Mezőföldi szikes tavak VI. - A soponyai Sóstó kezelési terve

A soponyai Sóstóról egy évekkel ezelőtti bejegyzésben már sok mindent leírtunk. Az akkor megfogalmazott kezelési javaslatok lassacskán célegyenesbe érnek. Néhány háttérinformáció: a tó maga a mezőföldi vadgazdálkodás legismertebb cége, a Vadex tulajdona, míg a tópart a szomszédos állattartó telepet is birtokló Varga-Farm kft-é. Az a különös helyzet állt tehát elő, hogy Vargáék legeltethetik a tótól délre levő szikes rétet, de a természetvédelmi szempontból szükséges partvonal-kilegeltetést már nem végezhetik el, hiszen akkor birtokháborítást követnének el.

A felek egyetértenek abban, hogy ez a helyzet életszerűtlen, a Vadexnek nincs a tóval terve, a használatot átadják a Varga-Farmnak, ezt pedig a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság felügyeli. A hivatásos természetvédők túlterheltségén enyhítendő igyekszünk mi beszállni az ügybe és elkészíteni a hivatalos ügymenethez szükséges dokumentumok némelyikét. Ennek egyik eleme az alább olvasható természetvédelmi kezelési terv, melyet a világhálón fellelhető hasonló anyagokat alapul véve állítottam össze a helyi viszonyokra alkalmazva.

A Sóstóval kapcsolatos fejleményekről, beavatkozásokról folyamatosan beszámolunk majd.

A soponyai Sóstó természetvédelmi kezelési terve

2018

Terület neve: Sóstó

Érintett település: Soponya (Fejér megye)

Helyrajzi szám: 0240/3

Kiterjedés: 8 ha

Országos védelem alatt nem álló ex lege védett szikes tó

A Sóstó dél-délnyugat felől nézve. Látható, hogy a nádszegély teljesen körülöleli. A kép jobb alsó részén megfigyelhető egy szikes ér maradványa. A déli erdősáv jogilag nem erdő (azaz nem üzemtervezett fásítás)

1. Természetvédelmi gyakorlati célkitűzések

-   A Sárvíz-völgyre valaha jóval nagyobb számban jellemző kis alapterületű szikes tavak természetes állapotban megmaradt hírmondójának, növény- és állatvilágának, valamint jellegzetes tájképi értékeinek megőrzése, fenntartása.

-   A természetes szikes tavi zonáció (kopár partú szikes tó, szikfoki zóna, legeltetett szikes mocsárrét) helyreállítása és megőrzése.

-      A terület szikesekre jellemző növényeinek (magyar sóballa /Sueda pannonica/, sziki őszirózsa /Aster tripolium/, hegyes bajuszfű /Crypsis aculeata/), védett állatfajainak (pl. gulipán /Recurviostra avosetta/, gólyatöcs /Himantopus himantopus/), illetve változatos, mozaikos élőhelyegyüttesének megőrzése.

-     A védett és fokozottan védett madárfajok háborítatlan fészkelésének biztosítása.

-    Természetvédelmi célú kutatási tevékenység, oktatás, bemutatás és szemléletformálás elősegítése, az állattartó hagyományok megőrzése.

2.  Természetvédelmi stratégiák

-    A terület jelenlegi természeti és táji értékeinek kialakulásához vezető extenzív, hagyományos gazdálkodási mód ösztönzése.

-   A Sóstó medrében a legeltetés biztosítása az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések megvalósítását elősegítő legeltetési rend kialakításával.

-  Az agresszívan terjeszkedő tájidegen fás- és lágyszárú növényfajok visszaszorítása aktív természetvédelmi kezeléssel.

- Szemléletformálás, a gazdálkodó(k) tájékoztatása, bevonása a természetvédelmi célok megvalósítására irányuló tevékenységekbe.

32 gólyatöcs és egy bütykös ásólúd a Sóstón

3.      Természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1. Művelési ághoz nem köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.1.1. Földtani, felszínalaktani természeti értékek védelme

-          A Sóstó sztyepptál, a szikes tóparti zonáció kialakulására elsősorban a déli parton van mód. Itt kerülni kell a járművekkel való taposást, a természetes szikformációk roncsolását.

-          A tavat délről kerülő dűlőt át kell helyezni a bodzaültetvény kerítése mellé.

3.1.2. Élőhelyek kezelése, fenntartása

-          A területre tilos mindennemű vízbevezetés.

-          A gyepek legeltetésekor figyelemmel kell lenni a védett madárfajok életciklusára.

-          Biztosítani kell a terület rendszeres legeltetését. Ötévente egy alkalommal a tó medrének nedves talajállapotok mellett szarvasmarhával és/vagy bivallyal, esetleg lóval elvégzett legeltetésére, tapostatására kell törekedni.

-          A területhasználó köteles a nem üzemtervezett fás növényzetet (a terület déli felén) kivágni, annak sarjadását legeltetéssel meggátolni.

3.1.3. Fajok védelme

-          A tóparton (gulipán, kis lile) és réten (bíbic, gólyatöcs, piroslábú cankó, nagy goda) fészkelő madárfajok nyugalma érdekében a legeltetést nyár elején lehet elkezdeni olyan állatlétszámmal, amely összhangban van az adott évi csapadékkal és fűhozammal. Túllegeltetés esetén a létszámot csökkenteni kell.

-          A javasolt állatok: szarvasmarha, bivaly, ló, szamár.

-          A jószág az időjárás függvényében januárig maradhat a területen.

-          Ha a tó vízellátása és –minősége erre lehetőséget ad, érdemes a tóból itatni.

-          A villanypásztorrendszert úgy kell kiépíteni, hogy a jószág a teljes partvonalhoz hozzáférjen akkor, ha ezt a vízállás lehetővé teszi.

-          Szénaetetést csak a kiirtott déli erdősáv helyén végezzenek, hogy a természetes gyepen ne lépjen fel gyomosító hatás.

-    A legeltetési rend módosítását (állatlétszám, ki- és behajtási idő változtatása, stb.) a területhasználó és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság képviselője közösen végzik.

Táplálkozó gulipánok a Sóstón

3.1.4. Táj- és kultúrtörténeti értékek védelme

-          Nem releváns.

3.1.5. Látogatás

-          A zavarásra érzékeny madárfajok, továbbá a legelő állatok nyugalma érdekében a terület nem látogatható.

-          Technikai sportok és a védett természeti-, valamint a táji értékeket veszélyeztető tevékenységek nem folytathatók a területen.

3.1.6. Oktatás és bemutatás

-     A madárvilág megfigyelésére a tópart keleti, magas pontján megfigyelőtornyot kell elhelyezni. Ugyanitt kaphat helyet a terület kialakulását, természeti-, táji értékeit és megőrzésük jelentőségét bemutató tájékoztató tábla.

3.1.7. Kutatás és vizsgálat

-   Tízévente legalább egyszer el kell végezni a terület Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer (ÁNÉR) alapú élőhelytérképezését.

-  A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az 1. pontban meghatározott természetvédelmi célkitűzések elérése érdekében gondoskodik a természetvédelmi kezelés szempontjából kulcsfontosságú élőlénycsoportok és fajok állományának folyamatos felméréséről, dokumentálásáról.

3.1.8. Terület- és földhasználat

-      A területen található földút gépjárművel nem vehető igénybe. Gépkocsival csak természetvédelmi kezelési és karbantartási célok megvalósítása érdekében, illetve havária esetén lehet behajtani a területre.

-          A területen tilos a hulladékelhelyezés.

-    Tűzgyújtáshoz a természetvédelmi hatóság engedélye és az igazgatósággal való előzetes egyeztetés szükséges.

-          Út létesítése tilos.

-          A terület kaszálóként való hasznosítása nem megengedett.

-          Vadföld, vaditató létesítése, mesterséges vadkibocsátás és zárt téri vadtartás, apróvadnevelő és –kibocsátó hely létesítése tilos. Természetes növénytársulás állományában szóró létesítése tilos.

-          Szalma- vagy szénakazal elhelyezése tilos.

-   Felszín alatti és felszíni vizek mezőgazdasági (öntözés) vagy rekreációs hasznosítása (pl. horgászat) tilos. Kivételt képez az állattartás vízigényét kielégítő csekély kapacitású kút.

-          Szántó, szőlő- és gyümölcsültetvény, erdő és fásítás nem létesíthető.

-    A talajerő-utánpótlást kizárólag a ténylegesen a területen legelő állat által elhullajtott trágya képezheti.

-   Növényvédőszer alkalmazása tilos, kivéve az idegenhonos, agresszíven terjedő növényfajok eltávolítása érdekében történő engedélyezett szerhasználatot. Utóbbi során csak vizekre és vízi szervezetekre nem veszélyes hatóanyagok használhatóak.

3.2. Művelési ághoz köthető természetvédelmi kezelési módok, korlátozások és tilalmak

3.2.1. Szántók kezelése

-          A területen szántó létesítése tilos.

-    Ügyelni kell arra, hogy a tóval határos szántókról műtrágya és növényvédőszer elsodródása, bemosódása ne történjen meg.

3.2.2. Gyepek kezelése

-          A gyepeket legeltetni kell, lehetőség szerint őshonos háziállatfajtákkal.

-          Gyepfeltörés, gyepszellőztetés (fogasolás), felülvetés tilos.

-          A legelőkön szükség esetén cserjeirtást kell végezni.

-        A legelő állatállomány létszámát csak a rendelkezésre álló legelők kiterjedésével és hozamával összhangban szabad emelni, a túllegeltetést kerülni kell.

3.2.3. Szőlő, kert, gyümölcsös művelési ágú területek kezelése

-          Nem releváns

3.2.4. Nádasok kezelése

-    A Sóstó nádja gazdasági céllal nem aratható, azt a legelő jószággal kell minél alaposabban kilegeltetni.

-    A tó északi, az állattartó teleppel határos partvonalán meghagyható a nádszegély a nádi madárfajok érdekében.

3.2.5. Erdők, fásítások kezelése

-          A területen üzemtervezett erdő nincsen, a déli fásítás letermelése indokolt.

-          Erdőtelepítés, fásítás tilos.

3.2.6. Halastavak kezelése

-          Nem releváns.

Lepkék nyomában éjjel-nappal

Amióta megjelent a hazánk nappali nagylepkéit bemutató nagyszerű könyv, sokkal több lepkefajt észlelek a mindennapok során, addig ugyanis jóformán fel se figyeltem a megrebbenő, számomra (szakirodalom híján) meghatározhatatlan lepkékre. Azóta sok minden történt, a hangyaboglárkák felkutatásában és védelmében is szerepet vállal alapítványunk. De idén nyáron egy teljesen új területre is elkalandoztunk a témában.

Dolomit kéneslepke Fövenypusztán
Fövenypuszta az utóbbi másfél évben sokkal fontosabb szerepet játszik az alapítvány életében, mint azt a honlap alapján sejteni lehetne. Nem szoktuk titkolni a kudarcokat, most azonban csak akkor tárjuk a nyilvánosság elé ennek az értékes területnek az ügyét, ha már biztosan megnyugtatóan rendeződik. Addig is legyen elég annyi, hogy csodás állományban repült a fokozottan védett dolomit kéneslepke idén májusban is.

Dolomit kéneslepke: a határozóbélyeg a sötét foltban levő picike világos "szem"

Új hangyaboglárka-populációk felfedezése

A cím egy kicsit csalóka. Az idén felfedezett két új állomány közül az egyik nem tekinthető valódi populációnak. A Zámolyi-medencétől a Császár-víz-völgy egyes pontjai és Székesfehérvár érintésével egészen a Sárvíz-völgyig gyöngyfüzérszerűen sorakoznak a kisebb-nagyobb láprétmaradványok, ahol pedig van őszi vérfű, ott valamelyik hangyaboglárka is előkerül. Így aztán amikor 2017 őszén a gyerekekkel sétálván vérfűre bukkantunk a Pátkai- és Zámolyi-víztározó között félúton, megjegyeztem, hogy ide majd "szezonban" is el kell nézni. Így is lett, egy harmatos nyári reggelen egy-egy sötét- és vérfű-hangyaboglárka bizonyította a gyanú helyességét.

Harmattól csuromvizes vérfű-hangyaboglárka a Császár-víz-völgy pátkai részén.

Sokkal érdekesebb a másik helyszín, ez már egy igazi felfedezés. Amikor 2015-ben belecsöppentem a lepkészetbe, a Maroshegyen Staudinger Istvántól és Hudák Tamástól felcsipegetett információkat nyomban a lakóhelyem környékén próbáltam kamatoztatni. Sikerrel, mert meglettek a hangyaboglárkafajok a Pátkai-víztározó partján és a Császár-víz-völgyben is. De meglepő volt, hogy egy Rovákja-parti, azaz lovasberényi csodás vérfüves rétfolton miért nincsenek ott ezek a fajok. Azóta minden évben kerestük őket ott, sikertelenül. A boglárkaszezon elején, július második felében puszta kötelességtudatból mentem el a gyerekekkel és mindkét hangyaboglárka meglett! Mivel később nem sikerült őket újra megtalálni, gyanítom, hogy kis méretű populáció csúcsrajzásába csöppentünk bele.

Hamisítatlan bizonyítókép, ne a minőséget nézzék: egy sötét hangyaboglárka a vérfű virágzatán a lovasberényi Rovákja-völgyben

Boglárka napi boglárkatúrák
A szeszélyes nyár megviccelt minket. Az augusztus 2-ára jó alaposan beharangozott túrát egy reggeli-délelőtti eső olyan sikeresen elmosta, hogy a Fejér Megyei Hírlap újságíróján és két kaposvári lepkebaráton kívül senki nem jött. Nekik viszont nagy élményt jelentett az előbb szemelkélő esőben, majd párás, borult időben lelkesen "viselkedő" megannyi sötét hangyaboglárka.

Hangulatjelentés 2018. augusztus 2-án: esernyő, sötét hangyaboglárka

A túrát augusztus 7-én pótoltuk, tucatnyi érdeklődő és a helyi sajtó gyűlt össze a Borszéki úton, immár igazi nyári melegben. Érdekes módon a sötét hangyaboglárka most is sokkal gyakoribb és könnyebben megfigyelhető volt, de azért sikerült a világosabb rokont, azaz a vérfű-hangyaboglárkát is megfigyelni. A Borszéki és a Szalontai utcán eltérő volt a vérfűállomány, de mindkét réten alkalmasak a virágok a peterakásra. Szót ejtettünk a vasútszélesítés okozta veszélyforrásról, az általunk javasolt megoldásról (az új vágány a jelenlegi déli oldalán fusson), láttuk a harmadik közösségi jelentőségű lepkefajt, a nagy tűzlepkét is, meg ökörszemlepkéket, szemeslepkéket, kardoslepkét, fecskét, gólyát: igazán szép bemutatót tartott a Demkóhegy ezen a nyári délelőttön is.

A legfontosabb célunk jelenleg napirenden tartani a helyi védelem kérdését, azt minden fórumon sürgetni. Aláírásgyűjtésünk is indult ez ügyben, ősszel biztosan megpróbáljuk újra átverni a kérdést az önkormányzaton.

A Fehérvári Médiacentrum helyszíni riportja ITT tekinthető meg.

Éjjeli őrjárat... sztyepplepke nyomában a Rácvölgyben
Van elég bajunk a nappali nagylepkék határozásával is, minek még belebonyolódni az éjszakai fajokba? A kérdésben van némi igazság, csak hát ha jön a hír, hogy a Rácvölgy macskahereállományában a fokozottan védett, közösségi jelentőségű sztyepplepke bábingjei kerültek elő, akkor a természetvédővel azért megfordul a világ... A pár éve publikált adatok szerint ez a faj a legnyugatabbra a gyöngyösi Sár-hegyen fordul elő, a tényleges Alföldön pedig sehol nem látták a Tiszától nyugatra... Nem kellett hát sokat győzködni, hogy Danyik Tibor rovarász, illetve Staudinger István és Csihar László (DINPI) mellé betársuljak egy éjjeli fénycsapdázásra.

Balról jobbra Csihar László, Danyik Tibor és Staudinger István

Elöljáróban annyit, hogy a célfaj nem került elő és állítólag a rovarmozgás sem volt valami acélos.  (Eső után voltunk, 11 fele már igen alacsony hőmérséklettel, ez okozhatta mindezt.) Nekem mindenesetre nagyszerű élmény volt a sok ismeretlen, éjjeli életmódja dacára színpompás és látványos ízeltlábú, melyekből némi ízelítőt ad az alábbi képválogatás. A határozásért köszönet illeti dr. Szeőke Kálmán rovarászt!

Piros szender (Deilephila porcellus)

Gyapjaslepke (Lymantria dispar)

Nyári zöld-bagoly (Trachea atriplicis)

A sztyepplepke utáni kutatás ezzel nem állt meg, augusztusban még megpróbáltam lámpánál keresni az imágókat a macskaherekórókon aszékesfehérvári Rácvölgyben, illetve egy pár éve felfedezett macskahereállományban Sárkeresztes mellett. Egyelőre nem sikerült összefutni velük.
Frissítés: Ami nekem nem sikerült, az a szakembereknek igen! Bizonyított a sztyepplepke rácvölgyi jelenléte!! A magyar tarsza és a dolomit kéneslepke után egy újabb fokozottan védett ízeltlábú az Aszal-völgy helyi természetvédelmi területen!