A madárvédelmi munkák nagyon gyakran több évre nyúlnak szét, ám ez elsősorban úgy jelentkezik, hogy egy kihelyezett odút, ládát vagy műfészket csak hosszabb idő elteltével foglalnak el a madarak. Ám a mostani akció kezdete és befejezése között más okokból telt el több mint két esztendő.
2020 elején azzal a céllal kószáltam a Zámolyi-víztározó keleti partvidékén, hogy fekete gólyának alkalmas fát keressek. Egy kis tölgyes foltban aztán valóban előkerült egy termetes fa, amit Staudinger Istvánnal, a Duna-Ipoly NPI fészeképítésben is járatos szakemberével megszemléztük. István nagy örömömre elfogadta a javaslatomat, nagy reményekkel vonultunk fel, aztán következett az előre nem látott nehézség (erről beszámoltam ITT).
A fekete gólya kedveli azokat a hosszú, kinyúló ágakat, amelyeken van egy vízszintes ágvilla. A mi fánkon a vízszintes, ágvillás ágon volt egy harmadik, felesleges ág, ami levágás után úgy fennakadt, hogy meg sem lehetett mozdítani. Akkor 2020-ban búsan elmentünk madarászni, a dolog két évre elült.
2022 elején egy hosszabb bejárás során jutottam el a kis erdőfoltba, ahol örömmel láttam, hogy a levágott ág teljesen kiszáradt, az uralkodó északnyugati szélviharok pedig elvégezték a munka javát, eltűnt az útból az akadály. 2022. március 10-én négy természetvédő vonult fel a fa alá: Staudinger István és Klébert Antal képviselte a nemzeti parkot, Horváth Csaba (Mór) és jómagam a civileket.
Az alábbi képösszeállítás bemutatja a fekete gólya műfészeképítés legfontosabb lépéseit. A fotókat Horváth Csaba készítette. Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy lehetőleg senki ne vágjon bele egy ilyen munkába egyedül.
Az ágvillára rákerült két erős, nyers, frissen kivágott fekete dióból lefűrészelt keresztfa, ez jelenti a fészek alapját. Utána jönnek az erre merőleges vékonyabb törzs- és ágdarabok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése