A tél vége és a kora tavasz szinte évente ugyanazokat a feladatokat adja, odvakat és költőládákat helyezünk ki, korábban kihelyezetteket javítgatunk, tisztogatunk, illetve egyéb, a költési időre készülő madarakat segítő munkákat végzünk. Itt egy csokorravaló a 2017 elején elvégzettekből.
Odúkihelyezés
Mivel nincs saját utánfutónk, elég kötött volt a program, egyik délután jön az utánfutó, a következő reggelen irány odúzni... Amikor a létrát kötözgettem az oldalfalhoz, még nem volt semmi gond, a szélvihar ezután csapott le a térségre. Két kuvik- és két füleskuvikodút azért így is kitettem a Pátkai-víztározó és a Császár-víz mentén, csak éppen voltak pillanatok, amikor a mosolyom nem volt őszinte a létra tetején.
Pátka főutcája és a víztározó között hamisítatlan háztáji földek sorjáznak, melyeket egyesek bekerítettek lovak számára, a gát mente pedig kaszálórét (ahol a mocsári kosbor csodálatos állománya is él).
Itt többféle zsákmányállat is akadhat a kuviknak, a kiszemelt nyárfa pedig talán kellő távolságban van két lehetséges veszélyforrástól, a víztározó északi végén tanyázó, olykor kuvikot zsákmányoló macskabagolytól, illetve délen a focipálya közelében húzódó középfeszültségű vezetéktől.
A víztározó déli végén van egy jókora lovarda, ahol számos egyéb háziállatot is tartanak (juhok, baromfi), és itt van a gátőrház csinos kis gazdasága is hízókkal, tehénnel és szintén rengeteg szárnyassal (meg több tucat pár molnárfecskével, de ez most nem tartozik ide...). Nyárfára szerettem volna ezt az odút is tenni, de végül egy fűzfa lett a befutó. (A Császár-víz szűk völgyét, a római kőgát környékét sűrű erdő borítja, ám itt több egymást követő évben is hiába hallgatóztam, macskabaglyot sosem észleltem.)
A füleskuvik (vagy akár szalakóta) számára egymáshoz közel, a Császár-víz két partján, eltérő tájolással (kelet és délnyugat) tettem ki egy-egy odút. A környéken juhok legelnek, a dús rétet kaszálják, a körülmények eszményiek.
Ellenőrzések
A velencei és pákozdi templomkertekben elhelyezett odvainkat Pallos Zsuzsa tisztogatta meg, az egyikben tojásokat talált, amiket elővigyázatosságból otthagyott.
A terepjáró hiánya, majd az influenza miatt a jancsár-völgyi odútelep karbantartási munkái idén belecsúsztak a márciusba. Ilyen többé nem fog előfordulni. 4 odú esetében is idei jelenlét nyomait találtam; két csuszkaotthonon friss sarazást, egy D-odúban mókusfészket újszülött kölykökkel, míg az egyik fakuszodúban kész fészket, ami Haraszthy László ornitológus szerint egy nemrég elkészült fakuszfészek. Remélem, egyik családot sem zavartam meg túlságosan.
Az odvak száma egy picit ismét csökkent, ugyanis a két részből álló telep egyik szakasza éppen a nagyfeszültségű vezeték alatt van, itt az áramszolgáltató minden fát kivágott. Mivel a faanyag jó része itt maradt, az odvak meg nem, gyanítható, hogy a munkások hazavitték azokat kitenni (mindig ebben bízik az ember).
A 25 megtalált odúból lakottnak bizonyult 14 (ebből egy mókus), minimális fészekanyag volt 2 odúban (1 mókus), alvóhely volt 3 odúban, azaz összesen 19 odúban volt gerinces állat jelenlétének nyoma (76 %), ami kiváló fejlődés tavalyhoz képest. Üresen 6 odú maradt, ebből 3 A-típusú odú. Ha ez az idei költési szezon után sem javul, körfúróval kitágítom őket.
Még ugyanazon a napon délután a Zentai iskola szakköröseivel megnéztük a tavaly kitett három odút a székesfehérvári Rácbányában, melyek közül kettő széncinege otthona volt. A gyerekek érdeklődve figyelték, hogy milyen anyagból és mekkora munkával készülnek el a puha cinkefészkek.
Volt feladat a lovasberényi Antali-réten is, hiszen az ottani odút és vércseládát 2014-es kihelyezése óta most ellenőriztem először. Nagyon ráfért az aljzat (kavics és forgács) a két költőhelyre. Mindkettőben találtam kuvikköpetet, a ládában folyamatosan költ a vörös vércse, míg az odúban gyanúm szerint a kuvik telepedett meg, 2016 tavaszán ugyanis itt hallottam (és rögzítettem) a frissen kirepült fiókák sipákolását.
Gyöngybagoly tekintetében egyelőre nincs változás, a házi galambok köszönik, jól vannak.
Gólyafészekjavítás
Amikor évekkel ezelőtt először jártam Pátkán, a falu két gólyafészekkel büszkélkedett. Még pár éve is a posta (Gárdonyi u.) melletti önálló oszlopos fészekre érkezett meg a gólya és onnan ment végül a Kossuth utcai villanyoszlopos fészekre. Nem sokkal ezt követően aztán a kosár megadta magát, eldeformálódott, a fészekanyag lehullt. Már tavaly tavasszal szerettem volna megcsináltatni, de akkor nem jött össze az emelőkosaras villanyszerelési munkák és a gólyafészekjavítás összehangolása. Adri ötlete volt, hogy kérdezzünk meg erről egy ismerőst, aki ipari alpinista munkákkal foglalkozik. Nos, Mojzes Levente örömmel jött segíteni, elmondása szerint nagyon örül, hogy végre nem fát kell kivágnia, hanem valami jó célt visz véghez (munkája egy részét emberre veszélyes fák kivágása jelenti). Csapatunk másik tagja Staudinger István volt, ő hozta a vadiúj gólyakosarat meg a szaktudást, tekintve hogy csak idén ez volt a kilencedik gólyafészkes munkája. Jómagam a legkisebb láncszemként az új fészek alapanyagáért és a dokumentációért feleltem.
Levente megérkezett, körülnézett, aztán felvette a számomra rejtélyes rendeltetésű kötelekkel, karabinerekkel ellátott öltözékét és elindult felfelé.
Az előző kosarat akkus flexszel le kellett vágni a helyéről, ezután került fel az új tartószerkezet. A kosár külső ívére karimaként összesodort iszalagindát kötöztünk. Belülre a végső helyen történt rögzítést követően ment két zsáknyi szőlővenyige, egy zsák szalma, valamint az előző kosáron maradt, gólyák által összehordott rongyok, kesztyű és egy férfi alsónadrág, erre pedig súlynak két zsáknyi gyeptégla.
Hűséges terepjárónk kilenc hónapos teljeskörű felújítása után ezzel a munkával tért vissza a madárvédelem porondjára
Pátka főutcája és a víztározó között hamisítatlan háztáji földek sorjáznak, melyeket egyesek bekerítettek lovak számára, a gát mente pedig kaszálórét (ahol a mocsári kosbor csodálatos állománya is él).
Hátul a falu és a háztáji kisparcellás földek, középen a madarakban igen gazdag övcsatorna (erdei fülesbagoly, nádirigó, foltos nádiposzáta), innenső partján a májusban oly gyönyörű, most még elég bágyadt színű kaszálórét.
Itt többféle zsákmányállat is akadhat a kuviknak, a kiszemelt nyárfa pedig talán kellő távolságban van két lehetséges veszélyforrástól, a víztározó északi végén tanyázó, olykor kuvikot zsákmányoló macskabagolytól, illetve délen a focipálya közelében húzódó középfeszültségű vezetéktől.
Keletre irányozott kuvikodú; a háttérben a víztározó gátja magasodik.
A víztározó déli végén van egy jókora lovarda, ahol számos egyéb háziállatot is tartanak (juhok, baromfi), és itt van a gátőrház csinos kis gazdasága is hízókkal, tehénnel és szintén rengeteg szárnyassal (meg több tucat pár molnárfecskével, de ez most nem tartozik ide...). Nyárfára szerettem volna ezt az odút is tenni, de végül egy fűzfa lett a befutó. (A Császár-víz szűk völgyét, a római kőgát környékét sűrű erdő borítja, ám itt több egymást követő évben is hiába hallgatóztam, macskabaglyot sosem észleltem.)
Klasszikus kuvikfészkelőhelynek számítanak az odvas fűzfák. Meglátjuk, tetszik -e nekik ez az átmeneti megoldás.
A füleskuvik (vagy akár szalakóta) számára egymáshoz közel, a Császár-víz két partján, eltérő tájolással (kelet és délnyugat) tettem ki egy-egy odút. A környéken juhok legelnek, a dús rétet kaszálják, a körülmények eszményiek.
Az egyik odú, a Császár-víz bal partján. (A turistaösvény a másik parton vezet.)
Ellenőrzések
A velencei és pákozdi templomkertekben elhelyezett odvainkat Pallos Zsuzsa tisztogatta meg, az egyikben tojásokat talált, amiket elővigyázatosságból otthagyott.
A terepjáró hiánya, majd az influenza miatt a jancsár-völgyi odútelep karbantartási munkái idén belecsúsztak a márciusba. Ilyen többé nem fog előfordulni. 4 odú esetében is idei jelenlét nyomait találtam; két csuszkaotthonon friss sarazást, egy D-odúban mókusfészket újszülött kölykökkel, míg az egyik fakuszodúban kész fészket, ami Haraszthy László ornitológus szerint egy nemrég elkészült fakuszfészek. Remélem, egyik családot sem zavartam meg túlságosan.
Valamelyik fakuszfaj fészke. A határozásért köszönet Haraszthy Lászlónak!
Az odvak száma egy picit ismét csökkent, ugyanis a két részből álló telep egyik szakasza éppen a nagyfeszültségű vezeték alatt van, itt az áramszolgáltató minden fát kivágott. Mivel a faanyag jó része itt maradt, az odvak meg nem, gyanítható, hogy a munkások hazavitték azokat kitenni (mindig ebben bízik az ember).
A völgy két, egymástól viszonylag távoli pontján ugyanebből a foszlott rongyszerű anyagból építettek fészket a mókusok az odvakba.
A 25 megtalált odúból lakottnak bizonyult 14 (ebből egy mókus), minimális fészekanyag volt 2 odúban (1 mókus), alvóhely volt 3 odúban, azaz összesen 19 odúban volt gerinces állat jelenlétének nyoma (76 %), ami kiváló fejlődés tavalyhoz képest. Üresen 6 odú maradt, ebből 3 A-típusú odú. Ha ez az idei költési szezon után sem javul, körfúróval kitágítom őket.
Még ugyanazon a napon délután a Zentai iskola szakköröseivel megnéztük a tavaly kitett három odút a székesfehérvári Rácbányában, melyek közül kettő széncinege otthona volt. A gyerekek érdeklődve figyelték, hogy milyen anyagból és mekkora munkával készülnek el a puha cinkefészkek.
Volt feladat a lovasberényi Antali-réten is, hiszen az ottani odút és vércseládát 2014-es kihelyezése óta most ellenőriztem először. Nagyon ráfért az aljzat (kavics és forgács) a két költőhelyre. Mindkettőben találtam kuvikköpetet, a ládában folyamatosan költ a vörös vércse, míg az odúban gyanúm szerint a kuvik telepedett meg, 2016 tavaszán ugyanis itt hallottam (és rögzítettem) a frissen kirepült fiókák sipákolását.
Az Antali-réten. A középső, 2014 óta kiszáradt fán látható a kissé ferde, ám a vércséknek így is megfelelő láda.
Gyöngybagoly tekintetében egyelőre nincs változás, a házi galambok köszönik, jól vannak.
Galamb fészekalj a pázmándi ládában. (fotó: Pallos Zsuzsa)
Gólyafészekjavítás
Amikor évekkel ezelőtt először jártam Pátkán, a falu két gólyafészekkel büszkélkedett. Még pár éve is a posta (Gárdonyi u.) melletti önálló oszlopos fészekre érkezett meg a gólya és onnan ment végül a Kossuth utcai villanyoszlopos fészekre. Nem sokkal ezt követően aztán a kosár megadta magát, eldeformálódott, a fészekanyag lehullt. Már tavaly tavasszal szerettem volna megcsináltatni, de akkor nem jött össze az emelőkosaras villanyszerelési munkák és a gólyafészekjavítás összehangolása. Adri ötlete volt, hogy kérdezzünk meg erről egy ismerőst, aki ipari alpinista munkákkal foglalkozik. Nos, Mojzes Levente örömmel jött segíteni, elmondása szerint nagyon örül, hogy végre nem fát kell kivágnia, hanem valami jó célt visz véghez (munkája egy részét emberre veszélyes fák kivágása jelenti). Csapatunk másik tagja Staudinger István volt, ő hozta a vadiúj gólyakosarat meg a szaktudást, tekintve hogy csak idén ez volt a kilencedik gólyafészkes munkája. Jómagam a legkisebb láncszemként az új fészek alapanyagáért és a dokumentációért feleltem.
A zsákokban van a fészek anyaga, Stadi már válogatja az iszalagindákat. A külön oszlopon levő gólyakosár bizony itt még nem a falu dísze...
Levente mászni készül. Az előtérben az iszalagindákkal előkészített kosár látható.
Az előző kosarat akkus flexszel le kellett vágni a helyéről, ezután került fel az új tartószerkezet. A kosár külső ívére karimaként összesodort iszalagindát kötöztünk. Belülre a végső helyen történt rögzítést követően ment két zsáknyi szőlővenyige, egy zsák szalma, valamint az előző kosáron maradt, gólyák által összehordott rongyok, kesztyű és egy férfi alsónadrág, erre pedig súlynak két zsáknyi gyeptégla.
Nagyjából ennyi maradt a fészekből: a dróton fennakadt rongycafatok és egy kesztyű.
Az egész munka leglátványosabb része: a kosár felhúzása a magasba.
Több mint egy órát töltött Levente a pátkai légtérben. A mozaikképen a munka kulcspillanatai.
Itt is hálás köszönetünket fejezzük ki Mojzes Leventének, hogy egyéb munkái között önzetlenül a segítségünkre sietett. Köszönjük az eszközök biztosítását Staudinger Istvánnak, az engedélyt Nagy Dániel polgármesternek, valamint a lelkes szurkolást a pátkai járókelőknek.
Közben egy másik gólyás ügyben is volt némi szerepünk. Akkermann János székesfehérvári madárbarát hívott fel azzal a kéréssel, hogy kiszemelt egy Bakony utcai, immár drótok nélküli villanyoszlopot, ahol a megmaradt porceláncsigák kiváló tartói lehetnek egy gólyakosárnak. Ezután el is készítette a kosarat, megrakta fészekanyaggal, csak éppen a kihelyezéshez nem volt eszköze. A Városgondnokság részéről Csete Gábort kerestem meg, így némi csúszással, de sikerült a hadművelet: március 17-én felkerült a Palotavárosban a fészek, várjuk a kelepelő lakásfoglalókat.
Annyit még megemlítenék, hogy Akkermann János ismer valakit, aki ismeri Hönigschmied Évát, aki pedig ismer engem, tekintve hogy ő az első "fecskebarát Fehérvár" tábla tulajdonosa, a Kossuth utcai füsti fecskék lelkes pártfogója. Ez a civil természetvédelem egyik legszebb része, amikor megtalálnak minket szimpatikus kérésekkel, ráadásul ezekben tudunk is segíteni.
