2016. december 25., vasárnap

2016 - Egy év végén

Egy újabb esztendő, alapítványunk harmadik éve zárul le. Hagyományainkhoz híven összefoglaljuk a főbb eredményeket, illetve a zátonyra futott elképzeléseket.

Helyi természetvédelmi területek kezelése
Április óta a "VÖLGY-HÍD" hivatalosan is a Jancsár-völgy, Aszal-völgy, Máriamajori-erdő és Nagy-völgy helyi természetvédelmi területek őre. Legfontosabb idei, még nem teljesen elvégzett feladatunk a táblák kihelyezése volt. A védett terület táblák mellett kikerült 4 kiegészítő Natura 2000, illetve 2 Natura 2000 nagy tábla is. (Az Aszal-völgy egy része csak Naturás, de nem helyi védett, a Vadmezőn levő szigetszerű gyepek pedig csak helyi védettek, de nem Naturások, csak hogy egy kicsit bonyolultabb legyen egy kívülállónak elmagyarázni a helyzetet...) Táblalopás öt, oszloplopás egy esetben történt. Szerencsére a tartalékok miatt a pótlás gyorsan lezajlott.
Tavasszal a Városgondnokság gépével ismét nyestünk homokfalat a gyurgyalagoknak, legalább 15 pár prüttyögő szivárványmadár jelenléte hálálta meg a gondoskodást. A jancsár-völgyi odútelep kb. 30 %-os kihasználtságú volt 2016-ban (széncinege, seregély), a Máriamajori-erdőben rögtön sikeresen költött a kihelyezett ládában a macskabagoly, az Aszal-völgyben továbbra is fészkel a ládában a vörös vércse.
2009 óta a gyurgyalagállomány folyamatosan csökkent. A tavalyi és idei beavatkozással visszaállt a világ rendje.

Kisebb volumenű cserjeirtást a Rácvölgy egyik lösztisztásán végeztem. A macskahereállományt kétszer kellett kikarózni, de az összes karót elvitték és a virágokat is lekaszálták. Az évelő növény állománya ezt még át fogja vészelni, nekünk azonban az utolsó csepp volt a pohárban: terveink szerint 2017-től minden helyi védett és/vagy városi tulajdonban levő kaszáló használójával szerződést íratunk alá a réteken élő védett fajok (és a mi sérülékeny idegrendszerünk) megóvása érdekében.
2017-es feladat a Jancsár-völgy és az egy kimaradt rácvölgyi pont betáblázása, illetve egy nagyobb kísérleti cserjeirtás az Aszal-völgyben. Jelenleg is szerkesztés alatt van három leporelló, melyet a három helyi védett területről készítünk. Feltehetően a város turisztikai információs pontjain lehet majd megszerezni őket.

Természetvédelem
Jól megfigyelhető, hogy a székesfehérvári új helyi védett területeknek szép lassan híre megy. Így talált ránk dr. Flesch Márton is, aki a Tác közigazgatási határában levő Fövenypuszta helyi védelméhez kért segítséget. 2017 tavaszára megbeszéltük a közös bejárásokat, ám ősszel drámai fordulat állt be: Márton írta, hogy a tulajdonos fel akarja szántani a gyepet (pókbangó, homoki nőszirom, érdes csüdfű...). A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság helyi erőit (Csihar László, Staudinger István) értesítettem, ők és a gyepet jól ismerő Lendvai Gábor a védett fajok eszmei értékét és az egyedszámot beszorozva gyorsan meggyőzték a tulajdonost, hogy ökonómiailag nem lenne egyensúlyban a várható haszon a több milliós bírsággal. Egy ütközet megnyerve, de az igazi munka tavasszal indul.
A másik front a székesfehérvári Maroshegy, annak is három igen értékes foltja, ahol az őszi vérfű hangyaboglárkái, valamint kosborfajok várnak védelmet. Ebben a pillanatban még nem tudni biztosat, a védetté nyilvánítási javaslat mindenesetre már a város környezetvédelmi irodájánál van.
Helyben jár ugyanakkor a szikes tavak ügye, sajnos ott csak ötletadók és élő lelkiismeretek lehetünk , de magányos elkövetők nem, márpedig a hatékonyság szempontjából úgy fest, az lenne az igazi...

Madárvédelem
Az előző holt szezonban (2015 ősze - 2016 tavasza) jó néhány odút, ládát tettünk ki, a legsikeresebb az előző részben már említett macskabaglyon kívül a királybereki (Pátka) vörös vércse és a füvellői (Lovasberény) kuvik azonnali sikeres költése. A gyöngybaglyok továbbra sem mutatkoznak a ládáknál, de akusztikus adat (Lovasberény) és másoktól kapott információ (Csákvár) jelzi, hogy itt mozognak a környéken, megtelepedésük remélhetőleg előbb-utóbb bekövetkezik. Idén Pázmánd, Szabadbattyán és Sárpentele temploma lett számukra alkalmas.
A fecskevédelmi akció vegyes képet mutat. A lakossági aktivitás szintje nagyon alacsony, a fecskeállomány többszöröse a reméltnek, tervek és ötletek vannak jócskán, az akciót folytatjuk, elképzelésünk szerint nagyobb léptékben, immár az egész megyében gondolkodva. (így is alliterál: "fecskebarát Fejér megye")
Füsti fecske (fotó: dr. Kovács Gábor)


Oktatás, szemléletformálás
2016-ban három előadás volt, kettő a vértesacsai Föngyöskertben, egy a fehérvári Nemes Nagy Ágnes kollégiumban. Utóbbi helyszínen ez egy sorozat kezdete volt: a megállapodás értelmében félévente 1-1 színpompás, vetített előadással örvendeztetem meg a 15-16 év körüli kamaszlányokat (lánykoli...).
A madáretetésbe a Zentai úti iskola mellett most téltől a Nemes Nagy kollégium is bekapcsolódott, illetve a kertbarátok sem pihennek a két fehérvári közösségi kertben. Ehhez az alapanyagot mi biztosítjuk az Alba Agrár Zrt-től vásárolt napraforgóval.
Volt egy újabb sikeres magbörze januárban, ugyanakkor teljesen leállt a bemutató kert programja és több egyéb terv is parkolópályán van (öreg gyümölcsfák és szőlőhegyek felmérése)...

Felmérések, adatgyűjtések
Az év két nagy feladata közül az egyik a Madáratlasz Program felmérésének folytatása volt, a másik pedig a növénytani adatok gyűjtése. Tavasszal és nyár elején minden alkalmat megragadtam, a legemlékezetesebb az volt, amikor biciklivel mentem Pátkáról Pázmándra szőlőt metszeni, a biciklin ülve hallgattam és striguláztam az éneklő madarakat, hazafelé pedig Pázmánd és Vereb temetőit néztem át esetleges védett növények után. A Madáratlasz Programhoz végzett Fejér megyei adatgyűjtés térképe itt látható.
Láthatóan hangsúlyos a Császár-víz völgye a barna folttól (Zámolyi-víztározó) a torkolat felé.

Nyomtatott sajtó, média, internetes jelenlét
A "fecskebarát Fehérvár" akció részeként volt két rádiós beszélgetés és néhány cikk az interneten, különösebb feltűnést egyik sem keltett. Dolgozunk azon, hogy a fecskevédelmet hogyan kellene szélesebb körben népszerűsíteni, erről 2017-ben biztosan bővebben foglalkozunk majd a honlapon is.
Saját honlapunk legnagyobb idei sikere a Szabó László Vilmos emléke előtt tisztelgő bejegyzés volt, de jó forgalmat bonyolított Pallos Zsuzsanna aranysakálos és Hudák Tamás lepkés tanulmánya is.

Belső ügyek és 2017-es terveink
Elkészült a logónk, ami már a fejlécen is látható. Sok madárvédelmi munkát akadályozott a terepjárónk felújítása; e pillanatban sincs még kész, viszont annyira el volt korrodálódva itt-ott, hogy nagy zűr is lehetett volna, például ha egy emelkedőn csak az autó eleje és közepe jut fel, a vége és az utánfutó meg visszamegy... Hasznos munkatársunkat nagyon várjuk vissza. Cikta juhaink immár törzstenyészetként éldegélnek, a család legújabb tagja december 24-én született. (Érdekes, de két és fél éves tenyésztői munkánk során másodszor van karácsonyi születés)
2017-ben év elején szeretnénk elvégezni középfeszültségű oszlopfelmérést Pátka és Lovasberény határában, folytatjuk az odú- és ládakiheyezést gyöngybagoly, vörös vércse, füleskuvik és szalakóta számára, megyei szintűre bővítjük a fecskevédelmi akciót, befejezzük a Madáratlasz Programban vállalt terület felmérését. Gyerekeket is nevelünk, a kislányunk közben felállt. Sűrű lesz, nagyon várjuk...
Minden olvasónknak és természetvédő kollégának sikeres új esztendőt kívánunk!

2016. december 20., kedd

Két gyöngybaglyozás - Példázatok az objektív nehézségekről

2016. augusztus 13-án és december 8-án elvégeztünk egy-egy újabb gyöngybagolyláda-kihelyezést, megnyitva ezzel a "délnyugati frontot", azaz a Székesfehérvártól délnyugatra levő, a jelenleg is gyöngybaglyos templomú Csőszhöz közeli térség gyöngybagolybaráttá tételét. A két szerelés külön-külön is emlékezetes, együtt azonban tanulságos példázata annak, hogy milyen a problémamegoldási kényszer egy templomtoronyban.

Szabadbattyán
A helyi védett, hatalmas platánjairól és varjútelepéről nevezetes Cifrakert szomszédságában levő római katolikus templom plébánosát Mayer Zsoltot Pallos Zsuzsa környékezte meg a gyöngybagolyvédelem gondolatával. A pozitív válasznak nagyon megörültünk, Zsuzsa elvégezte a toronyablakokban a méréseket, elkészült a láda, aztán azonban egy viharkár miatt egy órával indulás előtt el kellett halasztanunk a munkát, amire végül augusztus 13-án került sor. A csapat újdonsült tagja Weidinger István volt.
Ég a kezünk alatt a munka...

A toronyba vezető létra kellően tágas, így a ládát egyben fel tudtuk vinni a torony közepéig. Ám az eredetileg kiszemelt harangszint padlója olyan korhadtnak tűnt, hogy gyors haditanáccsal maradtunk a középső szinten és oda, a keletre néző ablakba tettük a ládát. Itt kezdődtek a gondok...
Sok-sok ládázásban hű segítőnk, a dekopírfűrész köztudomásúan árammal működik. Ezt még tudtunk hosszabbítóval szerezni, csakhogy a fűrészlapocskát sehogy sem tudtam a helyére tenni, így aztán némi szerencsétlenkedés után feladtuk és kezdtük kézi erővel a vagdosást. (Itthon derült ki, hogy egy másik fűrészlapocska a helyére kattant volna, de akkor már túl voltunk mindenen.)
Az hamar világos lett, hogy a keményfaspalettát nem fogjuk tudni elvágni, így azokat kiszedtük. Csakhogy a ládán sem volt röpnyílás, hiszen azt általában a helyszínen készítjük el. Nekiláttunk hát  a véletlenül nálunk levő vasfűrészlapokkal kivágni a nyílást. Ezek a fűrészlapok azonban úgy törtek, mint a cukorka (Made in People's Republic of China), így a végén már csak néhány centis darabkákkal ügyködtünk...
A kilátás nem rossz, Battyán nevezetessége, a Kula-torony is látszik, sőt fordított irányban, a 7-es főútról is látható a láda egy villanásra, kb. a templom melletti buszmegálló vonalában.
Bal oldalon a dobbantó, jobb oldalon a kilátás bagolyszemmel...

...ezt pedig mi látjuk kívülről.

Köszönet Mayer Zsolt plébánosnak a lehetőséget! 

Sárpentele
A kis falu kicsiny temploma kívülről igen alkalmasnak tűnt, így amikor a közeli Úrhida templomában a ládakihelyezés bizonytalanná vált, Pentelét vettem előre a sorban. Segítőkész helybéliek révén megtaláltam Czank Ferencné gondnokot, aki ellátott kellő mennyiségű tanáccsal a lépcsők és létrák veszélyességének mértékével kapcsolatban. A toronyban mindössze egy harang lakik, az egész tér rendkívül szűkös, de azért egy normál láda éppen elfér az ablakban - gondoltam akkor. Később még egyszer fel kellett mennem egy pótmérésre, elkészítettem a ládát és december 8-án, egy igen hideg napon fel is vonultam a templomhoz, amely Széchenyi Zsigmond Afrika-vadász szüleinek is a nyugvóhelye.
A sárpentelei templom belseje a karzatról nézve.

Azt már előre tudtam, hogy a ládát csak lapra szerelve tudom felvinni. Nagyon jól bevált az az ötlet, hogy a létra alján a darabokat egyben tartó madzagba beakasztok egy autó vontatókötelet és azzal húzom fel a "rakományt" a több méteres magasságba. Amikor fenn volt a láda és a szerszámok, akkor döbbentem meg, hogy milyen kevés a hely.
Amikor elkezdtem összeszerelni a ládát. kiderült, hogy előbb az ablakot kell kivágni. A hozott kézifűrésszel lelkesen vágtam a spalettát, amikor a penge reccsent egy nagyot és tőből letört. "Objektív nehézség..." - gondoltam és a pengét kézben tartva fűrészeltem tovább. Egy spaletta készen is lett. Mielőtt a másiknak nekiláttam volna, letettem a pengét a láda egyik darabjára, aztán a mérőszalag után kutatva szórakozottan felemeltem az említett darabot, mire a fűrész pengéje szép ívben kiszállt az ablakon és csengve-bongva megpihent az ereszcsatornában. Néhány percig elgondolkodva nézegettem az utca túloldalát, hogy ne kopogjak -e be az említett segítőkész helybeliekhez fűrész-ügyben, de aztán támadt egy ötletem. A másik spalettát fúróval perforáltam: sok-sok lyukat fúrtam egy sorban, amíg azok egybenyílva szétválasztották a deszka két felét.
Ekkor már volt kedvem fényképezni... Nagyjából egyben a láda. 

A spaletta meglehetősen régi, így aztán kellően korhadt is, apadt is, kifejezetten nehéz volt hát visszaimádkozni a helyére. Mindenfélét kipróbáltam, hogy a két, a röpnyílás miatt elvágott fadarab úgy álljon, ahogy a többi, végül úgy oldottam meg, hogy egy keskeny OSB-lap darabbal összecsavaroztam a ládát és a spalettát. Ekkor még csak a láda feneke és az eleje volt a helyén. A kiszemelt (déli) ablakpárkány egyik sarkában egy 15 cm magas hupli van, így ugyanekkora fadarabokat is hoztam, hogy kiegyenlítsem a szintet, ezzel nem is volt gond. Csakhogy az ablak és a harangot tartó gerendázat között olyan kevés a hely, hogy a ládát a végső helyén kellett összecsavarozni; egészben egyszerűen nem lehetett volna beemelni a párkányra. Kifejezetten sok szerencsétlenkedés kísérte a belső sötétítő beillesztését is, hiszen a röpnyílás felől már nem csavarozhattam. Bő két órás munka végeztével lett minden a helyén...
A harangot 1882-ben öntötték Budapesten, a láda 2016-ban készült Pátkán.

Ezt látja majd a bagoly egy téli napon.

Remélem, minden madárbarát észreveszi a különbséget...