyaboglárka és vérfű-hangyaboglárka. Ezek a rovarok a réten nagy tömegben élő rózsaféléhez, az őszi vérfűhöz kötődnek, de, mint a nevük is mutatja, a hernyók sikeres átteleléséhez még a hangyák közreműködésére is szükség van. A Szalontai úti rét fontos táplálkozó terület a Maroshegy fehér gólyái és fecskéi számára éppúgy, mint az egerészölyveknek, vörös vércséknek vagy akár a nagy kócsagoknak.

A tervezett erdősítés ökológiai értéke, majdani fajgazdagsága, tájképi változatossága szempontjából nagyon lényeges, hogy mellette jelen állapotában megmaradjon ez a vén füzekkel tarkított, mély fekvésű, néhol belvízre hajlamos rét! Megőrzése, védetté nyilvánítása megfelelő kommunikációval akár országos hírnevet is hozhat a Székesfehérváron folyó természetvédelmi munkának, hiszen egyetlen másik magyar város belterületén sem találjuk meg ilyen számban a két hangyaboglárkát!

Párzó vérfű-hangyaboglárkák (balra) és őszi vérfű virágán pihenő sötétaljú hangyaboglárka (jobbra)

               Védett fajok

Sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous)       Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)                  Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Nagy tűzlepke (Lycaena dispar)                                 Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)                         Védett (10.000 Ft)
Atalantalepke (Vanessa atalanta)                             Védett (2.000 Ft)

Sárga billegető (Motacilla flava)                                 Védett (25.000 Ft)

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)              Védett (25.000 Ft)

A védett terület javasolt határai

2. Borszéki úti rétek

Árvalányhajas sztyepprét a Borszéki út mellett

A szükségtározó céljára fenntartott, Borszéki út, veszprémi vasútvonal és Aszalvölgyi-árok által közrefogott terület nyugati része kaszálórét, ami a két védett hangyaboglárka fontos élőhelye. Ettől keletebbre a magasabb fekvésű részeken árvalányhajas löszgyepet, a vasút menti, egykori anyagnyerő helyeken pedig különleges hangulatú kosboros réteket találunk, melyek, ha kicsiben is, de sok hasonlóságot mutatnak a légvonalban közeli Sóstóval. A néhány tucat tő agár sisakoskosbor és vitézkosbor mellett a fő érték a több száz tő poloskaszagú kosbor. Néhány száz méternyi séta árán megismerkedhetünk a kaszált láprét, a nádas, a löszpuszta és a pionír fásszárú növényzet élővilágával; tényleg csak a Sóstó környékén jellemző másutt ilyen változatosság a városon belül!

Összességében tízmilliós nagyságrendű eszmei értéket rejt ez a terület, amely a Nemzeti Ökológiai Hálózat része!

Két védett növény: a poloskaszagú kosbor (balra) és a budai imola (jobbra)

               Védett fajok

Budai imola (Centaurea sadleriana)                       Védett (2.000 Ft)

Agár sisakoskosbor (Anacamptis morio)                 Védett (10.000 Ft)

Vitézkosbor (Orchis militans)                                Védett (10.000 Ft)

Poloskaszagú kosbor (Anacamptis coriophorus)      Védett (50.000 Ft)

Pusztai árvalányhaj (Stipa pennata)                        Védett (5.000 Ft)

Sötétaljú hangyaboglárka (Maculinea nausithous)    Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Vérfű-hangyaboglárka (Maculinea teleius)              Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj
Citromlepke (Gonepteryx rhamni)                          Védett (5.000 Ft)
Nagy gyöngyházlepke (Arghynnis paphia)               Védett (5.000 Ft)
Atalantalepke (Vanessa atalanta)                             Védett (2.000 Ft)

Barna rétihéja (Circus aeruginosus)                       Védett (50.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris)          Védett (25.000 Ft)

Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobenus)    Védett (25.000 Ft)

Sárgarigó (Oriolus oriolus)                                   Védett (25.000 Ft)

Tövisszúró gébics (Lanius collurio)                       Védett (25.000 Ft) Natura 2000 jelölőfaj

A védett terület javasolt határai

Rejtőzködő érték a város közepén... A védett budai imola állománya, háttérben a Palotaváros házai

3. Zágoni úti mocsár és orchideás tölgyes

A Zágoni úti tölgyes májusban

A harmadik védelemre javasolt terület a Zágoni út két oldalán található; nyugatra az „Ősmocsárnak” nevezett nádas, keletre egy telepített tölgyes. Az Ősmocsár megőrzése azért fontos, mert a hajdani fehérvári mocsárvilágnak a Sóstón kívül talán utolsó természetes állapotú hírmondója. Egy darabka őstermészet ez, ahol a látogató a városi környezet ellenére nádi madarak énekében és a szélben zúgó nádas hangjában gyönyörködhet. 

A telepített tölgyes a gazdag madárvilág és a fák esztétikuma révén önmagában is nagy érték. Tanulságos sétát kínál az erdei ösvény. A város belsejében a vadállomány nem végez pusztítást a tölgymagoncok között, az aljnövényzet gazdag, változatos korú, így gyerekek és felnőttek egyaránt testközelből láthatják az erdők természetes dinamikáját, megújulását. Az erdő fő nevezetessége a két védett kosborfaj, a vitézkosbor és a jó években tömeges fehér madársisak.

A trópusi orchideák hazai rokona a vitézkosbor (balra) és a fehér madársisak (jobbra)

                Védett fajok

Vitézkosbor (Orchis militans)                                     Védett (10.000 Ft)

Fehér madársisak (Cephalanthera damasonium)           Védett (10.000 Ft)

Kakukk (Cuculus canorus)                                         Védett (50.000 Ft)

Fülemüle (Luscinia megarhynchos)                             Védett (25.000 Ft)

Fekete rigó (Turdus merula)                                       Védett (25.000 Ft)

Barátposzáta (Sylvia atricapilla)                                 Védett (25.000 Ft)

Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus)                       Védett (25.000 Ft)

Sárgarigó (Oriolus oriolus)                                       Védett (25.000 Ft)

Sordély (Miliaria calandra)                                      Védett (25.000 Ft)

A védett terület javasolt határai

 A maroshegyi védetté nyilvánítások jelentősége

A védelem fő célja természetesen a védett értékek (növények, lepkék és madarak), illetve a nekik otthont adó értékes élőhelytípusok (láprét, löszgyep, mocsár, tölgyes) megóvása. Különösen a vérfüves kaszálóréteken kulcsfontosságú egy olyan kezelési rendszer megvalósítása, amely egyszerre szolgálja az élőhelyet fenntartó gazdálkodás érdekét (jó beltartalmú széna) és a lepkék fennmaradását (megfelelő időben végzett kaszálás, hogy nyár közepétől őszig legyen virágzó vérfűállomány). Egy helytelen időben elvégzett kaszálás drasztikusan meggyérítheti a lepkéket. A védelem kulcsfontosságú ahhoz, hogy a területen gazdálkodókat egy „lepkevédelmi előíráscsomaggal” fel lehessen keresni.

A védelemre javasolt területek egy százezres nagyváros belterületén helyezkednek el, így magától értetődő, hogy a természetvédelmi területek egyszerre szolgálnák az értékek megóvását és azok szakszerű bemutatását. Az adottságok (meglevő utak, ösvények, parkolási lehetőség) mindenütt ideálisak ahhoz, hogy különösebb befektetés és tereprendezés nélkül gyalogösvényeket jelöljünk ki. A többfunkciós ösvények a környékbelieket (gyalogos és kutyasétáltató útvonal), a város távolabbi részén élőket (kihelyezett biológiaórák) és a turizmust (tanösvény) egyaránt kiszolgálhatják. A természetvédelem és a turizmus összekapcsolására már formálódik terv: 2017 augusztusában a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a „VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány szervezésében hagyományteremtő céllal Boglárka-napi hangyaboglárka-túra lesz az Alsóvárosi-rét vérfűben gazdag részein.

fecskebarát Fehérvár V. - Az első év

2016 februárjában indítottuk útjára fecskevédelmi akciónkat. Az alapgondolat az, hogy 2020-ig Székesfehérvár fecskeállománya stabilizálódjon vagy növekedjen, és ehhez a helybeliek is aktív segítséget nyújtsanak. Bár a fecskék még egy bő hónapig nálunk lesznek, költésük sikerességét már nem tudjuk befolyásolni, márpedig a program lényege éppen ez. A vonulási útvonalon zajló madármészárlás és az éghajlatváltozás emberi okai ellen szükséges tiltakozni, de attól lesz több kirepült fecskefiókánk, ha itt a fészkelőhelyen odafigyelünk a védelmükre. A felhívás óta fél év telt el, a fecskék már a drótokon gyülekeznek, ideje összegezni a tapasztalatokat. Emellett szeretnék szubjektív véleményt alkotni a hazai fecskehelyzetről is.

2016 időjárása és a fecskék

Az idei tavasz időjárása sok madárfajnak (pl. fekete- és fehér gólya, rétisas) kedvezőtlen volt, ezt az alacsony fiókaszámból és a sok meghiúsult költésből tudjuk. Fecskeszemmel áprilisban és május elején hiányoltuk a "sárcsináló" esőket, később azonban szinte menetrendszerűen jöttek esők, folyamatosan pótolva a közbeeső melegek által megszárított sarat. Egy-egy eső utáni napon a molnárfecskék hajnaltól reggel 8-ig ujjnyi vastag réteget hordtak fel a fészekcsészére, ezt Pátkán saját szememmel láttam. Az esők közötti száraz meleg igazi vadászidő a madaraink számára, hiszen a rovarok ekkor mozognak igazán. A nyár második felében csapadékosabbra fordult az idő. Épp a nyár felénél, július 16-án még vészharangot is kongattak a madárbarátok: egy komoly esőzésben átfázott, legyengült fiókákról szóltak a hírek. Ijedten mentem egy kört Pátkán, de semmi hasonlót nem észleltem, a fecskék még az olyan magától értetődő "vészbüféket" sem vették igénybe, mint a legelő jószág vagy a szárzúzó traktor. Az esőfelhők elvonulása után a fák lombjai körül jelentek meg először a rovarok, így a madaraink is itt "felhőztek". A napsugaras utónyár egészen október elejéig kitartott, így aztán az egész fecskeszezonról kedvező a véleményem.

Birkalegelő fölött vadászgató füsti fecske szeptember elején.

A fészeképítés elősegítése

A sárgyűjtőhelyek létesítése sajnos nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Gyakorlatilag sehol nem észleltük, hogy a madarak használták volna őket, bár ahol a locsolást rá tudtuk bízni valakire, azokat nem látogattuk rendszeresen. A korábbi bejegyzésben fotósorozaton bemutatott minta sem az igazi, a sarat körbevevő gyeptéglák növényzete közé a madarak feltehetően nem szívesen szállnak be.
Ám ez kis bosszúság: szeretnénk segíteni, a fecskék ezt nem fogadták el. De micsoda öröm látni, hogy az életrevaló madárkák  nélkülünk is boldogulnak! Kora tavasszal a székesfehérvári Palotavárosban végigszámláltam néhány bérháztömbön a molnárfecskefészkeket. Egy szigetként álló tömb a Csapó utcai, ahol öt fészek volt. Nyár közepén arra járván gyönyörködtem egy kicsit a cikázó fecskékben, aztán kíváncsiságból megszámoltam a fészkeket. Tizenhatot találtam! A lebetonozott város kellős közepén készült kilenc vadonatúj fészek...

Fecskeállomány alakulása Székesfehérváron...

Az ép, költésre alkalmas fészkek számlálását idén kezdtük, így bázisév híján inkább szubjektív véleményt tudok adni: enyhén nőtt a fecskék száma. Ezt arra alapozom, hogy fecske röpköd ott, ahol az előző években nem, illetve visszatértek a madarak néhány korábbi helyükre is.
Radetzky Jenő az 1980-as években megpróbálta megsaccolni az állományt. Az általa leírt 150 pár molnárfecske és 25-30 pár füsti fecske véleményem szerint rendkívül alábecsült; ez a mennyiség 2016-ban, csak a város belső részét számítva is megvan! Az Öreghegyen új füstifecske-párok kezdtek költésbe legalább négy helyen, egy házhoz több év kihagyás után tértek vissza molnárfecskék. Füsti fecske ficsereg a belváros fölött is (az Országalma és a Vörösmarty Színház között hallom-látom rendszeresen). Szépen mozogtak a kertvárosias Maroshegy környékén is, a táplálkozóterületük a védendő kaszálóréteken volt. A Kunos lovarda udvarosa és a Vörösmarty-halastavak őre is itt lakik, mindketten meséltek náluk vagy a környékükön költő fecskékről, ebben a városrészben biztosan komoly állomány fészkel. A város északnyugati részén levő Alba Agrár Zrt. telephelyére tavaly tért vissza 1-2 pár füsti fecske, idén sokkal többet láttunk, sőt molnár is mozgott. Jó hír számukra, hogy egy lovarda létesült az egykori sertéstelep néhány istállójában. Remélhetőleg jövőre már akkora nyüzsgés lesz itt, mint amit augusztus elején az Iszkaszentgyörgyi úti lovardánál láttunk. A korábbi évek érezhető csökkenése után gyarapodott az öreghegyi Nyitra abc melletti molnárfecsketelep lakóinak száma is.

A fentiekhez pluszban jön még több tucatnyi pár mindkét fajból a külső területeken: a csalai, kisfaludi és börgöndi családi házakon, a kisfaludi marhatelepen, a Kisfaludtól délkeletre levő térkőüzemben, de még olyan váratlan helyeken is, mint az aszal-völgyi vízmű szolgálati lakása vagy a Nagy-völgy melletti adótorony kiszolgáló épülete. Utóbbi helyen nyár közepén (tehát még nem a vonulás előtti gyülekezés idején!) 50 példányt láttam a tornyok merevítő drótjain...
A gyülekezés is okozott szép pillanatokat. Kisfaludtól északra, a nagyfeszültségű vezeték Jancsár-völgy melletti szakaszán 130 füsti fecske nyüzsgött, ivó- és fürdőhelyük a régi murvabánya kis tavacskája volt. Az öreghegyi Pöstyéni utcán 25-re becsültem a villanydróton csoportosuló füstiek számát augusztus elején, ami nem önmagában, hanem a korábban elfecskétlenedő városrészt figyelembe véve jelentős. Ráadásul ez valószínűleg két új párból és idei szaporulatukból állt.

... és Fejér megyében

Lakóhelyünk, Pátka kívánkozik az első helyre. A 2014-es mélypont óta folyamatos és látványos a fecskeállomány növekedése a falu belsejében. A település északi végén egy házon sok molnárfecske költ, idén több új fészek is épült. A posta esőbeállóján is építkeztek a füsti fecskék, sajnos ott az első fészekalj kirepülése után festés volt, a fészket a munkások eltávolították. (A postán korábban jeleztem, hogy ha bármi gond lenne, szívesen felteszek pelenkát a fészek alá, de végül az egész fészek útban volt. Csak remélni tudom, hogy jövőre a madarak újra próbálkoznak, hiszen a postai dolgozókat nem zavarják a madarak.) Augusztus végén nagyon látványos gyülekezések voltak a dróton. 3 éve élünk a faluban, de itt ilyet eddig nem láttunk. A pátkai gátőrház és a víztározó zsilipje jó fecskefészkelőhely volt korábban is, idén a Zámolyi-víztározó zsilipjének belsejében is leköltöttek a füsti fecskék. (Utóbbi helyszín is Pátka határa.)

Az év meglepetése Velence; az új szabadstrand melletti magas épületeken (Ifi szálló, vízirendőrség, termálhotel) több tucat pár molnárfecske éli mindennapjait. Korábban nem Velencére jártunk fürödni, így tendenciáról nem tudok beszámolni. A kihelyezett fecskepelenkák jelzik, hogy a fészkek zöme évek óta lakott. Említést érdemel Aba-Felsőszentiván is. A szikes tavak környékén mindig szívmelengetően sok fecske cikázik a gyepek fölött. Staudinger István jelzése szerint igen szép az állomány Isztiméren, ahol sárgyűjtőhelyet tart fenn minden tavasszal.
Zámoly fecskeállományát korábban nem vizsgáltam, idén jó közepes mennyiséget észleltem. Nadapon láttam sarat gyűjtő fecskéket is, a tavalyinál többnek érzem az itteni fecskéket. Alkalmi megfigyelések további településekről: Csákberény, Lovasberény, Pázmánd, Vereb, Vértesacsa, Vértesboglár.

"A szürke ötven árnyalata..." - Művészkedő kedvű molnárfecskék fészkei a zámolyi abc eresze alatt. (A több alapszínt használó fehérvári kollégák műalkotásai ITT csodálhatók meg.)

Sajnos fészekleverés is történt a megyében, egy életben maradt fióka a székesfehérvári Vadmadárkórházba került. Sajnálatosnak tartom, hogy az esetről szóló újságcikkben (ITT olvasható) elmaradt a nyilvános megszégyenítés (település, lakcím, esetleg a név rövidítése, fénykép a házról...). Amennyire tudom, az állatkínzás bűncselekmény, a védett faj elpusztítása szabálysértés, ez itt halmozottan történt meg. A fecskepelenkát természetesen népszerűsíteni kell, de jó visszatartó fegyver lehetne a közmegvetés. (Ugyanez igaz azokra az illegális szemétkupacokra, ahol kinyomozható a tettes.) 

A "fecskebarát Fehérvár" tábla

A bejegyzés elkészültéig egy tábla került ki. Hönigschmied Éva a barokk kori belvárosban, a Bazilika mellett él egy szép, gondozott zöldfelületű belső udvarral rendelkező házban. Azért kereste meg az alapítványt, mert egy nagyon különleges fészek van a lépcsőházban: eredetileg a házi rozsdafarkú építette egy sarokba, ahol az ott futó vezetékek megfelelő támaszt nyújtottak. Erre húzott rá egy kis peremet a füsti fecske, vagyis a lehető legkevesebb munkával tett szert otthonra.

A néhány sárgombócon kívül a fecskének már nem sok dolga akadt...

Idén ez a "lakás" üresen maradt, egy pár ugyanabban a lépcsőházban másik fészket rakott, de ez is nagyon furfangosan. Ismét a csövekkel oldották meg, hogy egy szokásos sárfészekhez képest feleannyi építőanyag is elegendő volt.

Oldalról alig látszik az új fészek. A sár felét biztosan megspórolták.

Éva nagyon gondos házigazdája a fecskéknek. A fali hirdetőn elhelyezett egy felhívást, hogy a lakók is megtudják, mekkora érték egy lakott fecskefészek. A fiókák kirepülését mindig figyelemmel kíséri, korábban még lisztkukacot is tett ki, amikor a második fészekalj nevelése belenyúlt a szeptemberbe, idén pedig a legkisebb, tapasztalatlan fiókát helyezte vissza létrára állva a fészekbe. Az első tábla tehát egy igazi fecskebarát lakóhelyét hirdeti!

A program során fecskékkel kapcsolatban bejelentkező fehérváriak közül kiemelném az Árpád fürdő kollektíváját, akik nagyon lelkiismeretesen fenntartották a sárgyűjtőt, Máthé Ferencet és Róth Ferencet. (A lista ezzel nagyjából le is zárul, volt aki a kezdeti lelkesedés után tűnt el, más csak ígérte, hogy körülnéz a lakóhelye környékén, de nem jelentkezett többé. Sajnos ez az alapítvány történetének visszatérő eleme.)

A program 2016-os összegzése (SWOT-analízis)

Erősség: 2016 bebizonyította, hogy Székesfehérváron nem haldokló, vegetáló, végnapjait élő fecskeállomány várja a segítséget. Vannak persze fájdalmasan fecskementes részek is, de az összmennyiség jóval a várt fölött van.

Gyengeség: A helybeliek megszólítása a reméltnél jóval nehezebb. Így félő, hogy a lakossági összefogás helyett az akció ugyanolyan "gerilla-madárvédelem" lesz, mint amit általában csinálunk a gyöngybagoly, kuvik, odúlakó fajok érdekében.

Lehetőség: Székesfehérvár sokkal több fecskét bír el jelenleg, mint amennyi megmaradt. A kaszálórétek, a nagyüzemi állattartás, a lovardák, a viszonylag sok mesterséges tó, a hagyományos, vidékies városrészek, illetve a molnárfecskék fészeképítéséhez alkalmas bérházak ehhez rendelkezésre állnak.

Fenyegetés: Reális jövőbeli veszély a fokozódó rovarirtás az állattartó telepeken, illetve a szúnyogok elleni permetezés. Nem egyértelmű, hogy a panelházak fala a szigetelés után mennyire alkalmas a fecskéknek. A lakótelepi fészkek zöme rücskös burkolatú szigeteletlen épületeken van

Tervek

A tél folyamán szeretném kinyomozni, hogy az öreghegyi Bányató melletti trafóház eresze alá ki lehetne -e tenni műfészkeket. Ez lenne a város első komolyabb fecsketelepítési akciója.
A sárgyűjtőhelyek közül hármat mindenképpen megépítek újra, de az idei tapasztalatok birtokában. A jelöltek: Öreghegy, Árpád fürdő és a vasútállomás környéke. Nagyon fogok ügyelni  gyűjtőhely kopár, növényzetmentes környezetére, mert ez lehetett az idei fő hiba.

Milyen az országos tendencia?

A természetvédők sokáig csak az egyes fecskepárokkal foglalkoztak. Folyt a lakosság agitációja: ne verjék le a fészket, inkább tegyenek ki fecskepelenkát. Közben azonban zajlott az utak leaszfaltozása, a háztáji állattartás visszaszorulása és a rovarirtás, és az ezredfordulón kiderült: baj van, fogynak a fecskék.
A világhálón nagyon sok hozzászólást olvashatunk ebben a témakörben: hova tűntek a villanydrótokon csivitelő, gyülekező fecsketömegek? Minden tavasszal ellátogat egy szakember a rádióba, tévébe és elmondja, mekkora a baj. Valószínűleg már minden internetező magyarhoz eljutott az alábbi matematikai képlet: évente 20 %-kal csökken a magyarországi fecskék száma, tehát 2020-ra ki fognak pusztulni.

A tiszakécskei termálfürdő az egészségügyi hatóságok miatt próbált drótos fecskehárítókat feltenni, de a madarak ügyesek voltak. Így madárbarát megoldás született, amiért csak dícséret illeti őket. Az információért és a fényképekért köszönet kedves barátunknak, Zombori Máriának!

Csakhogy a fecskék rendkívül tanulatlan jószágok, a digitális forradalomból nem sok mindent vettek észre, szakkönyveket nem bújnak, rádiót nem hallgatnak. Ha kevesebb a háziállat, kevesebb az istálló, kevesebb a fészeképítésre alkalmas épület, akkor nyilvánvalóan kevesebb lesz a fecske. De Magyarországon egyhamar nem szűnik meg a gyepgazdálkodás, a legeltetéses állattartás, mindig lesz olyan, aki otthon tyúkot, kecsét tart. Biztató módon nő a lovardák száma, ami egy alacsonyabb szinten és pontszerűen talán pótolhatja a régen általános háztáji tehéntartást. A két fecskefaj nem fog eltűnni! Megritkulhat, lecsökkenthet a teljes, országosan egyébként soha össze nem számolt állomány egy adott szintre, de számomra jelzésértékű, hogy a kelet-magyarországi fecskeállomány erős és stabil, komoly fluktuációra nem hajlamos, tehát a teljes magyar populációt határainkon kívüli veszély egyelőre nem semmisítheti meg. Vannak rendkívül gyenge évek, főleg a nagyon esős 2010 emlékezetes. Az efféle évjáratok nagyon erősen visszavethetik az állományt. Ám ha a fecskepárnak nem kell új fészek építésével bíbelődnie, akkor egy szezonban kirepítenek 8-10 vagy még több fiókát, márpedig így gyorsan helyrebillenthető a helyzet.

Néhány példa arra, hogy a fecske hogyan válhat a mindennapok részévé. Sajnos a logók zöme külföldi, bár a MÁV fecskés mozdonya nagyon jó kezdeményezés.

Fecske a magyar irodalomban

„A fájdalmas költő ferde mosollyal ül, tekintete a távolban felejtkezik. Nyihara és Herceg Judit, a két hisztérika lesunyt fejjel vihog, mint a pajkos iskoláslányok. Hímző Micike feszülten figyel, Békeszerető Irma néni tenyerét a füléhez tartja, hogy ne veszítsen egyetlen szót se. Kamarás Lili úgy tesz, mintha nagyon figyelne, de le-lekoccan a szeme (...) Fejem fölött a fecskefészekben négy csipasz figyeli az előadást, anyjuk percenként becikázik az ajtón, kört ír le fölöttünk, a csipaszok fölemelkednek és kitátják a szájukat, egyikük megkapja a magáét, a mama kihussan. Fecskéink különben már kihízták a fészket, alig férnek bele, maholnap repülni fognak. Ez a második eresztés, az első fészekalja már kirepült, mint ahogy elszállt kéményünkről a gólyacsalád is; együttérzéssel figyeljük a csipaszok növekedését: vajon sikerül –e a költözés utolsó terminusára teljesen elkészülniök?”

(Benedek István: Aranyketrec – Egy elmeosztály élete)

„Leányfalun a verandára beköltöztek a fecskék. Amikor kijöttünk, már itt voltak, meg a fészkük a felső szögletben. De tőlünk megijedtek, napokig kint a villanydróton ültek. Aztán mégis, óvatosan visszaszoktak. (Tavaly és tavalyelőtt ugyanez volt, de akkor elmaradtak. Ezek az ideiek bátrabbak.) Költés, aztán ki is keltek a fiókák. Ez nekem megunhatatlan néznivaló, órákig ülök alattuk és figyelem, ahogy jönnek, etetnek, tátognak a kis fehér csőrök. Körülbelül ez érdekel most legjobban a világon.”

(Karinthy Ferenc: Napló 1974. június 21.)

"...úgy hiányoztak, mintha az esztendőből kimetszettek volna egy évszakot, kertünk elől a látóhatárnak egy szeletét. Rakétaröptük a magasból le, majd vízszintesen az ajtófélfa alatt a pincébe be, egy kanyarral a fészek szélére, bele a csipogásba, a tátott csőrök közé, s máris ki, hajszálra az ajtófélfa alatt, s a két nagy juharfát megkerülve újra a magasba fel: oly színjáték volt, hogy negyedórákig ácsorogtam a pince előtt, be nem telve a suhanás, az elegancia plusz pontosság látványával, a szakszerű munkán érzett elégtétellel."

(Déry Tibor: A napok hordalékai)

(E három személy között érdekes a kapcsolat. Karinthy Ferenc bátyját évtizedeken át ápolta az orvos-író Benedek István, aki az idézett művében a "fájdalmas költő" néven említi Karinthy Gábort. Déry Tibor sokáig Karinthy Ferenc barátja volt, míg Déry emlékiratainak túlságosan személyes elemei miatt össze nem vesztek. A fecske fiókagondozása azonban ugyanannyira lenyűgözte ezt a három nagyon különböző személyiséget...)