2022 - eredmények, események

Az előző évek beszámolóitól eltérően 2022 bemutatását egy októberi esettel kell kezdenem, ez ugyanis egy lezáratlan akta, amely kényszerű okból átnyúlik 2023-ba. 

Sárszentágota szikes taváról, a Sóstóról már volt szó ezen az oldalon (ITT), nem a legnagyobb optimizmus hangján. Idén egy kicsi, de általam jelentősnek (és mindenképpen jelképesnek) érzett fordulat történt. A tó borzalmas jellegzetessége volt az a rengeteg hatalmas gumiabroncs, amit jó 40 éve helyezett itt el a VOLÁN, akkoriban ugyanis a tó az ő horgásztavuk volt (de hogy ezért miért kellett idehozni több száz abroncsot, azt már sosem fogjuk kideríteni...). A gáttal szétválasztott tó keleti fele ritkán szárad ki, idén ez bekövetkezett. Kovács Norbert székesfehérvári terepmadarász vetette fel, hogy a gumitlanításra itt lenne az alkalom.

Posztmodern tájkép Sárszentágotáról. Címe lehetne ez: "Miért?"

Október 27-én iszonyatos ködben vonultunk fel a helyszínre, a szereplők Norbin és jómagamon kívül Lendvai Gábor, Flesch Márton és a nemzeti parkot képviselő Nagy Imre volt. Egy fuvaros is le volt szervezve délutánra, de erről majd alább.

A gumik súlya egyenként kb. 40 kg volt, ehhez jött a bennük felgyűlt iszap további 15-20 kilója. Először ezt kellett kiszedni, utána jöhetett a görgetés ki a partra. Különösen az utolsó méterek adtak módot Sziszifusz legendájának felelevenítésére, hiszen a Sóstó partja mintegy 45 fokos emelkedő... (Fotó: Kovács Norbert):

Persze más szemét is akadt, ez is eltűnt a tóból egy füst alatt:

A gumik mennyiségéről (amúgy 52 db.) fogalmat alkothatunk, ha ott vannak mellettük az akció szereplői is:

Amíg mi dolgoztunk, a már említett fuvaros összetörte a járművét, jött hát egy kétségbeesett telefonálgatás új megoldás tárgyában. Az "ismerős ismerősének az ismerőse ismer valakit" elv sajnos most nem vált be egy sor okból (felrakodási gondok, terület megközelíthetetlensége nagy géppel, ekkora gumikat csak a fehérvári telep fogad, nem minden fuvaros szállíthat hulladékot, stb.); maradjunk annyiban, hogy a gumik kisétáltak az időközben (szerencsére!!) vízzel megtelt tóból, a szállítás szervezgetése pedig majd folytatódik.

2022 dióhéjban

Természetvédelem

Február 12-én lelkes csapattal (9 fő) cserjeirtást végeztünk a Rácvölgy egy gyönyörű lösztisztásán, jelentősen megnövelve az őshonos fásszárúak szorításában levő terület méretét. Az őszi esők hatására a kivágott kökények, vadrózsák, galagonyák erős sarjadásnak indultak, ezt még a tél folyamán szeretnénk lekaszálni.

Flesch Márton idén egyedül lekaszálta a felsőszentiváni Sóstó nádasodó déli partvonalát.

A Velencei-hegység nyugati felén beszélgettem egy-két krosszmotorossal (mármint aki hajlandó volt megállni), ezek alapján került ki egy teljesen új Natura 2000 tábla, illetve ezek alá egy külön erre a célra gyártott, technikai sportokat tiltó kiegészítő tábla (majd miután ezt ellopták, gyártattam pótlást). 

Volt táblaigazgatás, idegenhonos növények gyérítése, macskahere körbekarózása, nagyjából a szokásos módon és intenzitással. Pátkán a sötét hangyaboglárka új lelőhelye került elő egy kaszálóréten:

Az új fehérvári védett területek kezelési tervének megírására megkaptuk a megbízást, így nagy esély van az öt terület 2023-as védetté nyilvánítására.

Mocsári hangulat Székesfehérvár belsejében, egy reménybeli védett területen (Gödör utcai szikes rét)

Az Alsóvárosi-rét erdősítése ("Város Tüdeje") megkezdődött. Nagyszerű érzés, hogy a löszgyepek ebből kimaradnak, a telepítés pedig pásztásan történik. Mindkettő alapítványunk javaslata volt!

Madárvédelem

Több helyen történtek madárodú- és költőládakihelyezések. Talán a legörömtelibb esemény Fövenypusztához kötődik, ugyanis a januárban kitett ládában nyáron már gyöngybagolyfiókákat gyűrűztünk!

Staudinger István gyöngybagoly fiókákat gyűrűz, körben a természetvédő utánpótlás álmélkodva figyel

Vércseakciónk is elkezdődött tél elején, ehhez vásároltunk 30 költőládát Mányból, de még év elején, ettől függetlenül is helyeztem ki ládákat, általában sikerrel. Volt egy ugyancsak sikeres vércseköltöztetés.  

A pátkai szalakótapár is újra költött, ezúttal is VÖLGY-HÍD-odúban, csak éppen idén egy másikban, mint tavaly. Hat fióka kirepüléséről tudok.

Szalakóták a pátkai odúban; jól látszik, hogy ennél a fajnál a fiókák nem egyszerre kelnek ki. (A borzalmas képminőség magyarázata az, hogy a ládát létra nélkül, hirtelen ötlettől vezérelve ellenőriztem, egy kézzel a fatörzsbe kapaszkodva, másik kézzel pedig a tömegben ügyködő fotóriporter módszerét követve belefotóztam az odúba)

A Madárbarát Fehérvár program idén Fehérvár belső részein (Palotaváros, Zichyliget) zajlott a szakmai irányításunk mellett. 

Oktatás, szemléletformálás, egyebek

Idén sem maradt el az augusztusi lepketúra Székesfehérváron.

2022 érdekes húzása volt egy fajgazdag városi oázis létrehozása; Fehérváron megpróbálok a jövőben is nyitott szemmel járni, hátha lehetne ilyeneket másutt is alkotni.

Októberben megjelent a kisKÓCSAG évkönyv második kötete.

Október végén a Vértesben megtartottuk első megyei találkozónkat. Ennek folyományaként elkezdtünk különféle helyi védetté nyilvánításokon dolgozni; 2022 során Lovasberényben történt előrelépés (egyeztetés a polgármesterrel), a többi településen 2023-ban indulnak majd be a dolgok.

Szeretnénk a 2022-es hatalmas aszályra hivatkozva szorgalmazni a víz hatékonyabb megtartását a Sárvíz-völgyben, ez is tervezgetés alatt levő ügy.

És végül egy örömteli évvégi hír: kurátorunk, Fóris Anna nyerte a 2022-es Év agrárembere díjat az ökológiai gazdálkodás kategóriában. Anna és férje, ödön nagyon sokat tesz az ember- és természetközeli, kisléptékű, önellátó gazdálkodás népszerűsítéséért. Az elismeréshez gratulálunk!

Gazdákkal a vércsékért - a Tettek Mezeje I.

2022 komolyabb méretű akciója volt az a Fejér megyei felhívásunk, amelynek során biológiai növényvédelemre, jelesül pocokirtásra fogékony gazdálkodókat kerestünk, akik vércseládákért cserébe önként száműznék kelléktárukból a rágcsálóirtó mérgeket.

A felhívásra érkeztek is jelentkezők, jellemzően a megye déli feléből (valószínűleg azért, mert az első ilyen programunkban inkább az "északiak" voltak aktívak), nyáron lezajlott egy részleges előzetes felmérés Perkáta, Adony, Iváncsa és Zichyújfalu határában, megvásároltam 30 ládát. Közben azonban (majdnem csak tréfából) beneveztem a programot a Forbes üzleti magazin fenntarthatósági versenyére. Hogy, hogy nem, az akció először bekerült a legjobb tíz közé (meggyőződésem, hogy a Forbesban először írták le a vörös vércse nevét...), meghívást kaptam a magazin médiaeseményére, ahol kiderült: a kis léptékű programok közül a Gazdákkal a vércsékért lett az első, így az alapítvány nevében átvehettem az Arany falevél díjat.

A ládakihelyezés késő ősszel vette kezdetét, az első kanyarra 2022. november 26-án Szalai Gábor kollégámat kértem fel segítségnek, amit ezúttal is köszönök. Gáborról már többször volt szó ezen az oldalon, ehhez a bejegyzéshez az idei vércsementésünk illik a legjobban. Három település határában hét ládát helyeztünk ki, mégpedig kizárólag az ő módszereivel. Erről következzen egy fényképes beszámoló:

1. A megfelelő fák kiválasztása

A vércseládának legalább 4 méter magasan kell lennie, vagyis olyan fák jöhetnek számításba, amelyek ebben a magasságban megfelelő vastagságú és függőleges törzzsel rendelkeznek. Fontos szempont, hogy a ládát keletre, délre, esetleg délnyugatra lehessen irányozni, továbbá a fa ne álljon forgalmas (dűlő)út mellett. Ideális esetben a táplálkozóhely, azaz a lucernaföld is a közelben van. Így volt ez az első helyen; a láda a háttérben levő fák közül a bal oldalira került fel.

Nagyon kedvező, ha a vércseláda a szántó közepén levő fás-bokros oázis része lehet. Ez is Zichyújfalu, ugyanaz a lucernatábla, valamivel keletebbre az előző ponttól. Talán nehéz elhinni, de ez az "ősvadon" egy mezőgazdasági tábla belsejében van. A ládát az egyik szürke nyárra helyeztük.

Szerencsés, ha a földtulajdonos is jelen van az akciónál, így el lehet kerülni minden tévedést. Dobozi József és Szalai Gábor stratégiai eszmecseréje Adony határában:

2. Néhány szó a ládáról

Vércseládáinkat Mányban, a Pro Vobis műhelyben gyártattuk le. Fenyődeszkából készültek, tetejükön bádogozással. Ez a megoldás nagyban megnöveli az élettartamukat, hiszen a tető van leginkább kitéve az időjárásnak. Belül a "plafonon" tükör van, ez az ellenőrzést segíti.

Gábor több száz odút és ládát kezel, ami csak az eszközök egyedi jelölésével lehetséges. Megbeszéltük, hogy az általa kihelyezett ládákat saját módszerei szerint veszi nyilvántartásba. Ehhez először is számkódot festett a ládák fenekére (a TV a "tükrös vércseláda" rövidítése).

Majd a modern technika is szerepet kapott: az egyes ládák GPS-koordinátáit is felvettük. A táblagépen az "ősvadonszerű" sziget látható a világűrből.

3. A láda kihelyezése

A módszereink közötti fő eltérés nem az alaposságban, a gondos könyvelésben rejlik (bár az is markáns...), hanem a kihelyezésben. Én a drótozás híve vagyok, Gábor pedig a szegelésé. A programról szóló további bejegyzésekben be fogom mutatni a drótozást, jöjjön hát a szegelés. Mindenképpen elő kell fúrni a szeg helyét. Gábor gumírozott alátéttel ellátott 120-as szeget használ, ládánként hármat.

Hatméteres, összecsukható létrával ment fel a kívánt magasságba, ahol beverte a szegeket, majd betöltötte a láda fenekére az aprószemű kavicsot (ez van a kép alján a kis vödörben). Egy láda kihelyezése nem több öt percnél, ha már megvan az alkalmas fa.

A nagytáblás mezőföldi tájban üdítő egy-egy jókora fa, egy ládázott zichyújfalui kőris így néz ki a novemberi ködben:

A munka decemberben folytatódik!

Építsünk városi oázist!

2022 tavaszán Székesfehérvár egyik nagyáruházának parkolójában észrevettem egy szokatlan dombocskát. A parkoló szélén a térköves részt jókora fák vagy sűrű bokrok szakították meg, közöttük volt egy ugyanolyan módon kihagyott rész, ahol azonban nem volt fa:

A különös kis domb 2022 augusztusában a Budai út felől fényképezve (Forrás: Google)

Közelebb sétálva kiderült, hogy a domb tetejét valójában egy kiodvasodott és (feltehetően éppen emiatt kivágott) fa tuskója képezi. A Google autója 2014-ben járt az áruházi parkolóban, innen tudom, hogy a hatalmas nyárfa akkor még itt díszlett:

A dombocska 2014-ben; érthető, hogy miért hagyták ki ezt a területet (Forrás: Google)

A dombot körbejárva érdeklődve láttam, milyen sok növényfaj él rajta. A zömük természetesen egyszerű, közönséges lágyszárú; májusi felmérésem alapján a füveket csenkesz faj, csomós ebír és angolperje alkotja, köztük a kétszikűek nehézszagú gólyaorr, pásztortáska, gyermekláncfű, madártej, tyúkhúr és apró szulák.

Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy jó lenne ebből a kis "zöldfelületeből" egy változatos városi oázist kialakítani, ahol harmonikusan, komoly fenntartási igény nélkül élhetnek együtt a meglevő fajok, őshonos fásszárúak, valamint szárazságot jól tűrő dísznövények. Ennek fontosságát a 2022-es időjárás is alátámasztotta. A domb növényzetét "természetesen" fűnyíróval eltüntették, az aszályban pedig semmiféle zöld növényi élet nem volt rajta. (A fenti első képen is jól látható, ahogy az augusztusi esők után a domb próbál magához térni.)

Beletelt néhány hónapba, amíg a parkoló tulajdonosával és bérlőjével aláírhattunk egy háromoldalú megállapodást. Ennek értelmében a 28 négyzetméteres terület gondozását alapítványunk átvállalja, ennek keretében elvégzi az immár "Kerekecske-dombocska" névre keresztelt helyszín körbekerítését, növényekkel való beültetését és gondozását.

Az akcióra 2022. november 19-20-án került sor. A cél a lehető legnagyobb biológiai változatosság elérése, ennek érdekében tucatnyi őshonos növényt ültettünk be, évelő lágyszárúakat (zsályafajok, kakukkfű, szeplőlapu) éppúgy, mint fásszárúakat (csertölgy, virágos kőris, fekete bodza, veresgyűrű som, fagyal, csíkos kecskerágó, vadrózsa). Helyet kapott még egy kis sziklakert (végleges beültetése tavasszal történik majd), illetve holtfa, azaz korhadt, rovarrágta fatuskók félig földbe süllyesztve.

A munka folyamatáról néhány fotó:

Sziklakert

Falevéllel takart tövű fásszárúak

A növényeket részben Fodor Edittől kaptam, részben magam gyűjtöttem. A levendula beszerzési helye a Virágosélet Biogazdaság. Köszönet a segítségért!

Amennyiben az ötletet valaki szívesen megvalósítaná másutt, örömmel segítünk tanácsokkal (30-598-6002; jarosi.kovacs@gmail.com)

Az első FETA

Még 2021-ben merült fel a gondolat, hogy a Vértesben szervezni kellene egy találkozót a megyében élő terepmadarászok és természetvédők számára. 2022 nyarán az ötlet ismét előkerült, és ekkor már konkrétabb formát is öltött. Október utolsó hétvégéjén, döntően szombaton volt az első Fejér Megyei Természetvédő Találkozó (FETA).

Majdnem minden résztvevő. Álló sor balról: Fenyvesi László, Fenyvesi Hajnalanna, Kovács Piroska, Kovács Gergely, Flesch Márton, Riezing Norbert, Kovács Illés, Csihar László, Kovács Ágoston, Staudinger István, Csete Gábor, Kurfis Ilona, Zsebők Tamás, Fenyvesi Ernő, Fenyvesiné Gábriel Ágota, Fiala Zsuzsanna, Horváth Csaba. Guggoló sor balról jobbra: Németh Petra, Kovács Kolos, Szalai Gábor, Králl László (Fotó: Horváth Csaba)

A vadregényes Vértes Táborban mintegy 30-an jöttünk össze a megye legkülönbözőbb részeiről (Sárbogárd, Soponya, Gárdony, Dinnyés, Pusztaszabolcs, Lovasberény, Pátka, Székesfehérvár, Mór, Isztimér), vagy éppen a közeli Komárom-Esztergom megyéből. 

A találkozó egyik célja az volt, hogy bepótoljuk a sokszor hiányzó beszélgetéseket, megismerkedjenek egymást csak hírből vagy levelezés útján ismerők, erősödjön a csapatszellem. Közben pedig célzatosan terelgettük a társalgás fonalát 2022 legégetőbb témájához, a vízhez.

Este a védetté nyilvánítások voltak terítéken, Flesch Márton jóvoltából műholdas térképeken tudtuk nyomon követni a javaslatokat és megbeszélni az elképzelések realitását a nemzeti parkos kollégákkal.

Délelőtt Fenyvesi László vezetésével zajlott madárgyűrűzés, 8 madárfaj 37 egyede került meg, köztük a legérdekesebb a fenyvescinege és a rövidkarmú fakusz volt, bár a Vértes belsejében a házi rozsdafarkú sem túl gyakori. A találkozó legifjabb résztvevői lelkesen segédkeztek az elengedésben...

...akárcsak este, amikor a Szalai Gábor által hívóhanggal becsalt macskabaglyot kellett útjára bocsátani:

A menü marhapörkölt volt, amit a Fenyvesi család által hozott szürke marhából Szalai Gábor főzött, Fiala Zsuzsa kuktáskodása mellett. Köszönet mindannyiuknak!

A találkozón mutatkozott be a kisKÓCSAG 2022-es kötete is (bővebben ITT).

Mindenkinek köszönjük a részvételt, a sok hozott finomságot, a hasznos javaslatokat, észrevételeket és jó hangulatot!

Ismét leszállt a kisKÓCSAG!

2022. október 29-én az I. Fejér megyei Természetvédő Találkozón (FETA) mutatkozott be alapítványunk évkönyvének, a kisKÓCSAG-nak a második, 2022-es kötete.

A címlapon Zsebők Tamás káprázatos rétisasképe látható, a 143 oldalas kiadványban ismét igen sokféle téma került terítékre. A tartalom:

Ornitológia

Szalai Kornél: Egy „névtelen rezervátum” madártani értékei – Gyűrűzőtáborok a Rovákja-patak mentén (2016–2020) 

Kovács Gergely Károly: A havasi szürkebegy Fejér megyében 

Králl László: A Cikolai- és Líviai-halastavak madárvilága 

Kovács Gergely Károly: Az alacsony vízszint hatása a Pátkai-víztározó fészkelő madárvilágára

Kovács Gergely Károly: Ritkaságok és szórványos madárfajok Fejér megyében (2021–2022) 

Fenyvesi László, Kovács Norbert, Staudinger István, Szalai Gábor: Költési sikerek és számlálási eredmények Fejér megyében 2022-ben 

Zoológia

Hudák Tamás: A dolomit-kéneslepke (Colias chrysotheme) elterjedése Fejér megyében 

Botanika

Németh Csaba: A Dunántúli-középhegység berkenye (Sorbus) endemizmusai 

Flesch Márton, Kovács Gergely Károly, Lendvai Gábor: Fejér megye csillagvirágai 

Természetvédelem

Kovács Norbert: A Pákozdi Pagony Vadaspark és Arborétum védett növény- és állatfajai 

Néhány mondatban

Kovács Norbert, Gál Szabolcs: Ritka téli énekesek Polgárdi határában 

Fenyvesi László: Költőszigetek a Velencei tónál 

Sápi Tamás: Halászsirályok Baracsnál 

Cseh Sándor: Szikipacsirta Zámolyon 

Kovács Norbert: Halvány geze Székesfehérváron 

Kovács Gergely Károly: Erdei pacsirták csoportos telelőhelye Székesfehérvár határában 

Kovács Gergely Károly: Nagy bukók és sirályok különös „szerepjátéka” 

Kovács Gergely Károly: Keleti rablópille ismételt előfordulása Székesfehérvár határában 

Múltidéző

Kovács Gergely Károly: Ragadozók bűvöletében – 95 éve született Tapfer Dezső 

Kép-Tár

Kurfis Ilona

A kisKÓCSAG megszületéséhez sokan sokféle módon járultak hozzá; köszönet minden szerzőnek és fotósnak, Korda Éva és Korda Márton tördelőnek, valamint a Kontraszt Plusz nyomdának. A kiadvány megrendelhető alapítványunktól a jarosi.kovacs@gmail.com címen. 

Fejér megye növényvilága - kép- és adatgyűjtés

 Kedves botanikusok, természetjárók, természetfotósok!

A "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány tervbe vette egy Fejér megye növényvilágát bemutató könyv megjelentetését. A valamikor a 2020-as években napvilágot látó kötet összeállításában bárki részt vehet az alábbi módokon:

1. Várjuk Fejér megye mai határain belülről mindazokat a növénytani adatokat, amelyek őshonos edényes növényekre (harasztok, nyitvatermők, zárvatermők) vonatkoznak. Az adatsorokat excel táblázatban kérjük elküldeni a lent megadott címre. Kötelező elemek: a faj magyar neve, tudományos neve, településhatár, Google Maps koordináta, illetve az állomány hozzávetőleges mérete (akár betűvel: "néhány tő", "sok").

2. Várjuk a Fejér megye mai határain belül készített olyan digitális fényképeket, amelyeken bármilyen őshonos edényes növényfaj (vagy több faj) jól felismerhető. Tájképek is lehetnek, amennyiben megfelelnek a fenti kritériumnak. Nagy mennyiségű fotó esetén internetes óriásfájlküldő rendszer használata (pl. wetransfer) javasolt. A fájlnevekben szerepeljen a fotós neve, a faj neve és a településhatár. Példa: Minta_Malvin_lápi_nyúlfarkfű_Csákvár.jpg

Az első két ponthoz tartozó elérhetőség:

jarosi.kovacs@gmail.com

3. Örömmel fogadunk analóg (dia vagy papírkép) fényképeket is, ezeket digitalizálás után eredeti állapotban juttatjuk vissza a szerzőknek. A postacím:

"VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány 8092 Pátka hrsz. 2606/3.

A felhívás hosszú időtartamú, tehát bárki nyugodtan tervbe vehet az elkövetkező években felméréseket, fotózásokat.

További kérdéseket a megadott e-mail címre vagy a 30-598-6002 telefonszámra várok.

Kovács Gergely Károly

Költöztetés - vörös vércsék sikeres adoptálása

Alapítványunk előző vércseprogramja során 2019. február 23-án tettem ki költőládát Pákozd határában egy szántóföldön levő, az M7-es autópálya Balaton felé vezető sávjai számára irányzott reklámtáblára. (A beszámoló ITT olvasható a "harmadik mászás" alcímben) A madarak hamar felfedezték, folyamatosan sikeres költések voltak itt az elmúlt években.

2022. május 27-én telefonon keresett meg Szombati Gábor, a reklámhordozószerkezet tulajdonosának képviselője. Cégük megbízást kapott, hogy az időközben viharkárokat szenvedett szerkezetet javítsák meg és helyezzenek ki egy új hirdetést. A szakemberek fel is vonultak a helyszínre...

A makacs északnyugati szelek áldozatául esett reklámtábla. A vércseláda a jobb oldalon (a bodzabokor fölött) látható

...ám amikor felmásztak, akkor a következő látvány fogadta őket:

Gyerekek az éléskamrában. A fiókák előtt rágcsálók és gyíkok láthatók. 

A tartószerkezeten olyan mértékű javításokra volt szükség, ami legalább egy munkanapot igénybe vett, világos volt hát, hogy a vércsefiókákat ez negatívan érintheti. Örömteli módon a cég rögtön nyomozásba kezdett és sikerült is néhány kört követően eljutni a láda kihelyezőihez, azaz hozzánk. Eddig (szerencsére) nem kellett hasonló problémát megoldanunk, így több madárvédő tanácsát kikértem. Voltak olyan nézetek, hogy az ekkora fiókák (pláne a képen is látható tartalék táplálékkal) kibírnának egy napot, ebben az esetben nem kellene a ládát és a madarakat bolygatni. Csakhogy a tulajdonosok határozottan kérték, hogy a láda (és persze a vércsefiókák) ne legyenek a munkaterületen, mert nagyon féltek attól, hogy a madárszülők elhagyják a fészket és a fiókák éhen vesznek. 

Még aznap este körbejártam a pátkai határban levő ládáinkat. Hat ládából csak egynél nem mozogtak vércsék, kettőnél jelen volt legalább egy madár, kettőben a tojó benne ült, végül a hatodikban a fiókák fejét is láttam. Egyértelműen sokkal fiatalabbak voltak, mint azok a pákozdiak, akiknek új otthont kell keresni, ide tehát nem lehetett őket adoptálni.

Ezen a ponton a Pro Vértes Nonprofit Zrt. tapasztalt szakemberéhez, Szalai Gáborhoz fordultam. Gábor (akivel legutóbbi közös kalandunkról ITT emlékeztem meg) sok száz odú ellenőrzését, karbantartását végzi, így pontosan tudta, hol vannak olyan korú vörös vércsék, akik mellé be lehet tenni a két pákozdi madárkát. A felújítás rögzített határideje is közelgett, terveik szerint hétfőn kellett felvonulniuk a helyszínre, így az akciót vasárnap délutánra időzítettük.

A mindenre elszánt csapatunk az esőre fittyet hányva megérkezett a helyszínre.

Szalai Gábor a pákozdi légtérben

Gábor rutinosan lehozta a két fiókát egy fedeles kosárban, nem mondhatni hogy nagyon lelkesek voltak...

A fiókák néhány nappal idősebbek annál a négynél, akik mellé Csákváron Gábor behelyezte őket. (Mint mondja, ez a szerencsésebb felállás, hiszen így a jövevényeket nem tudják a "helyiek" elnyomni.) Szépen beilleszkedtek, már gyűrűt is kaptak, hamarosan testközelből megismerkedhetnek a Zámolyi-medencével.

Az egyik pákozdi mostohatestvérnek már kicsi a láda, nagyratörő terveket forgat a fejében... (Fotó: Szalai Gábor)

Újabb példája volt ez a helyi szervezetek közötti hatékony együttműködésnek (itt említem meg, hogy a szerkezet tulajdonosainak a Vadmadárkórház alapítója, dr. Berkényi Tamás adta a tippet, hogy a ládát esetleg mi raktuk ki) és az élet merőben más területén tevékenykedő személyek természetszeretetének. 

Köszönet Szalai Gábornak és Szombati Gábornak!

A házi készítésű vércseláda a többszörös drótozásnak köszönhetően stabilan átvészelte azokat a szeleket, amik a hatalmas táblát megtépázták, ám az összecementálódott, köptekeből, ürülékből, táplálékmaradványokból álló "matrac" kiütögetését már nem bírta ki, így hamarosan itthon újjá fogom varázsolni és visszakerül Pákozdra. A tartószerkezet helyett azonban másik helyet kell keresni, ugyanis az M7 mellett a nyár a hirdetések fő kampányidőszaka, vagyis jövőre újra ütközhetne a vércsék költési ideje a reklámfelület kihelyezésével.

Mérgek nélkül a pockok ellen - Útmutató gazdálkodóknak

 

Hím vörös vércse

A modern mezőgazdaság óriási vegyszeres nyomást jelent a környezetre. A jelenlegi támogatási rendszer mellett a minél magasabb termésátlagok hajszolása kártékony és felelőtlen dolog. Minden felelősen gondolkodó gazdálkodónak be kellene rendezkednie arra, hogy növényvédelmi problémáinak minél nagyobb hányadát a természet rendszereire bízza. Egy rovarölőkkel nem kezelt táblában rengeteg olyan ragadozó rovar él, melyek hatékonyan vissza tudják szorítani a kártevőket, például katicák, fátyolkák a levéltetveket, fürkészdarazsak a különféle molyok lárváit, stb. Ugyanez a helyzet a mezei pocokkal is. Több tucat madár- és emlősfaj fogyasztja ezt a rágcsálót, mi pedig tudunk nekik segíteni abban, hogy vadászatuk hatékonyabb legyen!

A T-fa

Lucernatábla szegélyébe tartósan leásott, alul gyámokkal megerősített T-fa, rajta vörös vércsével

Csaknem száz éves, rendkívül egyszerű „találmány”. Azon az elven alapul, hogy egyes ragadozómadarak valamilyen magad ponton ülve figyelik az alattuk levő földfelszínt és onnan csapnak le a lyukból előmerészkedő pocokra. Csakhogy egy szántó belsejében ilyen magaslatok nincsenek, kivéve a távvezetékeket, ott azonban a védett madarakat az áramütés fenyegeti.

Egy legalább másfél méteres, földbe levert karó már nagy segítség a szinte csak mezei pocokkal táplálkozó egerészölyv és erdei fülesbagoly számára. Még kényelmesebb, ha a karó tetején van egy keresztrúd. Magassága lehet jóval nagyobb (akár 3-4 méteres) akkor, ha nem kell munkák miatt beszedni és újra kihelyezni.

T-fán üldögélő egerészölyv

Régen a parcellák sarkát szívesen jelölték mezsgyeoszlopokkal. Érdemes feleleveníteni a hagyományt, hiszen ellátják a T-fa feladatát is. Telente egy „ragadozó énekes”, a pockokat szívesen kapdosó nagy őrgébics is örömmel megül ezeken:

A vércseláda

A vörös vércse a sólyomfélék családjának tagja, fészket nem épít, elhagyott varjú- vagy szarkafészekben neveli fiókáit (hasonlóan az erdei fülesbagolyhoz). Ha a tábla mellett fasor vagy erdősáv húzódik, elképzelhető, hogy madarunk már eleve költ benne. Egy-egy lucerna- vagy vetettfűtábla azonban olyan gazdag táplálékforrás, hogy költőláda kihelyezésével a vércse nagy eséllyel a közelbe csábítható.

Nagy a család, sok az éhes száj. Tucatnyi mezei pocok jár naponta az ekkora vércsefiókáknak

A vércsepár 4-5 fiókát nevel fel, miközben ők maguk is táplálkoznak, étrendjük zöme mezei pocokból áll. Ha tehát 8-10 hektáronként egy-egy lakott vércseláda van a gazdaságban, akkor a mezei pockok tömeges felszaporodására sokkal kisebb az esély.

A vércse számára a költőláda annyira vonzó, hogy akár fátlan környezetben is elfoglalja. Ehhez kell egy legalább 3,5 méteres, stabilan leásott oszlop, arra kerül majd a láda. Villanyoszlopra csak abban az esetben tegyünk ládát, ha a keresztvas műanyag (általában zöld színű) papuccsal le van szigetelve! Ellenkező esetben a madarak valószínűleg áramütést fognak szenvedni.

Faoszlopon levő ládában üldögélő, már röpképes vörös vércse fiókák

Élő fára érdemes dróttal rögzíteni a ládát, a szegelés maradjon a faoszlopra vagy a túlságosan vastag törzsű fákra, minimum 3, de inkább 4 méter magasra.

A vércseláda méretei (centiméterben):

Anyaga szabvány deszka (OSB-lap használata nem javasolt). Élettartamát jelentősen növeli a festés, illetve a tető befedése (bitumenzsindely, bádogozás, rácsavarozott műanyag lap, stb.)

A ládába aprószemű, mosott, gömbölyű kavics kerüljön. Ha ez nem áll rendelkezésre, használhatunk faforgácsot, fűrészport, ágdarálékot is. Az a lényeg, hogy a láda fenekén legalább 3-5 cm vastagon álljon ez a réteg.

A láda sose nézzen az uralkodó szélirány felé. Ez hazánkban jellemzően az északkeleti vagy az északnyugati irány. Kedvező a délies kitettség. Ha a láda fára kerül, az elé lógó ágakat gondosan le kell vágni.

A láda karbantartása igen egyszerű. Ha a madarak elfoglalják, pár évente elegendő felmászni költési időn kívül (nyár közepétől tél végéig), hogy felfrissítsük a fenékre szórt anyagot és leellenőrizzük a láda állapotát.

Ennek a ládának ez volt az utolsó szezonja. A fiókák szerencsésen kirepültek belőle, de utána selejtezésre került.

További segítőtársak

A vércseládába alkalmilag más madárfajok is megtelepedhetnek. A mezei pocok szempontjából a legnagyobb jelentősége leggyakoribb baglyunknak, az erdei fülesbagolynak van. Az ő igényei tökéletesen megegyeznek a vörös vércséével, csak éppen munkáját teljes csendben és éjjel végzi. Tápláléka mezőgazdasági területen kb. 95-98 %-ban mezei pocok.

Telente nem csak a nagy őrgébics szed vámot a pockokból, hanem két észak-európai ragadozó is. A gatyás ölyv előszeretettel használja a T-fákat. Hazájában a mezei pocokénál is megdöbbentőbb elszaporodásra hajlamos lemming a fő tápláléka.

A gatyás ölyv nagyobb rokonánál, az egerészölyvnél, tollazata pedig világosabb (Fotó: Kovács Gábor)

A kékes rétihéja lassú repüléssel járja be a szántóföldeket, dűlőutak mellékét, vízlevezető árkokat. Alkalmilag felül T-fára, ez azonban annyira nem jellemző viselkedése.

Kékes rétihéja tojó vadászat közben (Fotó: Kovács Gábor)

A lucernaföldeken élő pockokat ezen kívül varjúfélék, sirályok, fehér gólya, nagy kócsag, barna rétihéja, vörös róka, aranysakál és menyét is tizedelheti.

Becsüljük meg ezt a segítséget, NE HASZNÁLJUNK RÁGCSÁLÓIRTÓ SZEREKET A GAZDASÁGBAN! 

A vércsék telepítésével vagy bármilyen, mezőgazdasági területen felmerülő természetvédelmi kérdéssel kapcsolatban keresse a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítványt!

Kovács Gergely Károly 06-30-598-6002

jarosi.kovacs@gmail.com

kisKÓCSAG cikkek az Interneten

 Kedves Olvasóink!

A mai naptól a "VÖLGY-HÍD" Természetvédelmi Alapítvány évkönyvének, a kisKÓCSAG-nak a cikkei digitálisan is elérhetőek. Kellemes olvasgatást kívánunk!

Köszöntő

Fészkelő nádiposzáták vizsgálata Seregélyes-Elzamajorban (2018-2020)

Nagy bukók az Adonyi-szigeten

Fejér megye partfutó mozgalma saját adatok alapján (2012-2019)

Fejér megye partimadár-élőhelyei

Költési sikerek és számlálási eredmények Fejér megyében 2021-ben

Távoli tájak vándorai Fejér megyében

A lápi tarkalepke előfordulása és terjedése a Vértes-hegységben és környékén

A méhbangó Fejér megyében

Javaslatok a soponyai Sóstó természetvédelmi kezeléséhez

Láprét, tölgyerdő, mocsár, szikes - Székesfehérvár jövőbeli védett területei

Néhány mondatban (rövid közlemények)

Két László és két Radetzky

Fekete gólyák! Irály a Zámolyi-víztározó!

A madárvédelmi munkák nagyon gyakran több évre nyúlnak szét, ám ez elsősorban úgy jelentkezik, hogy egy kihelyezett odút, ládát vagy műfészket csak hosszabb idő elteltével foglalnak el a madarak. Ám a mostani akció kezdete és befejezése között más okokból telt el több mint két esztendő.

2020 elején azzal a céllal kószáltam a Zámolyi-víztározó keleti partvidékén, hogy fekete gólyának alkalmas fát keressek. Egy kis tölgyes foltban aztán valóban előkerült egy termetes fa, amit Staudinger Istvánnal, a Duna-Ipoly NPI fészeképítésben is járatos szakemberével megszemléztük. István nagy örömömre elfogadta a javaslatomat, nagy reményekkel vonultunk fel, aztán következett az előre nem látott nehézség (erről beszámoltam ITT).

Staudinger István a magasban 2020-ban...

A fekete gólya kedveli azokat a hosszú, kinyúló ágakat, amelyeken van egy vízszintes ágvilla. A mi fánkon a vízszintes, ágvillás ágon volt egy harmadik, felesleges ág, ami levágás után úgy fennakadt, hogy meg sem lehetett mozdítani. Akkor 2020-ban búsan elmentünk madarászni, a dolog két évre elült.

2022 elején egy hosszabb bejárás során jutottam el a kis erdőfoltba, ahol örömmel láttam, hogy a levágott ág teljesen kiszáradt, az uralkodó északnyugati szélviharok pedig elvégezték a munka javát, eltűnt az útból az akadály. 2022. március 10-én négy természetvédő vonult fel a fa alá: Staudinger István és Klébert Antal képviselte a nemzeti parkot, Horváth Csaba (Mór) és jómagam a civileket. 

...és 2022-ben.

Az alábbi képösszeállítás bemutatja a fekete gólya műfészeképítés legfontosabb lépéseit. A fotókat Horváth Csaba készítette. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy lehetőleg senki ne vágjon bele egy ilyen munkába egyedül.

Az ágvillára rákerült két erős, nyers, frissen kivágott fekete dióból lefűrészelt keresztfa, ez jelenti a fészek alapját. Utána jönnek az erre merőleges vékonyabb törzs- és ágdarabok.

Az anyagok, eszközök magasba juttatása két módon történik. Vagy egy lelkes segéderő (itt éppen én) szaladgál fel, vagy a fent dolgozó kötéllel húzza fel magához. Mi a két módszer hibridét alkalmaztuk; az ágak felhúzását a fa alsóbb ágai akadályozták. A fészek utolsó két rétegének alapanyaga (fű, gyeptégla) már a kötélen ment fel a magasba.

Amikor készen van egy hálós szerkezet, egészen vékony, hajlékony ágakat kell belefűzni a stabil rácsozatba, kissé hasonlóan a kosárfonáshoz. A létrán Klébert Antal.

Akkor van készen a fészek, ha alulról már nem lehet rajta átlátni. Fontos kihangsúlyozni, hogy ez csupán egy fészekalap, ezen még a madaraknak is kell dolgozniuk...

...ám a látvány eléggé impozáns. A lombfakadás előtt érkező fekete gólyák biztosan észre fogják venni.

Kilátás a fészekből nyugat felé. Látható a fészek tetejére helyezett néhány gyeptégla, illetve a háttérben a sajnálatosan teljesen száraz Zámolyi-víztározó. A közelben szerencsére most is vannak alkalmas táplálkozóhelyek.