Ennek a bejegyzésnek az elkészítését részben azért halogattam, hogy a 11., a szabadbattyáni római katolikus templomban elvégzendő ládakihelyezés is szerepelhessen benne. Sajnos a templomot viharkár érte, így a tervezett elindulásunk előtt egy órával (!) derült ki, hogy a szerelési munka heteket csúszik... Ez a helyszín egyébként már annak az öt templomnak az egyike lesz, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér megyei helyi csoportjával kötött együttműködés alapján teszünk gyöngybagoly számára alkalmassá. (A másik négy a Szabadbattyánhoz közeli Tác, Úrhida, Sárpentele, illetve a velencei-hegységi ládáinkkal szomszédos Kápolnásnyék lesz, ha minden igaz.)
Az eddigi ládákban gyöngybagoly jelenlétét továbbra sem észleljük, bár egy védett madárfaj azért már rátalált a kellemes otthonra...
Az én házam, az én váram... Házi rozsdafarkú fészke a pákozdi református templomba kitett ládában. A határozás megerősítéséért köszönet Barta Zoltánnak! (Fotó: Pallos Zsuzsa)
Macskabagoly (Strix aluco)
Amilyen nehezen érkeznek a gyöngybaglyok, olyan viharos tempóban találtak rá a kihelyezett ládára a macskabaglyok. Erről már beszámoltam ITT. Igyekeztem nagyon tapintatosan viselkedni, így aztán csak május 25-én este mentem el a Máriamajori-erdőbe. A ládánál semmilyen mozgást nem észleltem, ám 20-30 méterrel arrébb a fiókák jellegzetes eleségkérő hangjától zengett az erdő... A hely a zárt lösztölgyes egykori, mára lassan beerdősülő tisztása, ahol csodálatos nagyezerjófű-állomány virított. Itt sipákolt a két erdei kobold... A képminőségre némi magyarázatul szolgál a késő esti időpont; a lényeg azonban így is kivehető.
Egy felejthetetlen pillanat... Máriamajori-erdő (Székesfehérvár) 2016. május 25. 21:04
A Pátkai-víztározónál ugyancsak sikerrel költött a faj; egy kirepült fiatal sziluettjét ott is sikerült megfigyelni.
Kuvik (Athene noctua)
Az idei év egyik legérdekesebb madártani története a kuvikhoz kötődik. Erről a fokozottan védett fajról korábban (ITT olvasható) úgy írtam, mint ami az Észak-Mezőföldön nagyon megritkult. Jó okom volt erre. A Hortobágyon nőttem fel, ahol a kuvik látványa mindennapos jelenség.
Egy szép pár... Magtár kéményén szemlélődő kuvikok a Hortobágyon (Árkus, 2008. december 16.)
Fejér megyében azonban nagyon szűken mérte a sors az adatokat. Két ízben a Pénzverő-völgyben (Székesfehérvár) éjszakáztunk, hogy a vetőgéppel korán kezdhessük a munkát. Ezen alkalmakkor (2011 októbere és 2013 áprilisa) hallottam itt kuvikot. Lakóhelyünkön (Pátka-Páskom) ugyancsak szólt kuvik, egyszer az udvari diófánkon is, sőt köpetet is találtam a tornáctetőnkön. Az első és máig egyetlen vizuális megfigyelés egy belsőbárándi löszfalnál történt 2015 nyarán (szalakóta helyett... ).
Idén tavasszal kiderült, hogy Lovasberény környékén több helyen is él kuvik (erről ITT beszámoltam). Ehhez már szerencsére tevőleges közünk is van. Fiala Zsuzsanna és Fenyvesi László a Füvellőre 2016. február 29-én általam kitett csőodúban találtak kuvikfiókákat (itt sajnos nekem nem sikerült észlelnem őket). Az Antali-réten a 2014 tavaszán kitett D-odú lehet a költés színhelye, ott a fészket elhagyó fiókák és a szülők duettjét hallgathattam közvetlen közelről. Ez összhangban van Lendvai Gábor azon véleményével, hogy "kuvik szinte minden mezőföldi állattartó telepen van, csak nem keresi senki". (Vagy nincs szerencséje, mert én mindig minden hodály és istálló tetejét megnézem, de eddig hiába...)
Egy fotogén és nagyon bizalmatlan kuvik, szintén a Hortobágyról (Nagyiván, 2009. január19.)
Konzultáltam a kérdésről Szalai Gáborral, az első magyarországi kuhi felfedezőjével, aki a Kuvik Oltalmi Egyesület helyi koordinátora a Zámolyi-medence környékén. Nos, Gábor idén tavaszi hívóhangozásaira meghökkentően sok helyen kapott választ a környékünkön. Hogy ez minden esetben költőpár -e, azt nem tudjuk, de a beleegyezésével bemásolok ide néhány, a működési területünket érintő helyszínt.
Lovasberény: Magam is észleltem kuvikot a lujzamajori katonai bázison (rögtön két párat!) és az Antali-réten. Új helyszín a Kender-tó (van kint odú 2015 vége óta; énkétszer is hiába füleltem), a szintén a verebi út melletti marhatelep és a Szűzvár környéke. És ehhez jön a Füvellő (lásd fentebb), illetve a belmajori sertéstelep, ahonnan tavasszal hallottam a madarakat... Jó helyen vannak kint az odvak, ez egyértelmű.
Pátka: A tavaszi fülelések nekem sikertelenek maradtak, Gábor azonban a Zámolyi-víztározó Pátkához tartozó részén és a Páskom környékén összesen négy helyen észlelt kuvikot! Ezen okból jövő tavaszig kihelyezünk legalább két csőodút a Pátkai-víztározó keleti oldalára, ahol a falusi porták, a kaszált gátoldal, a háziállatban gazdag pátkai gátőrház és a lovardák gazdag táplálékforrást kínálhatnak.
Gábor további adatai egyrészt félkörben övezik a Vértesalját Magyaralmástól Csákberényen, Zámolyon és Csákváron át Vértesboglárig, másrészt több olyan településről is van adat, ami nekünk már nem működési körzetünk (Oroszlány, Várgesztes, Környe, Tatabánya, Gánt). Ehhez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy nemrég Staudinger István és Hudák Tamás társaságában lápréteken jártunk Mór és Pusztavám környékén. Egy réges-régi határkövön mi más hevert volna, mint két friss kuvikköpet?...
Lent az Által-ér felső szakasza láprétekkel. A két parton homoki gyepek, részben kaszálóként, részben marhalegelőként hasznosítva. Elszórtan öreg tölgyek és gyümölcsfák. Ideális természetközeli kuvikélőhely a Vértes északnyugati lábánál (Mór).
A fő tanulság az, hogy a megváltozott körülmények nem annyira kedvezőtlenek a kuvik számára, mint gondoltuk. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy odvak kihelyezésével segítsük a párok sikeres költését. A fő veszély feltehetően a padlások váratlan lezárása, ami a fészekalj pusztulásával jár.
További baglyok
Staudinger István 2015 végén azzal hívott fel, hogy a pátkai Királyberek kőbányájában egy párkányon gyanús meszelést látott, ami akár uhu (Bubo bubo) műve is lehetett. A helyszínt többször ellenőriztem, de semmi egyéb jel nem utalt a hatalmas madárra. Azóta a bányában történt kitermelés, így a függőleges kőfal megszűnt. Az első újkori észak-mezőföldi uhuadatra így még várni kell.
Az erdei fülesbaglyoknak (Asio otus) mintha a tavalyinál kissé gyengébb évük lett volna, de az is lehet, hogy 2015 tavaszán volt szokatlan szerencsém a fiókahangok és a gallyfészkekből kilógó tollfülek észlelése terén. Idén Pátka környékén és Lovasberényben találkoztam a fajjal költési időben. Továbbra sem volt fészkelés vércseládában, pedig ez a jelenség a Hortobágyon nagyon gyakori.
"Ne húzz velünk ujjat, öcsi!" Tiszteletet parancsoló fülesbagolyfiókák Hortobágy-Halastón egy vércseládában (2011. június 29.)
Idén a füleskuvik (Otus scops) még két lépéssel közelebb került hozzánk és a részben számára kitett odvakhoz (Csala, pátkai Királyberek), hiszen Dinnyésen és a székesfehérvári Sóstón is megtelepedett egyetlen vonuló baglyunk. Szeretettel várjuk jövőre, rajtunk nem múlik a találkozás...
